Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-03 / 207. szám
2 NOGRAD 1987. szeptember 3., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött a Rust-perMoszkvában Moszkvában, a szovjet legfelsőbb bíróság épületében, szerdán megkezdődött Mathias Rust pere. Az NSZK 19 éves állampolgára, 1987. május 28-án, megsértette a Szovjetunió légterét, előzetes bejelentés, engedély nélkül, a nemzetközi légiforgalom elől elzárt területek fölött repülve Moszkváig utazott Cessna 172 típusú gépével, majd a Vöfös tér közelében szállt le. A legfelsőbb bíróság büntetőjogi tanácsának elnöke Robert Tyihomirov, a szovjet legfelsőbb bíróság kollégiumának tagja. A vádat Vlagyimir Andrejev, a Szovjetunió legfőbb ügyészének főtanácsadója képviseli, Rust védője Vszevolod Jakovlev, németül beszélő tapasztalt moszkvai ügyvéd. A tárgyalás nyílt, a teremben a szakértőkön, a moszkvaiakon kívül 25 külföldi újságíró is helyet foglalhatott, köztük az MTI tudósítója. A vádirat értelmében Mathias Rustot, az Észt SZSZK büntetőtörvénykönyvének 81., az Oroszországi Föderáció büntetőtörvénykönyvének 84. paragrafusa alapján, a Szovjetunióba történj berepülés és az ország fölötti légiközlekedés szabályainak megsértésével, továbbá az OSZSZSZK büntetőtörvénykönyvének 206. paragrafusa alapján, a közrend durva megsértésével vádolják. A vádiratból kiderült, hogy Rust megsértette a nemzet közi polgári légi közlekedés számos, nemzetközi okmányokban, így a Chicagói Konvencióban rögzített szabályát. A szovjet légifolyosók keresztezése, a Moszkva feletti repülés,, a Vörös tér fölött 4—7 méteres magasságban végrehajtott repülés, majd a tér melletti forgalmas hídon történt leszállás idején emberek életét, a polgári mezőgazdasági és katonai repülés biztonságát veszélyeztette. Rust, az ellene felhozott vádakat tudomásul vette és bűnösnjek mondta magát. Amikor alkalma nyílott részletesen kifejteni tettének' indítékait, elmondta: már legalább két éve érlelődött benne egy ilyen repülés terve. Békeharcosnak vallja magát, akinek meggyőződése, hogy a Szovjetunió teszi a legtöbbet a béke érdekében, a nyugati közvélemény azonban ezt a tömegtájékoztatás és a nyugati kormányok nem egyértelmű tevékenysége miatt nem ismerheti meg. A nyugati békeharcosoknak — szerinte — nincs lehetőségük arra, hogy eredményesen hallassák szavukat, s ezért szenzációs cselekedetre van szükség ahhoz, hogy egy „békemisszió” visszhangot keltsen. A fiatalember úgy nyilatkozott: mostmár tudja, hogy repülésének utolsó szakaszán mások életét is veszélyeztette. akkor azonban csak a ,.cél” érdekelte. Gépének jó műszaki állapotára, a kedvező időjárási viszonyokra és saját hozzáértésére hivatkozva kifejtette azt állította, hogy a repülés korábbi szakaszában senkinek a biztonságát sem veszélyeztette. Hivatkozott az NSZK- ban és skandináv országokban érvényben levő, s a Szovjetunióétól eltérő repülési szabályokra is. Rust kijelentette, hogy senkinek sem szólt előre tervéről, s a nyugati sajtóban közölt hírek, melyek szerint másokkal tanácskozott volna, nem fedik a valóságot. Hangsúlyozta: gépe a legnagyobb benzintartály- lyal rendelkező egymotoros Cessna típusú, 8 órára, 1500 kilométerre elegendő benne az üzemanyag. A Finnöböl felett nem dobott ki a gépből olajoskannákat, hogy katasztrófa látszatát keltse. Egész izlandi és skandináviai út>a során senkivel nem beszél tervéről — mondotta. Szavaiból és a bíróság tagjainak kérdéseire adott válaszaiból egyértelműen kiderült: tudatosan cselekedett, előre kitervelte útját, szándékosan sértette meg az országba való belépés és a repülés szabályait. A vád alapján 1—3, illetve 1—10 évig terjedő börtönbüntetésre, vagy ez utóbbi helyett ezer rubelnyi pénzbírságra és a repülőgép elkobzására ítélhető. A különböző vádpontok alapján kiszabott büntetések nem halmozhatok. A második szünetet követően megkezdődött a tanúk kihallgatása. A védelem javaslatára a tanúk sorába felvették Monica Rustot, Mathias Rust édesanyját és elsőnek ő tett tanúvallomást. A védelem célja ezzel az volt, hogy jobban megismerjék Rust korábbi életét és tettének indítékait. A tárgyalás ma folytatódik. (MTI) Amerikai csoport jelenlétében Ellenőrző robbantások Kazahsztánban Kazahsztán oszakarovkai járásában szerdán moszkvai idő szerint 11 órakor nem nukleáris töltettel föld alatti robbantást hajtottak végre. A 10 tonna TNT (trinitrotoluol) felrobbantására a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a Természeti Kincsek Védelmének Tanácsa elnevezésű amerikai társadalmi szervezet közötti megállapodás alapján került sor. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa meghívásának eleget téve a Karagandától 70 kilométerre északra végzett robbantást megtekintette az amerikai kongresszus nyolctagú küldöttsége. Az amerikai delegáció ugyancsak szerdán a szemipalatyinszki kísérleti telepen jelen volt egy 20 tonnás trotiltöltet föld alatti felrobbantásánál is. Mint Jevgenyij Velihov akadémikus, az SZTA alel- nöke elmondta, a szovjet és amerikai tudósok júniusban újabb egy évre meghosszabbították megállapodásukat.' amelyet a nukleáris kísérletek megfelelő ellenőrzésének kidolgozásáról kötöttek. A 10 tonna TNT felrobbantása az újonnan felállított, érzékenyebb műszerek beállítását szolgálta. A szemipalatyinszki, kísérleti telep környékén már működő három szovjet—amerikai szeizmográfjai állomás (Karkaralinszk, Karkaraszum, Bajanaul), valamint a négy ideiglenes állomás érzékelte és regisztrálta a robbantást. Az amerikai csoport tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy személyesen ellenőrizzék a robbantások körülményeit, a dokumentációt. Állásfoglalásaik szerint a washingtoni kongresszusban sokan támogatják a föld alatti nukleáris robbantások hatóerejének kijelölt 150 kilotonnás plafont, 1 kilotonnára szeretnék csökkenteni. Velihov akadémikus úgy vélte, hogy — amennyiben sor kerülne rá, — ez a korlátozás is jelentős előrelépés lenne. Emlékeztetett azonban arra, hogy a Szovjetunió a nukleáris kísérletek teljes és általános betiltásáért száll síkra. Jövőre a Szovjetunióban két új megfigyelő állomás létesül, s így a szovjet— amerikai közös ellenőrző állomások száma öt lesz. (MTI) Szeptember 1-én és 2-án Szófiában értekezletet tartottak a KGST-országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak gazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárai. Az értekezleten az MSZMP részéről részt vett Németh Miklós, a KB titkára, Marjai József, a KB tagja, az MNK Minisztertanácsának elnökhelyettese, az MNK állandó KGST-képviselője. Az értekezleten részt vettek a testvérpártok központi bizottságainak osztályvezetői és osztályvezető-helyettesei is. Megvitatták azokat a javaslatokat, amelyeket a KGST-szervekben most dolgoznak ki a KGST-orszá- gok közötti együttműködés mechanizmusának, a szocialista gazdasági integráció és a tanács tevékenységének átépítéséről. (MTI MD IC—MS ZK Régen várt látogatás Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár 1985. március 12-én Csernyenko temetésén Moszkvában találkoztak. Erich Honecker küszöbön álló NSZK-beli látogatása a sajtó kiemelt témája Keleten és Nyugaton, ami az előzmények ismeretében nem meglepő. A meghívást Helmut Schmidt adta át 1981- es NDK-beli találkozójukon. A realizálásig 69 hónapot kell várni. Ez a tény önmagában is jelzi, milyen kényes az ügy, mennyi akadályt kellett legyőzni. A kancellári hivatal államtitkára, Wolfgang Scheuble jó előre figyelmeztette a nyugatnémet sajtót, vigyázzon, „nehogy érdemtelenül bánjon a látogatóval és a látogatással.” A figyelmeztetés jogos. Idő előtti cikkekkel, diplomatikusnak éppen nem mondható nyilatkozatokkal már többször is kudarcra kárhoztatták a látogatás terveit. Tapsoló újságírók Az első kormányfői találkozóra 1970. március 19-én került sor Erfurtban, a virágok városában. Virágok ugy^.n akkor még nem nagyon nyíltak, noha a tavasz első jegyei már láthatóvá váltak, de még fagyveszély kísértett. A politikában is. Negyedszázada szűnt meg létezni a harmadik birodalom, negyedszázadon át nem volt szinte semmilyen hivatalos érintkezés a romokon alakult két német állam között. Csak az egyik tekintette magát jogutódnak, s jogot formált mindenre, ami volt, a másik német államra is. A személyes kontaktus felvétele, az álláspontok tisztázása az első lépés volt csupán. Az akarat azonban mindkét fél részéről megvolt. A kapcsolatok jobbítására utaló, elszánást jelezte a következő találkozóra kitűzött időpont is: 1970. május 22.. Kassel. Ez a találkozó csaknem kudarcba fulladt, az NDK miniszterelnökének különvonata a provokációk miatt majdnem idő előtt indult vissza. A tárgyalások, s két év kemény diplomáciája azonban meghozták az eredményt. 1972. december 21-én Berlinben Mihael Kohl NDK és Egon Bahr nyugatnémet államtitkár parafáitok az államszerződés okmányát, amelyben az NSZK először ismerte el az NDK önálló állami létét. Az újságírók tőlük szokatlan módon megtapsolták a jelenetet. Üdvözölte a készülő szerződést az NSZK lakossága is. amely a novemberi választáson jelentős többséghez juttatta az SPD—FDP koalíciót, vagyis egyértelműen a keleti politika folytatása mellett szavazott. Zavaró tényezők Ez azonban nem zavarta a CDU—CSU-t. Az 1973. májusi bonni parlamenti ratifikálás előjátékaként megbuktatta Rainer Barzelt, a frakció elnökét, aki hajlott a két német állam közötti kiegyezés tudomásulvételére. A frakció azonban nemhogy az NDK, de még az NSZK felvételét is ellenezte az ENSZ-be. A CSU-nak otthont adó bajor tartomány a karlsruhei alkotmányjogi bírósághoz fordult és az államszerződés megsemmisítését kérte. A bírósági döntés salamoni volt. A kormány tevékenységét a kapcsolatok normalizálására jóváhagyta, de az államszerződést „értelmezte”. Méghozzá úgy, hogy továbbra is a birodalom fennállásának fikciójából indult ki, nem ismerte el a két országot elválasztó államhatárt, s megújította az újraegyesítés tézisét. Az európái biztonság, folyamatát azonban többé nem lehetett feltartóztatni. A kedvező szélben vitorlázva a nyugatnémet koalíciós kormány rendezte az NSZK viszonyát valamennyi keleteurópai országgal. Ahhoz azonban, hogy német földön is találkozhassanak a két német állam vezetői, újabb éveket kellett várni. Mert igaz ugyan, hogy bizonyos Hazánkban tárgyal a holland külügyminiszter (Folytatás az 1. oldalról) beszélésen részt vett Iván Tivadar, hazánk hágai, valamint Janine Catharina Ferringa, Hollandia budapesti nagykövete. Az MTI tudósítójának értesülései szerint a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit áttekintve a két külügyminiszter véleményt cserélt a szovjet—amerikai, illetve a kelet—nyugati viszony helyzetéről, várható alakulásáról, a fegyverkorlátozási tárgyalások kilátásairól, továbbá a helyi válságok rendezésének lehetőségeiről. Mindkét részről hangsúlyozták az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelének jelentőségét, a bécsi utókonferencia eredményes befejezésének fontosságát. Várkonyi Péter és Hans van den Broek megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar—holland kapcsolatok fejlődnek. Egyetértetnemzetközi események kapcsán — például Tito temetésén, 1980 végén, Belgrád- ban — ismét szót válthattak, tartalmasabb véleménycserére azonban csak Helmut Schmidt 1981. december 11— 13-i NDK-beli látogatása adott alkalmat. A viszontlátogatásra már a következő év tavaszán sor kerülhetett volna. Ez volt a szándéka mindkét félnek. Csakhogy az események közbeszóltak. 1982. októberében felbomlott az SPD—FDP koalíciója, s az új kormány, amelyben a CDU—CSU az erősebb partner, nem siettette a német—német kapcsolatok útjában álló utolsó torlaszok lebontását. Mi több, lépéseivel újabb akadályokat gördített nemcsak az NDK és az NSZK együttműködése. hanem az enyhülés útjába is. Nem kedveztek a nemzetközi viszonyok sem. Mostanra. ha nem is szűnt meg, alábbhagyott a CDU—CSU ellenzése. Helmut Kohl kancellár is felismerte, hogy kormányának külpolitikája féloldalas a keleti politika folytatása nélkül. Keleti politika viszont nem létezik az NDK—NSZK viszony teljes normalizálása, a történelmi tények elfogadása nélkül. Egy doktrína halála tek abban, hogy a kontakr tusok jól szolgálják mindkét ország érdekeit, illetve az össz-európai együttműködés ügyét. Mindkét részről megerősítették a politikai kapcsolatok, a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés, a kulturális cserék és az , idegenforgalom további bővítésének szándékát. A magyar—holland gazdasági kapcsolatok további fejlődését segíti az a beru- házásvédelmi egyezmény is, amelyet a külügyminiszteri találkozót követően Med- gyessy Péter pénzügyminiszter és Hans van den Broek látott el kézjegyével. Az aláírásnál jelen volt Bonnban már befejeződtek az előkészületek a közelgő látogatásra. A bonn—kölni repülőtéren Wolfgang Scheuble, a kancellári hivatal államtitkárja várja Erich Ho- ncckert. Helmuth Kohl pedig majd a kancellári hivatal előtt, katonai tisztelet- adással fogadja. Az NDK állami zászlaja először kú- • szik fel itt az árbocra, s először hangzik fel az NDK himnusza is. (A vendég ellátogat szülőhelyére, a saar- videki Weibelskirchenbe is. A szülői ház ma is áll a Kuchenbergstrassen. Ott él nővére, Gertrud Hoppstädter. aki a családi hagyományokhoz hűen. tagja a Német Kommunista Párt helyi szervezetének.) Erich Honecker ötnapos nyugatnémetországi látogatása pontot tesz annak a folyamatnak a végére, amelyet a két német állam egyenjogúságért folyó több évtizedes küzdelem jellemzett. Amikor a kancellári hivatal udvarán felcsendül az NDK állami himnusza, s a kancellár és vendége elvonul a tiszteletére kirendelt díszegység előtt, a zene akkordjai új szakasz kezdetét, egyszersmind a Hall- stein-doktrína halálát jelzik. Ez volt az a doktrína, amely a diplomáciai viszony megszakítását helyezte kilátásba, bármely ország esetében, ha kapcsolatot létesített az NDK.val. Kanyó András Várkonyi Péter. A dokumentumnak megfelelően mindkét fél szorgalmazza az új beruházásokat partnerének országában, s ehhez — a belső szabályozás mellett — megfelelő nemzetközi jogi garanciákat is nyújt. A most megkötött szerződés immár a hetedik hazánk és a tőkésországok beruházásvédelmi egyezményeinek sorában. A tárgyalás befejeztével a holland külügyminiszter budapesti városnéző sétára indult. Este Várkonyi Péter és felesége díszvacsorát adott Hans van den Broek és felesége tiszteletére a Gundel étteremben. (MTI) KB-titkárok szófiai tanácskozása Kárpáti Ferenc Ausztriába utazott meghívására szerdán há romnapos hivatalos látoga tásra Ausztriába utazott. (MTI) Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter Robert Lichal osztrák szövetségi hadügyminiszter
