Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-09 / 238. szám
1987. október 9., PÉNTEK NOGRAD 3 SZÖYTERY a megyéért A SZÖVTERV Nógrád megyei irodája szinte valamennyi településünkön bemutatkozott mar valamilyen munkájával. Kereskedelmi létesítmények. vendéglátó- helyek, de más jellegű építmények komplex tervezésével. az ezekhez tartozó belsőépítészeti megoldások kidolgozásával foglalkoznak, megbízások alapján műszaki ellenőri feladatokat is ellátnak. Tevékenységüket fémjelzi a litkei Dobroda kisvendéglő, az etesi ABC- áruház és takarékszövetkezet, a ceredi gabonaszáritó. Képriportunk a tervezőirodán készült. Szatmári Béláné vezeti a tcrvezörsapatot. képünkön N'agy Imrénévcl konzultál. Vonalzók, tervek erdejében Vezér Lászlóin- a rajzasztalnál. A „mű" fölött Fanesik Mária Sziszifuszi szorgalommal... Kulcsár József íelv. Hulladékból biobrikett A Péti Nitrogén Művek hódmezővásárhelyi furíurol- gyárában biobrikett gyártását kezdték meg. Az utolsó negyedévben 2 ezer 500 tonnát gyártanak a 4 ezer 200 kilokalória értékű fűtőanyagból. A biobrikettet a füríurolgyártás melléktermékéből, a furfurolkorpá- ból készítik; ebből az elmúlt években 300 ezer tonnányi gyűlt össze a gyár területén. A fontos vegyi és gyógyszeripari alapanyagot, a furíurolt mezőgazdasági hulladéktermékekből, kukoricacsutkából, . faaprítékból állítják elő. A íurfurol kivonása után visszamaradó, egyébként környezetszenv- nyezö korpa továbbhasznosí- tására, például talajjavító anyagként való alkalmazására, több módszert is kidolgoztak már, a visszamaradt anyag mennyisége azonban eddig évről évre csak gyarapodott, valósággal heggyé magasodott a gyárban. Biobriketté való feldolgozására így szükségszerűen törekszik a vállalat. Terveik szerint jövőre már 10 ezer tonna biobrikettet állítanak elő. Adótájékoxtató Mi az általános forgalmi adó (áfa) ? Az áfa a végső fel- használást (fogyasztást) terhelő többfázisú és közvetett termékadó. Lényege, hogy minden termelési és forgalmi fázisban a keletkező hozzáadott értéket adóztatják, tehát megszűnik az adóhalmozás. Miért szűnik meg az adóhalmozás? Minden termelési, forgalmi szakaszban (fázisban) az eladásokra kivetített adó összegéből levonható a beszerzések után (a vásárláskor) fizetett adó, tehát minden fázis csak önmaga után, mégpedig nettó módon adózik. A halmozódás kiküszöbölésével az egyes termékek és szolgáltatások adóterhe szempontjából közömbössé válik az, hogy hány termelési-elosztási fázison mentek keresztül az adott termékek. Az áfa-rendszerben az adó alapja az értékesített termék és a teljesített szolgáltatás adó nélküli ellenértéke, tehát az adót nem tartalmazó „nettó ár” alapján „alulról" kell majd kiszámítani. Az adókötelezettség tehát az értékesítéshez kötődik, s kiterjed minden termékre és szolgáltatásra. Az adó alanya —, vagyis az adófizetésre kötelezett — az, aki az adott forgalmi szakaszban az értékesítést végzi, azonban az adó végső soron az utolsó felhasználót, a fogyasztót terheli, aki ezt a termék megvásárlásakor, illetve a szolgáltatás igénybevételekor fizeti meg. Az áfa a korábbi fogyasztói forgalmi adóhoz hasonlóan fogyasztási jellegű, a vállalkozói jövedelmeket, a megtakarításokat, a beruházást és az exportot nem terheli. Hazánkban háromkulcsos rendszert honosítunk meg. A termelői árakon számított termékek és szolgáltatások közül — „0" kulcs alá tartozik 60 %, — 15 11 „ közbeeső kulcs alá tartozik 5 %, — általános (25 ,r„-os) kulcs alá tartozik 35 %. „0" adózású például az ásványi energiahordozó, a villamos energia, a gyógyászati segédeszközök, beleértve a szemüveget is, a gyógyszerek, a könyv és a különböző lapok, az élelmiszerek nagy része, a lakás, a vegytisztítás, a mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások, az utak üzemeltetése, a posta- és távközlési szolgáltatás, a vízgazdálkodási szolgáltatás, a kutató- és fejlesztőtevékenység. A közbeeső 15 százalékos kulccsal adóznak: az ipari javítószolgálat, az áru- és személyszállítás, taxiközlekedés, idegenforgalom. A felsoroltakon kívül minden termék és szolgáltatás a 25 százalékos normál sáv szerint adózik. (Következik: Milyen tevékenységek adómentesek?) „Szilíciumtalan" völgy Mit ér manapság egy számítógép? Pénzben kifo- jfwll értékét tekintve jelentős summa, még ha az árak csökkentek is a fejlettet»!) technikát hordozó készülékek megjelenésével. Általában a gazdálkodó egység vezetője sem erre. sokkal inkább a gyakorlati hasznára kíváncsi, és ebben megoszlanak a vélemények. Némelyikük állítja, hogy amíg a belső szervezeti rend. a inunkat egyelem kívánnivalót hagy maga után. addig felesleges kiadás. Egy másik változat szerint most kell lépni, amíg elérhető a komputer, mert. bár a megtérülés egyhamar nem várható, let kell készülni hatékony alkalmazására. Mi az igazság? A különböző felfogások sűrűjében csakis akkor igazodhatunk el, ha a gyökerekig nyúlunk vissza. Nem kendőzhetjük, hogy amíg a fejlett ipari államokban a termelés magas színvonala kényszerítette ki a komputerizációt — pél,da erre a Ford művek —, addig nálunk és általában a szocialista országokban központi akarat követelte meg a számítástechnika minél gyorsabb bevetését. Sőt, kormányzati intézkedések segítik a behozatalt, akciókkal szervezünk gépvásárlást az oktatóhálózatok gépellátottságát serkentendő. Pusztán megyénkre vonatkoztatva teszem fel a kérdést: vajon megérett-e a helyzet — szervezettség, fel- készültség, alkalmazhatóság szempontjából — a számítógépekben rejlő lehetőségek kiaknázására? Egyrészt igen. Statisztikákat gyártó ország lettünk, a vállalati ügyvitel bonyolultságáról — bürokratizmusáról — már nem is beszélve. Ezen a téren ma már nyugodtan állíthatjuk: nélkülözhetetlen a mikroelektronika. Aki csak tehette, begyűjtötte kelléktárába a Commodore 64 típusú személyi számítógépeket, gondolván, hogy ily módon csökkenthető az admirószt- ratív létszám, a vezeték gyorsan juthatnak információhoz, tehát megteremtették a hatékony gazdálkodás feltételét. S mit hozott a gyakorlat? Uralkodóvá vált a kettős — kézi és gépi — könyvelés, sem embert, sem időt nem sikerült megtakarítani és a költségek is jelentősen megemelkedtek. Kicsit később a termelés szervezésében, a műszaki fejlesztésben is helyet kapott a komputer — egy-két vállalatnál a marketing területén is használni kezdték—, ám, amit nyertek a gyorsaság, pontosság révén, elveszett a munkapadok, a technológiai folyamatok sűrűjében, a hiánygazdálkodás kényszerpályáján. Nem hagyhatom ki az iskolákat sem, hiszen tudomásom szerint ma már a legtöbb megyei oktatási intézmény rendelkezik ilyen, vagy olyan típussal, tehát egyre többen megismerkedhetnek a gépkezeléssel. Szerepük azért is lényeges, mert a megye szakember-ellátottsága rendkívül gyér; tanácsainkon mindössze két főállású programozó dolgozik, s akad termelőszövetkezet, ahol egy sem. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola tavaly indított először rendszerszervező szakot, középfokú képzés pedig csak ebben az évben kezdődött. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy szakemberhiány lépett fel, s a meglevőek is szép számban vándorolnak egyik helyről a másikra, a jobb kereset reményében. Az okokat kutatva, első helyen kell megemlítenem a vállalati struktúra hiányosságait: a feladatok jelenlegi elosztása nem alkalmas a számítógép hatékony „foglalkoztatására”. A szécsényi termelőszövetkezet például addig nem vállalkozik fejlesztésre, amíg kimutatható eredmény *rrem várta tó a gépektől. Másutt — így a budapesti központtal működő vállalatoknál — az eltérő stratégia szerint építették ki a különféle rendszereket. Mezőgazdasági üzemeink java része a MÜSZI által ajánlott programok használhatatlanságára hivatkozik, pedig gondjaik forrása alapvetően a szakemberhiányban és a nem megfelelő együttműködésben keresendő. Látatlanban egyetlen számítástechnikai vállalat sem képes „csodaszoftvere- ket" szállítani. Iparvállalatainknál lényegesen jobb a helyzet, de a felhasználás leginkább az ügyvitelre korlátozódik. Tervezésre, operatív döntés-előkészítésre kevés helyen — például BRG, Romhányi ÉKGY, Ma- gvarnándori és Mátraaljai ÁG — alkalmazzák a berendezéseket. Megyénkben a számítás- technikai fejlődés koordinátor szerepére kevés szervezet vállalkozott, eredményéről pedig jobb nem beszélnünk. A SZÜV bezárkó- zottsága, a TIT magas árai (hat alkalomra 3500 Ft!) és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság „szégyenlős” megnyilvánulásai nem nevezhetők előrelépésnek. Némi reményt kelt a számítógép-kereskedelmi vállalatok helyi kirendeltségeinek térhódítása és komplex szolgáltatásaik bővülése: programcsomagok, szaktanácsadás, szervizelés stb. Nem megfelelő a propaganda a tipizálást tekintve. Sokan figyelmen kívül hagyják az IBM-kompatibilitást, s az olcsóbb és kevésbé használható C—64-eseket választják. S arra is érdemes lenne odafigyelni, hogy a számítógép nemcsak statisztika készítésére alkalmas, hanem — megfelelő átalakítóval — termelőberendezéseket képes vezérelni. Erre csak a salgótarjáni síküveggyárban láttam példát. A panaszkodást a végtelenségig folytathatnánk, ám nem ez a feladatunk. Jelen pillanatban kettős célunk lehet: ott, ahol van gép, meg kell teremteni az ésszerű felhasználását, ahol pedig nincs, érdemes feltérképezni, hol és mennyiben könnyítené a munkát. Mert egy dolgot világosan kell látnunk. Ä szerkezet- átalakítási program megfejelő információk, gyors döntsék nélkül, a vállalkozói készség, a piachoz való alkalmazkodás hiányában csak remény marad. Ebben a folyamatban a számítógép szerepe felértékelődik, s egy idő után nélkülözhetetlenné válik. S bár a nógrádi medence egyhamar nem válik Szilíciumvölggyé, közös érdekünk, hogy az a szilícium —, amely a chipgyártás alapja — ne csak kavics formájában kerüljön utunkba, hanem „értelmesen gondolkodó” gép alakjában is. T. Németh László Brigádmunka és/vagy bérezés? A szocialista munkaver- seny-mozgalom korábbi és idei eredményei is tiszteletet parancsolnak. Ez a tapasztalat igazolja, hogy a versenymozgalom az intenzív gazdálkodás feltételei között is szükséges, létjogosultsága vitathatatlan. Megújulásának feltétele azonban, hogy a versenyt olyan eredményt hozó, folyamatos munka jellemezze, amely az eredményekkel arányosan ösztönöz. Ez tenné lehetővé az emberi értékek felszínre hozását, a termelői aktivitás kibontakozását. A munkaverseny-moz- galom célja, értelme, gazdasági szükségessége az, hogy ne vesszenek el az emberi tényezők: az alkotóképesség, a kezdeményezőkészség, a célokkal való azonosulás. A munkaverseny-mozga- lom, a brigádok szervezete jelenleg kettősséget mutat: a brigádmunka elismerése elkülönül a bérezési rendszertől, a fokozatokért járó összeg az ösztönzés reális mértékének nem felel meg. Nem ad célra orientált, naprakész feladatot és ezzel arányos keresetet, jövedelmet. A brigádélet, a brigádmunka így formalitásokba merevedik: vállalás, önértékelés, napló. Az autorpatiz- mus sem az egyént, sem a közösséget nem orientálja okos cselekvésre. Hogyan tovább? Hogyan váljék a munkaverseny valóban munkahelyi kategóriává? A válasz egyértelmű: nagyobb kockázatvállalással a munkaterületeken, a munkahelyeken. Konkrét versenyfeltételekben határozzák meg a teljesítés mértékét, és az érte kapható jövedelmet. A módszert a, feladat, a munka jellegének megfelelően kell meghatározni. A termelőterületeken például: a mennyiség, a nyereség és a határidő függvénye lehet a brigád jövedelemrészesedése. A nem termelő területek munkáját úgynevezett értékhányadosok meghatározásával lehetne kapcsolni a termelőegységekhez, aszerint, hogy előkészíti, vagy kiszolgálja a termelést. Természetesen számos más megoldás is található a mun- kaverseny-mozgalom megújulására. Alapvetően azt a felismerést kell kiútnak tartani, hogy a brigádmunka elismerése ne különüljön el a bérezéstől. Vendel Lajos Mézexport — gondokkal Üj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hun- garonektár Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat. Ennek érdekében újabban több külkereskedelmi partnert igyekszik bevonni az export lebonyolításába. A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az átvétel, s október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet adtak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a hagyományos vevők kevesebb mézet, propoliszt és méhviászt kérnek, ráadásul több külföldi versenytárs kínálja termékét a Hungaronektár számára eddig nagy felvevőnek számító nyugat-európai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt kitevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a vállalat exportja emiatt a tavalyihoz képest csökkent. A vállalat ezért a legnagyobb mézexportőr, a Monimpex mellett, más külkereskedelmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére.
