Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
A nögrád Palotáshalmon Napirenden a környezetvédelem Rendelet készül Illegális szemétlerakó a palotási tónál. Elkészült a Palotáshalmi Nagyközségi Közös Tanács rendelettervezete a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal, valamint a környezetvédelemmel ösz- szefüggő tevékenységről. Mint Krekács Judit, vb- titkár mondta, s mint a szeptember 21-én kelt határozati javaslatban olvasható is, a hatályban lévő, a témát korábban szabályozó tanácsrendeletet felül kell vizsgálni, a tervezetet pedig előzetesen társadalmi vitára kell bocsátani. Ennek határideje: december 31. A tanácsrendelet tervezetéből érdemes néhány gondolatkört kiragadni, előreÄ héhalmi bankár A héhalmi bankár valójában bankárnő,, s aki nem ismerné, még csak véletlenül se gondoljon afféle pénzes- zsákra. olyan valakire, aki a hajdani karikatúrák pohos bankáraival hasonlatos. A „bankár" (mert így, idézőjelesen helyesebb) mosolygós asszony, aki a Palotást, Hé- halmot, Szarvasgedét, Kisbá- gyont, Szirákot, Bért és Egy- házasdengeleget átfogó takarékszövetkezet élén áll. Bedö Andrásné, mert róla van szó, a hét község kilenc és fél ezer lakosának pillanatnyilag 83 millió forintnyi betétjéért felel. A takarékszövetkezet központjában, Héhalmon nem egy „pénzember”, inkább egy beosztó, családjáról gondoskodó háziasszony ül velem szemben, aki azonban nem csupán egy családi költség- vetés igazgatásához ért. — Lassan negyedszázada, 1964 óta dolgozom itt — meséli önmagáról. — Ezt megelőzően hat évig a mai áfész elődjénél, az ímsz-nél voltam pénztáros. Ide is annak jöttem. Minden beosztásban dolbocsátva azt, hogy a jelek szerint jelentős környezetkárosító tényezők nincsenek Palotáshalmon, ami viszont mégis van, az elsősorban a mindennapok emberi mulasztásainak köszönhető. De menjünk sorjában. Fontos helyen szerepel a föld védelme, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági területek hasznosítása még mindig gondokat okoz. Az évente szokásos határszemlék tanúsága szerint ugyanis, sok a műveletlen, parlag terület, s nem csak a magánkézben lévő területek egy része kerül ebek har- mincadjára, de mulasztások goztam. Különféle tanfolyamokat végeztem: s végül ebbe a székbe kerültem. A takarékszövetkezet 1960. december 30-án. mindösszesen 100 taggal jött létre. Ma már szinte hihetetlen, hogy 1964- ben csupán öt kölcsönt folyósítottunk 25 ezer forint értékben. A betétállomány is csak 260 ezer forintra rúgott... Ha valaki arra kíván-*, esi, mennyit is fejlődtünk valójában, annak számára az egyik legjobb mércének a községekben épült házakat ajánlhatom. Sok épült, s többségükben benne vannak azok az összegek is, melyeket takarékszövetkezetben számláltak le a kölcsönigénylők kezébe. Jól prosperál a takarék- szövetkezet. — A nagyobb helyeken mindenütt van egységünk — mondja1 Bedő Andrásné —, s mindenütt van önálló, rendes épületünk. A sziráki építése például tavaly fejeződött be. Pénzintézet pénzügyietek nélkül nem létezhet. Pénzügyletnek számít persze az terhelik az állami tulajdonosokat is. Fejfájásra ad alkalmat, hogy a lakások komfort- fokozatának emelkedésével növekvő szennyvízmennyiség elvezetése nincs mindenütt rendben. Nem ritka, hogy a szennyvizet az árokba öntik, noha az is tény, hogy az ily módon vétők száma a korábbi évekhez képest csökken. Ami talán a legszembetűnőbb, hogy az erőfeszítések ellenére is akadnak illegális szemétlerakók, akik oly ügyesen vétenek az előírások ellen, hogy tetten érni eddig nem sikerült őket, s így a kiérdemelt büntetés is elmaradt. Ügy tűnik, mintha jc néhányan nem éreznék szükségességét annak, hogj a falu, amelyben élnek, ns csak a házakon belül, de a: utcákon is azt sugallja; í palotáshalmiak magúkénál érzik ezt a néhány száz há zat, néhány tucat utcát Mert, hiába található min den buszváróban szemét- gyűjtő, ha sokak számár; egyszerűbb a szemetet a: útszéli árokba dobni. Mindez akkor szembeöt lő, ha tudjuk, a társult köz ségek lakói számos munka órát áldoztak arra, hogj településük tiszta, szép, ren dezett legyen, hogy nen sajnálták az energiát a fái ültetésére, a növényzet gondozására. s. z. Bedő Andrásné is, hogy jelenleg 14 és fél millió a kintlévőségük, s hogy az év végén se jöjjenek zavarba, különös tekintettel arra, hogy a következő hónapokban feltehetően többet vásárolnak majd az emberek mint a korábbi években, további egymillió forint kölcsönkeretet kaptak még. összesen 15 millió forint kölcsönt folyósítottak idén, ebből 10 millió volt a rövid lejáratú hitel. De nem csak kölcsönzéssel, s a pénz megőrzésével foglalkoznak. — Legutóbb 5 millf forintot kötöttünk le az L 'ÍC- Banknál. Ök ugyanis 11.5 százalék kamatot adnak, két százalékkal többet, mint a Magyar Nemzeti Bank... Foglalkozunk egyéb dolgokkal is, hiszen a két biztosítóval kötött megállapodásunk szerint beszedjük a biztosítási díjakat, s biztosításokat is kötünk. Az pedig még a jövő zenéje, hogy esetleg a takarékszövetkezetek is köthessenek biztosításokat. A taglétszámra nagyon büszkék vagyunk. A 4200 tag azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden második emberrel kapcsolatban állunk. Hogy ez minek köszönhető? Hát mondjam azt, hogy az emberek bíznak a takarékszövetkezetben? Mi itt, Nógrád megye déli csücskében, igazi kis bank vagyunk... Útba esik jöuet, menet »• <.*' . ' -V ■ > *■' A régi ház lakói Ennek a héhalmi régi háznak, arra a falu vége felé, igencsak ifjú lakói vannak. Be sem kell menni a falak közé, elég bepillantani csak az udvarra, s bárki kitalálhatja, a hajdani módos porta, ma óvoda. Hinták, játékok, egy baba a földön, megannyi jele annak, hogy a kívülről kissé bizony kopottas, néhol reparálásra is szoruló épület a jövő felnőttéinek otthona. Bent ebédillat, zsinatolás, majd néhány ifjú ember, akik közül némelyek az egész étrendet magukon viselik. Akad olyan mélynövésű férfiú, akinek még a fülére is jutott a főzelék-: bői. Egyszóval: óvoda a javából. A kicsiny irodában Bozsó Ferencné, vezetőhelyettes, mert az óvoda vezetője Palotáshalmon, a központi „gyermekkertészetben” található. A héhalmi ugyanis, a 2. számot viseli. — Minden gyereknek jut hely — mondja Bozsóné. — Korábban ötvenen is voltak, annyira is Van méretezve, de — sóhajt egyet, — most csak harmincötén vannak. A sóhajban bennrejtezik minden gondolata a népesség számbeli gyarapodásáról, pontosabban, újabb- kori nem gyarapodásáról. A felhő hamar eltűnik homlokáról, s még ezt mondja: — Talán két év múlva... Mert sok a fiatal a faluban. — Rámnéz: — Bízzunk, így lesz. Kandi arcok óvakodnak be az iroda ajtaján, a szakállas idegen és a fényképész, szenzáció számba megy. Aztán csillapul az izgalom, lanyhul a kíváncsiság; termeikbe tódulnak, aludni. — Át van alakítva az épület — magyarázza a vezetőhelyettes. — Ráférne egy nagy tatarozás. Jövőre meglesz... Tavaly tetőcsere volt, az vitte el a pénzt. Elmondja: hatan dolgoznak itt. Saját konyhájuk van, a napközinek is itt főznek. Megtudom még, hogy Bozsóné szakképzett óvónő, Jekken Ilona, az ifjú kolléganő pedig, most végzi az óvónőképző főiskolát Kecskeméten. Mielőtt elmennénk, benézünk a termekbe. Rend, tisztaság mindenütt. Néhányan még fészkelődnek, akad aki a plafont vizsgál- gatja, de a többség már békésen szuszog. Csak magamban mondón: „Szép álmokat, gyerekek...” —dl. Arckepuazlat egy tanácstagról Szilágyi Albertnéval a héhalmi iskola egyik tantermében beszélgettünk. A teremben még ott a gyerekek zsivaja, noha néhány perce már az udvarra sereglettek felszabadult boldogsággal. Szilágyi Albertné alsósokat tanít, a pedagógusi pálya legnehezebb és legszebb ösvényét járja. Héhalmi. Itt kezdett idestova húsz esztendeje mint képesítésnélküli, innét szerzett diplomát. — Nem volt számításom másfelé menni. Jól érzem magam. Férjem is itt tanított, most a pásztói pártbizottságon dolgozik. Tanácstag a legutóbbi választáson, 1985-ben lett. — Nem volt számomra idegen ez a munka, hiszen a férjem, már volt tanácstag. A családból most én következtem. Szeretem csinálni, szeretek az emberekkel lenni... Férfinak sem könnyű, de nőnek alighanem nehezebb közügyekben eljárni, hiszen az egyenlőség inkább csak papíron létezik, így a családok gondja-baja is a nőket nyomja jobban. Ezért, noha elsősorban a végeredmény számít, mégis azt kell mondani: tisztelet minden csaSzilágyi Albertné: „A családból most én következtem” ládanyának, aki vállalja, a közéletet. — Lányom most nyolcadikos, amiben tud, támogat. Még a tanácstagi munkában is részt vesz, hiszen most is segít a szórólapokat széthordani, amikkel az új tehát készítjük elő. Kétségtelen sok elfoglaltsággal jár ez a feladat, de képzelje csak el, korábban tíz társadalmi megbízatásom is volt. Egy részét sikerült már leadnom, de így is rajvezetö, csapat- faliújság-felelűs vagyok, s dolgozom a tanács művelődési és szociális bizottságában... Elmondta: nem érzik, hogy a társközségi státus hátrányt jelentene. Ügy vélik: nincs okuk panaszra. A tehát pedig az dicséri, hogy saját községükön belül megoldották a legfontosabb dolgok egy részét. — Legutóbb 70 százalékon felül volt a tehát megszavazok aránya. Az első két évben, tehát eddig, 300 forintot fizettek az emberek, pontosan annyit, amennyi a kofa volt. Mintegy kétszázezer forint jött így öslsze, segített a tanács is, így kikerekedett az egymillió az az útépítésre... Az órájára néz így figyelmeztetvén, hogy akad dolga elegendő. Aztán mondja is: — Épp ma délután készülünk az új tehóra. Három évre évi ötszáz forintot szeretnénk. Bízom benne, hogy sikerül, de most nehezebb lesz. Jelenleg a vízműépítés is terhel minket, ami családonként 2200 forintot jelent. Amit most szeretnénk megszavaztatni, az a világítás korszerűsítésére, valamint a falu és az újtelep közti járda felújítására menne... S. Z. Ügyfél mindig akad a takarékszövetkezetben. (speidl) A takarékszövetkezet az új házak építésében is segít.
