Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

A NOGRÁD Karancslapujtőn Mi van a kosárban? A Karancslapujtői Köz- i ségi Közös Tanács Végre­hajtó Bizottsága 1987- július 23-án tűzte napirendjére a nagyközség területén a szolgáltatásban, kereske­delmi ellátásban tapasztal­takról szóló összegzést. Ez­úttal csupán azt vegyük szemügyre, ami az élelmi­szer-kereskedelemben ke­rült a felszínre. Mint az írásos anyagból kiderül, összesen nyolc élelmiszer- és háztartási - cikk-bolt, valamint öt zöld­ség-gyümölcs kereskedés szolgálja az itt élők igé­nyeinek kielégítését. Ér­demes megemlíteni még. hogy a kiskereskedelmi egységek összes alapterü­lete közel 1500 négyzetmé­ter, ami ezer lakosra ve­títve, 260 négyzetméternyi üzletet jelent. Noha korántsem mindegy a boltok száma és alapte­rülete. ám a döntő mégis csak az: mit mutatnak a pultok. kapható-e, ami kell? Mielőtt afféle őrjá­ratra indulnánk a három község üzleteinek néhányá- ba, idézzük még az előter­jesztés némely általános ér­vényű megállapítását. Az illetékesek leszögezik: A testület ,.a közigazgatási te­rület áruellátását kiegyen­súlyozottnak ítélte. Felhív­ta a figyelmet a tanács és a kereskedelmi vállalatok közötti kapcsolat felvételé­re a kereskedelmi egysé­gek kulturáltsági szintjé­nek javítása érdekében . . . A lakosság megfelelő szín­vonalú ellátása csak akkor valósulhat meg. ha a gaz­dálkodó szervek, a hatósá­gok, a termelők a fogyasz­A Palóc Kiskereskedelmi Vállalat 95. számú boltja Karancsberényben találha­tó. Ütött-kopott kívül-belül, s illataiban a valamikor falusi szatócsüzleteket idé­zi. Ital — főleg égetett sze­szes italok — minden mennyiségben, néhány fel­vágott. kissé olvatag sza­lonna, valamelyes t füstölt áru, tej, mosószerek, pi­perecikkek: ez nagyjából a választék. Az a környék, ahol ez az üzlet található, jobbára idősebbek által la­kott, kikről tudott, hogy igényeiket erősen körülha­tárolja a megszokás, és a jobbára nem túlságosan duzzadó buksza. Tórák Sándorné, látván, hogy a hámló vakolatot né­zem. sietve nyugtat meg: — Hamarosan szebben nézünk majd ki. Átalakítá­sok lesznek, bővül a raktá­runk is, a vizet pedig be­vezetik. Az alapellátás jó — teszi hozzá még. Kapnak csomagolt húst is, felvágott pedig hetente kétszer érke­zik. — Sokan járnak dol­gozni Tarjánba — egészíti ki mondandóját —. s job­bára ott szerzik be a fon­tosabb, s itt bizony hiány­zó dolgokat. Talán mert ez az időseb­bek vidéke, meglehetősen sokan nyitogatják az ajtót, hiába van délelőtt. A pult­hoz áll Nagy István is. — Csak tejet veszek — szólal meg —, kenyeret már vittem. Ami kell, van itt... Ami hiánycikk, a babérle­vél. a kókuszreszelék, a mazsola, másutt sem túlsá­gosan van... Én mindig itt vásárolok, és nem pa- naszkodok... Ha van mégis valami pa­nasza Nagy Istvánnak, az egészen más természetű. Azért dohog, mert hétfőn nincs minden rendben a herényi boltokkal. Ez az üzlet ugyanis hétfőn sza­badnapos. ami rendjén is van. De az már fejfájást okoz. hogy a másik, a ..fel­ső" bolt is ajtót zár hétfőn délben. Így aztán jogos a kérdés: — Hát hol vásároljanak, akik csak háromra érnek tói igények kielégítésében rendszeresen együttműköd­nek ...” A korábbi állapotokkal egybevetve, azt is megálla­pítják, hogy a kenyér- és a péksütemény kínálata az időnkénti hibák ellenére is javult, ugyanakkor, hiába minden törekvés az egész­ségesebb táplálkozásra, ha csökkent a tej és a tejter­mékek választéka. Érdemes ezen belül is kiemelni, hogy a íéltartós tej gyako­ri hiánycikk, noha kétfélét is előállít a tejipar. Hús- és hentesáru job­ban kapható, mint 'koráb­ban, s a tőkehús minőségé­ben is észlelhető némi ja­vulás. Az étolaj, a marga­rin. időnként hiánycikknek számított. Ahol egyértelmű hiányosságok tapasztalha­tók, az a zöldség- és gyü­mölcsellátás. Mint az írá­sos anyagban olvasható: „A Palóc Kereskedelmi Válla­lat kizárólag 2—4-íéle alap­vető cikk (paprika, hagy­ma. káposzta) értékesítésé­re fordít gondot." Nem mondható felhőtlennek a Salgótarján és Vidéke Áfész szerződéses üzletei­nek helyzete sem. S végül: ..Befolyásoló tényezőként kell, hogy hasson közérze­tünkre az egyes kereske­delmi egységek külső kör­nyezeti kulturáltsága. Igen gyakori, hogy az egységek környékét nem tartják tisz­tán, gazos, szemetes .... de olyan is előfordul, hogy az árokban bűzlik a megrekedt víz." A környezetről szóló meg­állapításokhoz hozzáfűzni­való ninc'o Mondhatni, be­tűről betűre . igazolták az olvasfakat a látottak. haza? Vagy egy éve volt itt valaki hivatalos ember Salgótarjánból, én már nem tudom ki. neki is elmond­tuk, ígérték is a változást, de csak maradt minden a régiben . . . Ama bizonyos ..felső'’ bolt, takaros kis ABC-áru- ház. Pont a buszmegállónál leledzik, nyilván ez sem mindegy annak, aki mű­szak után fáradtan száll le a buszról. A megállóban, már vásárlás után. Lencse Sándorné áll. A rövid kér­désre, ..milyen a bolt?” a válasz is rövid. — Van itt minden, csak pénz kellene. Az üzlet vezetője, Ben- csik Gézáné készségesen ad felvilágosítást. Miután el­mondja, hogy amit rendel, meg is kapja, rövid kér­dezz, felelek következik. — Mazsolát kérek. Tud adni ? — Nem. — Babérlevél? — Azért mi is Szlovákiá­ba megyünk. A forgalomról kérdezem. — A havi átlag úgy öt­százezer körül van. A tej és a tejtermék hozzávető­leg hatvanezer forint eb­ből, csakúgy, mint a ke­nyér és a pékáru, valamint a hús- és hentesáru. Az égetett szeszes italból is elfogy negyvenezer forint­nyi. , Megtudom még: hűtőjük van öt darab: több nem is kell. Noha nem hallhatta, mit beszéltünk az előbb Len­cse Sándornéval, utolsó né­hány mondata, mintha az ő gondolatainak folytatása lenne. — A fizetésnap falun is érezhető. Ma, egy nappal a bérek előtt, alig fogy vala­mi. Ez korábban csak a városokban volt észreve­hető. Lapujtőn. a falu Karancs- berénv felé eső végén, szerződéses zöldségesüzlet található. Vezetője Csuz Er- nőné. — Kell lenni mindennek — mutat körbe —, hiszen szerződésesek vagyunk. Hivatalos ember Salgótarjánból----- ­Valóban, ha nem is min­den, de azért van itt áru. Ami talán feltűnik, hol a leveszöldség? A felelet ké­zenfekvő: „Amennyi kell, azért megterem mindenki­nek. Még a télrevaló is.” Elmondja: jobbára a Bos- nyákra jár áruért, mert az áfész nem jó partner. Az árakat nézem. ami­kor megszólít egy férfi: Papp Sándor, a tanács ke­reskedelmi ügyintézője. — Kérje a bizonylatokat is — mondja —. úgy job­ban érthetők az árak. Álljanak itt a szeptem­ber 1-i, karancslapujtői zöldségárak (zárójelben szerepel a Bosnyák téri be­szerzési ár), s döntse el az olvasó: sek vagy kevés-e. amit a boltban kell hagy­ni. Tehát: almapaprika 23 (18); paradicsom 8 forint 50 fillér (7), illetve 12 fo­rint (9); karfiol 30 (24): káposzta 10 (7): dinnye 7 (4): szőlő 50 (44): hagyma 17 (13): kelkáposzta 15 (11): uborka 18 (14). Ami némi fejszámolás után észrevehe­tő: a 20—30 százalékos ha­szon, a dinnyénél pedig a 75 százalék, mindegyik árun rajta van. Papp Sándor, fejét eny­hén ingatva, így vélekedik: — Ezek a haszonkulcsok még beleférnek a tisztesség fogalmába . . . Azt viszont csak én kérő­déin: Honnét lehet bizto­san tudni, hogy mit és mennyiért adnak a Bos- nyákon ? — A havi forgalmunk — közli Csuz Ernőné —. száz- húszezer forint körül van. Ez persze az átlag, volt en­nél sokkal kevesebb és sokkal több is. — Mielőtt barmit kérdeznék még. sür­— Olyanok az áraik, hogy ha arra teszem még a ma­gamét is, nehezen boldo­gulok. A Bosnyák sem az igazi persze, mert ott meg a maffia uralkodik. „Nem engedik le az árakat, in­kább visszaviszik az egé­szet.” gősen hozzáteszi: — Az üz­let bérleti díja havi 13 ezer forint és tessék még hoz­záadni a rezsit is .. . A karancslapujtői köz­ponti ABC-be már Papp Sándorral együtt megyünk. Ez a Palóc Kiskereskedel­mi Vállalat 80. számú bolt­ja. A rövid körséta azt mu­tatja: nagyobb panasza ke­veseknek lehet. így arra már nem pazaroljuk a pa­pírt, hogy felsoroljuk: mi nem kapható itt sem. Ami viszont van: kilencven fo­rint alatti felvágott (mert hogy ma már ez számít ol­csónak) hétféle, s további nyolcfajta a drágábból. La- vaj Tiborné. a bolt vezető­helyettese elmondja még: tőkehúst hetente kétszer, felvágottat háromszor is kapnak. S némi tűnődés után azt is kiszámolja, a hentes segítségével, hogy még téliszalámi is akadt, igaz, van annak már vagy másfél hónapja. — Kurrens cikkekért Pestre járunk — kerül elő Horváthné, a bolt vezetője is. — Furcsa ez az egész, a helyi Füszért nem is tart­ja elsődlegesnek a megyei áruterítést, más megyékben kereskednek. Ök mennek a Jászságba, a szolnokiak jönnek mondjuk ide, mi innét megyünk Pestre, szó­val. kissé meg van keve­redve ez az egész. Fél or­szágon át utaznak az áruk . . . Még tisztességesnek mondható Akihez órát lehet igazítani A tanácson Tórák Sándor elnök és Barta László vb- titkár megerősítik, amit a tapasztalatok is mutattak: innen, onnan végül is ösz- szegezhető mindaz. ami alapvető fontosságú az itt élőknek.' Az áfészről szól­ván elmondják, amit a bol­tosok is pedzettek már: a zöldségellátás nem folyama­tos, s gond van a minőség­gel. Akad más baj is: a karancsaljai szerződéses áfész-üzlet fél éveket is zárva van, mert a helyet­tesítést megoldani nem ké­pesek. A továbbiakbap hallgas­suk még Papp Sándort: — A boltok nem szíve­sen vásárolnak az áfész- tól. De ennek van ám más oka is. Talán az, hogy az áraik jobban kontrollálha­tók. Ott ugyanis számlával adják az árut ... De igaz az is, hogy nem túlzottan viselik szívükön a zöldség­ellátást. Emberük sincs elég. Inkább savanyíta­nak . .. Eztán arról esik még szó, amit lényegében min­denki érzékel: — Ha az áremelkedések­től eltekintünk — mondja Papp Sándor —, akkor egy­értelmű, hogy mindenütt csökkent a forgalom. Igaz, belejátszott ebbe az is, hogy kilenc óra előtt szeszt kapni nem lehet. Élmondja: baj, hogy egyes boltok egész egyszerűen függetlenítik magukat a nyitva- tartástól. Nyitnak, zárnak. ahogy gondolják. Ez is oka, hogy sokan, pontosan a bizonytalanság miatt, inkább Salgótarján­ban vásárolnak (hiszen na­gyon sokan ott is dolgoz­nak), mint a buszról le- szállva, itthon bosszankod­janak. Pedig van jó példa is, mutat az utca túlfelére: — Ott van a zöldséges, a Tolmácsi Jánosné. Régi ke­reskedő; hozzá órát lehetne igazítani. Végül mondom a Ka­rancsberényben hallott hét­fői nyitva, tartási gondot. — Csak azt nem értem — feleli —, miért nem szólt nekünk eddig senki. Pedig lehet, hogy jogos, s akkor segíteni is lehet... — S hogy a szándék ko­molyságát jelezze: feljegy­zi magának az ügyet. . . Karancsalján egy zöldsé­ges bódéjánál állunk meg. Nagy Károly várja a ve­vőket, de ha mindig any- n.vian vannak, mint szep­tember 1-én ebéd után vol­tak, akkor alighanem csak vízre- és kenyérrevaló jut­na. Ám bízzunk benne: azért ő sem a ráfizetésből él, mint az egyszeri falusi szatócs. Tény: körülbelül egy óra alatt egy dinnye, három pohár szotyola, egy karfiol s némi alma fogyott, ha emlékezetem nem csal. — Jó, ha háromszáz fo­rintot árultam. — Igaz, ma elseje van. — mondja. Mu­tatja az árakat, melyek nagyjában a már ismerte­tettekkel egyeznek. A néz- degélés után a beszerzés mikéntjéről faggatom. So­rolja : I maffia létezik — Salgótarján, Hatvan. Túra, Bosnyák tér. Szót ejt ő is a zöldség- maffiáról, mely mint tud­juk. valóban létezik, s ki tudja, mikor lehet majd felszámolni ama társuláso­kat, melyek jégverés ide, szárazság oda, egyre meg­fizethetetlenebb árakkal sújtanak minket. Már indulnánk, mikor végszóra, egy nénike jön. Dinnyét venne, ízleli a lé­ket. Csettint. Némi nézelő­dés után, huszonöt deka csípős paprikát is kér. ..Nem... — mondja —, harminc deka ne legyen. Megszárad, s kidobhatjuk” — fűzi hozzá magyarázat­képp. Aztán letesz egy öt­venest, s még vissza is kap belőle... Hazafelé ­Mennyiért vetted? Ebbe a szatyorba még bőven tér.ii Ml van a kosárban? A kézben egy ezres.;; Speidi Zoltán Bábel László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents