Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

4 NOGRAD 1987. szeptember 26., SZOMBAT A lelakatolt strandfürdő Szó. ami szó, nem sok község mondhatta el ma­gáról az 1930-as években Nógrád vármegyében, hogy kiépített strandfürdővel ren­delkezik. Ezen kevesek kö­zé tartozott azonban Diós- Jenő, ez a csodálatosan szép földrajzi környezet­ben található település, mely már abban az időben is közkedvelt pihenő- és ki­rándulóhelynek számított. Nem véletlenül döntött te­hát a község a strandépítés mellett, amely jelentős la­kossági összefogással valósult meg. Silózógödrökre hasonlítanak A strandot kezdettől fog­va a helyben levő természe­tes források és a közvetlen közelben csörgedező kistály- tiszta hegyi patak vize táp­lálta. A létesítmény mai for­máját az 1950-es években nyerte el, akkor épült ki véglegesen a két, egyenként 50x20 m-es betonmedence, és a szociális részleg. A ké­sőbbiek során több öltözés­ié alkalmas kabint is építet­tek, a medencék körül pedig kellemes zöldterületet ala­kítottak ki. A községben élők és a környékbeliek, sőt az egyre nagyobb számban idelátoga­tó idegenek is szívesen él­tek- és bizonyára élnének még ma is a strand adta le­hetőséggel. ha lenne. A strandot ugyanis két éve be­záratta a KÖJÁL, mivel —. mint indokolták —r, jelen körülmények között a szük­séges vízcsere nem volt biz­tosítható. Mostanság meglehetősen lehangoló látvány tárulkozik azok elé. akik forró nyári napokon egy kellemes für­dőzés reményében felkere­sik az egykor szebb napokat megért strandfürdőt. Állag­megóvás híján, a medencék inkább amolyan elhagyott silózógödrökre hasonlítanak, ahol a beton repedéseiben jókora kórók éktelenkednek, messziről hirdetve az elha­nyagoltság sivár valóságát. Az egykor szépen rendezett környék pedig már jórészt csak a képzelet világában létezik. Ha csak nem számit rendezésnek a .strandkertben levő jegenyesor fáinak de­rékban való leíűrészelése... Az idegenforgalmi hivatal kiadványában, melyben Di- ósjenő és Bánk környéke ál­tal nyújtott üdülési és tu­risztikai lehetőségekre hív­ják fel az. érdeklődők figyel­mét, a diósjenöi strand ma is meglevő és igénybe vehető lehetőségként szerepel. És valójában milyen lehetősége marad annak, aki esetleg fürdőzésre szánja magát? Egy mindenesetre kínálkozik. Ez. pedig nem más, mint a meg­lehetősen eliszaposodott és fürdésre egyébként sem ép­pen alkalmas halastó, mely a községhez tartozó üdülőte­rület mellett található. Igaz. évekkel ezelőtt elhelyeztek ott egy tilté) táblát, hogy a tóban fürdeni tilos —:. ez azonban nem rettentette el túlzottan a fürdeni vágyókat és a vízi sportok alkalmi sze­relmeseit. Pedig a tó nem veszélytelen, amit a koráb­bi évek súlyos. esetenként halálos balesetei mutatnak. Megállt az idő ? Furcsa ellentmondás, gon­dolhatja a szemlélődő — hisz. az utóbbi években nemcsak a község, hanem annak ide­genforgalma is dinamikusan fejlődött. Itt található a kör­nyék talán legszebb és nem kevesebb, mint 350 férőhe­lyes kempingje, ahol a hazai és külföldi vendégek egy­aránt nagy számban megfor­dulnak. De említést érdemel a példásan rendezett üdülő- terület is. ahol közel három­száz üdülőtelek talált gaz­dára az utóbbi tíz-tizenöt évben. A strand fölött pedig megállt volna az idő? — A probléma sokkal ár­nyaltabb és összetettebb, mint első látásra tűnik — ma­gyarázza Lénárt János. a Diósjenöi Községi Tanácsel­nöke. — A strand rekonst­rukciója ugyanis a MÉLY- ÉPTERV által a múlt év­ben elkészített tervek és költségvetés alapján mint­egy huszonhatmillió forint­ba kerülne. Jelen körülmé­nyek között ez a feladat meghaladja a község erejét. Többek közölt ezért is kez­deményeztük már a koráb­biakban a létesítménynek a Nógrád Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnak való átadás it. Ez két évvel ez­előtt megtörtént. Saját lehe­tőségeinkkel mi is támogat­juk és szorgalmazzuk a mi­előbbi felújítást. A Közép- dunavölgvi Intéző Bizottság ötmillió forintos támogatást nyújtott. Végül is különféle támogatásokból és egyéb pénzekből tízmillió forint állt a vállalat rendelkezésére eb­ben az évben a rekonstruk­ció megkezdéséhez. Ha pénz is van, nem is kévés, akkor vajon miért ma­radt állóvíz az idén is a strand ügye? Domos Lajos, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igaz­gatója így jellemezte a strandrekonstrukció körül kialakult helyzetet: Talán 1989-ben — Korábbi elképzelések szerint a felújítás több lép­csőben valósult volna meg, eéo ütemben a medencék el­készítésére, a későbbiek so­rán pedig a vízvisszaforgató beépítésére került volna sor. Nem járható út viszont a strand ivóvízzel való üze­meltetése. mivel ez jelen körülmények között veszé­lyeztetné a nyugat-nógrádi községek ivóvízzel történő biztonságos ellátását. Elmondta: a vízügyi ható­ság által kiadott vízjogi lé­tesítési engedély is egyértel­műen rögzíti, hogy a strand csak a vízvisszaforgatóval együtt helyezhető üzembe. A feladat ilyen formában való végrehajtására viszont meu- lelelő fedezet nem áll ren­delkezésre. ­Ezért: most új terveket kell készítenünk és olyan megoldást kell keresnünk, amely a rendelkezésre álló- pénzből megvalósítható és megfelel a hatósági előírá­soknak is. A tervek elké­szítésére a NÓGRÁDTERV kapott megbízást és ígéretük szerint a tervszállításra még az idén sor kerül. Ha min­den zökkenőmentesen megv. a kivitelezés a tavasszal megindulhat, s 19Í19 nyarán sor kerülhet a megnyitásra is. . . Dudás György Szüreti napok Sopronban A világhírű kékfrankos — szőlőfürtben és kiforrva, lopóban ....... (MTI-fotó Matusz Károly) KINEK A Ny ARA ? Hozónkban ezeket a hete­ket a vénasszonyok nyaranak nevezik, sok helyén a világ­nak sokkal szebben, „indián nyárnak" mondják. En csak egy gondolatba sze­retnék kapaszkodni, amit nyolcvanéves nénikémtől kap­tam ajándékba: „Mindegy, hogy hogyan mondják, de egy biztos: a szeptemberre még nagy szük­sége van az öreg embernek. És jó, ha szüksége van, mert az azt jelenti, hogy tud örül­ni még néhány szép napnak az esztendőből. Még élvezni tudja az őszt Ígérő napsütést, és így az őszt is könnyebben el tudja fogadni." Igen, ilyenkor telnek meg a vállalati és a SZOT-üdüiők nyugdíjasokkal. Ilyenkor cseh- desebb már a Balaton partja is. Egy a fontos: a csend ne jelentsen magányt. Inkább azt jelentse, hogy az idősebb em­berek megkeresik egymás társaságát tereken, klubok­ban; barátnőkkel a kispadon, vagy a cukrászdában. A fér­fiak leülnek egy-egy ultiparti­ra, vagy sakkozni; itt az ideje a horgászatnak is. Élvezni kell minden évsza­kot, az őszt is. És ezt az tud­ja igazán becsülni, akinek - az élet törvénye szerint is - mór kevesebb van belőle hát­ra, mint amennyit megért. (sárdi) „Nyugdíjas” buszból múzeum A képen látható au­tobus/. 19*1 -töl több mint 10 esztendőn át szolgált a Nógrád Vo­lánnál. „Nyugdíjaztatá­sa" után a balassagyar­mati Balassi Bálint ne­vét viselő karbantartó szocialista brigád 2000 társadalmi munkaóra során készítette fel új funkciójára az IK—55- iist. Vállalásukat az MSZMP XIII. kong­resszusa tiszteletére tették, napjainkra vi­szont felújították a „fa­ros" motorját is. így saját kerekén hirdet­heti szerte az ország­ban a vállalat történe­tét a benne elhelyezett gazdag fotó- és írásos anyag segítségével. Jó utat öreg GC 5(i—13! Kép: Bencze Péter Nem is veszett el a Luköcs zászlós szolgálata nyúl Huszonegy éves volt ak­kor a fölsőegrespusztai le­gény. amikor három évre bevonult a határőrséghez az ötvenes esztendők elején. Édesapja a fronton maradt, odahaza a Szirák melletti pusztán édesanyja és két testvére birkózott a föld­del. És bármennyire is tet­szett volna a fiatal katoná­nak a fegyveres szolgálat, nem maradhatott. — Kemény szolgálat volt az. akkoriban a pécsi határ- örkerületben. de aki lelkiis­meretesen ellátta a felada­téit megbecsülték. Ezért is éreztem kedvet ahhoz, hogy a katonaság után fegyveres szolgálatba lépjek. De nem tehettem. Az öcsémet is be­hívták katonának, haza kel­lett mennem segíteni, a földet művelni — emléke­zik vissza Lukács József rendőr zászlós, aki mégis immár közel harminc évet tudott le a fegyveres erők szolgálatában. Felelevenítjük a kezdete­ket. Lelkesen, izgalommal emlékezik. Élénken él ben­ne az az idő, amikor jelent­kezhetett rendőrnek. Mert az akart lenni. A rend őre. — Amikor édesanyám és a földje is bekerült a ter­melőszövetkezetbe, nem volt akadálya, hogy elmenjek jelentkezni. 1958 októberé­ben volt. Elmentem a köte­lező vizsgálatra. Kérdezi tőlem az orvos, mi a fog­lalkozásom. Földműves, fe­lelem neki. És nézett rám hitetlenkedve, hogy ezt a munkát, ahol szabad leve­gőn, nyugodt tempóval . dol­gozhatok, fel akarom cserél­ni a rendőri szolgálattal. Felcseréltem. Lukács József akkor már nős ember volt, megszüle­tett első gyermeke. Felesége lélkomolyan, féltréfásan mondta neki, azért még/ talán rendőrnek, hogy ne kelljen dolgoznod. De ez csak olyan csipkelődés volt, ami szőrmentén emlegetve itt-ott még ma is járja. Mert valójában inkább büszke volt férje kitartó elhatározá­sára. — A sziráki őrsre osztot­tak be. Itthon lettem jár­őr. Tizenegy községet kel­lett naponta bejárni. Az első időkben három-négy bicikliből szereltünk össze egy használhatót. Azzal ka- rikáztunk. — Sokszor gyalog jár­tunk. Mert mi volt a dol­gunk már akkor is! A meg­előző szolgálat. Lássák mi­nél többen a rendőrt, le­gyen a lakossággal minden­napi kapcsolata. Akkoriban a rendőrnek még előre kö­szöntek. Ezt nem azért mon­dom. hogy mi nem köszön­tünk volna, hiszen úgy tar­tottuk magunkban, hogy nevünkben benne van a hi­vatásunk: a rendnek az őre. Ezzel pedig a köszönés is együttjár. Az egyenruhás járőrt, Lukács Józsefet jól ismer­ték. Nemcsak a gyerekek, az idősebbek is úgy mon­dogatták: Jön a Józsi bá­csi! S ha elmaradt, hiá,- nyolták. — Egy ízben üzent értem az egyik faluból az esperes, hogy elveszett a nyula. No, gondoltam magamban, ez meg, hogy lehet, a paptól még a cigánygyerekek sem mernek lopni. Ezt meg kell néznem! Elmentem hozzá. Mi van azzal a nyúllal, kér­dezem. Semmi, mondja er­re, csak igen régen láttuk már errefelé a Józsi bá­csit. .. Teljes tíz évig tartott ott a járőrözés. Miután meg­szűnt a sziráki őrs, Pasz­tán folytatta a járőrszolgá­latot négy évig. Megint kihelyezett járőr lett. kör- zetmegbizott Bujákon. Húsz év járőrözés után osztály­ügyeletes, hat év múlva, központi ügyeletes beosz­tásba »került a pásztói kapi­tányságon. Két évvel ezelőtt betöltöt­te az ötvenöt évét. Nyug­díjba mehetett volna. De azt mondta, három évet még rátesz a szolgálatra. A ka­pitány kérdezte meg, ma­radna-e, ha egészsége enge­di. Azt mondják, igen rit­ka, hogy két évtizednyi jár­őrözés után valaki meg­hosszabbítsa szolgálatát. Lukács József zászlós közé­jük tartozik, A Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst fokozatának tulajdonosa. Idén Kiváló rendőr jelvényt — belügyminiszteri kitün­tetést kapott. Fiatalokat osztottak be mellé éveken át. Együtt járőröztek. Sokan közülük előbbre léptek, rangban, be­osztásban. Lukács József pe­dig kitartóan rótta a körö­ket, újabb fiatal rendőrök­kel. Egyszer meg is kérdezte tőle ismerőse. — Nem furcsa az neked, hogy te még csak főtörzsőr­mester vagy, a fiam meg, aki veled kezdett, már had­nagy? — Nem furcsa — felelte. — Ö már érettségivel jött ide. Az én szolgálatom az is, hogy a magam tapaszta­latával segítsem a tanul­tabb fiatalokat. Lukács József zászlósnak ma sem furcsa, hogy . a fia­talok előbbre léptek. Tud­ta és tudja, mi a szolgála­ta. És büszkén jegyzi meg, hogy mindhárom gyereke középiskolát végzett... Zsély András

Next

/
Thumbnails
Contents