Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-30 / 230. szám
1987. szeptember 30., SZERDA NOGRAD 3 Kísérletező pártszervezetek A z elmúlt időszakban a társadalmi élet szinte minden szegletében számottevő változások történtek. Jelentősen módosultak a termelés, a gazdálkodás körülményei, fejlődött a közéleti demokrácia, az-emberek ma már sok tekintetben a korábbitól eltérő értékmérőt alkalmaznak sár ját maguk és környezetük megítélésére. A vázlatosan jelzett átalakulások, és nem kis részben a gazdasági-társadalmi kibontakozással együttjáró feladatok sürgetően igénylik a pártmunka megújítását is. Ebben mind az irányító testületeknek, mind az alapszervezeteknek megvan a> maguk feladata. A vezető pártszervek szintjén most a politikai rendszer fejlesztésének, az ideológiai munka megélénkítésének előkészületein folyik a munka. Az alapszervezetekben pedig abban keresendő az előrehaladás kulcsa, hogy politizálásuk feleljen meg a helyi szükségleteknek, az élet által diktált követelményeknek. Ehhez elengedhetetlen, hogy ahol a politikát formáló, közvetítő módszerek, eszközök az évek múltával már megkoptak, hatásfokuk csökkent, ott a mai igényeknek megfelelően megújuljanak. Az új elgondolásokat pedig célszerű a gyakorlatban is kísérleti eljárásoknak alávetni, kipróbálni, hiszen egy-egy elképzelés, új módszer a legkülönfélébb emberek, közösségek gondolkodásmódján. tevékenységén. érdekein keresztül tör utat, vagy fut zátonyra. A racionálisan kimunkált szándék életképessége is gyakorlati ellenőrzést igényel. Csak így előzhető meg az az ellentmondás, hogy amíg az egyik helyen az új kezdeményezés pezsgést visz á munkába, a másik helyen felelősségre vonják a vezetőséget a megszokott formák felcseréléséért. Mindannyian több tapasztalatot tudunk arra elmondani, hogy a pártszervezetekben a kísérletezőkedv nem éppen magas hőfokú. Eléggé meggyökeresedett az a felfogás. hogy a helyi kérdésekre, majd laz irányító pártszervek megmondják a válaszokat. Csakhogy ma már az ilyen részletekbe menő irányítás nem hozhat kellő eredményeket. Éppen ezért a helyi pártszervek önállósága felértékelődött, és minden korábbinál nagyobb a szükség és a lehetőség az önálló politizálásra. Napjainkban a kísérletek két fajtájával is találkozhatunk. Egyrészt a központi irányító szervek kipróbálják elgondolásaikat néhány helyi pártszervezetben. Ilyen kísérlet például az olyan pártbizottságok működtetése, amelyek kevesebb taggal és végrehajtó bizottság nélkül végzik munkájukat. A tapasztalatok már három éve gyűlnek, és úgy tűnik, hogy ez az irányítási forma a korábbinál dinamikusabb, időt és energiát takarít meg, jobban segíti a konkrét problémák megoldását. A lakóterületi pártbizottságok bevezetésére irányuló kísérlet viszont nem vált be, e testületek jobbára a munkát feleslegesen lassító áttételt képeztek a körzeti alapszervezetek és a területi pártbizottságok között. E példa is mutatja: a kísérletben természetszerűleg benne rejlik annak lehetősége, hogy valamely elképzelés nem válik be. Ezt nem indokolt bukásnak, kudarcnak elkönyvelni, hanem megszívlelendő, hasznosítható tapasztalatnak. Igen fontosak a helyileg kezdeményezett kísérletek is. A szervezeti szabályzat, a központi határozatok ma széles teret biztosítanak az önálló módszerek alkalmazásához. E lehetőséggel azonban nem mindenhol élnek egyformán. A pártszervezetek egy része politikailag érzékeny, folyamatosan keresi az újat. nng máshol kényelemszeretetből, vagy bátortalanságból megelégednek a szokványos intenzitású, felfogású és módszerü tevékenységekkel, amelyek így szükségképpen mind jobban elmaradnak a környezet fejlődésétől, igényeitől. A politikai munka természetének mondana ellent, ha mindig mindenre új módszereket aKarnánk kieszelni. De azon például mindenütt érdemes elgondolkozni, hogy miként lehet a párttagokat jobban bevonni a döntések érdemi előkészítésébe, hogyan lehet korszerűbben megjelölni a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták feladatait, vagy, hogy milyen legyen a gazdasági munkát segítő tennivalók észszerű megosztása a párttagok között. Megfontolásra érdemes a taggyűlések életszerűbbé tétele is. Nem egy helyen jelentős pezsgést okozott olyan egyszerűnek tűnő módszer is, hogy két külön munkacsoportot bíztak meg egy azonos probléma átgondolásával. javaslatok megfogalmazásával. Az eltérő megközelítés a taggyűlésen eleven vitát váltott ki. N ap mint nap indokolt feltenni a kérdést : miben kell a pártmunka gyakorlatán változtatni. illetve, hogy a régebbiekben kialakult kereteken belül miként tudnánk egy-egy elemet megújítani? A kapott válaszok mérlegeléséhez, megítéléséhez. a legjobb megoldások kiválasztásához nyújthatnak mással nem pótolható segítséget a pártmunkában alkalmazott, végig vitt kísérletek. B. P. ■ Adótájékoztató Mi a vagyonnyilatkozat szerepe? A fülnek újszerűén cseng ez a szó: vagyonnyilatkozat. Ez abból következik, hogy a felszabadulás óta a személyes vagyon sokféle értelmezésen ment át. Ma a közvéleményben az az álláspont sem ismeretlen, miszerint a vagyon magánügy, amihez senkinek sém- mi köze. Pedig jó tudni, hogy a legtöbb fejlett ipari országban, a vagyonkimutatás része az adózásnak, hiszen sok államban van va- gyonadóztatás. Elvileg nálunk is érvényes jogszabály van a vagyonelszámoltatás lehetőségére, ám ezzel csak nagyon ritka esetekben, általában bűnügyeknél került sor. Az adóreform, valamint a vagyoni viszonyokban bekövetkező változások egyaránt szükségessé teszik, hogy az adóhatóságok tájékozottak legyenek a lakosság vagyoni helyzetéről és annak változásairól. Ma már a jövedelmek differenciálódásával — a vagyonképződést korlátozó szabályok ellenére is — jelentős értékek halmozódtak fel magánszemélyek kezében. Ezek az értékek részét képezik a nemzeti vagyonnak, és azokat nem lehet morálisan elítélni, ha mögöttük valóban legális szerzési formák húzódnak meg (öröklés, magas jövedelem stb.). A jogtalan vagyonszerzést a megfelelő büntető törvény- könyvi jogszabályok pontosan meghatározzák, s e területen is érvényes az elv, hogy mindent lehet, amit a törvény kifejezetten nem tilt. Ám az adózás logikájából fakad, hogy nem kívánatos az olyan vagyonképződés, amely olyan jövedelmekből származik, amelyek kikerülték az adózást. Ebből is következik, hogy az SZJA működtetésének szerves része a vagyonnyilatkozat. A törvénytervezet szerint a magánszemély teljes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól évente legfeljebb egy alkalommal vagyonnyilatkozat tételére kötelezhető. (Általában azonban csak 3 évenként kerül majd sor vagyonnyilatkozat tételére.) Vagyonnyilatkozat tételére kötelezhető az az állampolgár, akinek legalább 2 ingatlan, védett műkincs, vagy a pénzügyminiszter által jogszabályban körülírt minőségű gépkocsi van a tulajdonában, vagy egyébként 1 millió forintot meghaladó vagyona van. A tanácsi vagy vállalati bérlakás bérlője egy ingatlantulajdon esetén is vagyonnyilatkozat tételére kötelezhető. A vagyonnyilatkozatban nem szereplő vagyontárgy meglétét utólag nem lehet bizonyítani, a vagyonnyilatkozatot nem lehet helyesbíteni. A vagyonnyilatkozat alapjául szolgálhat a vagyonelszámoltatásnak, amelyre különösen akkor kerülhet sor, ha a két vagvonmegál- lapítási időszak közötti va- gyonemelkedés nem támasztható alá az adózott jövedelemből valószínűsíthető megtakarítással. E módszer szerepet kaphat az adózás alól kibúvó jövedelmek feltárásában, s szolgálhatja az adóbevallási fegyelem erősödését. Nem lenne helyes azonban, ha a vagyonnyilatkozattól, s az arra épülő vagyonelszámoltatástól azt várnánk, hogy a ,.fekete jövedelmeket" kiküszöbölje. A vagyonnyilatkozatban első ízben nem kell bizonyítani a vagyon eredetét. Erre azért van szükség, hogy ne gátolja a „múlt”, a jelen valós helyzetének feltárását. Am ennek a gáláns kezelésnek átmeneti hátulütője. hogy napjainkban felerősödött a vagyonfelhal- mozási törekvés, s ezt a pénzérték romlása is erősíti. Az új adórendszerben a vagyonnyilatkozatok az adó- zási morál meghonosítását is elősegíthetik. (Következik: Hogyan adóznak a mellékjövedelmek?) ■Üli mit tehetünk? Csak jó áruért fizet a vevő „A termelés differenciáltan, elsősorban az export- képesség növelését szem előtt tartva fejlődjön.” (Az MSZMP KB 1987. július 2-i állásfoglalásából) A vashuzal tekeredik le a motolláról, 'a gép szemkápráztató szaporasággal csipeget le belőle, s szegként köpködi ki magából az eléje helyezett acéltepsibe. Száznál több gépen, három műszakban, több tízmillió- szőr ismétlődik ez a művelet. És ahány gép. az csaknem annyiféle szöget gyárt. — Megnőtt a kereslet a szög iránt — kiabálja a fülembe Régi Ernő, aki immár .három és fél évtizede szögverő. — Korábban évente 16—17 ezer tonna szöget gyártottunk, most meg már a 20 ezer tonna is kevés. Csak hát a mi teljesítőképességünk is véges. Elöregszenek a gépek, s rajtunk is nyomot hagy a múló idő. Fejlesztési lehetőség úgyszólván nincs, s az idetévedő liatal néhány nap, vagy hét után odébbáll. De azért jól megvagyunk — mosolyog, s barátságosan átfogja a váljam. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalmű gyárrészlegének szögverő üzemében járunk. Ezen kívül még három üzeme van a gyár- részlegnek': a rúd hú zó, a vashuzal és a fémbevonó üzem. A huzal mű az SKÜ legnagyobb termelő gyárrészlege. Jellemző az ötszáz főnyi kollektíva fontosságára, hogy a vállalat ez évre tervezett árbevételének mintegy a felét, nyereségének közel a 30 százalékát kell biztosítania. — Legalább ennyire meghatározó a szerepünk az export alakulásában is — mondja Nádai István gyár- í észlegvezető. — A tőkésországokba irányuló termékeknek 65, a szocialista piacon értékesítendő áruknak a 33 százalékát mi állítjuk elő. A gyárrészleg ez évi termelése meghaladja a 140 ezer tonnát. Ebből 110 ezer tonna a készáru, s 30 ezer tonnára tehető az a termék- mennyiség, amelyet tovább- íeldolgozásra készítenek más gyáregységek számára. Az éves termelés általában növekszik, aszerint, hogy milyen a piaci kereslet a huzalmű gyártmányai iránt. — A múlt évben 20 ezer tonnát exportáltunk — folytatja a megkezdett gondolatsort a gyárrészlegvezető. — Az idei kivitelünk - várhatóan több lesz 26 ezer tonnánál. Ebből 24 ezer tonnáért devizával fizetnek majd a megrendelők. A huzalmű gyárrészlegben több szempontból sem könnyű eleget tenni a növekvő feladatoknak. Egyrészt: csökken a létszám. Az utóbbi időben százan léptek ki valamilyen oknál fogva az üzemekből, s utánpótlás alig akad. Másrészt: beszűkültek az anyagi lehetőségek az új gépek vásárlására. holott sok a régi elavult masina. A tűzihor- ganyzó berendezések már nullára íródtak, a szögverő gépek legtöbbje elavult konstrukciójú. Harmadsorban: az alapanyag ellátása enyhén szólva nem kielégítő. Végezetül: gondok vannak a szerszámok biztosításával. — Ebben a nehéz helyzetben elsősorban a meglevő adottságainkat kell jól kihasználnunk — közli Bányik Antal, a gyárrészleg fődiszpécsere. — Gondolok itt a gépek és berendezések körültekintő, alapos karbantartására. Igyekszünk észszerűen és gazdaságosan üzemeltetni a gépeket, maximálisan hasznosítjuk a teljesítményüket. Kiemelt gondot fordítunk a selejt csökkentésére, az anyag- és energiatakarékosságra. A múlt évben sikerült egy tized százalékkal mérsékelnünk a rossz termékek arányát. s ez millió forintokat jelentett a gyárrészleg számára. Régi Ernő kiegészíti az elhangzottakat : •— Ahogyan mondtam, egyre kevesebben vagyunk. Vállaljuk tehát a túlórázást. A gmk megalakításával mi is, a munkáltatónk is jól járt. Vállalati érdek az export növelése, a külföldi partnerek viszont csak a kifogástalan áruért fizetnek. Szocialista brigádjaink vállalták a minőség javítását. Nádai István veszi át a szót: — Olyan a belső érdekeltségünk, hogy elismeri a becsületes, jó munkát. Egy- egy jelentősebb exportfeladatra 50 ezer forint célprémiumot is adunk az illető üzemnek, s a helyi vezetés dönt a pénz szétosztásában. A kötelezettség nem teljesítése esetén azonban ugyanakkora összeget elvonunk a közösség mozgóbéréből. Mindent összevetve: például egy három műszakban dolgozó, a munkáját jól végző szögverő hazaviszi havonta a kilenc-tízezer forintot. Visszakanyarodva az exporthoz: vashuzalból 10 ezer 500 tonnát szállítanak a tő- késpiacra, elsősorban az NSZK-ba. Svédországba, Ausztriába, kisebb mértékben Franciaországba. A vashuzal külföldi értékesítése egyébként emelkedik. Horganyzott huzalból a tavalyi szintű marad a kivitel. Az 5 ezer tonna árut az NSZK-ba,- Angliába. Svédországba. Egyiptomba és Ciprusra exportálják. A szög iránt annyira megugrott a kereslet, hogy meghaladja a gyártási lehetőségeket. A vállalat 2 ezer tonnát szállít a Szovjetunióba, 4500 tonnát Franciaországba, az NSZK-ba és Ausztriába. — A partnerek igénye olykor változik, s mi igyekszünk alkalmazkodni — jegyzi meg a fődiszpécser. — A vashuzalt régebben kizárólag 180—200 kilogramm súlyú karikákban forgalmaztuk. Most viszont már 40—60 és 500—700 kilogrammos karikákat is készítünk. mert erre van kereslet. Más kérdés, hogy a műszaki adottságaink behatárolják az alkalmazkodási lehetőségeinket. Ezzel egyet kell értenünk. Mert a huzalmű a jövőben csakis úgy növelheti tovább az exportját, ha új, korszerű gépeket állítanak termelésbe az üzemekben. A raktározást, a csomagolást is jobbítani szükséges. Bár a létszám tovább csökken a gyárrészlegben, az emberek úgy vélik, rajtuk nem fog múlni az eredmények javítása. Kolaj László Megnőtt a kereslet a szög iránt, az idén már a 2® ezer tonna is kevés. Régi Ernő, szögverő. Bányik Antal, fődiszpécser. Nádai István, gyárrészlegvezető.
