Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
fi nográd Szecsenyben Kiközvetített látlelet * “■■■■ öelwBOfS TIBtff “ír*eST Enyhe morgás hallatszik a szűk kis folyosón, amikor a munkaügyis kifelé jövet elhalad az emberek között. A várakozók egyikével szóba elegyedik. Érvek, ellenérvek azonban úgy kanyarodnak el itt egymás mellett, mintha nem is hallanák, mit mond az egyik, mit a másik. — Azt mondták, nem teszik ki az embereket az utcára — veti fel a várakozó munkás. — Most pedig itt állunk... A munkaügyis sorolja az indokokat, érveket, de nem talál befogadó fülekre. Végül is azzal zárja a pár perces vitát: — Az a baj, hogy összetévesztik a munkához való jogot a munkahelyhez való ioggal. Pedig nagy a különbség a kettő között. Úgy tűnik, a várakozó munkás és a munkaügyis egymás megértésére „kilőtt nyilai'1 éppen ellentétes irányba suhannak el a rögtönzött szóváltásban. Valami hasonló aránytévesztés tanúi lehetünk bent, a még alig belakott kis irodában. Pedig ez az iroda mostanában az ügyfelek által leglátogatottabbak közé tartozik. És együttműködésre vállalkozó két fél ül egymással szemben itt. A Nógrád Megyei Munkaerő-szolgálati Iroda szécsényi helyiségében vagyunk. Három hónap telt már el a felmondásból azóta, hogy a BRG szécsényi üzemében június 30-ávaI 30 dolgozó — 26 férfi és 4 nő — munka- viszonyát szüntette meg egyidejűleg a teljes profilváltással ELZETT-ből BRG-vé lett gyáregység. A 30 ember munkaviszonyának megszüntetése egyben azt is jelentette, ez esetben, hogy ezek az emberek féléves meghosszabbított felmondási idejük alatt —, amikor munkát végezniük nem kell — megkapják átlagkeresetüket. De vállalniuk kell az együttműködést a munkaközvetítő szervvel. Mégpedig abban, hogy a dolgozó a munkaközvetítővel kapcsolatot tart: válaszol a megkeresésére, és jelentkezik a számára felajánlott munkahelyen. Három hónap elteltével még 19-en vannak munka nélkül. Most mindannyiuk- nak meg kell jelenniük a szécsényi irodában. Jönnek is sorban, időre, egymás után. Hozzák magukkal a munkakönyvét, meg egy zseb- naptárnyi nagyságú könyvet, ami jelenlegi állapotuk kötelmeit sorolja, és helye van benne a pecsétnek, amely tanúsítja, mikor, hol jelentek meg. Vékony, fiatal legénykének, aki még csak jövőre tölti be a 18. életévét, Vácott, a DCM-et ajánlja a szécsényi iroda alkalmazottja — egyedüli mindenese —, Vaniga Jánosné főelőadó. Kőműves, ács mellett dolgozhatna ott, reggel fél ötkor különjárati munkásbusz indul Szécsényből. Itt, helyben a sütőipart javasolja. Megírja neki a közvetítőlapot, mindkét helyre. Egyébként a legény fiatalos víg- sággal kezeli az átmeneti munkanélküliséget. — Elmegyek én profi táncosnak. Még a katonaság előtt. Most, hogy otthon vagyok, gyakoriok is sokat... Láttatja is, mennyire benne van a zene. Két kezével halkan ütögeti ütemre a combját. ☆ Egyelőre megoldhatatlan nehéz eset az a csökkent munkaképességű fiatal lányka — ő sincs még 18 éves —, aki anyjával jön. ő beszél helyette. — Nagyon jó helye volt az ELZETT-ben. Próbálkoztak is vele átképezni, de nincs semmi kézügyessége, ö nem tud máshová menni. nem lehet neki buszozni. Csak itt, helyben, Szécsény- ben lehetne valamit... Ilyen munkahely most nincs. Takarítói sem. — Ha más nincs, akkor ellesz otthon, velünk — summázza az asszony. Lánya mindvégig szótlanul ül mögötte. Szótlan, amikor elmennek is. ☆ Nehezebb ütközetekre, kemény szóváltásokra gondoltam, már csak a folyosói közjáték miatt is. Amikor a szécsényi BRG munkaügyise ment kifelé. Simán megy minden. Olyan „idő van” hangulatban. Hiszen a meghosszabbított felmondási idő az év végéig tart és jár az átlagkereset. Új ügyfelek jönnek. Harminc év körüli férfi ül a székbe. — Mi történt, amióta nem találkoztunk? — kérdezi Va- nigáné. — Semmi — hangzik tömören a válasz. — Hogyhogy semmi? Nem keresett munkát? — Érdeklődtem... — Hol? Volt az acélgyárban? — A bátyám is ott dolgozik, csak nehéz munka van ott. Nekem azt nem lehet, az egyik kezemmel alig tudok fogni. Én az ELZETT- ben csiszoló voltam. — A MÁV-nál, Balassagyarmaton járt-e? — Nem. — Pedig mondtam, hogy ott is keresnek kocsirendezőt, jegyvizsgálót, betanított munkást. Kiközvetítem ide is, meg az acélgyárba is. De el kell menni, s le kell bélyegeztetni a lapot. Mert, ha nem. .. — Ha kevesebb lesz a pénz, nem megyek el. Abból nem tudok megélni a családommal. Kényszeredetten távozik. ☆ Hasonló korú férfi következik. Nagylöcon lakik, neki nincs baj a kezével. Va- nigáné úgy véli, jó hírrel szolgálhat számára. — Kubikosokat keres Szé- csényben az ÉPSZÖV. Megírom oda a közvetítőlapját. — Az nehéz munka — válaszol halkan. — Gyakran szoktam rosszul lenni. — És ezt hogyan oldották meg az ELZETT-ben? — Hát, volt egy ember, aki mindig figyelt engem, hogy ne legyen baj. — Ha kubikosnak nem, akkor általános segédmunkára közvetítem ki oda. Ö még kényszeredettebben távozik, kezében a közvetítőlappal. ☆ A következő férfi életkorban ötven felé jár. ö is nagylóci. Olyanfajta, aki testi bajra nemigen panaszkodna. El is engedi a füle mellett, amikor felvetik neki, hogy „magának minden testrésze ép”. Rá is áll a kubikosságra. De, amikor megmondják, hogy négy- és hatezer forint között van a bér, megjegyzi gyorsan. — Hatezer-kilencvenkettő forintot szoktam most kézhez kapni. — S tétován kérdez. — Balassagyarmati munkahely nincs? — Az nincs, de lehet menni Vácra, a DCM-be, vagy Tarjánba, a síküveggyárba. Három műszakban nyolcezret is kereshet. — De ott se ünnep, se vasárnap — jegyzi meg láthatóan, lemondóan. Marad a kiközvetítés a kubikos munkakörre. ☆ Újabb beidézett ügyfél. Mindjárt a párbeszéd közepébe vágnak. — Mi jót tud mondani? — így az iroda dolgozója. — Semmit! Maga mondjon nekem valami jót! — Nem vesznek fel sehol. Akinek nincs szakmája, nem kell. Már a portás sem enged be. Azzal áll elém, nincs felvétel. Egy hete voltam az ÉPSZÖV-nél is, nem vesznek fel. — Már közvetítem is oda. Vagy Vácra, a DCM-be? — Vácra nem megyek. Meg tarjáni melegüzembe sem. Az egyik lábamon olyan vékony a bőr, mint a hártya, melegre nem mehetek. Eltávozik: kubikosmunkára kiközvetítve. ☆ Negyven év körüli férfi, óvatosan ereszkedik a székbe. Orvosi papírt tesz az asztalra: gerinckímélő életmód, nehéz fizikai munkát nem végezhet — így szól az orvosi javaslat. — Az ELZETT-ben ülve dolgoztam, gép mellett. Hét és fél ezer is megvolt, sőt, amikor volt munka, több is. — Ha a MÁV-hoz kül- deném jegyvizsgálónak, ott a hétezret nemigen kapná meg... — Eljárok én három műszakra is. Megvan a nyolc osztályom, valami jó munka kéne... Nem lesz könnyű. ☆ Hasonló esetek, párbeszédek, ügyek ^ többinél is. Most ősszel, a tél közeledtével egyre inkább szeretnék a biztos munkahelyet megtalálni. Ugyanakkor a felmondási idő alatt folyósított bér sem jönne rosszul. Mégis, dönteni kell. Betekint az irodába az ÉPSZÖV munkaügyise. Elégedetten is távozhatna, hiszen azt mondja, kellenének a jó erőben levő férfiak. Bízik. Talán a kiközvetítettek közül néhányan megragadnak náluk. Bár azt mondja, volt innen hozzájuk kiközvetítve egy festő, nagyon kellett volna, csakhogy már a felvételen ittasan jelent meg. Nem vették fel. Egy esetből azonban nem szabad általánosítani. Mint, ahogy nem mutathatja a teljes képet ez a látlelet sem. Csak a kezdeti lépéseknél tartunk: Nógrádban ez az első eset, amikor több ember meghosszabbított felmondással vár munkára. Illetve együttműködve a munkaerő-szolgálati irodával kell — kellene — munkát keresnie. Tanulóidő ez sok mindenben. Az együttműködésben is. Fejlődésünk alapja valahol itt van. Zsély András Várakozók az előtérben Kiközvetítve Ebben a székben munkát keresnek unkakünyv a „zsebben” „Nem vesznek fel...”
