Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1987. szeptember 19., SZOMBAT NOGRAD 3 A Minisztertanács munkaprogramja (Rövidített szöveg) A Minisztertanács 1990- ig szóló munkaprogramja, az MSZMP Központi Bizottságának 1987, július 2-i állásfogalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait és a célok megvalósításának eszközeit. A munkaprogram épít az 1985-ben elfogadott kormányprogram, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul. A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások kísérik. A megnövekedett követelményekhez gazdaságunk — a világ sok más országához hasonlóan i — lassan alkalmazkodik; az elhatározott helyes intézkedéseket következetlenül hajtottuk végre. Ezért a számunkra hátrányos külgazdasági változások az elkerülhetőnél nagyobb veszteséget okoztak. Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésekre is sor került. A kialakított eszköz- rendszer nem volt képes maradéktalanul közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat. Nem teremtett kellő ösztönzést és kényszert, kiszámítható feltételeket a vállalati gazdálkodás fejlődéséhez. A szabályozó- rendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal, csak részben volt képes ellensúlyozni. Gazdaságpolitikai céljaink esetenként nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosszabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, a társadalmi-gazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal — jobban élve a' szociálizmus adta lehetőségekkel, erősítve az intézmények és gazdálkodó szervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi, fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai. A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósság- állomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét: olyan érdekeltségi feltételeket alakít ki, hogy minden területen — szelektíven és rövid időn belül — számottevően fokozzák a gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat, leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a népgazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz társadalmi és gazdasági céljaink elérését szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakozására, hatásukat széleskörűen hagyja érvénv- re jutni; minden rendelkezésre álló eszközzel' mérsékelni törekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket. I. A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból indult ki, hogy gazdaságunk stabilizálásának kulcskérdése a konvertibilis adósság- állomány növekedésének megállítása. A gazdaság stabilizálását elsődlegesen a gazdaságos termelés bővítése, és ennek alapján az export növelés^ alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a belföldi felhasználás csökkentését és exportra való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú. de ésszerű takarékosságot érvényesít, ám kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a kormány megteremti és fenntartja; ennek éi’deké- ben folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában növekvő szerepet fog játszani a hitelszféra és a tőkepiac, a társulások elterjedése, valamint az exportpályázati rendszer. A külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás-• egyensúlyát. E cél a jelenlegi szakaszban csak a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a keresletkínálat szerkezetének jobb összehangolásával valósítható meg. Gazdasági növekedésünk a termelés minőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképességben, a munkaerő-, anyag- és eszközmegtakarításban elért eredményektől függ. Ezért ebben a szakaszban programjaink következetes megvalósítása esetén sem várhatunk számottevő gazdasági növekedést. A népgazdasági terv, ej gazdasági mechanizmus, aipénz- ügyi rendszer az eszközöket és a munkaerőt elsősorban az exportképes termelés, valamint a műszaki megújulásban húzó hatású, technológiailag élenjáró, verseny- képes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakítási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja. A munkaprogramnak a termelést* a termelési szerkezetet. a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munka- megosztást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz. Feladatunk a nemzetközileg versenyképes termelési kultúrák fejlesztésének fel- gyorsítása. a kor követelményeihez reális felzárkózási eséllyel és perspektívákkal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visszaszorítása.' E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány: — úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletet; — a távlati érdekeltség megteremtésével'is elősegíti, hogy a gazdálkodó szervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön; — lehetővé teszi, hogy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodó szervezetek fejlesztési többletforrást képezhessenek : — intézkedéseket tesz a gazdálkodószervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére. A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világtendenciákhoz való közeledés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozó- ipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munkamegosztás növeléséből adódhatnak. Az iparfejlesztés súlyponti területéi: a konvertibilis piacokon gazdaságosan értékesíthető termékeket előállító . tevékenységek bővítése: a KGST-beli együttműködés; a kivitel versenyképességét javító háttéripar; a több szakágazatot érintő rendszerszemléletű fejlesztések (például híradástechnika, számítástechnika, gyógyászat, járműipar, élelmiszer-gazdaság) ; a belső adottságokra alapozott, a műszaki-tudományos fejlődés hazai eredményeit nagyobb mértékben hasznosító feldolgozóipari tevékenységek gyors ütemű fejlesztése. A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energia- igényességének csökkentésére. A szerkezetátalakítási követelmények alapján felülvizsgálatra kerülnek és szükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési programok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti váltások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik. b) Az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság - jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mezőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túlkínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi exporttöbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszer-gazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő szakértelem- és tudományigényes. új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését. c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kel) vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére. A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság- és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja. ezért felülvizsgálja az országos kutatási-fejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a kormány szerkezetátalakítási céljait alátámasztó, a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok. A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirányítás, tervezés piacépítés. A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására a főbb népgazdasági ará~ nyokra és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszközrendszer megteremtésére, a piac szabályozására, és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi--------hangsúlyozz a a dokumentum. A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom- és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg. Elő kívánja segíteni a törvényhozó tevékenység kiteljesedését. Munkájában növeli a nyíltságot és határozottságot, s fokozottan kíván támaszkodni a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel folytatott együttműködésre. Támogatja az állampolgárok, a gazdasági szervezetek ön- kormányzatának az össztársadalmi érdekekkel összhangban lévő bővülését. A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és összehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervező tevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatárözó közép- és hosszú távú tervező munkának. Az éves ‘ tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feládatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költségvetéssel. Űj, egységes, általános forgalmi adó életbelépését kezdeményezi. s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót, és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat. ugyanakkor csökkenti a még meglévő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy stz állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében. Hangsúlyosan szól a munkaprogram a lakosság élet- színvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás teendőiről. A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termeléskorszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletekre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reál- jövedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében — a gazdasági feltételekkel összehangoltan — fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozó kollektívák és a munkavállalók számára az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazási formák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését és megfelelő elismerését. A mai egyensúlyi viszonyok miatt elkerülhetetlen a fogyasztói árszínvonal emelkedése. Az 1988-ra tervezett átcsoportosítással és adóreformmal összefüggő jelentősebb árváltozásokat követően az árszint-emelkedés — a gazdasági teljesítmények javulásának függvényében — mérséklődhet, Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel Összehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és tár- sadalompolitikailag indokolatlan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítségével összefüggően kíván fenntartani. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszonyokat. A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva, a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermekgondozási segély rendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek. A kormány a központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerűsítésével egyidejűleg növeli a tanácsok szociálpolitikai jogkörét és erőforrásait. A lakosság egészségi állapotának javítását széles körű, az állami és társadalmi intézményekre, valamint az állampolgári felelősségre egyaránt építő egészségmegőrzési program szolgálja. A kormány az egészségügyi ellátás területén fokozatosan olyan szervezeti, működési, érdekeltségi és finanszírozási rendszert alakít ki, amely lehetővé teszi az állami egészségügyi ellátás emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásainak hatékonyabb hasznosítását. A fejlesztés elsősorban a korszerű technikai feltételek megteremtésére irányul. A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésével segíti a lakáskörülmények javítását. A következő három évben lakásépítéssel, -felújítással és a minőségi cseréket is számítva előreláthatóan összességében kb 550—600 ezer család lakáshelyzete változik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítását indokolt előtérbeállítani. A korábbinál szőkébb körben, a szociális szempontokat fokozottan érvényesítő elosztással folytatódik az állami bérlakásépítés. A következő évek nehéz erőpróba elé állítják társadalmunkat. A kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megoldja a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapjainak megteremtéséből reá háruló feladatait. A munkaprogram megvalósítása azonban nem nélkülözheti a társadalmi élet minden szereplőjének, az irányító szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek és az egyéneknek a cselekvő támogatását sem. Szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására, a társadalmi demokrácia erősödésére, a program céljainak megvalósulását segítő politikai légkör kialakítására. Elengedhetetlen feltétel a kormányzat és a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a gazdaság- irányítás közötti cselekvési egység megteremtése. A kormányt az a meggyőződés vezérli, hogy munkaprogramja megvalósítható, mert a végrehajtásban támaszkodhat a nemzeti összefogásra, a szocializmus építésének eredményeire, az elkövetett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövő érdekében hozandó áldozatvállalására, a dolgozó emberek munkájára, tenni- akarására és kezdeményező- zőkészségére.
