Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen Érkezett... Határőrváros lesz Szécsény Fogadónap a gyámügyi csoportnál Méltóak a címre Nehéz helyzetben ügyintéző és ügyfél A Szécsényi Városi Tanács testületi ülésen döntött úgy, hogy az országhatár védel­mében, a határrend érde­kében, a közrend, közbiz­tonság szilárdításában eddig kifejtett tevékenységük alapján kérik a megtisztelő határőrváros cím viselését. Az indítványt a BM Határ­őrség balassagyarmati kerü­letparancsnoksága útján to­vábbították, s a cím odaíté­lését a belügyminiszter jó­váhagyta. Mi is' előzte meg a szé- csényiek kérelmét? Zagyvái Sándor, a városi tanács el­nöke így summázza véle­ményét. — A városunkban műkö­dő határőrőrs-parancsnokság személyi állománya jól be­illeszkedik a város életébe. Lakosságunk ismeri az őrs feladatát, önként, erkölcsi elkötelezettségből segíti azok végrehajtását. Szécsény- ben két önkéntes határőr- csoport működik, s azok tagjai önállóan is részt vesznek a határrend védel­mében. Szolgálatban és szolgálaton kívül is kellő komolysággal, felelősséggel és fegyelmezetten teljesítik vállalt társadalmi kötele­zettségeiket. A segítség ab­ban is megnyilvánult, hogy az utóbbi években szécsé­nyi állampolgárok részéről nem történt az államhatár rendjét jelentősen sértő cse­lekmény, valamint csem­pészkedés. Az ún. komfortérzés (ez­alatt a jó közérzetet értjük, amelyet semmiféle belső vagy külső tényező nem za- zar) egyik fontos tényezője a környezetünk hőmérsék­lete és páratartalma. Nyá­ron nem sokat tehetünk en­nek érdekében, hiszen ha­zánkban a légkondicionálás nem terjedt el. Télen vi­szont életünk java részét fű­tött lakásban, munkahelyen töltjük. Korántsem mindegy, hogy annak milyen a hő­mérséklete, és milyen az általunk beszívott levegő vízgőztartalma. A nedvességtartalom hi­ányán viszonylag könnyen segíthetünk: nem kell egye­bet tennünk, csak kellő mennyiségű folyadékot kell elpárologtatnunk. A kérdés, azonban az, hogy mennyi legyen ez a folyadék? Más­szóval mennyi a levegő ide­ális páratartalma? A kiala­kult tapasztalatok szerint a 40 és 60 százalék közötti értéken érezzük magunkat kellemesen. Ez a százalékos érték a levegő ún. relatív nedvességtartalmát jelzi. Szervezetünk a levegő ab­szolút nedvességtartalmát, alig érzékeli. Mi csak azt érezzük, hogy mennyi a re­latív páratartalom, azaz,' hogy adott hőmérsékletű le­vegő a maximálisan felve­hető vízgőznek hány száza­lékát tartalmazza. Az előzőekből következik, hogy ha a levegő felmeleg­szik, akkor a relatív ned­vességtartalma csökken, ha viszont lehűl, akkor növek­szik. Ez a növekedés gyors lehűléskor eléri a 100 száza­lékot. Ezen érték fölé nem is emelkedhet, hiszen a fölösleg azonnal kicsapó­dik. Az alacsony nedvesség­tartalmú — és emiatt túlsá­gosan száraz — levegő mo­dern lakáskultúránk kö­A városi tanács elnöke sorolja állításának bizonyí­tékait, különösen a határ­őröknek a város életében betöltött szerepét hangsú­lyozza; minden politikai ren­dezvénynek résztvevői és nemegyszer szereplői. Se­gítséget nyújtanak a városi KISZ- és úttörőszervezetek munkájához. Jó kapcsolat jellemzi az őrsparancsnok­ság és a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet együtt­működését. Segítik a Volán­nal hét fővel működő ön­kéntes határőrcsoport mun­káját, részt vesznek a vál­lalatok rendjének és bizton­ságának megszilárdításában. Természetesen rendszeres kapcsolat alakult ki a ta­nácsi intézmények és az őrs katonái között is. így pél­dául az őrsparancsnokság támogatja a város sport­egyesületét, a sorkatonai állományban lévő tagjai aktív résztvevői a labda­rúgó-szakosztálynak. Rend­szeresen látogatják a mű­velődési központ kulturális rendezvényeit, segítik az úttörők felkészítő munkáját. — Meggyőződésem, hogy az őrs hivatásos és sorállo­mányú tagjai magukénak érzik a várost. Ott vannak a környezetszépítési akció­ban, de segítik az üzemek, a termelőszövetkezet gazda­sági munkáját is. Városunk lakossága is nagyra értéke­vetkezménye. Régen, amikor még ritkaság volt a közpon­ti fűtés, a kályhák kémé­nye „kihúzta” a levegőt, az tehát természetes úton (a falak pórusain, az ablakok ha^adékin stb.) pótlódott. Kívülről tehát mindig volt utánpótlása a friss levegő­nek, amely nedvességet is tartalmazott. Ez a kénysze­rű légcsere nem jön létre, ha radiátorok fűtik a la­kást. Ez az oka annak, hogy az ilyen helyiségek levegője szárazabb. Ezen úgy segít­hetünk, ha alkalmas páro­logtatóedényeket helyezünk el a radiátorokon. Ha a pá­ratartalom gyors emelésé­re van szükség (például kö­hög a gyerek), akkor vizes törülközők kiteregetésével ez gyorsan elérhető. 200 forint körüli össze­gért beszerezhető egy ún. higrométer; ez a falra akasztható kis műszer a le­vegő relatív nedvességtar­talmát jelzi. Ára hamar visszatérői: a magasabb re­latív páratartalom ugyan­is fokozza a hőérzetet. Mintegy 2 C-fok különb­séget tesz ez ki: ennyivel alacsonyabb hőmérsékletre fűthetjük lakásunkat azo­nos melegérzet elérése mel­lett akkor, ha legalább 50— 60 százalékos a páratarta­lom. Kozmetikai szempontból sem mindegy, hogy milyen páratartalmú levegőben él­jük le életünket ősztől ta­vaszig. A száraz, párahiá­nyos levegő ugyanis a szá­raz bőrű embernek ilyen szempontból is káros. Mivel pedig az évek múlásával az emberek túlnyomó többsé­gének a bőre egyre inkább vízhiányban szenved, a kel­lően páradús levegő a korai ráncosodást, a bőr rugal­matlanná válását is gátol­ja. li azt a fontos feladatot, amit az őrs katonái látnak el az országhatár sérthetet­lenségének őrzésében. Vá­rosunk lakossága is segíti a határőrizeti munkát, a határrend betartását, betar­tatását. — Számunkra is megtisz­telő, hogy a városi tanács kérte a határőrváros meg­tisztelő cím elnyerését — véli Csákvári József határ­őr hadnagy. — Már csak azért is így igaz ez, mert eddig is a város lakosságá­val együtt láttuk el határ­őrizeti feladatainkat. Minden­kor segítséget nyújtanak a tiltott határátlépések meg­akadályozásában. Mi ígér­jük, hogy a jövőben to­vábbfejlesztjük az együtt­működés eddig kialakult formáit, további segítséget nyújtunk az ifjúság —, el­sősorban a tanulók és a bevonulás előtt álló fiatalok — honvédelmi neveléséhez Ügy gondolom, hogy a ha­tárőrváros cím elnyerése tovább erősíti az államhatár biztonságos őrzésére irányu­ló munkánkat. A jóváhagyás már meg­történt. A majdani ünnepség után ismét következnek a szürke hétköznapok, csak most már egy kissé felelős­ségteljesebb munkával. Mert a cím kötelez Szécsényben is. Somogyvári László Múzeumi kutatás Több évre szóló kuta­tást szervez a Nógrád Me­gyei Múzeumok Igazgatósá­ga a megyében élő német nemzetiség történetének, ha­gyományos kultúrájának fel­dolgozására. A munkában az ország különböző kutató­helyeinek, múzeumainak néprajzos szakemberei vesz­nek részt, s hétfőn egyhetes közös helyszíni gyűjtés kez­dődött Szendehelyen. Még csendes a reggel a sötét, keskeny folyosón, a Salgótarjáni Városi Tanács igazgatási osztályának gyám­ügyi csoportja előtt. Ma ügy- félfogadási nap van. Idebent már az ajtónyílásra figyel­nek, az arcokon a „ki tudja, mit tartogat a mai nap” ki­fejezése jelenik meg. Harminc év körüli férfi és nő lép be hamarosan a ki­csiny irodába. Nincs félmé­ternyi távolság az asztal mellett álldogáló két ember között, mégis nagyon messze kerültek egymástól. Elvál­tak. Három és fél éves kis­lányuk jelenti a kapcsolatot közöttük. A mama az ő lát­hatása miatt fordult a gyám­ügyi csoporthoz, levélben a közös megegyezéssel született döntés megváltoztatását kér­te. Most újra elsorolja érve­it: — A kislány nemegyszer fáradtan, nyűgösen tér visz- sza egy-egy hét végi apai „kirándulásról”. Mozgékony gyerek, szüksége van az ebéd utáni pihenésre, hiszen én ismerem. Mindössze azt szeretném, ha vasárnap dél­után korábban hazakerülne, hogy otthon lefektethessem. . Az apa is megszólal, ide­ges nevetése elárulja ellen­szenvét, türelmetlenségét. — Megígérted, hogy a nyá­ron hosszabb időt tölthetek majd a kislánnyal, de akár­hányszor kerestelek, soha­sem tudtam beszélni veled! Most még ezt a két napot is meg akarod kurtítani. Mit tegyek, ha nem akar lefe­küdni? A nyakamba csim­paszkodva kérlel, hogy apu fent akarok maradni, játsza­ni szeretnék veled! Ha még­is ágyba parancsolom, nem tud elaludni, csak forgoló­dik a helyén. Az anyuka erre újabb pa­naszáradattal hozakodik elő, amely elsősorban volt fér­jének szól, s akit csak egy- egy félig odavetett pillantás­ra méltat. — Észrevettem, hogy a lá­nyom öltözéke is rendetlen, piszkos, pedig mindig küldök játszóruhát is. A tisztálko­dása és egyáltalán az ellátá­sa sem megfelelő szerintem! Az ügyintéző, Miklós Jó- zsefné, a csoport vezetője is elmondja észrevételeit, elő­ször az anyukának. — Túlzottnak tartom az aggályait, hiszen az apuka a szüleivel él egy fedél alatt, és nem tudom elképzel­ni, hogy ne mosdatnák, etet­nék a gyereket. Másrészt érthető, hogy a találkozáskor zaklatottabb, élénkebb a kis­lány, s talán ezért sem tud elaludni. Mi felnőttek is át­éltünk már ilyen helyezete- ket — teszi hozzá megnyug­tatóan. Az apa közbe-köz- bevág, végül lecsendesedik. Már csak az írógép kopo­gása hallatszik, ők mindket­ten a cigarettázás szertartása mögé bújnak, nem próbálják meg leplezni egymás iránti idegenkedésüket. Átolvassák, aláírják a jegyzőkönyvet, majd kimenekülnek a szo­bából. A csoportvezető utánuk pillantva így szól: — Ök viszonylag kulturál­tan intézik a problémáikat. De látunk és hallunk itt en­nél százszor cifrább dolgo­kat is. A legtrágárabb kife­jezéseket vágják egymás fe­jéhez, amint elfordulok. Ve­szekszenek, vitatkoznak, a mi jelenlétünk sem zavarja ebben a tisztelt ügyfeleket. Idehordják minden nyomo­rúságukat, keservüket. Na­pokig hallgathatnám sorsu­kat. .. Mi itt arra törekszünk, hogy megszülessen az egyez­ség. Ha ez nem sikerül, az előírások alapján én szabá­lyozom a láthatást. Ha ne­héz döntésre jutnunk, a ne­velési tanácsadótól is kérek véleményt. Általában az igen elmérgesedett esetek kapcsán kerül erre sor, s ott pszi­chológusok vizsgálják, hogy például miért nem akar a gyerek apja, anyja társasá­gában lenni. Legtöbbször a szülők viselkedésének a meg­változtatása hozna ered­ményt. Véleményét így folytatja: — Egy évben csaknem nyolcvan hasonló ügyet in­tézünk. Akikkel együtt kezd­tem, már szinte egytől egyig elmentek innen. Én három éve dolgozom ebben a mun­kakörben, amelyről elég any- nyit mondanom, hogy lélek­ölő, fárasztó, mégis izgal­mas feladatokat ad. Itt nem lehet szó arról, hogy vala­kit megsajnáljunk. Határo­zottan kell intézkednünk, mert mindig a kiszolgáltatot­takon, a gyerekeken csattan az ostor. A segélykérők hada ostro­molja most odakint az ajtót, többségük nő. Az anyák ma­gukkal hozzák gyerekeiket is, mintha ezzel a védtelen- ségüket fitogtatnák. — Három éve élek külön a férjemtől, három kiskorú gyermekünk van, akiknek rendkívüli segélyt kérek — adja elő kérését egy magas, fiatal nő. — Még nem vál­tunk el, várom, hátha jóra fordul még... — teszi hoz­zá szemlesütve, majd folytat­ja: — A gyerekek iskolába mennek, cipő, ruha kell ne­kik az őszre. A segélyt postán kiutalják számukra. Áz anya meg­könnyebbülten távozik. A sok-sok csaknem drámai eset közül most az egyik legemlékezetesebbet idézi fel Miklós Józsefné. — Egy napon ajtóstul ron­tott be egy anyuka1, akit én idéztem be. Nekem támadt, hogy milyen jogon kértem őt ide. fenyegetett, kiabált. A háttérben láthatás elleni lázadozás húzódott meg. Mindenféle kifogásokkal élt, több mint két hónapig húzó­dott az ügy, de azért sikerült rávennem, hogy a gyerek ér­dekéről van szó. Nem sok­kal azután találkoztam a papával, amint kislányával sétált az úton. Hálálkodva köszönte meg a segítsége­met. Azóta náluk csönd van a láthatás körül. Mihalilt Júlia ÁLLATKERTI SÉTA Hetvenöt esztendős az újjáépített budapesti állatkert, amely ezekben a hetekben az iskolai kirándulások egyik élményt adó célja. A nyári vakáció is remek alkalom, hogy a szülők gyermekeikkel felkeressék az állat- és növénykertet. Képeinken nem a látogató­kat, a lakókat mutatjuk be. Otthonunk A lakás páratartalma K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents