Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF., 257. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1987. OKTÓBER 31., SZOMBAT ............. K i segít a rászorultakon? (3. oldal) Cifra idők nyomában (5. oldal) Világbajnok lőállásbán (11. oldal) > .............................. wá M ost is álljanak ki pártunk politikája mellett Ellenállók és antifasiszták megyei találkozója Salgótarjánban Az MSZBT országos elnökségének ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád Megyei Bizottsága a nagy októberi szocialista forradalom kö­zelgő 70. évfordulója alkal­mából tegnap Salgótarján­ban baráti találkozóra hív­ta meg a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövet­sége Nógrád megyében élő tagjait. Az egybegyűlteket dr. Ko­vács József, a megyei párt- bizottság osztályvezetője kö­szöntötte, majd Szalai Lász­ló, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi be­szédet. Mint mondotta: ezekben a napokban a vi­lág haladó közösségeiben, így most itt és e baráti ta­lálkozó keretében megem­lékezünk a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról. Tesszük ezt azért, mert az októberi for­radalom hét évtizedes törté­netének felidézése, az azóta megtett út küzdelmei mai politikánk átfogóbb és mé­lyebb ismeretét alapozza Feladataink mainál jobb teljesítése vezetőtől és dol­gozótól egyaránt nagyobb teljesítményt kíván — min­den olyan hozzászólás kife­jezte ezt a tényt, amely a Nagybárkányi Kis-Zagyva- völgye Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet tegnapi kül­döttgyűlésén hangzott el. Az év első kilenc hónapjának gazdasági adatai alapján az eredményeket összefoglaló és a további feladatokat meg­határozó tanácskozást Tuza István, a közös gazdaság el­nöke nyitotta meg. Az ese­ményen a község és a von­záskörzet állami, politikai ve­zetői mellett ott volt Szalai László, az MSZMP Nógrád meg és elősegíti a holnap feladatainak is cselekvő vállalását. Szalai László ünnepi be­szédében méltatta a meg­tett hét évtizedes utat, hang­súlyozta, hogy a forradalom győzelmének eredménye­ként egy új világrendszer jött létre. Ismertette az elő­adó a Szovjetunióban vég­bemenő változásokat. Het­ven év múltán a szovjet társadalom új fejlődési sza­kaszának lehetünk tanúi. Megemlékezését így foly­tatta: — Mi, nógrádi emberek mindig büszkék voltunk munkásmozgalmi hagyo­mányainkra. Az itt élő mun­kások, bányászok segítői, támogatói és aktív részesei voltak a kommunista esz­me megvalósításának. Majd az elismerés hangján szólt arról a helytállásról, ame­lyet a Tanácsköztársaság védelmében, a fasizmus el­leni harcban, az ország fel­Megyei Bizottságánk titkára is. Az év eddigi munkáját összegezve Sóspataky Sárr dorné dr. főkönyvelő min­denekelőtt megállapította: az eltelt időszak sok és nehéz tevékenységet takar, az ered­mények összességében azo­nosak az előző évivel. A főkönyvelő rendkívül sok tanulságos adatot közre­adva többek között kifejtet­te, hogy az alaptevékenység­ben az eredetileg tervezett fedezeti nyereség kétszerese várható. A növénytermesz­tésben az 1986. évinél maga­sabb termésátlagokat értek el. Az állattenyésztésben az év végéig a fedezeti veszte­szabadításáért, a szocialis­ta társadalom építésének megkezdéséért tettek vete­ránjaink. A máról szólva kijelentette: — Azt kérjük az elvtár­saktól, hogy most is állja­nak ki pártunk politikája mellett, mindennapi cse­lekedeteikkel támogassák a Központi Bizottság július 2-i határozatának végrehajtá­sát. Meg vagyunk győződ­ve arról, hogy célkitűzése­ink helyesek, feladatainkat jobb munkával, közös erő­feszítésekkel megoldhatjuk és tovább haladunk a szo­cialista társadalom építé­sének útján. Részt vett a baráti be­szélgetésen Kerekes Imre, a szövetség országos titká­ra, aki meleg szavakkal kö­szöntötte a résztvevőket, majd a szövetség országos tevékenységéről adott tájé­koztatót. A tegnapi találko­zón baráti eszmecserére is sor került. ség megakadályozása a cél. Az alapon kívüli tevékeny­ségek mindenre kiterjedő részletezése után a főköny­velő így szólt a küldöttgyű­léshez : — Helyzetünk nem a leg- rózsásabb, de elkeseredésre sincs okunk. Az előttünk álló időben jobb munkával, nagyobb hatékonysággal, a létszám ésszerű felhasználá­sával; a takarékos költség- gazdálkodással és a tervezett bérszínvonal betartásával el­érhető a megcélzott nyere­ség. Ez a kollektíva már sokszor bizonyította, hogy képes erre. (Folytatás a 2. oldalon) A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója jegyében tartotta meg ülését pénteken a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság országos elnöksége, a Parlament vadásztermében- Apró Antal, a társaság el­nöke, a világtörténelmi év­fordulót méltató ünnepi be­szédében emlékeztetett ar­ra, hogy azokban az első, nehéz időkben számos ma­gyar is felsorakozott a fia­tal Vörös Hadsereg zászlaja alá. Ök voltak a magyar— szovjet barátság első letéte­ményesei. Az internaciona­lizmus próbaköve volt min­dig és ma is a Szovjetunió­hoz való elvi, elvtársi vi­szony, ennek szellemében munkálkodik az MSZBT az együttműködés fejlesztésé­ért, a barátság ezernyi szá­lának erősítéséért — mon­dotta többek között Apró Antal. Ezt követően Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese lépett a mik­rofonhoz. A kormány nevé­ben köszöntötte a résztve­vőket, majd a magyar— szovjet pazdasápj és mű­szaki-tudományos együtt­működés alakulásáról, ered­ményeiről és a további tervekről szólt. Mint megál­lapította: a két országot összekötő kapcsolatok egyik legjelentősebb és dinamiku­san fejlődő eleme a gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködés, amely ma is meghatározó jelentősé­gű népgazdaságunk helyze­tének alakulásában, erősíti nemzetközi pozícióinkat. A Szovjetunió ma is legna­gyobb gazdasági partne­rünk, külkereskedelmi for­galmunk egyharmadát e ba­ráti szocialista országgal bonyolítjuk. A magyar nép­gazdaság mai helyzetében még fontosabbá vált, hogy a legnagyobb partnerhez fűződő kapcsolatok tovább fejlődjenek. Küldöttgyűlés a nagybárkányi tsz-ben II Jobb eredménynek a nagyobb teljesítmény a feltétele A novemberi alkonyai­ban ezer meg ezer imboly­gó mécsesláng világít, a krizantémok csöndben illa­toznak a sírokon. A fákról halk nesszel peregnek a le­velek, a természet nyugo- vóra készül, az ember pe­dig emlékezik azokra, akik már megtértek végső nyug­helyükre. A városlakók áradata hullámzik a teme­tőkbe, a kis falukból feke­te kendős öregasszonyok ka­paszkodnak az ösvényen a domboldalra, ahol jó szagú kakukkfű, zsálya, egy-egy megkésett vadvirág őrzi az elmúlt nemzedékek béké­jét. A hagyományokhoz hí­ven az emlékezésnek szen­teljük november elsejét, másodikét. Elhunyt szeret­teinkre, jóbarátainkra gon­dolunk, akik már megbé- kélten nyugosznak, akár egyszerű sírhant borul reá­juk, akár vagyont érő krip­tában, valódi márvány sír­emlék alatt pihennek. A megemlékezés méltóságát nem a költséges külsősé­gek adják, hanem érzelme­ink. A nem múló bánat, amelyet a pótolhatatlan veszteség okoz, a megvál­toztathatatlan, amelybe oly nehéz beletörődni. A mécses reszkető láng­jába nézve felidézzük a közös múltat, édesanyánk mosolyát, társunk kézszorí­tását, együtt megélt öröme­inket, és a kudarcokat, az elmúlt életet, amely már csak bennünk, emlékeink­ben, érzéseinkben él to­vább. És tőlünk függ, hogy meddig, hogy mikor válik üres gesztussá, a színes gyertyával ékesített, drága koszorúval lerótt kegyelet. Tőlünk függ, hogy a csa­lád ifjabb tagjai mit érez­nek, amikor azoknak az el­hunyt hozzátartozóiknak a sírjánál állnak, akiket csak a mi emlékezéseinkből is­mernek. Tőlünk függ, hogy a sokat hallott családi ha­gyomány alapján elképzelt szeretetreméltó egyénisé­gek, vagy arctalan árnyak jutnak eszükbe, ha a sírkő­re vésett neveket olvassák. De nemcsak a család el­vesztett tagjainak emlékét idézzük fel ezekben a na­pokban, hanem eltávozott barátainkra, harcostársa­inkra, a közösség, a szülő­föld veszteségeire, nemze­tünk nagy halottaira is gondolunk. Tisztelettel adó­zunk azok emlékének, akiknek élete a közös cél eléréséért vívott küzdelem­ben fogyott el, vagy az erő­szak áldozatai lettek har- mincvalahány, negyvenva- lahány éve, a huszadik szá­zadban, vagy a tizenkilen­cedikben. Álljunk meg egy pillanatra, áldozzunk egy szál virágot annak, aki tet­teivel, életművével kiérde­melte, hogy az utókor ne feledje el. Tudjuk, az élet elmúlá­sa megmásíthatatlan termé­szeti törvény. Mégis nehe­zen nyugszunk bele, fő­ként, ha valakit ereje tel­jében ragad el közülünk a halál. Rá emlékezve az élők sokszor önmagukat vádolják, azon tépelődnek, hogyan lehetett volna se­gíteni neki, eltéríteni feje felől a végzetet. De meny­nyivel jobb lenne az utó­lagos szemrehányás helyett addig jobban figyelnünk egymásra, amíg nem késő; és saját erőnket sem pa­zarolni, egészségünkre job­ban vigyázni. Az egyén sorsa, a sajná­latosan sok korai halál, szomorú világelsőségünk az öngyilkosok számát illető­en nemcsak egyes emberek tragédiáját, egy-egy család gyászát jelentik, hanem az egész nemzet erejét gyen­gítik. Figyeljünk hát arra, hogy mit tanítanak példájukkal azok, akik már megbékél- ten pihennek a csönd kert­jében, de életük tanulsá­gával még most is tudnak segíteni nekünk. Hajtsunk fejet emlékük előtt, s míg bánatunkat a virágok tol­mácsolják, ne engedjük, hogy a közöny és a feledés sötétsége elnyomja mécse­sünk lángját. A MÉCSES LÁNGJA Kádár János vezetésével párt- és állami küldöttség utazott a Szovjetunióba Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának vezetésével az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségé­nek és Minisztertanácsának meghívására pénteken párt- és állami küldöttség uta­zott a Szovjetunióba, hogy részt vegyen a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A delegáció tagjai: Németh Károly, a Politikai Bizott­ság tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, aki a helyszínen csatlakozik a küldöttséghez. Búcsúztatásukra a Nyuga­ti pályaudvaron megjelent Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kó- tai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Vár- konyi Péter külügyminisz­ter, a KB tagjai, Urbán La­jos közlekedési minisz­ter, valamint Földesi Je­nő belügyminisztériumi ál­lamtitkár. Jelen volt Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Parancsnoki értekezlet Új vezető a megyei rendőr-főkapitányság élén Parancsnoki értekezletet tartottak pénteken délután a Nógrád Megyei Rendőr­főkapitányságon. Az ese­ményen ott volt Géczi Já­nos, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Harangozó Szil­veszter rendőr altábor­nagy, belügyminiszter-he­lyettes, Gampel István, az MSZMP Központi Bizott­ságának munkatársa, Dev- csics Miklós, a Nógrád Me­gyei Tanács elnöke. Meg­jelentek a bűnüldöző és igaz­ságügyi szervek, a fegy­veres erők és testületek Nógrád megyei vezetői. A parancsnoki értekezle­ten Sándor Ferenc rendőr alezredes, osztályvezető is­mertette a Magyar Népköz- társaság belügyminiszteré­nek parancsát, amely Sze­reim Sándor rendőr alezre­dest, a Nógrád Megyei Rend­őr-főkapitányság vezetőjét a szolgálati felső korhatár elérése után, munkája elis­merése mellett nyugállo­mányba helyezi. A parancs egyben tartalmazta azt is, hogy a belügyminiszter eb­ből az alkalomból Szerémi Sándor rendőr ezredesnek aranygyűrűt adományozott. A belügyminiszter Skoda Ferencet kinevezte rendőr ezredessé, november 1-i ha­tállyal a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság veze­tőjévé. A parancsok ismertetése után Harangozó Szilveszter rendőr altábornagy, belügy­miniszter-helyettes ismer­tette az ország és a bel­ügyi szervek előtt álló munka főbb vonásait, majd arról beszélt, hogy Szerémi Sándor rendőr ezredes a fel­ső korhatár elérése után még több mint két évig dol­gozott a főkapitányság élén. A továbbiakban kiemelte: a tisztelet és az elismerés hangján lehet szólni arról a példamutató helytállásról, amely Szerémi Sándor 37 évi belügyi szolgálatát jel­lemezte. Mint mondotta: a most nyugállományba vo­nuló Szerémi Sándor irá­nyításával a főkapitányság elérte, hogy az iparosodó megyében — a negatív ten­denciák ellenére is — szi­lárd a közrend. Szerémi Sándor rendőr ezredes tevékenységének méltatása mellett a belügy­miniszter-helyettes kitért arra is, hogy Skoda Ferenc széles körű jó munkakapcso­lata, irányító- és szervező- képessége, három évtizedes pártmunkájának tapasztala­tai garanciát adnak a Nóg­rád Megyei Rendőr-főkapi­tányság előtt álló feladatok végrehajtására. — Elkötelezetten, a bá­nyászcsaládból jött egyszerű ember útravalójával végez­te munkáját a belügyi szol­gálatot élethivatásul válasz­tó Szerémi Sándor — töb­bek között ezt mondotta a (Folytatás a 2. oldalon) A bátonyterenyei Egyesült Zagyvavölgye Afész kesztyű­gyáré özemében 450 ezer pár termék készül 10—12-féle változatban évente. E munkavédelmi kesztyűkből 45 mil­lió forintos árbevétel elérése a cél és az ország 40—<5 szö­vetkezetének és vállalatának szállítanak. • I ' . — bp —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents