Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
— A férjem még egy fiút is szeretne — mondja végezetül — bár egyelőre a kislányok töltik ki mindeli percünket. s f A nőgrád Karancslapujtön Leendő nagyközség? Faluhelyen gyorsan szállnak a hírek — tartják a községek lakosai. S, hogy ez mennyire így van, a magunk bőrén tapasztalhattuk, hiszen jóformán be sem értünk a helység központjába, máris fülünkbe súgta az egyik jólértesült: nagyközség lesz Karancslapujtő. Igaz-e a hír? — kérdeztük Barta Lászlót, aki a vb-tit- kár teendőit látja el a tanácson. — A pletyka már elterjedt — felelte — de még nem állíthatom ezt biztosan. Tény, hogy mi szeretnénk, s az esélyeink is biztatóak... — Mit jelentene az új cím a falunak? — Természetesen nem hivalkodni kívánunk vele — válaszolta — hanem terveink és gondolkodásmódunk megváltoztatása a cél. Pénzünk egyelőre nem lenne több, de bátrabban tervezhetnénk például a szennyvízhálózat vagy a gázvezeték kiépítését. Ma még csupán álmodozunk róla, de ha nagyközség leszünk merészebben latolgatjuk majd ezek reális lehetőségeit. — Milyen irányban változik a tanács szemléletmódja? — Több információra van szükség arról, hogy mit akarnak az itt élők. A különféle elbeszélgetéseken, jelölő gyűléseken vagy fórumokon (például a falugyűlésen) igyekszünk jobban megismerni a helybeliek véleményét. — Mi változik elsőként? — A karancsaljai és herényi elöljáróságainkhoz hasonló döntési és véleményezési jogkörrel szeretnénk felruházni a székhelyközség tanácstagi csoportjait is. Némi pénzt is kapnak majd, s ezentúl nem a tanácsi apparátus dönt olyan kérdésekben (segélyezés, rendezvények engedélyezése stb), ahol a tanácstagok jobban kiismerik magukat — foglalta össze Barta László. Bocsártól Karancsig Az idősebb generáció tagjai közül alig találni valakit az Ipoly völgyében ,aki ne emlékezne a hajdani „Bocsárlapujtőre”. Ma már mindenki Karancslapujtő néyen ismeri a települést, hiszen az átkeresztelés bő három évtizede történt. Azóta persze nemcsak az elnevezés változott a községben. — Negyvenkét éve élek már a faluban — mutatkozott be Kökény Tibor nyugdíjas tanár. Az ősz hajú pedagógus büszkén mesélte, ötven év alatt mindegyik lapujtőit tanította az iskolában. — Csaknem fél évszázad telt el azóta, hogy ideköltöztem — kezdte mesélni az utóbbi évtizedek krónikáját. — A bocsáriak száma sem volt sokkal kevesebb, inkább a település alakja változott nagyot, bár az iskola és a templom már akkor is ezen a helyen állt. .. Mialatt az emlékek között lassan peregnek a régmúlt esztendők, fény derül Tibor bácsi életére is. Húsz évig volt a lapujtői általános iskola helyettes igazgatója, párttitkára, dolgozott községi népfrontelnökként és tanácstagként is. Az ötvenes évek erőszakos eseményei között , eljutunk a tsz" alakulásáig, iriájcf ölvén-' hétben a Szabadság Művelődési Ház megépítéséig. — Három évig voltam a kultúrotthon tiszteletdíjas igazgatója, amíg a fővárosból járt hozzánk a Déryné Faluszínház. Elővételben fogyott el az összes jegy, tömött széksorok előtt óriási sikerrel léptek fel nálunk mindig. Ma már nehezebb az embereket becsábítani, inkább a tv-t nézik, vagy Salgótarjánba mennek szórakozni. — Akkoriban nem volt olyan egyszerű dolog eljutni a városba — folytatta — a munkások gyalog vagy biciklivel jártak a bányába és az acélgyárba. Amikor teherautók majd „fakaruszok” jöttek, n\ár erősödött a fiatal nemzedék, akiket nem érdekelt a földművelés vagy az állattenyésztés. A bányászok is kiöregedtek, s a lapujtőiek eltünedeztek a tárnákban dolgozók közül. Lassan útjukra indultak a távolsági buszok, s akik befejezték az iskolát, Tarjánba mentek továbbtanulni. Akkor még elég volt rájuk nézni, hogy megállapíthassa valaki: faluról,, jöttek.. , Ma már, öltözékük sem különbözik a városiaktól. Időközben persze új házak épültek, bevezették a vizet a lakásokba és kivilágították az új utakat. A község fiatalodik, az egykori bocsáriak pedig egyre korosabbá válnak. — Nem szégyen ez, csak szomorúság — mosolygott Kökény Tibor hatvankilenc esztendő emlékeit összegezve. Kivándorlók, bevándorlók spekulánsok A kövekkel felszórt út mentén egymást követik a két”három szintes családi házak. Valamennyi friss építés, némelyikről még a cserép is hiányzik. — Karancslapujtő centrumának új negyede a Május 1. út — mondotta Oláh Pál. Akitől a felvilágosítást kaptuk, maga is itt építkezik. Illetve, ő már be is költözött. Házáról csak a vakolás hiányzik, a bejárat elől a kerítés, mögüle pedig a kert, a virágok és a háziállatok — tervei szerint. Az acélgyári szakmunkással egykönnyen szót értettünk. Több mint tíz éve elhatározta már, hogy kiköltözik falura. Akkor döntött így, amikor helybeli lányt vett el... Miután a telket is megkapta, a gyár és az OTP támogatásával néhány hónap alatt tető alá kerültek a falak. — Semmi pénzért sem mennék vissza. Itt nyugalom van, s a ház körül bőven lesz mindig tennivaló. És nekem pont erre van szükségem. Ráadásul a munkásbusszal is éppúgy Mi lehet ennek az oka? A helybeliek szerint, aki Karancsalján, Lapujtőn, vagy Berényben lakik, egyetlen percnyivel sem él tá^ volabb a központtól, mint például a somoskőújfaluiak. A fő vonzerő persze inkább a telkek olcsósága. Ki- lencven-száz ■ forintért kínálja négyzetméterét a tanács, s ez többnyire az út, a víz-, és a villanyvezeték árát is tartalmazza. Ráadásul az itt letelepedő három- gyermekes családok és a községben dolgozó szakemberek ingyen választhat- . nak az átlag ezer négyzet- méteres parcellák között, mindhárom helységben. Az elmúlt tíz esztendőben, több mint háromszáz új családi ház építésébe vágtak bele. Kuriózumként elmondható, hogy talán egyet sem találni közöttük, amelyik nem két, vagy három szintből állna. Évtizedünk végéig egyébként százötven telket vásárolhatnak még az érdeklődők, s ha kedvük továbbra sem csökken, a tervek szerint egykettőre összeépül Karancsalja és Lapujtő. O O O Mindezek ismeretében már nem lepett meg, hogy a Hunyadi utcai építkezésen is salgótarjáni tulajdonosra bukkantunk. — Semmiféle hátrányát nem látom, hogy a városból ide költözünk — fejtegette Miklós Tamás fogtechnikus. — A megyeszékhely közel van, busszal is, kocsival is, egyaránt minimális idő alatt beérünk. A fiatalember lapujtői illetőségű, gyermekkorát is ezen a környéken töltötte. Jelenleg Tarján egyik sokemeletes házmonstrumában lakik családjával. — Hogy mi csábított visz- sza? Elsősorban a gyerek miatt jövünk vissza. Bár az sem mindegy, hogy „ott” a hetven négyzetméteres lakás csaknem annyiba került, mint ez a tágas családi ház. A városban nagyon messze kaptam volna csak garázst, itt az alsó szinten az autónak is lye lesz. De a legfontosabb' mégiscsak az, hogy a most kétéves fiam nem a tv előtt nő föl, hanem a kertben, levegőn, a gyümölcsfák kö-. zött. És azt hiszem, ez nekünk sem mindegy... O O O Az építkezők között egyaránt találtunk helybelieket, és tarjániakat. Míg,;) becsavarogtuk a települést,, több helyre is elvetődtünk, ahol alapoztak, zsaluztak, 1 vagy éppen az ablakokat il- r. - lesztették helyükre. Néhá*>: nyan azonban csak akkori' álltak szóba velünk, amikor eltűnt szem elől a jegyet zet és a fényképezőgép. Az indok: kihasználva a ked-/.* vező feltételeket ők már' eladás céljából építik a házat. Három a kislány beérek, mint a városban a helyijárattal — összegezte a harmincnégy esztendős Oláh Pál. O O O A községi tanácson azután bepillantottunk a nyilvántartásba is s csakhamar kiderült: Oláh Pál példája korántsem tekinthető rendkívülinek, csupán egy a sok közül, aki a megyeszékhelyet Karancslapujtőre cserélte föl. öt év alatt mintegy félszáz család költözött a városból a közeli településre. A csengetésre barna hajú fiatalasszony nyit ajtót. Jó helyen járunk — invitál beljebb — ő a karancslapu j tői hármas ikrek édesanyja. Rozália, Julianna, és Orsolya augusztus 10-én látták meg a napvilágot a főváros egyes számú klinikáján, gyökeres változást hozva ezzel Szabó Imre családjának. A kislányok csakhamar hazakerültek, s azóta — — azóta minden percben van valaki mellettük. A két nagymama és a dédnagymama segít ellátni a két és fél hónapos kisgyerekeket, s hetente egyszer a védőnő is meglátogat minket. Szabó Imréné, az egri tanárképző főiskola végzős hallgatója, most egyéni tanulmányait folytatja. Három év múlva a lapujtői iskolában szeretne matematikát és oroszt tanítani. A férje a megyszékhelyen a FOK-GYEM Szövetkezet Rozóíía, esztergályosaként dolgozik. Amíg ideje engedi, géemká- zik is. — Muszáj, mert tavasz- szal építkezni kezdünk néhány utcával távolabb — mutatja az irányt merre. Most anyámnál lakunk. — Temérdek gondot jelent persze a három „csöppség”, de édes teher velük törődni. Ráadásul a községi tanács is megörvendeztetett bennünket, mivel egyszerre háromgyermekes család lettünk, visszakaptuk a telek árát, hatvanhétezer forintot. A kiságyakban egyforma ruhában szundikált a három pici ember. Már most ösZ- sze lehetne téveszteni őket, bár édesanyjuk az arcukról is meg tudja különböztetni Rozáliát, Orsolyát és Juliannát. Romhányi Tamás Képek Bábel László ... .................................. .................................... k «r, esak «üixnort'nág — K6* kény Tibor.
