Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. Utcai Árusok Büntetünk vagy engedélyezünk? — Diiiiinnyéééét vegyenek! Diiiiinnyéééét vegyenek! — ver föl a délutáni szunyóká- lásból az alkalmi árus. Nem telik bele négy-öt perc már tucatnyian állják körbe az autót, s nagy szakértelemmel kopogtatják a zöld golyókat. Majd viszik is ölükben az öt-hat kilós dinnyét. Megvan a családnak a vasárnapi ebédhez a gyümölcs! A lakótelepieknek nem csak kényelmesebb, hanem olcsóbb is, ha helybe hozzák nekik az árut. Dehát, közterületen engedély nélkül árusítani tilos. Virágot árul az aluljárónál egy nénike. Tíz-tizenöt szál dáliát kínál, pár forintért darabját. Nem nagyon kelendő, pedig szívvel-lélekkel kínál- gatja. Olyannyira, hogy még az arra járó közterület-felügyelőknek is ajánlja... A szürke uniformisba öltözött felügyelők igazolványt, engedélyezési okiratot kérnek. Ez utóbbi nincs. Kattan a fényképezőgép máris, íme a bizonyíték: az illető közterületen engedély nélkül árusított! Ez pedig tilos. Négyen ülnek a szerkesztőségi szobában: Kisss Lász- lóné, Fülöp Károlyné, Haray Vilmosné és özv. Tanner An- tahié. Valamennyien nyugdíjasok, havi juttatásuk három és fél ezer forint körüli. Nem titkolják, megélhetési gondjaik vannak. Salgótarján belvárosában laknak, ám távolabb ki-lki bérelt egy kis földdarabkát. Egyiküknek százötven négyzetméter jutott, a többinek kétszáz, százötven, háromszáz négyszögölnyi... — Megterem rajta néhány kiló krumpli, egy kis zöldbab, patisszon, karfiol, karalábé, hagyma, saláta, — sorolják némi büszkeséggel. — Csakhogy az a gond: árulják is. Mégpedig engedély nélkül. — Hogy vigyük ki a piacra? Többe kerülne a fuvar, mint az a néhány forint, amit érte kapunk. Higgye el, a két-három hónap alatt egykét ezer forintnál nem keresünk többet. Négy éven keresztül árultunk a Vásártéren, eddig nem volt semmi baj. . . Most miért nem hagynak nyugton bennünket? — Tényleg, miért nem hagyják nyugton ezeket az idős embereket, akik verej- tékes munkával termelik meg azt a pár kiló zöldséget, virágot, némi pluszjövedelem reményében? — kérdezem Széli Józseftől, Salgótarján Város Tanácsa termelés-ellátás felügyeleti osztályának vezetőjétől. — Nyugton hagyjuk őket. Nyilván a tanácsi szakigazgatási szerveknek nem az a céljuk, hogy az ilyen, nem kifejezetten tipikus jelenségek ellen „hadakozzanak”. Ugyanakkor, külön kell választani a szociálpolitikát az államigazgatási, kereskedelmi tevékenységtől. — Ezt nem egészen értem. .. — Nézze, ebben az esetben három dolog keveredik. Az egyik szempont az ellátási érdek: a városban minél jobb áruválasztékot, ellátást szeretnénk nyújtani. A másik, hogy ez ne rontsa az utcaképet. .. némi túlzással, a teherautós dinnyés ne a Centrum Áruház bejáratánál árulja a portékáját, hanem a számára kijelölt helyen! Ez pedig a vásárcsarnok. A harmadik tényező a szociálpolitika. Magam is tisztelettel nézem az idősek erőfeszítéseit megértem nehézségeiket, s támogatom a szociális helyzetük javítására tett intézkedéseket, de ennek más csatornái vannak. — Mi a hatósági álláspont tehát az ügyben? Hátrasimítja haját az osztályvezető, igazít egyet szemüvegén, sóhajt egyet s úgy mondja: — Nem rendszeres, inkább alkalmi, szezonális árusításoknál, úgy gondolom fontosabb szempont az ellátás érvényesítése. Annál is inkább, mert alapelvünk, hogy nem a törvény betűit, hanem annak szellemét kell a konkrét ügyben alkalmazni. Szedelőzíködnek a szerkesztőségi szobában a „renitens- kedő” alkalmi árusok. Egyikük retiküljében matat, papírcetliket szed elő. — Tessék nézni, először száz forintra, majd kettőszázra büntettek! — mutatja a cédulákat, s bánatosan teszi hozzá: — Aznap nyolcvan forintért árultam. .. Tanka László Szakfőorvos meghívása Dr. Oroszlán György kandidátus, megyei gyermekgyógyász szakfőorvos is részt vett a Gyermekgyógyász Kutatók Európai Társaságának konferenciáján, melyet Padovában rendeztek meg. A konferencián az újszülött kori megbetegedéseken kívül számos probléma került napirendre, többek között az AIDS, a szívA grazi műegyetem kutatói olyan — ásványi anyagokat tartalmazó — pehelykönnyű papírt fejlesztettek ki, amely többszínnyomásra is alkalmas. Az elsősorban színes prospektusok számára szánt papír gyártásához az eddig felhasznált nyersanyagnak csupán a kétharJó ütemben halad a faluház építése a Zala megyei Bak községben. Főfalait már felhúzták, s így az épület hamarosan tető alá kerülhet. A munkában részt vesz a település apraja-nagy- ja, a faluház ugyanis a helybeliek kívánságára létesül, s nagy szükség van rá, mert Bakon nincs megfelelő otthona a közművelődésnek. Emiatt a jelentősebb kulturális és társadalmi rendezvényeket az általános iskola nem éppen tágas tornatermében kénytelenek tartani. A 560 négyzetméter alap- területű épület tervét — és érrendszeri megbetegedések korai megelőzésének lehetőségei, valamint a szervezet védekezőrendszerének kóros állapotai. A rendezvény sikerét jelzi, hogy dr. Oroszlán György és debreceni kollégája meghívást kapott Norvégiába és Finnországba tapasztalatcsere-látogatásra. madára van szükség. Az újfajta papír készítéséhez úgynevezett rétegszilikátot használnak. Ez a papírrostokon finom bevonatot alkot, majd a nyomdafesték oldószerétől megduzzad, s megakadályozza azt, hogy a festék mélyen a papír anyagába nyomódjon. Makovecz Imre Ybl-díjas építész irányításával — a Generalart készítette. Érdekessége, hogy alaprajza egy kitárt szárnyú pillangóra emlékeztet. A főbejárattól jobbra lesz a nagyterem a beépített színpaddal, körben galériával. A bal oldali „szárny” földszintjén több klub, valamint kávézó, emeletén pedig könyvtár várja majd a művelődni, szórakozni vágyókat. A helyi gazdálkodó egységek hatékony támogatásával készülő baki faluház — a tervek szerint — 1988. augusztus 20-án nyílik meg. És* a rágalomnak tárgya... Ismert a szép operaária sora: És a rágalomnak tárgya... Ez a „tárgy” sajnos, az ember. De, hogy mit jelent megrágalmazottnak lenni, azt talán mindenki megtanulja néhányszor az életben. Oly könnyű valakiről valamit kitalálni. elejteni róla néhány szót. Nem is pontosan megfogalmazva, inkább csak sejttetve a dolgot, aztán napirendre térni felette. S, még a „jobbik” eset, ha a megrágalmazott fülébe visszajut, amit felőle mondanak, mert az esetek többségében ő az utolsó, aki megtudja, mit csinált, mi rosszat, bűnöset, elítélendőt követett el. Az esetek többségében azonban fogalma sincs róla, mit beszélnek felőle, csak érzi: megfagy körülötte a levegő, homályos célzásokat kell hallgatnia, és nem tudja, mi ellen, kinél és hol védekezzen. Van egy régi vicc: Egy embernek ellopják a kabátját. Bemegy a rendőrségre feljelentést tenni. A kabát megkerül, ám őt látta valaki többször is a rendőrségen. Nem kérdezte, miért járt ott, csak látta és mondta, akinek csak tudta. S, a csattanó: „Én már nem is tudom, hogy ő lopott, vagy tőle loptak, de az biztos, hogy dolga volt a rendőrséggel”. És az ember megbélyegzett marad. <sm) Könnyű papír — színes nyomásra Épül a baki faluház Gerecse ’87 országos parancsnoki szemle Komáromban Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és Komárom megye első számú vezetői már megtartották a sajtótájékoztatót, mikor a megye egész területén megkezdődött a Gerecse ’87 országos parancsnoki szemlegyakorlat. A feltételezés szerint szárazföldön, vízen és levegőben támadás érte Komárom megyét. A munkásőrséget is harckészültségbe helyezték. A megyei törzs kidolgozta tervét a támadás megsemmisítésére. A Gerecse ’87 országos parancsnoki szemlegyakorlat olajozottan zajlott. Valamennyi munkásőregységnél éjjel-nappal helyükön voltak a parancsnokok, a beosztottak. Csörögtek a telefonon, elhangzottak a parancsok, a térképre került minden mozzanat. Éjfél már jóval elmúlt, amikor a munkásőrség tatabányai egysegének székházába érkeztünk. A folyosón ott volt a csapatzászló, s rajta a felirat: Tóth Bucsoki István munkásőr-zászlóalj. Tatabánya. Módomban állt az egység parancsnokával, Hiszékeny Istvánnal szót váltani, aki fáradtsága ellenére készségesen szólt névadójukról. — Névadónk, Tóth Bucsoki István Mátranovákon született 1889-ben. Gyermekfejjel már a bányában dolgozott Novákon és itt kapcsolódott be a bányamunkásmozgalomba — emlékezik névadójukra a munkásőr- egység parancsnoka. És így folytatja: — Már elmúlt 29 éves, amikor Tatabányán telepedett le. A Vörös Hadsereg nyolcadik munkásezA Mocsa—Kocs térségében ledobott diverzánsokat elfogták a munkásőrök (Kovács István és az MTI felvétele) redének politikai biztosaként kivette részét a Magyar Tanácsköztársaság elleni fegyveres intervencióval vívott harcokból. A Tanácsköztársaság leverése után Tóth Bucsoki István azonnal visz- szatért Tatabányára, ahol a bányamunkásság szervezett erejének megőrzésén fáradozott. 1920. június 22-én elfogták. — A kínzások okozta betegségéből többé nem gyógyult fel — emlékezik az egység parancsnoka. Mind gyakrabban és hosszabb ideig volt fekvő beteg, mégis 1943 végén tagja lett a Békepárt Központi Bányászbizottságnak. Megromlott egészségi állapota ellenére is szellemi irányítója volt a széntermelés csökkentésére irányuló szabotázsakcióknak, majd 1944. tavaszától a tervbe vett fegyveres ellenállás megszervezésének. A nyílt utcán érte utói a halál 1944. december 8-án. Emlékét Tatabányán utcanév és szobor, Budapesten a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában emléktábla őrzi. Meglepetésemre megyénk szülöttjére való emlékezés után két Nógrád megyei munkásőrrel is összehoz a sors. Balázs Sándor, Munkásőrség Nógrád Megyei Parancsnokságának főelőadója, valamint Kábái Zoltán, megyei parancsnokhelyettes tevékenykedik azon, hogy sikeres legyen a Gerecse 87 országos parancsnoki szemle. — A fegyverbarátság szólított bennünket ide Tatabányára. Igyekszünk tudásunk legjavát adni ahhoz, hogy a Kömáföm megyei munkásőrök sikeresen hajtsák végre harci feladatukat — summázza véleményét Balázs Sándor... Véget ért az országos parancsnoki szemle. Az Újváros utcáin felsorakoztak a megye munkásőrei, köztük a kilencszeres kitüntetett, a Vörös Csillag Érdemrendet is viselő tatabányai munkásőrök. A parancsnok csak ennyit Vnond: — Bennünket kötelez névadónk hősi múltja. Ügy érzem, ezen a gyakorlaton is méltóak voltunk hozzá.. . Ezt pedig az országos parancsnok által adományozott számos kitüntetés is igazolta. Somogyvári László Aki ehes, enni akar A I ■ r I ' ■ I ■ ■ r | ■ ■ diaketkeztetes gondjai Aki éhes, enni akar. Reggelizni, ebédelni és uzsonnázni is, hisz korgó gyomorral dolgozni is nehéz. A felnőtt ember csak-csak tud várni, ha csúszik az étkezés rendes, megszokott ideje. Ám a gyerek nem érti meg, hogy miért csak órák múlva kap enni. A salgótarjáni II. Rákóczi Általános Iskola gazdasági vezetése, több pedagógusa és a szülők közül is jó páran csörgették a szerkesztőség telefonját az elmúlt napokban. Arra panaszkodtak, hogy a tanulók késve kapnak tízórait, ebédet, s ezért az étkeztetések menete felborítja az iskola napirendjét. Megpróbáltunk utánajárni, annak, hogy mi vagy ki az okozója mindennek. A Salgótarjáni VároSi Tanács művelődési osztályához tartozó alsófokú oktatási intézmények gondnokságán Tóth Sándorné, a gondnokság vezetője a következőket mondta el ezzel kapcsolatban : — Azokat az oktatási intézményeket, amelyek nem rendelkeznek saját konyhával', a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat látja el. A szállítást e helyekre a gondnokság két szállítójárműve végzi. Tizenkilenc óvodába és a város összes iskolájába, sőt Kazárra, Vizslásra és Somlyóra is viszik az ennivalót. Ennyi helyre rendes időben eljuttatni képtelenség. Amint arról Szép Jánosné, a vendéglátó-ipari vállalat áruforgalmi osztályának vezetője tájékoztatott pénteken, nem kell1 ezentúl várakozniuk a Rákóczi Általános Iskolába járó diákoknak; az étkeztetések ideje visszatér megszokott medrébe. A vállalat saját járművével«, segít be a szállításba, s ez azért is jó lesz, mert így a többi iskolába is hamarabb jut el az ennivaló, mint a tanév első két hetében. Az általános iskolákban úgy tűnik a vendéglátó közbelépésével javul a helyzet, ám jelzés érkezett Salgótarján új gimnáziumába járó tanulók szüleitől is. Az intézménybe háromszázharminc diák jár, ám étkezési lehetősége csupán kettőszáznak biztosított. Molnár György, az intézmény igazgatója korántsem örül ennek a helyzetnek. — Mi szeretnénk a legjobban, ha minden tanulónk étkezése megoldott lenne. A szülők hajlandók lennének az önköltségi árat is téríteni, ám van egy olyan pénzügyi, művelődésügyi és egészségügyi miniszteri rendelet, amelynek alapján nem teljesíthetjük ezt a kérés. Azt is elmondta az igazgató, hogy napirendén tartják az étkeztetésből kimaradó diákok sorsát, s intézkedéseket tesznek azért, hogy ők is részesei legyenek, amit kétszáz társuk élvez. Az iskolán, az intézmény konyháján és az üzemeltetőn, a vendéglátó-vállalaton nem múlik a százharminc fiatalt érintő probléma. Ügy tűnik csak a paragrafusokban van némi hiányosság, ami végett ennyien károsodnak a Madách Imre Általános Iskola és Gimnázium diáksága közül.
