Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII. ÉVF., 218. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1987. SZEPTEMBER 16., SZERDA Fórum a Volánnál (S. oldal) Felújított postahivatal Magyarnándorban (3. oldal) Hangszóró mellett (4. oldal) L Döntés előtt M a délelőtt az elnöki csengőszóval megkezdődik az a parlamenti ülésszak, amelynek előkészítését pél­dátlan érdeklődés kísérte. A minősítés az Országgyű­lés egyik illetékesétől való, aki többek között arról tájé­koztatta a közvéleményt, hogy sokan nem kapnak helyet a karzaton sem, mert háromszorosnál is nagyobb az ér­deklődés. Ami pedig a várható vitát illeti: csaknem minden ötödik képviselő kéri a mikrofont az őszi ülésszakon. Elő­zetesen mintegy negyven honatya jelezte, hogy részt kíván venni a kormányprogram vitájában, körülbelül harmincán az adótörvény-tervezetekről szeretnének véleményt mon­dani: A vita valódi alakulását ezek a számok azonban még korántsem jelezhetik egyértelműen, miként a hozzászólá­sok pontos adatára sem lehetne fogadást kötni. A „kérem a mikrofont” ugyanis szó szerint értendő. Megváltozott a parlamenti munka stílusa, a jólfésültség, a pontos forgató- könyv helyett a valódi vita, az érdemi véleménycsere a jellemző. Az előzetes jelentkezés mellett helye van —, s minden bizonnyal ezúttal a szokottnál is többen élnek vele — a vitától inspirált rögtönzött hozzászólásnak. A képviselők pedig nem fukarkodnak a véleménynyilvá­nítással. Erre vall, hogy az őszi ülésszak előzetes vitáiban átlagosan egv-egy képviselő háromszor is véleményt mon­dott, jó lehetőséget teremtett erre a képviselőcsoportok és országgyűlési bizottságok üléssorozata. Ezzel is magyarázható, hogy a ma vitaalapként szolgáló kormányprogram már nem az a kormányprogram. A Mi­nisztertanács kellő nyitottságot tanúsított, a végleges do­kumentum a képviselők eszmecseréjében, a társadalmi és tömegszervezetek, testületek véleményezése, s a sajtó munkája révén társadalmi vitában alakult ki. A megnyi­latkozások nem nélkülözték a kritikát sem. Az országgyű­lési képviselők Nógrád megyei csoportjának ülésén is el­hangzott az első változatról: a kibontakozás gyakorlatia­sabb útját kellene felvázolni a kormány munkaprogram­jának. Nem véletlen, hogy az eredeti dokumentumot számos alkalommal átdolgozták, s az elmúlt hét végén így nyilat­kozhatott a kormány szóvivője: „Az Országgyűlés elé ke­rülő változat már sok szakértő és állampolgár véleményét is tartalmazza. A viták során az kristályosodott ki, hogy teljes az egyetértés abban, hogy a gazdasági reformot folytatni kell, és nem késlekedhet az ehhez szükséges in­tézkedések következetes keresztülvitele.” Jó néhány héttel ezelőtt — véleményének megfogalma­zása mellett — ezt az igényt kinyilvánította a Nógrád me­gyei képviselőcsoport is: általában és összességében követ­kezetesebb magatartást kér a kormánytól, hogy a jövőt szolgáló elhatározások valósággá válhassanak. A kormány munkaprogramja egy ülésszakon kerül napi­rendre az általános forgalmi adó és a személyi jövedelem- adó törvénytervezeteivel —, s az elmúlt hetekben ezek álltak az érdeklődés középpontjában. A képhez hozzátartozik, hogy némi aránytévesztéssel. Az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának adó­vitájában is szóvá tették, hogy a kelleténél több szó esett a személyi jövedelemadó egy-egy részletéről, az indokolt­nál nagyobb hangsúly pedig tévútra vezethet. Egy dologban azonban a vérmes vitatkozók is meg­egyeztek: gazdaságpolitikánk megújítására van szükség. Az ezt szolgáló kormányprogramnak pedig része — a végre­hajtásnak garanciája — az adó- és árreform. Az általános forgalmi adó kulcs ahhoz, hogy egyre inkább meghatározó legyen a piac értékítélete, javuljon a jobb vállalatok moz­gástere, hozzájáruljon a valódi nyereségérdekeltséghez. S bár jobbára a személyi jövedelemadó állt a viták közép­pontjában, a lakossági személyi jövedelemszabályozás a fő Célként elhatározott vállalati jövedelemszabályozas része­ként fogható fel. A számos vezérelv egyike: az állampolgárok a társadal­mi közös feladatok megvalósításához a jövedelmükkel ará­nyosan járuljanak hozzá. Az alapelvet aligha vitatták, sok­kal nagyobb hangsúlyt kaptak a kivételek. S bár menet közben a törvénytervezetek is alakultak és módosultak, a kedvezményeknek határt kell szabni, hogy ne a kivétel legyen az általános. Ily módon ugyanis az adóreform alap­vető céljait fúrnánk meg. A vitákban visszatérő témaként szerepelt a család, a nyugdíjasok rétege. Nemegyszer kemény hangon, már-már azt sejtetve, hogy összemossák a különbséget az adóreform és a szociálpolitika között. Kompenzálásokra, szociálpoli­tikai intézkedésekre természetesen gondol a kormány. A pénzügyminiszter az elmúlt hét végén arról tájékoztatott országgyűlési bizottságokat, hogy az ezzel kapcsolatos el­képzeléseket megküldték az Országgyűlés irodájának. Hogyan dől el a fölöttébb hosszúnak ígérkező ülésszak vitája? Az új összetételű parlamentben nemegyszer elhang­zott már ez az utalás: az Országgyűlés kormánypárti. Ügy véljük, hogy a szavazást nem e megállapításnak, hanem a realitásoknak kell meghatározni. A döntést annak a fel­ismerésnek kell motiválni, hogy szükségszerű, halaszthatat­lan lépések megtételéről van szó. -> A nógrádi képviselőcsoport a széles körű vita után így vélekedett: a Központi Bizottság állásfoglalása nyomán szü­letett program révén meg kell adni a sanszot a kormány­nak, hogy lépések sorozatával úrrá legyen gondjainkon. A realitásokban gyökerező tények ismeretében aligha van más járható út. A döntés joga a tisztelt házé. A jog azonban ezúttal is kötelezettséggel párosul, a szavazó képviselőnek a szó szoros értelmében képviselnie kell. Választóit és a közérdeket. Kelemen Gábor Ülést tartott az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága Jövőnk saját munkánkon múlik Elfogadták a politikai feladattervet — Személyi változások Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága kedden Sal­gótarjánban Géczi János, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titká­ra elnökletével kibővített ülést tartott. A tanácsko­záson jelen volt Látos István, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese, valamint a megye állami, tár­sadalmi és tömegszervezeti vezetői. A testület első­ként megvitatta a gazdasági-társadalmi kibontako­zás programjának megyei végrehajtására készült politikai feladattervet, amelyhez Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészí­tést. Bevezetőjében elmondta, hogy a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalását a megye dolgozói megértés­sel és bizalommal fogad­ták, támogatják az elő­irányzott változásokat. A megye párttagsága nyíltan és felelősségteljesen szólt arról, hogy a megújulásra elsősorban a gazdaságban van szükség, de a program magasabb követelményeket támaszt az élet minden te­rületén. Újszerű megközelítés — A Központi Bizottság állásfoglalását megismer­tető, feldolgozó rendezvé­nyeken igyekeztünk meg­értetni, hogy a stabilizálás, majd a kibontakozás reális célkitűzéseit nekünk, ma­gunknak kell megvalósíta­nunk, jövőnk ezért saját munkánkon múlik — mu­tatott rá a megyei párt- bizottság titkára, majd tag­lalta a politikai feladat­terv széles körű előkészí­tésének tapasztalatait. A többi között elmondta, hogy a végrehajtó bizottság a fel­adatterv elvi-politikai jel­legének erősítése mellett foglalt állást, s egyúttal szükségesnek tartotta, hogy abban a megyei sajátossá­gok visszatükröződjenek. A tennivalók kimunkálá­sában a megye gazdasági, társadalmi fejlődésének ed­digi eredményei, fogyaté­kosságai, jelenlegi állapo­ta szolgál kiindulási alap­nak. Felhívta a figyelmet a gazdasági építőmunkával kapcsolatos feladatok né­hány vonatkozásban újsze­rű megközelítésére, min­denekelőtt arra a törek­vésre, hogy világosan vál­janak ketté a gazdálkodó szervezetek céljellegű te­endői, valamint az eléré­sükhöz szükséges, legfon­tosabbnak tartott eszközök. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjá­nak megyei végrehajtására készült politikai feladat­terv bevezetője szerint Nógrád megye gazdasága az elmúlt évtizedekben je­lentősen fejlődött, de a hetvenes évek végétől az országoshoz hasonlóan, egy­re kevésbé volt képes alkal­mazkodni a változó körül­ményekhez. Az utóbbi esz­tendőkben nagy az eltérés, a VII. ötéves terv célki­tűzéseitől. Lassú a terme­lés szerkezetének átalakí­tása, hiányzik a műszaki fejlesztés, a gazdasági szer­vezetek többségében csök­ken a jövedelmezőség. Eb­ben közrejátszik az alkal­mazkodóképesség és kezde­ményezés hiánya, a rugal­matlan gazdálkodás, a szer­vezetlenség, a fegyelmezet­lenség, valamint objektív okok: a kedvezőtlen gazda­sági struktúra, a megye egyes térségének relatív gazdasági elmaradottsága. A dokumentum hangsú­lyozza, hogy problémáink megoldásának, fejlődésének alapja eddigi eredményeink anyagi és szellemi erőfor­rásaink jobb kihasználása. Rövid és hosszabb távon egyaránt feladatként je­löli meg, hogy a gazdasá­gi egységek a jövedelmező­en exportálható árualapok növelésével,- a nemzetközi versenyképesség javításá­val, ésszerű importgazdál­kodással jobban járulja­nak hozzá az ország kül­gazdasági egyensúlyához. A / gazdálkodás hatékonysága megkívánja olyan egyszeri tartalékok kihasználását, mint az anyag- és energia- pazarlás felszámolása, a termelőkapacitások, a mun­kaidőalap és kooperációs lehetőségek jobb hasznosítá­sa, a gazdaságtalan tevé­kenység visszaszorítása. Hosszabb távon a haté­konyság elsősorban a faj­lagos ráfordítások csök­kentésével, a műszaki-tech­nikai fejlesztéssel, a mun­ka korszerű szervezésével növelhető. Döntő, hogy a versenyképesség és haté­konyság érdekében erősöd­jenek a gazdasági fejlődés intenzív jegyei, gyorsuljon a szerkezetátalakulás, a műszaki fejlesztés, korsze­rűsödjön a szervezeti és ér­dekeltségi rendszer. A politikai feladatterv megkülönböztetett jelentősé­gűnek ítéli, a kibontakozás előfeltételének tartja, a ter­mékszerkezet korszerűsíté­sét. Mint kimondja: „Azon­nali cselekvést igényel a termékek arányának, vá­lasztékának, a piaci igé­nyekhez, és a gazdaságosság követelményeihez való iga­zítása, a minőség javítása. Stratégiai kérdésként kell kezelni az új, vagy jelentős újdonságtartamú, maga­sabb használati értékű és műszaki színvonalú, feldol- gozottabb és nagyobb hoz­záadott értéket megjele­nítő termékek bevezeté­sét, gyártásuk szélesíté­sét”. Indokolt a több kezde­ményezés, a külső erőforrá­sok felkutatása és igénybe­vétele, a dinamikus ágaza­tokhoz kapcsolódó ipartele­pítés, a megye elmaradott térségeinek felzárkóztatá­sa. Kulcskérdés a tudomá­nyos eredmények gyakorla­ti alkalmazásának gyorsí­tása. Teljesítmény szerint A továbbiakban a doku­mentum aláhúzza, hogy a kibontakozási célkitűzések megvalósításához gyorsíta­ni kell az ésszerű vállalati méretek kialakítását, el kell érni, hogy a termelés túl­nyomó hányada főmunka­időn belülre kerüljön és erősödjön az itt megszerez­hető jövedelem szerepe. A megyei pártbizottság figye­lemmel a sajátosságokra, az egyes ágazatok, területek gazdaságpolitikai felada­taira, konkrét ajánlásokat is megfogalmazott. „A gazdasági stabilizáció időszakában megyénkben is számolni kell az életszínvo­nal csökkenésével. A ki­bontakozási program he­lyi végrehajtásához szük­séges cselekvő erők felso­rakoztatása, a társadalmi feszültségek mérséklése ér­dekében megkülönbözte­tett szerepe van a teljesít­ményelv céltudatos alkal­mazásának, az átgondolt megyei foglalkoztatáspoli­tikának, a racionálisabb ta­nácsi és intézményi gazdál­kodásnak” — mutatott rá a megyei pártbizottság fel­adatterve. Feltétel a nyíltság Fontos, hogy a jövedel­mek összhangba kerüljenek a tényleges körülmények­kel. Kiemelt figyelmet kell fordítani az alkotótevé­kenység, a kvalifikált szel­lemi és a magasabb szak- képzettséget igénylő fizikai munka nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Megyénkben is változatlan cél a teljes foglalkoztatott­ság fenntartása, de a mun­kaerő-gazdálkodás legfőbb szempontja a hatékonyság. Szükség van arra,, hogy a tanácsok a rendelkezésre álló eszközökhöz igazítva, határozzák meg újra az élet- körülmények javításával kapcsolatos feladataikat. A tervidőszak hátralevő idő­szakában a legfontosabb az alapellátást nyújtó intéz­ményhálózat zavartalan működésének biztosítása, a kiemelt társadalmi progra­mok végrehajtását szolgáló fejlesztés, s ehhez az anya­giakat üzemi, intézményi és lakossági forrásból is bőví­teni kell. „A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjá­nak eredményes végrehaj­tása igényli a társadalmi viszonyok szociális jellegű továbbfejlesztését, a politi­kai intézményrendszer ele­meinek összehangoltabb működését is. Előrehaladá­sunk egyik feltétele a szo­cialista demokrácia szélesí­tése. az önigazgatás meg­valósítása, az emberek ha­tékonyabb részvétele a ha- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents