Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
2 NOGRAD 1987. október 3., SZOMBAT Kelet—nyugati párbeszéd Budapesten Október 5-én és 6-án, Budapesten tartja találkozóját a kelet—nyugati párbeszéd elmélyítésére létrehozott bergedoríi vitakör. Az eszmecserét neves politikusok, politilógusok vezetik be. Köztük lesz Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Helmut Schmidt, az NSZK volt szövetségi kancellárja, Radomir Bogdanov professzor, a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, Helmut Zonnefeldt professzor, az Egyesült Államok neves külpolitikai szakértője, a Brookings Egyetem tanára. A bergedoríi vitakört dr. Kurt Körber hamburgi nagyiparos mintegy negyedszázada alapította meg azzal a céllal, hogy politikusok, tudósok, közéleti személyiségek számára olyan fórumot teremtsen, ahol nyílt és kötetlen eszmecserét folytathatnak a kelet— nyugati kölcsönös megértés és együttműködés előmozdítására. 1961 óta már a világ számos városa — így Moszkva, Leningrád, Washington és Bonn — adott otthont a vitakör rendezvényeinek. A budapesti tanácskozáson a szocialista és a nyugati országokból érkezett, 36 kiemelkedő tudós és szakértő vitatja meg az európai kelet—nyugati kapcsolatok helyzetét, különös tekintettel arra, hogy miképpen lehet az együttműködést a bizalomépítés szolgálatába állítani a kontinens békéjének és biztonságának érdekében. Várkonyi Péter megbeszélései KGST-ülésszak Október 13-án Moszkvában megkezdődik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 43. (rendkívüli) ülésszaka. A megállapodásnak megfelelően az ülésszakot a KGST-tagországok kormányfőinek szintjén tartják meg. A magyar küldöttséget Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke vezeti. Várkonyi Péter külügyminiszter az ENSZ-közgyű- lés 42. ülésszakán New Yorkban csütörtökön találkozott Bolaji Akinyemi nigériai, valamint Berhank Bayih etiópiai külügyminiszterrel. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és megvitatták a bilaterális kapcsolatok alakulását. A magyar külügyminiszter csütörtökön találkozott dr. Ahmed Taleb Ibrahimi algériai külügyminiszterrel, akivel véleményt cserélt a közel-keleti térség időszerű kérdéseiről és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. Dr. Várkonyi Péter csütörtökön találkozott dr. Alois Mock osztrák al- kancellárral, szövetségi külügyminiszterrel. II kibontakozás ideológiai feltételei (Folytatás az 1. oldalról) A gazdasági-társadalmi kibontakozás jelentőségét hangsúlyozva dr. Boros Sándor aláhúzta: a tét nagyságával tisztában kell lenni. A program nem egv akció, nem is egyetlen ötéves tervre szól, hanem távolabb mutató politikai program. Sorsa —, azaz megvalósítása, vagy kudarca — meghatározza a következő éveket. Felelősségünk a végrehajtásban közös és mindenkire kiterjedő, hiszen nincs szakadék a nemzeti érdek és a távlatokban felfogott személyi és családi érdek között. Építeni kell a bizalomra, a belátásra, a társadalmi és hazafias felelősségre, a politikai érettségre a megvalósításban. s a tömegpolitikai. ideológiai munka éppolyan fontos, mint a gazdasági. Dr. Boros Sándor fontos követelményként emlíHosszú évtizedek múltán először méltatta Tomas Masaryk életét és munkásságát a közelmúltban; a Rudé Právo. A történelemben jelentős személyiségként számon - tartott Masaryk pályáját — halálának 50. évfordulója alkalmából — a csehszlovák pártlapon kívül részletesen ismertette a pozsonyi Üj Szó és a prágai Tvorba című hetilap is. A Rudé Právo elismerően szólt arról, hogy az évszázad első felében lezajlott nagy európai változásokat „Masaryk elkötelezett közemberként és politikusként élte meg, atkd jelentős szerepet játszott a nemzeti felszabadító küzdelmekben, s az önálló csehszlovák állam megalapításáért folytatott harcban’'. A korábbi, illetve a tvorbabeli értékeléshez képest igen pozitív hangvételű írásból kitűnik az is, hogy a hosszú életű — 87 évet megélt — polgári reformista államférfi programja az Osztrák—Magyar Monarchia század eleji politikai viszonyaihoz képest haladó volt, hiszen a politikai és gazdasági élet demokratizálására törekedett, s hitet tett a nemzetek és nemzetiségek egyenlősége mellett. Szociális reformokat követelt, kiállt a nyolcórás munkaidő bevezetése mellett. Igaz, a szociáldemokraták .támogatásával lett parlatette, hogy az agitációs és propagandamunka ne elvont legyen, hanem a valóságos folyamatokkal összefüggésben, az érdekeket és álláspontokat megjelenítve kell végezni. Oly’ módon, hogy oldja a feszültségeket, és állítsa az embereket a program mellé. Mindezt a politikai stabilitás talaján végezhetjük, s ez olyan tényező, amire támaszkodhatunk a gazdaságitársadalmi kibontakozásban. Az előadó szólt a vitákról. a nagyobb nyilvánosság igényéről, majd kifejtette: a meggyőző munka nem korlátozódhat a szavakra, a támogató közhangulat forrása lehet a demokratizmus szélesítése. A legfontosabb garancia ugyanis a megvalósításra a népi támogatás, a program csak a dolgozó emberek révén válhat valósággá. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a demokratizmus menti képviselő, sohasem volt azonban szocialista, a szocializmust, mint társadalmi rendszert, elutasította. Ahogyan a Rudé Právo is utalt rá, Masaryk elvetette a dialektikus és történelmi materializmust, ,idealista filozófiát vallva, nem ismerte el az osztályok és az osztályharc létezését”. A politikus, akit már életében legendák öveztek, 64 évesen az emigrációban kezdte meg küzdelmét az önálló csehszlovák állam létrehozásáért, mert az első világháború kitörése után rádöbbent, elképzelése az Osztrák—Magyar Monarchia demokratizálásáról és federalizálásáról soha nem válhat valóra, annak keretében nem jöhet létre az önálló Csehszlovákia. A Rudé Právo megállapította, hogy bár az 1918 októberében megalakult önálló polgári demokratikus államban nem ismerték el a szlovákok nemzeti önrendelkezési jogát, s az ország külpolitikailag túlságosan a nyugati imperialista nagyhatalmak felé orientálódott, a csehszlovák berendezkedés a környező államokéhoz képest mégiscsak haladó volt, és a nyilvánosság, hogy tere legyen az öntevékeny cselekvési lehetőségnek. A kibontakozással Összefüggő meggyőző munka teendőinek sorolása után az előadó megjegyezte: az új jelenségek és folyamatok nem értelmezhetők a régi szemlélettel. „A felgyorsult folyamatokhoz fel kell zárkózni s az ideológiai munkának ezt a felzárkózást kell szolgálnia. Ez a tevékenység nem kevésbé fontos, mint a konkrét gazdasági intézkedések kidolgozása” — fejezte be előadását dr. Boros Sándor. A rendezvény végén az előadó kérdésekre válaszolt, többek között kifejtette véleményét a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatban, s szó. esett a külföldi kölcsönökről, a kibontakozás programjához való differenciált viszonyokról is. hiszen például legálisan működött a kommunista párt, s viszonylag tág tere volt a munkásság osztályharcának. Mindebben jelentős szerepe volt a Csehszlovák Köztársaság első köztársasági elnökének, Tomas Masaryknak — írja a Rudé Právo. A polgári Csehszlovákia 1918—38. közötti fejlődése ugyanakkor a lap szerint megmutatta a Masaryk vallotta emberbaráti demokratizmus eszméi és a politikai valóság közötti szakadékot is. De a Rudé Právo azt is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy mind Masaryk, mind politikai híve és utóda, Eduard Benes igyekezett megakadályozni a fasizmus csehszlovákiai térhódítását. Tomas Masaryk személyiségének és politikai életművének mostani objektív újraértékelését a csehszlovák közvélemény helyesléssel fogadta. Ezt bizonyítják azok az olvasói levelek is, amelyekből ugyancsak a Rudé Právo idézett a méltató cikk megjelenését követő napokban. Az egyik levélíró szerint szükség van ilyen cikkek megjelenésére, mert a múltban egyes jelentős csehHasarykra emlékezett a csehszlovák sajtó EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Mit tehetnek az európai hüiésért? kis országok az enyAz utóbbi napokban egész sor példa adódott Európában arra, hogy a kelet— nyugati kapcsolatokban határozottan érvényesül az enyhülés. A leglátványosabb esemény kétségtelenül Bush amerikai alelnök lengyelországi utazása volt, amelynek során a washingtoni politikus a lengyel vezetőkkel tárgyalt, de találkozott Glemp bíborossal éppúgy, mint az ellenzéki Lech Walesával, azonkívül közvetlenül szólhatott a lengyelekhez a varsói televízióban. Ilyen magas rangú vendége 1980 óta ritkán volt a lengyel fővárosnak. Az amerikai—lengyel viszony lassú normalizálódása persze, bizonyos fokig összefügg azzal, hogy jövőre elnökválasztás lesz az USA-ban: Bush alighanem indulni fog, s elnökjelöltként szüksége lesz az Amerikában élő lengyel származású választók voksára is. Viszont nyilvánvaló, hogy a lengyelországi konszolidálódás előrehaladása ugyancsak indokolttá tette Washington viszonylagos engedékenységét. Lengyelország kapcsolatai Ausztriával sohasem szakadtak meg, most Vranitzky kancellár minapi varsói útja nyomán szorosabbra fűz- hetők. Ugyanez az osztrák államférfi volt a héten Budapest vendége. A magyar vezetőkkel volt tárgyalásai megmutatták, hogy az európai kérdésekben Magyarország és Ausztria álláspontja vagy azonos, vagy közel áll egymáshoz. Grósz Károly és Franz Vranitzky egyetértett abban, hogy a kis és közepes országok együttműködése kedvező hatással van az európai légkörre. A magyar kormányfő hangsúlyozta, hogy ha a ridegebb és nehezebb időkben is hozzá tudtak járulni a kis országok a helyzet javításához, akkor most még inkább ebbe az irányba kell hatniok. El kell oszlatni a kelet és nyugat közti korábbi gyanakvást, sokoldalúvá kell tenni az országok közti párbeszédet. A kis országoknak tulajdonképpen jobbak is a lehetőségeik, s ezért mutathatnak példát. Grósz Károly hozzáfűzte, hogy tapasztalatai szerint a jelenlegi szovjet vezetés igényli ezt a közreműködést a kis országoktól. A magyar—osztrák kormányfői találkozón szó volt arról a nagyszabású tervről, amely szerint 1995-ben, a világkiállítást közösen rendezze meg Bécs és Budapest! Figyelmet érdemelt a héten Koivisto finn köztársasági elnök berlini látogatása is, amelynek során aláírták a vízumkényszer eltörléséről szóló egyezményt. Ez az első ilyen megállapodás, amelyet az NDK nem szocialista országgal kötött. S, ha már Berlinnél tartunk: szovjet részről elhangzott olyan megjegyzés — igaz, félhivatalos formában — amely Nvugat-Ber- lin helyzetének majdani felülvizsgálatával új rendezést helyezett kilátásba. Ezt ugyan ma még az NDK-ban nem tartják időszerűnek, de keleten és nyugaton sokak fülében visszacseng Erich Honeckernek a Saar-vidéki szülővárosában elhangzott kijelentése: „eljön az idő, amikor a határok nem elválasztani, hanem összekötni fogják a két német államot!” Bővíteni tudja-e kapcsolatait a Szovjetunió Latin- Amerika országaival? Sevardnadze szovjet külügyminiszter úgyszólván úttörő jelentőségű útra vállalkozott, amikor washingtoni tárgyalásai után latin-amerikai fővárosokba utazott: Brasilia után Buenos-Aires- be, hogy a végén Havannát, a latin-amerikai földrész első szocialista államának fővárosát is felkeresse. Korábban a Szovjetuniónak viszonylag lazák és kevésbé gyümölcsözőek voltak a kapcsolatai a latin-amerikai országokkal. Nem csoda, hiszen a Monroe-elvet valló Washington igyekezett távol tartani azoktól, mondván, hogy „Amerika az amerikaiaké’, amit természetesen úgy értelmezett, hogy Latin-Amerika is az Egyesült Államoké... A szovjet külügyminiszter brazíliai tárgyalásain főként a gazdasági együttműködés fokozásáról volt szó, tíz évre szóló gazdasági megállápodást írtak alá, de az egyéb kapcsolatok szorosabbra fűzésének fontosságában is egyetértett Sevardnadze a vendéglátóival. Kulturális megállapodás szintén létrejött a mai világhatalom és a XXI. században szintén nagyhatalmi rangra emelkedni képes latin-amerikai óriásállam között. Argentínában hasonlóan barátságos légkör fogadta a szovjet vendéget. Itt szintén előtérben állottak a gazdasági kérdések, hiszen — akárcsak Brazília — Argentína is a súlyos állam- adósság terhe alatt nyögve ki van téve az elsősorban észak-amerikai hitelezők nyomásának. A latin-amerikai államok elsőrendű érdeke, hogy — szaknyelven szólva — „diverzifikálják” nemzetközi gazdasági kapcsolataikat, tehát széles körben keressenek partnereket és üzletfeleket. Ez a törekvésük nyilván találkozik a szovjet gazdasági átalakulás jegyében megfogalmazott moszkvai törekvésekkel. Ami a nagypolitikát illeti Latin-Amerikában megfigyelhető a rokonszenv a szovjet leszerelési javaslatok iránt. Moszkva régóta sürgeti, hogy Latin-Amerika váljék atomfegyvermentes övezetté! Pálfy József Vatikánban Hegnyílt a püspöki szinódus szlovák kulturális és politikai személyiségekről, vagy hallgattak, vagy elkendőzték az igazságot, s ezt a gyakorlatot a jövőben nem szabad folytatni. A Rudé Právo ugyanakkor válaszolt azokra az olvasói véleményekre is, amelyek kifogásolták, hogy cikk jelent meg a „reakciós monopoltőke képviselőjéről”. A Tvorba című politikai, tudományos és kulturális folyóirat nem annyira Masaryk érdemeit, mint politikai karrierizmusát emelte ki. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy szintén ez a hetilap egy másik írásában foglalkozott a csehszlovák történelemtanítás hiányosságaival. Hibaként említette például, hogy sok általános, de középiskolás diák is azt tanulta, Csehszlovákia első köztársasági elnöke a kommunista párt hatalomra kerülésekor 1948-ban elnökké választott Klement Gottwald volt. A Masarykot értékelő írások azt mutatják, hogy az idén meghirdetett társadalmi és gazdasági reformfolyamat, illetve a szocialista demokrácia elmélyítésének szellemében Csehszlovákiában is árnyaltabbá válik a történelemírás, a történelemfelfogás. Láng Judit (Prága) II. János Pál pápa a római Szent Péter bazilikában csütörtökön ünnepélyes szertartás keretében nyitotta meg a hetedik püspöki szinódus munkáját. Ez a szinódus immár a hetedik a háromévenként rendszeresen összehívottak sorában, bár két alkalommal „rendkívüli” szinó- dusra is összeültek már a világ püspökei. A mostani tanácskozáson — amely egy hónapig tart — a „laikusoknak” (a világi személyeknek), katolikus szervezeteknek, mozgalmaknak az egyház tevékenységében játszott szerepét, a katolikusok mai feladatait Zin el-Abidin Ben Ali belügyminisztert pénteken Tunézia miniszterelnökévé nevezte ki Habib Burgiba államfő — jelentették be Tuniszban hivatalos források. A kormányfői tisztséget 1986 júliusa óta Rasid Szfar töltötte be. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy ez a korvizsgálják, meghatározva azok pontos helyét az egyház „küldetésében”. A pápa a csütörtöki ünnepélyes megnyitón nagyra értékelve a világiak szerepét méltatta a családoknak, a katolikus egyesületek, mozgalmak, lelkipásztori tanácsok tagjainak, a gazdasági szakembereknek, politikusoknak, a kulturális és ipari élet képviselőinek, a dolgozóknak a katolikus egyházzal közös erőfeszítéseit a „világ megmentéséért”. Az ünnepélyes szertartás után megkezdte munkáját a püspökök közgyűlése, mányátalakítás olyan időpontban történik, amikor a tunéziai rendszernek szembe kell néznie az ország biztonságát fenyegető iszlám fundamentalista mozgalommal. Az elmúlt hét végén kilencven iszlám szélsőségest ítéltek el, köztük hetet halálra Tuniszban. (MTI) Kormányátalakítás Tunéziában
