Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
1987. szeptember 1., KEDD NOGRAD 3 Schmirel Katalin a?im fiatalok kiizé tartozik, akik a munka mellett tanulnak tovább. A karancsaljai leány a Salgótarjáni Ruházati Kisszövetkezet etesi varrodájában dolgozik, aki tanulmányait ősztől a Budapesti Ruhaipari Szakközépiskola második osztályában folytatja. Fenntartási munkálatok az ÉMÁSZ-nál A második negyedévhez hasonlóan, augusztustól újabb fenntartási munkálatokba kezdett az ÉMÁSZ .salgótarjáni üzemigazgatósága. Ezúttal a nagy- és középfeszültségű állomásokon végzik e! a legszükségesebb ^ves karbantartást. Szécsényben már befejezték a 20 kilovoltos kapcsolóállomás tmk-ját. A sorban Rétság következik, ahol , a 35/20 kilovoltos transzformátorállomáson ezekben a napokban kezdődött meg a munka. Szeptember 5-én indul a balassagyarmati karbantartás, amely a város belső részén valamint a külterületeken lévő fogyasztókat is érinti. Az eredetileg tervezett. 6—17 óráig tartandó kikapcsolás idejét 6—14 óra 20 percig rövidítették le az egyeztetés során. Végezetül a nógrádkövesdi és a salgótarjáni kirendeltség területén elhelyezkedő állomások zárják a programot, melynek teljes költsége várhatóan eléri az "egymillió forintot. Akkumulátorok Egyiptomba Eddigi legnagyobb konvertibilis üzletét kötötte meg az Akkumulátor- és Szárazelemgyár: a vállalat 800 ezer dollár értékben 1Ö ezer darab nagy teljesítményű akkumulátort szállít Egyiptomba. A termékek a vállalat legújabb fejlesztésének eredményei, a korábbiaknál nagyobb teherbírású. hosszabb ideig használható. kevesebb gondozást igénylő áramforrások. Az eredeti konstrukción a külföldi partner igénye szerint, további változtatásokat hajtottak végre, igen gyorsan, mert a fejlesztések megkezdésétől mindössze félév telt el az első szállítmány útnak indításáig. Ezekben a napokban csomagolnak egy újabb tételt, s a tervek szerint október végéig befejezik a szállításokat. A vállalat korábban szinte kizárólag a hazai kereslet. kielégítésére termelt, de szűkös kapacitásai miatt évekig így sem tudott eleget fenni az igényeknek. Fejlesztés eredményeként két éve már biztosítani tudják a kiegyensúlyozott hazai ellátást, s mivel a gyártás és a gyártmányok továbbfejlesztése azóta is , folyamatos. már exportra is gondolhatnak. Ebben az évben 70 ezer darab üvegballont gyártanak a salgótarjáni öblösüveggyárban. A bor tárolásához szükséges edényeket négyféle űrtartalmára készítik, amelyeket a hazai és az NDK-piaeon értékesítik. Képünkön Fodor Balázs- né hűtés után ellenőrzi a termékeket. — RT— Korszerű tűzjelző központok A korábbiaknál olcsóbb megoldással készülnek a korszerű tűzjelző központok az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetben : a veszély észlelésére szolgáló, eddig külföldről. konvertibilis valutáért vásárolt ionizácós füstérzékelőket. most már itthon készítik el, a régi ár feléért. Az érzékelők gyártásához olyan laboratóriumra volt szükségük, ahol biztonságos körülmények között dolgozhatnak a jelzőberendezések működtetéséhez szükséges radioaktív anyagokkal. Az érzékelőkben ugyanis izotópok segítségével alakítanak ki olyan áramot, amelybe ha csak a legcsekélyebb mértékben is füst kerül, a berendezés azonnal figyelmeztet a veszélyre. .. a karaván halad? M anapság mindenki vitatkozik. Érvek és ellenérvek hangzanak el családi körben, barátok között, jó ismerősök esti társaságában éppúgy, mint —, mint kocsmaasztalok mellett. Sőt: az sem ritkaság, hogy munkahelyeken alakulnak alkalmi „vitaklubok". s miközben a késlekedő anyagra várnak (vagy éppen az ügyfelet váratják, mert ilyen is előfordul), arról vitatkoznak a kollégák, vezetők és beosztottak, hogyan lesz tovább. A vita tehát — túlzás nélkül mondhatjuk — társadalmi méreteket öltött. Mi változik meg 1988-ban. mit hoz a párt kibontakozási programjának végrehajtása, mi kerül abból a kormányprogramba, hogyan foglal állást az Országgyűlés — megannyi kérdés. amelyre ki-ki a maga módján, szándékai és vérmérséklete szerint próbál válaszolni. És tovább: mit jelent az új. tervezett adórendszer, ezen belül mennyit jelent eletszínvonal-százalékban az árak jelentős részét emelő forgalmi adó, s menynyit a személyi jövedelemadó? Véleménye, elképzelése mindenkinek van. Kell is, hogy legyen. hiszen valamennyien személy szerint érdekeltek vagyunk a kibontakozási program sikerében. Mert abban viszont mindenki egyetért, hogy valamit tenni kell. ha ki akarunk jutni a jelenlegi helyzetből. Mégis: a tervezetekből mindeddig csak egyes részletek kerültek nyilvánosságra — főleg a személyi jövedelemadóról —, s azok a részletek is egyre-másra változnak. A pénzügyminiszter helyettese azt is elmondta. hogy miért: számos észrevétel, javaslat érkezett a minisztériumhoz, és személy szerint azokhoz, akik az új adórendszerrel hivatalból foglalkoznak. Az észrevételek egy részét megalapozottnak tartották, s azokat figyelembe véve, változtattak meg egyes részleteket a tervezetben. Elsősorban arról, hogy kik és miért kaphatnak (vagy éppen: nem kaphatnak) bizonyos mértékű kedvezményeket az adóból. Ha erről az oldaláról nézzük: társadalmi vita folyik. Am az igazi társadalmi vita azt jelenti, hogy különböző és minél nyilvánosabb fórumokon tárgyalják meg az ország egesz lakosságát érintő kérdéseket. Ez pedig —. noha ígéret van rá — még késik. Tárgyalták már a kibontakozási programot —. vagy annak egyik-másik részletét — rangos testületek, vezető szervek. Állást is foglaltak, nallatták szavukat, a sokéves gyakorlattól eltérve — bírálóan is. Csakhogy a közéleti demokrácia mifelénk még gyermekcipőben jár. Sokat beszélünk ugyan róla, de a gyakorlatban jóval kevesebb történik. Pedig most .itt. van az alkalom és lehetőség a közéleti demokrácia gyakorlására! Ha azok a beszélgetések, amelyek most családi, baráti, munkatársi körökben zajlanak — megkapnák az őket megillető nyilvánosságot, bizonyára sokan és jól tudnának mondani. Olyat is, amit akár országosan érdemes lenne megszívlelni. Sőt: belevenni a készülő tervezetekbe. Ma még sok bölcs észrevétel, megannyi közérdekű javaslat marad megörökítés nélkül, s mint ilyen, pusztába kiáltott szó lesz csupán belőle. Meg aztán: volt olyan minisztériumi tisztviselő, aki milliók füle hallatára jelentette ki a televízióban: ,,az adó nem népszavazás kérdése! ". Éppen ezzel győzött meg sokakat, akik nézték-hallgatták, hogy —, ha nem is népszavazás, de országos, nyilvános vita kell ahhoz, hogy a jövőnk- ről a legjobban, a legközérdekűbben döntsenek majd „a dolgozó nép okos gyülekezetében ", azaz. az Országgyűlésen, az ország egész lakossága által választott képviselők. Nagy különbség van a társadalmi méretekben zajló, de egyenként szűk körű viták. és a társadalmi vita között. Az első: személyes és olykor túlzó vélemények kicserélése, eleve annak tudatában, hogy „...a karaván halad. " Az utóbbi pedig megfontolt, felelős álláspontok, találkozása —, ha úgy adódik: ütközése — annak érdekében, hogy közös erővel, az egész dolgozó nép összefogásával, teherbíró képességének józan mérlegelésével igyekezzünk kijutni a hullámvölgyből. Márpedig ez a cél! Gyönge ellenérv az—, amit egy, a fától az erdőt nem látó pénzügyi tisztviselőtől hallottunk —, hogy adót fizetni senki sem szeret. Igaz ez, s így is volt. amióta modern államok léteznek, s azok adót szednek. Ám legalább ugyanennyire igaz az is, hogy a mostanáig történtek nyílt feltárásával, a célok világos kitűzésével, a ..mit. miért" őszinte megmagyarázásával minden józan embert meg lehet győzni — még a jövőbeni közteherviselés fontosságáról is. Mi több: még arról is. hogy — természetesen csak átmenetileg — az életszínvonalnak is csökkennie kell. Eleve feltételezhető, hogy az adófizető állampolgár felnőtt ember. Felnőttel pedig felnőtt módón kell beszélni. Éppen ideje, hogy a közéleti demokrácia kinője azt a bizonyos „gyerekcipőt", s felnövekedvén adja meg felnőtt tagjainak a felnőttként mondott vélemény jogát-lehetőségét. Vagy inkább: csak a lehetőségét. Hiszen az írott jog megvan hozzá. L ehet, hogy a kibontakozási program mindezek próbája lenne csupán, hiszen mindeddig kevés alkalom volt a vélemények nyilvános ütköztetésére. De mindenképpen jó alkalom. Hiszen előbbre lépnünk nemcsak gazdaságilag kell. Politikailag is, a szocialista demokrácia irányába. Az pedig megköveteli a viták nyíltságát és nyilvánosságát. V. E. Pannon optimizmussal Már csak néhányan állnak a salgótarjáni rendelő- intézet fogászata előtt. A délelőtti utolsó beteg is megkapta már az érzéstele- nítőt, s most odakint várakozik. Ezalatt válthatok néhány szót dr. Marton Tibor megyei stomatológus felügyelő szakfőorvossal, aki negyedszázada, 1957-ben, került ide a Dunántúlról. — Azt a kort és a mait összehasonlítani szinte lé- hetetlen. Nagy változás történt azóta a gondolkodásban is — mondja, miközben kezet mos, majd gondosan megtörülközik. — Mi már nemcsak fogorvosként, hanem stomatológusként dolgozunk. Vagyis azt nézzük, hogy a fogorvosi probléma egy egész embert érint. Tréfásan úgy is fogalmazhatnék. ahogy annak idején a professzorom tanított: „Ha egy beteg fogra ráteszed a fogót, tudnod kell, azon egy ember lóg!" Sápadt, merev arccal tér vissza a fogfájós nőbeteg. Ujjai kifehérednek, ahogy a fogorvosi szék karfáját markolja. A művelet másodpercek alatt lezajlik, s a hölgy szótlanul, de meg- könvebbült-hálás mosoly- lyal távozik. A berendezési tárgyakkal, de főként könyvekkel, lolyóiratokkal zsúfolt orvosi szobában folytatjuk a beszélgetést. — Tudja nekem más volt az indíttatásom, mint a maiaké. Én még nyolc évig jártam gimnáziumba. Utolsónak csinálhattam, és elsőként kezdhettem sok- mindent. Voltam törekes gyerek, arattam, kapáltam, csépeltem abban a határta- talan dunántúli határban. Sokfélét próbáltam, még a színjátszásba is belekóstoltam. Nagyon fiatalon él- terh át kemény dolgokat, de szerencsém volt. Sokat olvastam, a nyelvekhez is vonzódtam. Zenét nem tanultam, de a harangszót is szívesen hallgatom, mert üzenetet hoz. Könyveket mutat, melyekkel szinte körülbástyázza magát, s közben a memorizálást dicséri. Aztán a családjáról, a munkájáról is szót ejt. — A feleségem belgyó- gász. Miután letelepedtünk, elkezdtem itt a stomatológi- át meghonosítani. Nem végeztünk kutatásokat, hanem a legkorszerűbb eljárásokat ültettük át az itteni viszonyokra. Feleségemmel egymást támogattuk, hogy eljárhassunk a különféle kongresszusokra és szakmai továbbképzésekre. A rendszeres képzést, továbbhaladást nagyon fontosnak tartom. Enélkül ez a hivatás is egy testet-lelket nyomorító vállalkozássá válna. Barna zacskóból szója- pelyhet szór a tenyeremre, s kíváncsian várja, hogy a kóstoló után megszólaljak. — Olyan természetes az íze. mint a rizsszemé. — Van aki ezt egyszerűen csak sótlannak érzi — feleli erre nevetve. Dr. Marton Tibor, a Vöröskereszt megyei egészségnevelési munkabizottságának az elnöke. Erről a következőket meséli: — Egy jó közösséget találtam itt, amelyben sok önkéntes tevékenykedik. Megkedveltem, s már-már várom az összejöveteleket, melyek még a szakmám területén is jó szolgálatot tesznek. A városi népfrontbizottságról — amelynek ő is tagja — és a környezetvédelemről így vélekedik: — A népfrontnak komoly múltja van, és nagyon szép jövője lehet. Azonban a közszellem formálására, javítására. az értékek megóvására nagyobb ■ figyelmet kell fordítanunk. Nagy feladataink vannak, s ezek összefüggenek az egészség- neveléssel, a környezetvédelemmel. A főorvos — sportnyelven szólva — a szakításnak is mestere. Szabad idejéből jut erre is, arra is. A Som- lyó-hegyen szőlészkedik, borászkodik, neveli a két apró unokát, s verseket olvas. A színes felvételek, amelyeket mutat, a szőlészgazda hatalmas fürtjeit is megörökítették. — Jót tesz ez a hűvös nyár a szemzéseimnek, könnyebben megerednek, — mondja búcsúzóul, s két tenyerével hosszan végig- simitja az arcát. Harminc-egynéhány éve áll az egészségügy szolgálatában. Az ő szavaival élve mindig a sokat emlegetett pannon optimizmussal szemlélte a folyton változó világot. A derű, a belső egyensúly, a lelki béke átsegítette a kisebb-nagyobb nehézségeken. Ma is mindig kitalál valami újat, ami izgatja, és foglalkoztatja. Most éppen a horoszkópia van soron... (mihalik)
