Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-25 / 226. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. Segítsegnyujlas Besztercei dohogos Á mozgáskorlátozottak közlekedéséhez A mozgássérültekről való gondoskodás egyik formája a Trabant és más Hyco- mat típusú gépkocsik ki- lAalósa, melyet évente a megyei tanács egészségügyi osztálya intéz. Az igények maradéktalan kielégítésé­re azonban nincs lehető­ség, az elosztható gépko­csik száma évek óta ala­csony. Ebben az évben nyolc- ivanan igényeltek ilyen gép­kocsit, de csak 26 Trabant Hycomat, és 11 darab egyéb típusú gépkocsi kiutalására volt lehetőség. Huszonné­gyen vásárlási támogatás­sal jutottak az idén sze­mélyautóhoz. Az elosztást és az igények rangsorolá­sát — a korábbi évekhez hasonlóan — bizottság vé­gezte. A rászorultság mér­tékének megítélésében a mozgássérültek megyei egyesületének képviselői is részt vették. A rangsoro­lásnál a kérelmezők sérülé­sének mértékét, családi és szociális helyzetét vették figyelembe. Az elosztásnál előnyben részesültek azok a munka- viszonyban álló mozgássé­rültek, akik kiskorú gyer­mekekről, vagy alacsony jövedelmű, munkaképtelen családtag eltartásáról is gondoskodnak, valamint azok a családok, ahol gon­dot jelent a mozgássérült vagy súlyos fogyatékos gyermek gyógyító-, oktató- nevelő intézetbe történő szállítása. Trabant Hycomat gépko­csit csak azok kaptak, akik képesek járművezetésre, de .csak iiiyen típust tudnak vezetni. A gépjárműveze­tésre alkalmatlan, de rend­szeres vagy gyakori szállí­tást igénylő normál típusú Trabant vagy Skoda gép­kocsi-kiutalásban részesül­tek, ha a velük együttélő családtagjuk rendelkezik gépjármű-vezetői engedél­lyel, és nincs a családnak személygépkocsija. A még kielégítetlen, jo­gos igényeket az elosztó­bizottság ismételten rang­sorolja. A feltétlen rászo­rulók esetében a várako­zási idő két-három, a ke­vésbé rászorultaknál há­rom-négy év. A tűzoltóparancsnok Rendelet írja elő, hogy minden önálló tanáccsal ren­delkező település köteles fenntartani egy önkéntes tűz­oltócsoportot. melynek lét­számát a lakosság létszámá­hoz viszonyítva állapítják meg. Az önkéntes tűzoltói te­vékenység eredményessége és színvonala jelentős mér­tékben függ az önkéntes tűz­oltók parancsnokának irá­nyító-, szervezőmunkájától. Szurdokpüspökiben már huszonhat esztendeje tölti be ezt a társadalmi funkciót az 66. évében járó Kovács Gá­bor, aki közel negyven éve — 1946-tól önkéntes tűzoltó. Fiatalon, már 18 éves ko­rában kezdte el ezt a tár­sadalmi tevékenységet, még Nádudvaron. Egy év eltelté­vel Szurdokpüspökiben foly­tatta — mivel oda nősült — a tűzoltómunkát. Ezt diktál­ta a családi hagyomány is, hiszen az apósa is lelkes ön­kéntes tűzoltó volt. 1961-ben a csoport parancsnokává ne­veztek ki és parancsnokkép­ző iskolára küldték. Sikeres vizsgák után tűz­oltó alhadnagyi rendfoko­zatba léptették elő. Szurdok- püspökiben az előírt létszám húsz fő, de a tűzoltóparancs­nok 35 fős gárdával rendel­kezik és ehhez tartozik még egy tíz főből álló úttörőgár­da is. A tűzoltóversenyen több alkalommal első, második és harmadik helyezéseket is el­értek. de általában a közép­mezőny első részében végez­tek. Tavaly a megyében a második legjobb eredményt érték el a lakóházak tűz­védelmi ellenőrzésének moz­galmában. Eredményeiket évente eddig minden alka­lommal jóra minősítették. Kovács Gábor megbízható parancsnok. A községben az emberek általában már úgy ismerik, hogy a „tűzoltó Ga­bi", s ezt ő a tisztelet és a megbecsülés jelének tudja be. A Mátraaljai Állami Gaz­daságban a sertéstenyésztő telepen dolgozik. A tűzoltó- parancsnok fiatal korában szeretett volna hivatásos tűzoltó lenni, de egészségi okok miatt ez a terve nem valósulhatott meg. Mindez azonban nem szegte kedvét és ma már önkéntes tűzoltó századosként szervezi, irá­nyítja a csoportját. (kerekes) Két telefonhívás... ...és ami közte volt A szerencsére nem min­dennapi történet főszerep­lője egy hatvankilenc éves salgótarjáni asszony, akinek ez idáig a Csizmadia-telepen volt a lakása, amit most szanálni fognak, illetve már. . . No, de haladjunk csak szépen, sorjában. A bontásról, a kiköltözés ide­jéről szóló kiértesítést annak rendje és módja szerint meg is kapta a tulajdonos, csak az események torlódtak egy kissé. Ugyanis az illetékeseknek hamarosan végezni kell a bontással, az új, Schuyer Ferenc úti házban viszont még festenek, vízvezetéket, padlót javítanak, vagyis itt még nincs kész minden a beköltözéshez. Közben a régi lakásban az ÉMÁSZ kikap­csolta az áramot, s már kezdik leszedni a tetőt. Az idős nő ezalatt a lá­nyánál húzódik meg; a feszültség ellen nem tud jobb orvosságot, mint sírni, és váltig hajtogatni: érti ő, hogy a szanálásra szükség van. hogy az erre adott ha­táridőt be kell tartani, de hát mégis! Már csak egy, vagy két nap kellene, hogy befejezzék a javításokat. S. ekkor a lánya szerkesztő­ségünkhöz fordult, s telefo­non kért, jöjjünk, ha egy „jó” riportot akarunk ké szíteni. Majd elmesélte a történetet. A hercehurca azonban csakhamar véget ért. Legutolsó mozzanata egy újabb telefonhívás, amelynek során lelkesen közölte ve­lünk az idős asszony legkö­zelebbi hozzátartozója, hogy édesanyja most örömében sír, elégedett új otthonával. I 1911-ben építette az akkori városszépitő egyesület Sopronban azt a — ma már idegenforgalmi látvá­nyosságnak is beillő — meteorológiai házikót, amely­nek építészeti látványossága mellett gyakorlati hasz­na is van még mindig. Műszerei tájékoztatást adnak az összes olyan időjárási adatról, amely szükséges a meteorológusok munkájához. (MTI-fotó: Matusz Károly) Hol van az a nyár? A salgótarjáni Beszterce- lakóteleprő! kaptunk levelet. A levél írója közérdekű je­lenségre hívja fel a figyel­met. „1987. szeptember 17-én, az alábbi értesítést találtam lépcsőházunk faliújságján. »Értesítjük a t. lakótársa­kat, hogy a nyári karban­tartási munkálatok miatt 1987. szeptember 21-től októ­ber 10-ig a melegvíz-szol­gáltatás szünetel. Az erre az időre járó melegvíz-díjat visszafizetjük.« Első kérdésem: náluk a nyár mettől meddig tart? Mert ismereteim szerint jú­nius 21—szeptember 21-ig. Tehát szeptember 21-én, nyá­ri karbantartást kezdeni aligha lehet! De talán még örülnünk is kell, hogy most és nem decemberben ju­tott eszükbe ezt a munkát elvégezni. Még szerencse, hogy kegyes hozzánk az idő­járás. A visszafizetéssel azonban nem leszünk kise­gítve! Ugyanis a havi me­legvíz-díjunk nem egészen 200 forint, azonban csak mintegy 150 forintot kap­nánk vissza.. Az áramszám­lánk viszont a három hét alatt nem ennyivel fog emelkedni, hiszen négytagú családom részére kell mo­sogató- és fürdővizet mele­gítenem a villanytűzhelyen. Szerencsémre a mosáshoz melegít vizet az automata mosógép. Azonban, ott, ahol nem kettő, hanem több gyermek van, s nincs auto­mata mosógép, vajh meny­nyi vizet kell melegíteni? Szeretném továbbá meg­kérni a távfűtő művek ille­tékeseit, hogy idejében kö­zöljék, mikor kezdik a fűtést. Ugyanis 1986-ban a novem­beri fűtési díjam másfél hónapról szólt, mondván, hogy októberben már a hó­nap elejétől és nem 15-étől fűtöttek. Akkor, amikor a napi átlaghőmérséklet azt nem indokolta, s értesítést nem láttam arról, hogy a fű­tést megkezdték. Tehát, ha a radiátoromat nem nyitot­tam ki, akkor a meleget sem élvezhettem, fizetnem viszont kellett. Engem érdekelne, tudni is szeretném, hogy a közterü­let-felügyelőknek mi a dolga? Azon kívül, hogy azt már tudom — egyenruhában ko­csit nem tolna félre! Mert itt a telepen közülük még nemigen láttam, vagy leg­alábbis nem akkor, amikor szükség lett volna rájuk! Mert nyáron a telepen a ku­kabűz elviselhetetlen, pláne, ha még fel is túrják...! Ezt megakadályozni is a dolguk lenne. Pontosan mikor már nem tudom, de gyönyörűen ki­építették a szeméttárolók (kukák) helyét. Ezekre a he­lyekre azonban azóta sem került kuka. Sőt, a szalag­háznál, két lépcsőház előtt hónapok óta nincs! Hét vé­gén már a kuka mellé öntik a szemetet azok, akik egy lépcsőházzal odébb vihetnék! Ügy gondolom, ha minden lépcsőház elé és a kiépített helyekre is kikerülnének a szemétgyűjtők, nem lenne ez a tarthatatlan helyzet. Ha esetleg a válaszok he­lyett »csak« hathatós intéz­kedések születnek, már az­zal is meg leszek elégedve!” Kiss Lajosné Salgótarján, Ybl. M. út 94. 105 éves Magyarország legidősebb férfi polgára Havasi Henrii? szülőhelyén. Soltvadkerten él csa­ládjával. A népességnyilvántartó intézet adatai sze­rint két idősebb személy él még hazánkban. Mind­ketten nők és 107 évesek. Havasi Henriknek ki­lenc gyermeke, 24 unokája, 48 dédunokája és egy ükunokája van. A népes család ünnepli tehát a matuzsálemi kort megért családfőt, aki — eltekint­ve csökkent látásától és hallásától — jó egészség­nek örvend. (MTI-fotó: Karáth Imre) Milliók fóruma 75 évvel ezelőtt jelent meg a Pravda. Alapítója, eszmei vezére és első szer­kesztője Lenin volt. Cikkeit óriási érdeklődéssel olvas­ták. Világos, erőteljes, mély meggyőződéstől áthatott sza­vaira olvasók ezrei reagál­tak. Ma a Pravda a többi tö­meghírközlő eszközzel együtt erőfeszítéseit az átalakulás nyomán születő +ij haladó jelenségek felkutatására és ismertetésére fordítja. Az újságírók becsületes elvi álláspontja, a hibákat nyíl­tan feltáró kritikai hangne­me közel áll a szovjet olva­sókhoz. Ingyen utazó bejáró diákok A körzeti általános isko­lákba naponta bejáró ta­nulók várhatóan már ok­tóberben ingyen utazhat­nak — távolsági autóbu­szon, illetve vonaton — la­kóhelyük és az iskola kö­zött — tájékoztatták a Mi­nisztertanács Tanácsi Hi­vatalánál az MTI munka­társát. Az intézkedés mint­egy 70 ezer alsó és felső tagozatos gyermeket érint, közülük eddig csupán min­den ötödik részesült utazási segélyben. A körzeti iskolahálózat feltételeinek javításában ma a megfelelő utaztatás, s az ingázó tanulók étkezteté­sének továbbfejlesztése az egyik legfontosabb feladat. Az ingyenes közlekedés be­vezetése mellett a Volán-já­ratok menetidejét még in­kább a tanítás kezdetéhez és befejezéséhez kívánják igazítani. További tenniva­ló. hogy a napköziseken kí­vül mind több diák része­sülhessen iskolai étkeztetés­ben. A Pravda az SZKP Köz­ponti Bizottságának sajtó- orgánuma. Naponta 11 millió 350 ezer példányban jelenik meg. A lapnak esti és reg­geli kiadása van. Előfizetői a lapot mindennap reggel 8 órakor kapják kézhez., függetlenül attól, hogy a hatalmas ország melyik idő­zónájában élnek. Az első kiadás anyagát műholdak segítségével juttatják el a Szovjetunió 17 városába. Másik 38 városba fotóte­lexek továbbítják a lapot. A Távol-Keletre repülő­gépek szállítják az újság matricáját. A második ki­adást Moszkvában, Lenin- grádban, Kijevben és a Szovjetunió több európai részén fekvő nagyvárosában jelentetik meg. » A lap anyagát az ország területén működő 60 és kül­földön lévő 40 tudósító állít­ja össze. A Pravda felhasz­nálja a TASZSZ és más nemzetközi információs hír- ügynökségek anyagait, a tár­sadalmi tudósítók cikkeit és a laphoz naponta érkező 2 ezer olvasói levél egy ré­szét. A Pravdához írt leve­lekre minden olvasó írásbeli választ kap. Az emberért, a holnapért... Halk kopogás ajtómon. Invitálásomra két igen szerény, fiatal lány lép be. Kissé megilletődötten, zavartan állnak előttem. Gondolataim gyorsan dolgoznak. Mi hozhatta ide a már estébe nyúló időben e két ismeretlent? — Emléklapot árulunk, melynek ára húsz forint — kezdi a bátrabb a már ki tudja hányadszor elmondott szöveget. — Egy mozgó rákszúrőbusz megvalósítása a cél. Ehhez kérnénk támogatásukat - s már nyújtja is felém. Egyszerű, szolid kivitelű emléklapot tartok kezemben. Szövege rövid, de sokatmondó: „Rák ellen az EMBERÉRT, a holnapért. . . ! Célunk egy mozgó RÁKSZÜRÖBUSZ megvalósítása, mely Nógiád megye lakosainak rákszűré­sét szolgálja. E nemes cél megvalósításához tisztelettel megköszönjük segítségét." A lap hitelességét a városi KISZ-bizottság és a kórház KISZ-bizottságának titkára aláírása igazolja. Tulajdonosa lettem egy emléklapnak, mely elindult ván- dorútjára. De az adakozást, a tenni akarást a lányok pénz­től duzzadó táskája is bizonyítja. De felemelő, s megnyug­tató látni azt, hogy fiataljaink feláldozva szabad idejü­ket, házról házra járnak — egy közös ügy érdekében. Hát igen! Ök így próbálnak letenni valamit a közös asztalra. Mi, felnőttek pedig úgy, hogy a sok-sok embertársunk számára fontos és hasznos kezdeményezést támogatjuk. Ha visszapergetjük az éveket, emlékezhetünk: se nem egyszer, se nem kétszer adakoztunk már. S megérte! Mi­ért maradnánk ki éppen ebből?- koma —

Next

/
Thumbnails
Contents