Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-27 / 253. szám
1987. október 27., KEDD NOGRAD 3 Autonom munkacsoportok az SliT-ben is Brigádvállalkozások segítik a hatékonyabb vállalati gazdálkodást incsenek kényes keretesek Alkotói legyünk a világnak Az iparvállalatok, üzemek kollektívái keresik azokat az új szervezési formákat és munkamódszereket, amelyek — kiegészítve, vagy éppen átalakítva a hagyományos brigádformát, vállalati munkaközösséget — vállalkozási jelleggel a fő- munkaidőben segítik a hatékonyabb gazdálkodást. A termelési feladatokhoz igazodva sorra alakulnak meg a különböző belső vállalkozások, mindenekelőtt az autonóm munkacsoportok. Arra is akad példa, hogy a legfontosabb termelési vagy exportfeladatokhoz vállalaton belüli versenytárgyalást hirdetnek a brigádok között. Az alábbiakban néhány sikert ígérő vállalati kezdeményezésről számolnak be az MTI munkatársai. A Taurus Gumiipari Vállalatnál az országban, az elsők között kezdeményezték a belső vállalkozásokat. Jelenleg — igaz még kísérleti jelleggel — már kilenc. 6—12 tagú autonóm munka- csoport működik a vállalatnál. Negyedéves, illetve éves keretszerződést kötnek a Taurusszal, ebben meghatározzák az elérendő minimális teljesítményt, a termékek minőségére vonatkozó előírásokat, s megállapodnak a munka díjazási rendszerében is. A bér elosztásáról a csoport tagjai maguk döntenek. Ezek az autonóm munkacsoportok maguk választják meg vezetőiket, döntenek arról, kit fogadnak be, illetve kitől válnak meg, milyen munkaidő-beosztásban dolgoznak. A csoportok főleg félkész termékeket gyártanak, olyan területeken működnek, ahol a termelékenység és a minőség elsősorban a kétkezi munkától függ. A Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalatnál (Vegyép- szer) elsősorban a kiemelt beruházásokon végzett, vállalkozás jellegű szerelési munkáknál alakultak meg az autonóm munkacsoportok. Mielőtt kidolgozták e kollektívák érdekeltségi, ösztönzési elveit, a vállalat több szakembere felkeresett olyan üzemeket — köztük a Taurust —, ahol már tapasztalatokat is szereztek az új munkamódszerek bevezetése során Ezzel a módszerrel az autonóm munkacsoportokban dolgozók máris magasabb jövedelemre tettek szert anélkül, hogy tagjainak a főmunkaidő után vgm-ben is dolgozniuk kellene. Igaz, a munkát pontosan a határidőre befejezik, s a minőséggel is elégedett az átvevő. A Vegyépszernél újabb kezdeményezéssel is próbálkoznak. Egy-egy konkrét, kiemelt munkát versenytárgyaláson hirdetnek meg. A brigádok, munka- csoportok — akár egymással összefogva, közösen — vállalkozhatnak, ajánlatot téve a kivitelezés határidejére, a garantált minőségre, s arra is, hogy mindezt mennyiért végzik el. Mindez vállalkozóbb szemléletet eredményezhet a tervfeladatok teljesítésében. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban is működik már autonóm brigád. Ez esetben az egyik szocialista brigád alakult át ilyen munkacsoporttá. Vezetőjét titkos szavazással választották meg, havonta kollektiven döntenek a brigádnak egy összegben fizetett bér felosztásáról, valamint a jutalmakról és prémiumokról is. Ez utóbbiakat a raktári és a meó-jelentések alapján kapják meg, így a munka- fegyelem legkisebb megsértése sem kerülheti el a figyelmet. A 38 tagú brigád a zománcozóüzemtoen évente 150 millió forint értékű munkát végez, ennek egy- harmadát az exportra kerülő tűzhelyek zománcozása teszi ki. A brigádban dolgozók átlagos havi keresete a nagyobb teljesítmény, s a kifogástalan minőség eredményeként 500 forinttal emelkedett. Nézőpont Tetemrehívás Hetedik éve, azóta, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelem vette át az iskolai konyhák működtetését, fáradhatatlanul dúlnak a csaták a diák- étkeztetés körül. Hol fellángol, hol csak izzik a vita, de igazából béke máig sem váltotta fel a fenekedést. Közben-közben nosztalgikus hangokat is hallani: hol van ez a mai módi a régi, jó „házinénik” főztjétől?! Viharos volt az a megyei népi ellenőrzési bizottsági ülés is, ahol a diákétkeztetés szerepelt napirenden. Nem sokkal rá a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat tetemre hívta az ügyben érdekelt valamennyi felet: látszódjon végre, melyik sebből buzog az árulkodó vér! A csendes visszafogottság nem volt éppen jellemző erre a megbeszélésre sem. Mi dolog az, hogy késik a tízórai? Hogy figyeljen korgó gyomorral a tanítási órán a gyerek? Tény, a tízórai valóban ne érkezzen késve. Ám ezt a kérdést először mégiscsak a szülőknek kellene címezni: mi dolog az, hogy éhesen engedik el reggel fiukat, lányukat? Tegyék le bár percre pontosan az iskolában a tízórait, az első két tanítási óra akkor is az ördögé, hiszen az éhes diák a gyomrára figyel, nem pedig a pedagógusra! Lassan regényrevaló kerekedik ki a korszerű táplálkozás körül dúló csatározásokból. Az iskolák egy részében kötik az ebet a karóhoz: azt főzzenek, amit szeretnek a gyerekek, mert mit ér a korszerűség, ha az étel a moslékba megy?! Más tanintézetekből viszont biztatják a vendéglátás szakembereit: csak rajta, még korszerűbbet, a gyerekek igenis szeretik, ige- is megeszik! Nos, Sherlock Holmes minden agyarfúrtsága is kevés lenne ahhoz, hogy kinyomozzuk, hol az igazság. Úgy tűnik, ahány iskola, annyiféle igazság. Egy azonban általános érvényű tény: a felmérések szerint a diákok több mint 12 százaléka túlsúlyos, magyarán, elhízott (felnőtteknél ez az arány már az ötven százalékot közelíti meg). Az egészséges életmódnak megfelelő ételekre tehát nagyon is szükség van! (A moslék mennyisége egyébként ugyanaz a tanács, az áfész és a vendéglátó-vállalat konyháin, mert nem elsősorban az üzemeltetővel, hanem a délelőtti nassolásokkal, csokizásokkal függ össze.) Cáfolhatatlan tény továbbá, hogy 14—15 forintos nyersnyagnormával a mai árak mellett nem lehet csodákat művelni. Még akkor sem lehetne, ha a normarendezés folyamatosan követné az árspirált, pedig erről szó sincs...! Egy dologra azonban mégiscsak jó volt ez a tetemrehívás, s ezt okosan, higgadtan a jelenlevők egyike fogalmazta meg — mégpedig az iskolák képviseletében. Mindenki fújja a magáét, s túl messziről nézi, nem is iparkodik megérteni a másik szempontjait, márpedig ezen az alapon aligha közeledhetnek egymáshoz a nézetek! Ahol az a kardinális kérdés, hogy ehető étel-e a csőben sült karfiol, vagy sem, „robbantott-e” a csirke, vagy sem — ott aligha lehet megegyezésre számítani! Napjainkban nem ok nélkül sürgetjük az új munkastílus, a modern gondolkodás „honosítását”. Miért éppen egy olyan fontos terület — gyomorbeli kérdésről lévén szó — lenne ez alól kivétel, mint a diákétkeztetés ? — g*. na. — Rekord a Balatonnál A Balatonnál véget ért a utószezon is, s most ösz- szegzik az idegenforgalom idei tapasztalatait. Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára az MTI munkatársának elmondta, hogy az idei nyár rekordot döntött: a vendégek száma a tavalyinál ötödével volt nagyobb; a Balaton idegen- forgalmi szálláshelyein csaknem 2 millió vendég együttesen 17 millió éjszakát töltött el. Az üdülőterület zsúfoltsága július 10-től augusztus közepéig az elvisel- hetőség határáig fokozódott. Ebben az időben gyakran, főleg a hét végi napokon az egymilliót is meghaladta az itt-tartózkodók száma, s még a kisegítő kempingekben sem volt elegendő szálláshely. A csúcsidényben a vízminőség romlott a strandok környékén, ennek ellenére kedvező változásként értékelhető, hogy a nyár derekán, amikor a víz hőmérséklete 30 fokhoz közelített és nagyobb volt a kommunális szennyezés is, a Balaton vize lényeges romlás, tartósabb virágzás (algaburjánzás) nélkül átvészelte a fokozódó terhekkel járó heteket. Jóllehet csupán napolajból, kozmetikumokból napjában több tonnányi került a vízbe, de a tó rendkívül jó öntisztuló képessége azt is ellensúlyozta. Mindez az 1983-ban életbe lépett kormányhatározat nyomán tett intézkedések eredménye. Befejezik azt a gyors fejlesztési programot, amelynek keretében Balatonalmádiban, Szántódon és Boglár- Jelién új autós bevásárló- központ épül, iparcikk-áru- házat nyitnak Keszthelyen. Bővítik az aszófői kempinget, korszerűsítik a siófok—gamászai tábort és újabb kempingezési lehetőséget teremtenek Lengyeltótiban. Jövőre befejezik Ti- hany-révnél a megsüllyedt hajókikötő átépítését. Új vitorláskikötők épülnek Keszthelyen, Fonyódon, Tihanyban és Badacsonyban. Megkezdték az alsóörsi és a siófoki új vitorláskikötők tervezését is. Interjú a béketanács titkárával Nemrégiben megyénkben járt Fodor István. Az Országos Béketanács titkára a bátonyterenyei békenapra érkezett, ahol ünnepi beszédet mondott a programokon részt vevő fiataloknak. Ebből az alkalomból válaszolt kérdéseinkre. — Melyek a magyar békemozgalom legfontosabb törekvései napjainkban? — Mindenütt jelen szeretnénk lenni — válaszolta Fodor István. — Talán gondolkodásmódunkban az a fő változás, hogy nemcsak meghívjuk az embereket rendezvényeinkre, hanem megpróbálunk közéjük menni. Felhasználjuk erre a hagyományos alkalmakat: május elsejét, a bányásznapot, az építők napját, a vasasjuniá- list, a gyermeknapot... Olyanokkal is szeretnénk szót érteni, akik egyes kérdésekben másként gondolkodnak. Nincsenek úgynevezett „kényes”, tabuként kezelt témák. Békemozgalmunk nyitottságát úgy is értelmezem, hogy minden olyan kérdés jogos, amely előbbre viszi közös ügyünket. Mi nem kívülállóként szemléljük a világot, hanem részeseként, akik ennélfogva illetékesek is dolgaiban. Ezért ma már nemcsak az úgynevezett szervezhető réteggel kell szót értenünk, hanem a háttérben maradó passzív embereket is szeretnénk megnyerni. Ez azt jelenti, hogy, ha szükséges, akár az utcán is leállunk néhány emberrel politizálni. Ezért támogatjuk a békeklubok, békeközösségek kialakulását, hiszen ők is a hétköznapi emberekhez szólnak a saját nyelvükön. Napjainkban megnőtt az igény az önszerveződésen alapuló, öntevékeny kollektívák iránt. Ezeknek a legnagyobb erényük, hogy a közérdeklődésre számot tartó program a fő szervező erejük. — Néhány hete nemzetközi középiskolás-tábor nyílt Béren. Az előadásokon mintegy félszáz középiskolás fiatal vett részt Európa 12 országából. Mit tapasztaltak ott? — A bizalomépítés jegyében zajlott ez a néhány nap és a különféle nemzetek fiai-lányai jó barátokként távoztak Nógrád megyéből. Hasonlóan jól sikerült a fővárosi nyári nemzetközi klubunk, ahová több ezer külföldi jött el beszélgetni, megismerkedni más országok békemozgalmi törekvéseivel. — Hogyan tovább? — Bővíteni szeretnénk a mozgalom társadalmi bázisát. Támogatjuk és ösztönözzük a szakmai békemozgalmakat, hiszen, kik adhatnának szakszerűbb választ egy esetleges atomháború egészségügyi vonatkozásaira, mint az orvosok; és kik tudnák legjobban meghatározni az atomfegyverek pusztító hatásait, mint a fizikusok. Így az orvosok után a pedagógusok, a fizikusok, az újságírók, a népművelők, a sportolók és a könyvtárosok is létrehozták a maguk szakmai mozgalmait. Egyre inkább bővülnek hemzetközi kapcsolataink, a magyar békemozgalom közel 400 békemozgalommal tart kapcsolatot szerte a világon. Jól tudjuk, hogy a nemzetközi összefogás, a közös fellépés milyen nagy erőt jelent. Ezért támogatjuk a Béke-világtanács megújulási törekvéseit, ezért csatlakozott a magyar békemozgalom delegációja az európai nukleáris leszerelés mozgalmához. Ügy érezzük, hogy ez a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer a hazai munkánkban is új feltételeket teremt, és új követelményeket fogalmaz meg — mondta végezetül Fodor István, az Országos Béketanács titkára. Romhányi Tamás Berkenye! függönyök £ppen hús* esztendeje. hogy Berkenyén elkezdte működéséi » bu- <1 a pesti paszományáru- gyár telepe. Akkor fiig- gonyrojtok, zsinórok gyártása jelentette fő profiljukat, azóta automata berendezésekkel szintetikus függönyöket állítanak elő, lyukkártyás gépekkel szövik termékeiket. Az eltelt évek alatt, több alkalommal kapta meg ag anyavállalat a Kiváló címet, ehhez a kitüntetéshez a berkenyelek Is hozzájárultak. Gondjuk, hogy mostanság visszaesett a lakástextíliák iránti vásárlói igény, így nagy értékű berendezéseik kapacitását nem tudják kihasználni. Üj termékekkel jelentkeznek a piacon, építőipari váltatoknak védőhálót, a m tógazdaság részére t „.»vázásra alkalmas csírahálót készítenek. Képeinken az üzemet mutatják be. __ Iriiloió», v# ___