Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. október 17., SZOMBAT NOGRAD 3 Start Helyzetben Az üveggyapotsztori A korszerű szigetelőanyag hazai gyártása szempontjá­ból mérföldkő jelentőségű eseményre került sor ez év szeptember 11-én, a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban, ahol aláírták a Salgó­tarjáni Üveggyapot Rész­vénytársaság alapításának okmányait. A megállapodás értelmében japán—magyar közös vállalkozásban és vi­lágbanki részvétellel, össze­sen 21 millió dollár költ­séggel építik majd meg az üveggyapotüzemet a sík­üveggyárban, amely 1989. második fél évében kezdi meg a termelést. Hogyan született meg a magyarországi üveggyapot­gyártás salgótarjáni bázisa megteremtésének gondola­ta? Milyen nehézségek­kel kellett megküzde­ni a gazdasági társulás létrehozását megelőző két­éves tárgyalássorozat során ? A sztorit Varga Lászlónak, a részvénytársaság ügyve­zető igazgatójának a segít­ségével elevenítjük fel. A 36 éves fiatalemberi'ől csak annyit: tizenhárom éve dolgozik a gyárban, volt üzemvezető, gyáregy­ségvezető, a fejlesztési fő­osztály vezetője, egyszóval kellő szakismerettel és gya­korlattal rendelkezik mosta­ni felelősségteljes beosztása ellátásához. Miért választották a vegyes vállalatot? — Miután 1981 karácso­nya előtt befejezte gazda­ságtalan termelését a Zagy­va—II. üzem, elkezdünk töp­rengeni : miként lehetne a legésszerűbben hasznosítani az épületet és a* benne lé­vő infrastruktúrát? Több szempontból is az üveggya­potüzem létesítése látszott a legkézenfekvőbb megol­dásnak. Egyrészt: igény volt az így előállítható szigetelő- anyagra. Másrészt: a sík­üveggyár csaknem kivétel nélkül használja az üveg­gyapotgyártáshoz szükséges alapanyagokat és a nagy tu­dású szakembergárda is ren­delkezésre áll. Harmadsor­ban: az új termék fejlődési lehetőséget biztosít a gyár­nak, hiszen gazdagodik a gyártmányszerkezete — mondja Varga László. Nos, a fenti érvek egy­től egyig „ülnek”. Energia­gondokkal küzdő világunk­ban megkülönböztetett fi­gyelem irányul a korszerű szigetelőanyagok alkalma­zására, s ezt Magyarorszá­gon az új hőtechnikai elő­írások is megkövetelik. A fi­nomüveggyapot a legalkal­masabb erre a célra, hiszen kiváló hő- és hangszigetelő, nem éghető, ellenáll a kor­róziós hatásoknak. Kitűnő tulajdonságai miatt világ­szerte elterjedt, egyre in­kább kiszorítja a műanya­Aiáirják a dokumentumokat. Jobbról a harmadik: Varga lás/.ió Rögtönzött bemutató az ti veggj apottcrmékek- böl. Aki tartja: Sápi 1-ajos. az üvegipari Mű­vek műszaki vezérigaz­gató-helyettese. gokat és az ásványgyapotot. Az üveggyapot térhódítása nálunk azért nem következ­hetett be, mert csak tőkés­importból tudjuk beszerezni. Az Üvegipari Műveknél már egy évtizede foglalkoztak a gyártás témájával, a beru­házás megkezdése pénzügyi okok miatt azonban egyre csúszott. — Eredetileg hitelből akartuk megépíteni az üze­met, ám a bankok nem tá­mogatták elképzelésünk megvalósítását — folytatja a gazdasági társulás ügyve­zető igazgatója. — Helyet­te javasolták: próbáljunk vegyes vállalatot alakítani, s az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumból is ezt sugallták. A velünk kapcsolatban álló cégekkel közöltük a tervünket, s kér­tük őket: készítsék el a meg­valósíthatósági tanulmá­nyukat, vegyes vállalat ala­pítására. Ezt hallva, több cég visszalépett, s maradt egy olasz, egy amerikai és egy japán vállalkozó. Kö­zülük kellett választanunk. Ekkor, 1986 májusában hozták létre a síküveggyár­ban a létesítményfőmér­nökséget, s Varga Lászlót nevezték ki az élére. Az öt­tagú csapatnak kellett elbí­rálnia a tanulmányokat, amely egy cseppet sem ígérkezett könnyű feladat­nak. Mert előfordulhatott volna, hogy rosszul válasz­tanak a szakemberek, vagy legalábbis nem a legjob­ban. Végül a japán cég mel­lett tette le a voksát a cso­port, s az idén már csak annak képviselőivel tár­gyalt. — A síküveggyárnak egyébként is volt már kap­csolata japán céggel, tud­tuk, mennyire megbízható­ak a felkelő nap országá­nak szakemberei — jegyzi meg Varga László. — Dön­tésünkben közrejátszott, hogy a japánok már építettek Olaszországban egy hasonló üveggyapotüzemet, amely kifogástalanul termel. A kí­nált gyártási technológia világszínvonalú, s ugyanez mondható el a japánok szer­vezési-vezetési módszerei­ről. Az is pozitívumként esett latba, hogy a céghitel kamata mindössze 4,9 szá­zalékos. Joghézagok az idejétmúlt törvényben A tárgyalások korántsem zajlottak zökkenőmentesen. Ez részben érthető is, hi­szen két eltérő társadalmi berendezkedésű országról van szó, ahol például kü­lönbözőek a közgazdasági szabályozók. A tőkéspart­ner mindent a piacnak ren­del alá döntése meghoza­talakor, míg nálunk más szempontok is érvényesül­hetnek. Az érdekek is ütköz­tek, közös nevezőre kellett azokat hozni. Másirányú gond is jelentkezett, neve­zetesen: hazánkban még mindig az 1875-ben megal­kotott alaptörvény szabá­lyozza a vegyes vállalat ala­kítását, s így érthetően hé­zagos a jogi szabályozás. Időközben két további itt­honi vállalat is jelentkezett konkurensként, de a sík­üveggyáriak ügyesebben, gyorsabban dolgoztak. Ab­ban, hogy végül is a gyár­ban épülhet majd meg az üveggyapotüzem, jelentős szerepe van a megye, a vá­ros és az Üvegipari Művek vezetésétől kapott segítség­nek. Nem egyszerű manap­ság beruházási pénzekhez jutni. . . — A Budapest Bank Rész­vénytársaság ez év május 28-án nyilatkozott, hogy megadja az Üvegipari Mű­veknek az állami alapjutta­tást, a részvénytársaságnak pedig a hitelt — magyarázza az ifjú ügyvezető igazgató, aki három évre kapott meg­bízást, de akit a tíztagú igaz­gatóság bármikor felmenthet. — A Pénzügyminisztérium június végére adta meg az Rt alapítási engedélyét. To­kióban. július 4-én irtuk alá az alapszerződést, s ek­kor született meg a döntés, hogy szeptember 11-én lét­rejöhet a gazdasági társulás. A többi már ismert. . . Növelhető lesz a termelés Mi történt a szerződések szentesítése óta? A doku­mentumokat záradékolták a Pénzügyminisztériumban, ezt követően került sor a törzskönyvezésre, a törzs­könyvi hivatalnál. Hátravan még a cégbejegyzés, a cég­bíróságon, s csak ezután válik jogi személlyé a rész­vénytársaság. Addig a sík­üveggyár biztosítja a jelen­leg héttagú kollektíva tevé­kenységéhez szükséges felté­teleket, amint azt az ezzel kapcsolatos megállapodásban rögzítették. A későbbiekben két magyar és két japán szakemberrel gyarapszik majd a beruházás vezérkara. A részvénytársaságnak vi­szont csak az ügyvezető igaz­gató és a beruházást igazga­tóhelyettesi minőségben irá­nyító egyik japán lesz a alkalmazottja, s a termeléls idején sem haladja meg a foglalkoztatottak száma a nyolcvanat. A fizetés maga­sabb lesz a síküveggyári át­lagkeresetnél, de felvételre csak az számíthat, aki több szakmával és idegen nyelv­tudással rendelkezik. — A beruházás megvaló­sításának ideje huszonegy és fél hónap — mondja vé­gezetül Varga László. — Kezdetben 4450 tonna lesz az üzem évi termelése, ame­lyet később 6000 tonnárá akarunk növelni. Az üveg­gyapot hazai gyártásával évi 600 ezer dollár tőkésimport váltható ki, 10 ezer tonna olajegyenértékű fűtőanyag takarítható meg és az ex­port révén tovább javítható majd hazánk devizamérlege. Kolaj László Fotó: Bencze Péter Kábelsikerek Jó eredményeket mond­hat magáénak az idén a balassagyarmati ká­belgyár. A hazai és külföldi piacokra szánt termékeikből 10 száza­lékkal többet adnak át megrendelőiknek, mint azt év elején tervezték. Ezekben a hetekben már a következő esz­tendő terveinek elő­készítésén dolgoznak, jövőre is dinamikusan kívánják gyártásukat növelni, eredményessé­güket emelni. — kulcsár — Párbeszéd a párttagsággal l\ tagkönyvcsere előkészítésének újabb jelentős szaka­* * szához érkeztünk. A Központi Bizottság 1987. június 23-i ülésén hozott határozata alapján októberben kezdjük el a párt belső életének e fontos eseményével kapcsolatos munkát az alapszervezetekben. A felszabadulás óta immár hetedik alkalommal kerül sor a pártélet eme kiemelkedő jelentőségű politikai eseményé­re. Volt, amikor egyszerű technikai feladatként kezelték; 1949-ben, a két munkáspárt egyesülése után tagrevízióval kötötték egybe. Az MSZMP időszakában végrehajtott tag- könyvcserék mindenkor kapcsolódtak az időszerű társadal­mi, politikai feladatokhoz. Ez most sincs másként. A Köz­ponti Bizottság a párttagsági könyvek cseréjének alapvető céljaként azt fogalmazta meg, hogy: a párttagságot moz­gósítsuk az aktuális társadalmi, gazdasági feladatok meg­oldására, a gazdasági-társadalmi kibontakozási program végrehajtására. Másik célunk, hogy ebben az időben beha­tóbban foglalkozzunk a pártélet belső kérdéseivel, különö­sen a párt eszmei politikai, szervezeti és cselekvési egysé­gének, a pártfegyelem, a párt belső demokratizmusának, a kommunisták tudatosságának és felelősségérzetének az erősítésével. Növeli felelősségünket, hogy társadalmunk többsége ma is a párttól vár olyan kezdeményezéseket, amelyek a ki­bontakozást, a gondok leküzdését szolgálják. Ehhez adott kellő alapot a. Központi Bizottság 1987. július 2-i állásfogla­lása, melynek során a pártnak volt annyi bátorsága arra, hogy szembenézzen a valósággal, a hiányosságokkal, és ere­je ahhoz, hogy kezdeményezzen és ösztönözze a gazdasági­társadalmi kibontakozást. A tagkönyvcsere másik fő célkitűzésének, a párt belső életének áttekintése során feladatunk, hogy elősegítsük a párt politikájának a megvalósítását, erősítsük a párt vezető szerepének érvényesítését, tömegkapcsolatainak az elmélyí­tését. hogy tovább fejlesszük elért eredményeinket és fel­színre kerüljenek a hiányosságaink. Az előttünk álló nem könnyű feladatok azt igénylik, hogy az eddigieknél nágyobb figyelmet fordítsunk a munkastílus és a munkamódszerek fejlesztésére, mert ez nemcsak szűkén vett pártügy, mivel a párt belső élete, munkastílusa kihat az egész társadalom életére. Erősítenünk kell a párton be­lüli demokráciát, a nyílt közösségi légkört, a kritikai, ön­kritikái szellemet, a pártszervezetek önállóságát és felelős­ségét. Azt is látnunk kell, hogy a gazdasági, társadalmi éle­tünkben jelenlévő nehézségek és feszültségek a pártban is éreztetik hatásukat, bizonytalanságot, türelmetlenséget, ese­tenként kétkedést váltanak ki a párttagság körében is. A kommunisták is nehezebben igazodnak el a politikai, tár­sadalmi, gazdasági életünk bonyolultabb kérdéseiben, kü­lönböző problémáiban." • Ezért a tagkönyvcsérét előkészítő egyéni beszélgetéseket —, melyet novembertől Jövő év február végéig kell lebo­nyolítani — fiel1 kell fiasi’riálni arra, hogy az elfogadott párt* és kormányprogramot széles körben megismertessük, megértessük, elfogadtassuk, és nem utolsósorban, hogy en­nek megvalósítására és képviseletére megnyerjük a párttag­ságot. Célunk, hogy a kibontakozási program helyi tenni­valóit lehetőleg minden párttag magáénak érezze, megta­lálja saját feladatát a kibontakozás menetében. Ezeket a beszélgetéseket párbeszéddé kell alakítanunk. A párttagoktól kérjünk bátor véleményt a kongresszus óta eltelt két és fél év folyamatairól, jelenségeiről, személyes tapasztalataikról, arról, hogy hogyan látják megvalósít­hatónak az országos és a helyi kollektívák előtt álló fel­adatokat. A beszélgetőcsoportok kérjenek javaslatokat, öt­leteket ahhoz is, hogy hogyan lehet a párt egységét erősí­teni, a pártdemokráciát fejleszteni, a pártmunka tartalmi, szervezeti életét korszerűsíteni. A párbeszéd során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a párttagok kiönthessék lelkűket, elmondhassák egyéni gondjaikat, problémáikat is, és ha lehetséges a pártvezető­ségek nyújtsanak segítséget azok megoldásához. Kívánatos, hogy a beszélgetéseket közvetlenség, ember­központú kapcsolat, a nyílt, őszinte elvtársi légkör jellemez­ze. Ennek során fordítsanak külön figyelmet, türelmet és kellő tapintatot az idősebb és a fiatal kommunistákra. Az idősebbre azért, mert tiszteletet, elismerést és köszönetét érdemelnek eddigi munkájukért, még akkor is, ha már idősek, betegek és ezért nem eléggé aktívak, de azért is, mert ők nehezebben igazodnak el az élet új követelményei­ben és változásaiban. A fiatalokra pedig azért, mert első­sorban őket kell megnyerni és felsorakoztatni az új kibon­takozó célkitűzéseinknek a megvalósításához. Várhatóan a beszélgetések során lesznek olyanok, akik kétejüket, aggályukat fogják hangsúlyozni célkitűzéseinkkel szemben, és esetleg kilépési szándékukat fogják megfogal­mazni. Velük is türelmesen kell beszélgetni. Indokaikat ér­demes lesz meghallgatni, megszívlelni, tanulságait összegez­ni. Biztosan lesznek közöttük olyanok, akiket továbbra is szívesen látnánk sorainkban, és céljaink pontosabb megis­mertetésével, meggyőző szóval, más belátásra, vagy eredeti szándékuk megváltoztatására tudunk rábírni. Találkozni fogunk olyanokkal is, akiket környezetük megbántott, meglazult a kapcsolatuk a közösséggel, avagy vélt, vagy valós sérelmék érték, és ezért akarnak kilépni a pártból. Ezek ügyét is körültekintően kell kezelni, és ha indokolt, panaszaikat megvizsgálni. Bizonyára a negatív tényezők megszüntetése után többen továbbra is sorainkba kívánnak tartozni. De lesznek olyanok is, akik a pártpoli­tika lényegi tételeivel nem értenek egyet, akik nem tudnak, vagy nem akarnak eleget tenni szervezeti szabályzatba foglalt követelményeknek, akik egyéni érdekeiket a közös­ség fölé helyezik. Mivel a párt önkéntes szervezet, ezért ezek saját elha­tározásukból, vagy az alapszervezet kezdeményezésére minden hátrányos következmény nélkül kiléphetnek a párt­ból. Az alapszervezet vezetősége kezdeményezheti azok tör­lését a párttagok soraiból, akik nem tesznek eleget köteles­ségeiknek, illetve alkalmatlanok a párttagságra. JEz új párttagsági könyveket az arra illetékes pártszer- vek a beszélgetések során egyeztetett adatok alapján állítják majd ki. Az 1989. január elsejétől érvényes tag­könyveket 1988 novemberében a Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 70. évfordulójáról megemlé­kező ünnepi taggyűléseken adják át a párttagoknak. Bíró József, az MSZMP KB alosztályvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents