Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
QPORT V =S==IgHg!iai!C ít Orvn 1 OrUrl 1 OrUn 1 Súlyemelő-vb Földi Csilla az első magyar szereplő Magyar idő szerint pénteken este 20 órakor a 44 kg-osok versenyével kezdődött Daytona Beachben az 1. női súlyemelő-világbajnokság. Hasonló esemény a férfiaknál már 58 alkalommal lezajlott, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség jelenlévő vezérkarának nagy gyakorlata van a világbajnokságok lebonyolításában. Most mégis egészen más minder* a 23 országból érkezett 101 női versenyző a sportágban teljesen új hangulatot teremtett. Űj arcok jelentek meg a vezetők között is, mindenki mosolyog és izgatottan várta a sporttörténeti esemény kezdetét. A technikai értekezleten Gottfried Schödl, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke meghatottan beszélt a küldöttekhez, hangsúlyozta, hogy erre az átütő sikerre még álmában sem számított. Később elmondotta: — Még nincs múltja a női súlyemelésnek, de ez a világbajnokság megmutatta, hogy óriási jövője lesz. Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkára arról beszélt, hogy a mostani tapasztalatok alapján döntenek arról: ezentúl kétévenként, vagy minden esztendőben rendezzék meg a női világbajnokságot. A következő vb lebonyolítására Magyarország már bejelentette igényét. Arról is beszélnek a nemzetközi szövetség vezetői, hogy a tapasztalatok alapján esetleg arra kérik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy a női súlyemelés az olimpiai műsorba is felkerüljön. Remény lehet arra, hogy esetleg 1996-ban a női súlyemelők már olimpián is szerepelhessenek, legalábbis ezt szeretné mindenki. A végrehajtó bizottság ülésén felvették a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség tagországai közé az óceániai Nauru-szigetek szövetségét, így már 129 tagországa van a nemzetközi szövetségnek. Véglegessé vált a rajtlista is: Eszerint a 101 versenyző a 9 súlycsoportban az alábbiak szerint oszlik meg: 44 kg: 10, 48 kg:. 9, 52 kg: 11, 56 kg:12, 60 kg: 16, 67,5 kg: 21, 75 kg: 14, 82,5 kg: 5, 82,5 kg felett 3. A hattagú magyar csapatból elsőként a 48 kg-os súlycsoportban magyar idő szerint pénteken 22 órakor Földi Csilla lép porondra. A verseny műsorában a korábbiakkal ellentétben kisebb módosítások történtek az indulók nagy száma miatt. A további magyarok versenye az alábbi időpontokban kezdődik (magyar idő szerint): 60 kg: Torma Ibolya szombat 21, ó, 67,5 kg, Kollman Klára szombat 24 ó, 75 kg Takács Mária és Triff Árkosi Anikó vasárnap 18 óra, 82,5 kg felett Takács Erika vasárnap 21 óra. Hansell súlyos balesete Haradona világcsúcsa a múlté... Fantasztikus „világcsúcsot'’ állított fel Janusz Homontek lengyel labdarúgó. A 19 éves sportoló a fejelésben a „fut- ballkirály”, Diego Maradona 1983-ban felállított csúcsát döntötte meg. Az argentin labdarúgó akkor 7000-szer ért fejjel a labdához anélkül, hogy az leesett volna, s ez az eredmény bekerült a Rekordok könyvébe. A lengyel fejelőbajnok a csúcsdöntéskor 14 150-szer érintette, majd levezetésképpen két percig mozdulatlanul a fején tartotta a labdát. Pénteken kishíján tragikus közjáték zavarta meg Suzu- kában a japán Forma—1-es nagydíj első hivatalos edzését. A versenyzők már 20 perce rótták a köröket, amikor a brit Nigel Mansell WilliamsHonda gépkocsija jobb első kerekével nekiütközött a pályát övező szegélynek. Ettől az autó átvágódott az úttest bal oldalára, majd a levegőbe repült, s miután megpör- dült, a földre zuhant. A szemtanúk beszámolója szerint Mansellt úgy kellett kihúzni a pilótafülkéből, s amikor levették fejéről a sisakot és az azbesztmaszkot, arca eltorzult a nagy fájdalomtól. A világbajnoki pontverseny 2. helyén álló pilótát helikopter szállította a 60 km-re fekvő nagojai kórházba. Az első orvosi jelentések szerint jobb lábán és gerincén sérült meg, kizárt, hogy elinduljon a vasárnapi világbajnoki futamon. Mivel Mansell volt az egyetlen, aki még behozhatta volna a pontversenyben vezető Nelson Pique-t, így a brazil sportoló már világbajnoknak tekinthető. A pénteki edzést Mansell balesete után félbeszakították, s csak hosszabb szünet után folytatták. A legjobb időt Piquet érte el Williams- Honda autójával, 1:41.423 perc alatt teljesítette a kört, ami 207,965 km órás sebességet jelent. Mérkőzések előtt Ezt várom a hét végén Egészséges önbizalommal a pontszerzés reményében A mai számban új sorozatot indítunk. A hét végi labdarúgó-mérkőzések előtt egy-egy kiemelt sportbarátot szólaltatunk meg, aki elmondja elvárásait, tippjeit csapataink fordulóbeli esélyeiről, s egyúttal az olvasóval is megismertetjük tippelőnket. Ezen a hét végén Hegedűs Géza, a Fogtechnikai Vállalat 25. sz. laboratóriumának vezetője volt a vendégünk. A salgótarjáni fogtechnikus sportberkekben ismerős, népszerű ember. Bár aktív sportolóként kézilabdában vitte a legtöbbre, szinte valamennyi kiemelkedő sportversenyen jelen van. Állandó vendége a kézi-, a kosár- és röplabdamérkőzéseknek, de a labdarúgópályák is ismerik személyiségét. Ma a megyei ifjúsági és sportosztály agitációs, propagandabizottságának vezetője, szinte élő sportlexikon. Több ízben nyert országos versenyeket sporttémájú vetélkedőkön. Mégis legnagyobb sikerét a karancslapujtői ké- zilabdás lányokkal érte el 1967-ben. E kisközség csapatának edzőjeként tevékenykedett, amikor a csapat fair play díjat kapott, az országos sportszervektől. De mindig büszkén beszél — az abban az időben nagy rangot jelentő — falusi spartakiád országos döntőben sakk sportágban kivívott harmadik helyezéséről is. Ma már csak szurkolói szinten van kapcsolata a versenysporttal. Ám igazi szurkoló és igazi kritikus is tud lenni. Ezen a hét végén ő tippelt csapataink várható teljesítményére. NB II.: Komló—SBTC: A legutóbbi fordulóban mutatott „Stécé”-szív, pontszerzést eredményezhet, de nem lepődnék meg azon sem, ha győztesen térne haza csapatunk a bányászrangadóról. NB III.: SíküveggyárGyöngyös: Biztos hazai győzelmével átveszi a vezetést az üvegesgárda. Romhány—Edelény: A Kerámia tartalékosán is képes mindkét pontot otthon tartani. Hevesi SE—Bgy. HVSE: Ha egy csapatnál új edző kezdi meg a munkát, az a csapat — bárki legyen az ellenfél — mindig pontszerzésre képes. Most a Balassagyarmat is pontosan tér haza Hevesből. Borsodi Bányász—Nagy- bátony: Biztos hazai győzelmet hoz a bányászrangadó. Megyei I. osztály: Palotás—Szőnyi SE x, Örhalom —Kisterenye 2 (!), ÖMTE— Karancslapujtő x, SKSE— Salgó Öblös 1, Balassi SE— Érsekvadkert 1, Bércéi— Nógrád Volán 1, Pásztó— Nézsa 1, Mátranovák—Szé- csény 1. XXX Az SBTC jó hangulatban készült a héten a Komló elleni bányászrangadóra. A vasárnapi nyírségiek elleni nagyszerű győzelem visszaadta a játékosok hitét, s reméljük elindította a csapatot a bajnoki tabellán fölfelé. Külön öröm a csapat háza táján, hogy ezen a héten nem zavarták meg sérülési tényezők a felkészülést. Mindenki egészséges, a vasárnapi mérkőzésre összpontosított a héten. Kellemes gondokkal küzd tehát Toldi Miklós vezető edző. Az egy mérkőzésre szóló sárga lapos eltiltás után Kajli is a csapat rendelkezésére áll, ám erősen gondolkodik a mester, hogy „győztes csapaton ne változtass” elméletet figyelembe véve a vasárnapi együttest küldje a pályára... Világbajnok lőállásbán Legfényesebb csillaga a salgótarjáni pisztolynemzedéknek Minden magyarnak szóit a Himnusz... Az elnöki fogadást követően a megyei ifjúsági és sportosztály vezetőjének hivatalos helyiségébe tettük át székhelyünket, hogy részletesebben beszélgessünk a nagyszerű eredményről, a siker hátteréről, magáról a sportág helyzetéről. Beszélgetőpartnereim, Papanitz Zoltán sportlövő világbajnok, aki melegen szorongatta hóna alatt a frissen kapott „Nógrád megye sportjáért” emlékplakettet, s a mindig kimért, komor arcú Dormán József az edző. Alig öt perccel korábban még a megyei tanács elnökével folytattak közvetlen beszélgetést, s már akkor feltűnt, hogy nem lesz köny- nvű dolgom. A világbajnok nem egy jó riportalanytípus. A kérdésekre rövid, egyszavas válaszokat adott, szinte valamennyi esetben az edzőnek kellett kiegészítenie, érthetőbbé tennie a főleg szakmai jellegű feleletet. No, de egy sportlövő világbajnoknak nem Buj- torral vagy Bessenyeivel kell vetélkednie, neki nem Rátonyi az ellenfele, hanem Melentyev. Ilyen körülmények között kicsit tartottam a beszélgetéstől, de — mint az általában lenni szokott — ha saját szakmára terelődik a téma, talán még a „némának” is megoldódik a nyelve. — Mindkettőjüknek gratulálok a világbajnoki sikerhez, a röviddel ezelőtt kapott kitüntetéshez. Egy ilyen riport elején talán úgy illik, ha bemutatkozik az olvasóknak. — Huszonegy éves vagyok, 1966. november 10- én születtem Salgótarjánban. Iskolai tanulmányaimat a Rákóczi Üti Általános Iskolában, majd a Madách gimnázium testnevelés tagozatos osztályában folytattam. Érettségi után egy évig a 211. Sz. ISZI műszerésztanulója voltam — mutatkozott be a világ első számú légpisztolyosa. Édesapám az SKÜ, édesanyám az SVT dolgozója. — Hogyan került kapcsolatba a sportlövészettel? — Tíz évvel ezelőtt, még a Rákóczi Üti Általános Iskolában, egy házi úttörőverseny után Lakatos Géza tanár úr vitt ki a lőtérre. Azután ottragadtam. — A tanár úr egyébként nagyon jó szemű kiválasztó volt. Kitűnő érzékkel ismerte fel a tehetségeket — kapcsolódott a beszélgetésbe Dormán József edző. Zolit is ő hozta ki a lőtérre. Bár még nagyon apró gyerek volt, de már akkor láttuk, hogy jó érzéke van ehhez- a sportághoz. Először puskát adtunk a kezébe, s ezzel gyakorolt. De hamar kiderült, hogy „pisztolyra termett”. Az első évben mindössze három hónapot töltött a lőtéren, s oly tehetségesnek mutatkozott, hogy mindjárt több minősítő versenyre elvittük. A három hónap alatt bronzjelvényes minősítést szerzett, ami már akkor jelezte, hogy a jövő nagy lövője lehet. — Emlékszik az első jelentős sikerélményére? — kérdeztük Papanitz Zoltántól. — Mindjárt a második évben serdülő országos csúcsot lőttem. Még arra is emlékszem, hogy ez 378 kört jelentett akkor. — Valóban. Pontosan eny- nyi volt 78-ban Zoli országos csúcsa — vette át a szót ismét az edző. — S a dolog érdekessége, hogy később ezt a csúcsot egy klubtárs, a szintén salgótarjáni A világbajnok Gordos Szabolcs döntötte, meg. A következő évben 380 körre javította Papanitz csúcsát. Egyébként még ma is ez az élő magyar serdülőcsúcs. Sajnos ő később hátat fordított a lövészetnek, s most Moszkvában tanul. — Később, első éves ifiként 382 körrel lőttem országos csúcsot — mondja a világbajnok, s látszott rajta, hogy oldódik a feszültsége, már könnyebben kapcsolódik a beszélgetésbe. Aztán nagy élményt jelentett az idei zürichi világkupa-verseny, ahol 587 körrel felnőttvilágcsúcsot lőttem. Jelenleg is ez az ér- vényben lévő világ legjobb eredménye. — A sajtó, a rádió, a tömegkommunikáció a megelőző években is többször számolt be Papanitz Zoltán hazai és nemzetközi sikereiről. Hallhatnánk valamit arról, hogyan vezetett az út a budapesti világbajnoki címig? — tettük föl a kérdést Dormán Józsefnek. — Talán kicsit szárazak lesznek az eredmények, de ezek tények, ezek vezettek a legnagyobb sikerhez. íme: tizenötszörös magyar bajnok, háromszoros junior Európa-bajnok. Az 1986-os suli (NDK) felnőtt-vb-n nyolcadik lett. Idén világkupa versenyeken indult, s szinte valamennyi versenyen jó helyezést ért el. Kubában szabadpisztolyban második, légpisztolyban ötödik, Mexikó: szabadpisztolyban kilencedik, légpisztolyban tizenharmadik, Sül: szabadpisztolyban második, légpisztolyban ötödik. München: szabadpisztolyban negyedik, légpisztolyban kilencedik, Zürich: szabadpisztolyban második, légpisztolyban első. Aztán a budapesti vb előtt két héttel a szöuli elöolimpián mindkét fegyvernemben harmadik. Tehát idén már benne volt ez az eredmény. Ja, és még egyet. Szerénység nélkül mondhatom, hogy ma ő a legjobb pisztolyos magyar földön. — Zoli, van különbség a két fegyvernem között? — Hogyne, méghozzá számottevő. Ä légfegyveresversenyeken — amit a nézők is figyelemmel kísérhettek a tv képernyője előtt — tíz méterre lövünk, a szabadtéri versenyeken ötven méterre van a lőlap. Nagyobb a hibalehetőség. No meg a természeti körülmények is zavaróak lehetnek. — Mi tv-nézők jól tudtuk követni az eseményeket, hiszen a kamerák egész közel hozták a lőlapot, 6 a kompjúterek pillanatok alatt kidobták az eredményt. Önök is tudják követni az eseményeket a lőállásbán? A sikeredző — Tudnánk, de engem zavar. Egy éve vezették be ezt a tízes rálövéses rendszert, de még mindig nem szoktam meg. Amikor a versenybíró visszaszámol nagyon idegesít. Egyébként itt Budapesten segítettek a nézők is. Állandó tájékoztatást kaptam, amit akárhogy akartam, nem tudtam elengedni a fülem mellett. — A többiekhez képest korán lő! — Igen! így szoktam meg. Nekem ez a legjobb stílus. Ha úgy látom, hogy a kör közepén vagyok, nem keresem a még jobb lehetőséget. — Az edzőnek mi a véleménye világbajnok tanítványáról? — Zoli a salgótarjáni pisz- tolyosnemzedék legnagyob egyénisége. Korábban Dé- csei Ferenc és Katkó Pál a tokiói, illetve a müncheni olimpián hozott dicsőséget részvételével a klubnak és a városnak. Zolit pedig immár világbajnokként köszönthetjük. Reméljük ez a hagyomány nem szakad meg, s a jövőben is fel tudunk nevelni egy-két Pa- panitzot. — Engedje meg, hogy egy kissé kényes kérdést te-, gyek fel önnek — fordultam a világbajnok felé. — Már lapunk korábbi számainak egyikében is foglalkoztunk azzal, hogy elpályázik Salgótarjánból. Köztudott, hogy január 1-től az Űjpesti Dózsa sportolója lesz. Elhatározása végleges? — Igen! Bár sok minden Salgótarjánhoz köt, mert itt él a családom, baráti környezetem, mégis elmegyek. Ennek oka pedig egyszerű. A versenyzési feltételeket ilyen szinten már az ÉMÁSZ Salgótarjáni Lövészklub nem tudja biztosítani. De azért nem felejtem el Salgótarjánt, szabad időmben mindig visszatérek a palóc földre. — Még egy utolsó kérdést? Mit érzett a dobogó tetején, amikor a Himnuszt önnek játszották? — A Himnusz nemcsak nekem szólt. Mindenkinek, aki segített a felkészülésben. Az edzőmnek, a versenyzőtársaimnak, a családomnak, a klubnak, a városnak, a megyének, az országnak. Minden magyarnak! Ennél szebben pedig nem búcsúzhat egy világbajnok, aki tudja, hogy magyar, aki értékelni tudja azt, hogy honnan indult el, kik segítették a sikerhez. Gratulálunk Zoli.... Pilinyi László-