Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-07 / 185. szám

Világszerte nincs eredmény a rákkutatásban... Megszülethetett a megváltó gyógyszer Béres József laboratóriuméban ? Premier előtti DÍSZBEMUTATÓ augusztus 10-én, hétfőn du. fél 3-tól a salgótarjáni November 7. Filmszínházban. A vetítést követő ankét vendégei: Dr. BÉRES JÓZSEF kutató biológus és KÓSA FERENC filmrendező. OLVASÓSZOLGÁLÁT A NÓGRÁD című megyei tap olvasóinak kívánunk segít­séget nyújtani az apróhirdetések feladásánál az plant közölt kivágható megrendelővel, melyen postán felad­hatják APRÓHIRDETÉSÜKET. Tájékoztatásul (közöljük a hirdetések dijait: 1 szó hétköz­nap 4 Ft. /Szombaton és ünnepnap 6 Ft. Legkisebb hir­detés 10 szó. A vastagon szedett szó kettőnek számit (el­ső szó). Jeligés hirdetés kezelési díja: 50 ,Ft. Gyászhír milliméterenként hétköznap 6 Ft. Szombaton 8 Ft. ’A hir­detés megjelenése az összeg megérkezése utáni 3. papon várható. Kedves megrendelőinktől olvasható aláirást ké­rünk. Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat, 3101 Salgótarján, Pf.: 96. Telefon: 10-977. Megrendelem a NÓGRÁD című megyei lapba legközeleb­bi, szombati, hétköznapi (nem kívánt rész törlendő) {szá­mában a következő szövegű APRÓHIRDETÉST egyszer (vagy ............-szer) A hirdetés diját a címemre küldött befizetési csekk meg' érkezése után azonnal feladom­Cím: névaláírás 1987. hó nap. szem. ig.-száma: Újra pályán az öregfiúlc Az SBTC-öregfiúk labda­rúgócsapata az idén kettős jubileumhoz érkezett. A csapat gerincét adó játéko­sok nemrégiben ünnepelték meg az — 1972-es NB I-ben — bronzérmet szerzett gár­dát, a 15. évfordulón. Ugyan­csak másfél évtizedes meg­emlékezésre készülnek ezen a héten is: az SBTC-öregfi­úk labdarúgócsapatának megalakulására. A gárda az NSZK-beli Adelshofen ha­sonló korú együttese ellen lép pályára a tóstrandi pá­lyán szombaton, 17 órakor. Érdemes kicsit visszate­kinteni a csapat múltjára! Az előző „öreg korosztály” 1971- ig szerepelt együtt Waldkampf Lajos irányítá­sával. Akkoriban — többek között — Krajcsi, Csuberda, Bodon, Oláh D., Oláh G. és Bablena alkották a nosztal­giafiúk gerincét­A mai Stécé-öregfiúkat 1972- ben szervezték meg. Toldi Miklós kezdeményezé­sére alakult újjá a gárda1, olyan játékosokkal megerő­södve, akik abban az idő­szakban — majd utána — hagyták abba a labdarúgást. Mihalik Ferenc vezetésé­vel —, aki edző, menedzser, technikai vezető, mindenes egyszemélyben — olyan együttes kovácsolódott össze, melynek magját az 1972-es tarjáni „aranycsapat” tagjai alkotják. S hogy szerepelnek a nemzetközi porondon az öregfiúk? 15 év alatt 34 nem­zetközi mérkőzést játszot­tak. Mérlegük kedvező: 27 győzelem, 5 döntetlen és csak 2 vereség. Utóbbi két talál­kozót a Bayern München el­len veszítették el 1—0, vala­mint 2—1 arányban. Pedig ellenfeleik között olyan együtteseket is találunk, mint az AC Milan, az Udi- nese, és az olasz válogatott. A csapat átlagéletkora 43,2 év, de mint mondani szo­kás: nem a kor, hanem a tudás számít. Azt pedig mos­tanáig is bizonyították a Stéeés „öregek”: tudásuk nem kopott meg. A szombati elő­adáson minden érdeklődő meggyőződhet erről! Littbarski visszatér Kölnbe? Valószínű, hogy rövidesen nem Détári Lajos lesz a Bundesliga legdrágábban vásárolt játékosa. A Köln tárgyalásokat folytat a Ra­cing Paris vezetőivel a 27 éves Pierre Littbarski szer­ződtetése ügyében. Litt­barski egy idényt játszott a francia klubban és na­gyon reméli, hogy ismét a Bundesligában szerepelhet. Détáriért 3,7 millió már­kát fizetett az Eintracht Frankfurt, Littbarski 3,9 millióba kerül. Portisch Christiansent is legyőzte ///. HWGAROIL FÉRFI EGYÉVI Sikk ­VILÍGBAJ.XOkl ZŐVAKÚZI DÖiXTŐ 1987. Július 18' augusxlHs //. RŐTÜL ktSI Ín SZIRÁk Most már minden forduló­ra jut rangadó a sziráki Hotel Kastélyban, ahol vég­hajrájához ért a -férfi sakk- világbajnoki zónaközi dön­tő. Csütörtökön, az élen ál­ló Hjartarson és a mögötte fél ponttal következő Szalov, valamint a harmadik Nunn és az ötödik Beijavszkij ösz- szecsapása tartozott ebbe a kategóriába, de legalább ennyire izgalmas volt a to­vábbjutás szempontjából a Portisch—Christiansen játsz­ma is. Ez utóbbiban a ma­gyar remények megtestesítő­je újból remekelt, vezére és két futója huszáros támadá­sával szemben az amerikai­nak nem volt ellenszere. Eredmények: Ander sson, (svéd)—Ljubojevics (ju­goszáv) döntetlen, Hjartar­son (izlandi)—Szalov (szov­jet) döntetlen. Adorján (ma­gyar)—Todorcsevics (mona­cói) döntetlen. Portisch (ma­gyar)—Christiansen (ameri­kai) 1—0. Senkit sem lepett meg, hogy a két jóbarát, Anders- son és Ljubojevics 18 lépés után remiben egyezett meg, amint a Hjartarson—Sza­lov játszma kimenetele is a várakozásokat igazolta. Az izlandi és a szovjet sakko­zó mindössze 11 lépést tett meg a spanyol megnyitás­ban, s mivel mindketten úgy ítélték meg, hogy a remivel őrzik továbbjutási esélyeiket, ezt a megoldást választották. Új arcok fekete-fehérben Megtesz mindent a győzelemért Kajli Zoltán, a Bp. Vasas volt labdarúgója két évre szerződött Salgótarjánba. A 22 esztendős játékos most új színekben szeretné bizo­nyítani a szurkolóknak, iga­zából mire is képes­Kajli kisiskolás korában Monoron kezdett futballozni. Tizennégy évesen már a Vasas igazolt labdarúgója volt. A serdülők között ker­gette a labdát. Útja innen az ifjúsági csapatba veze­tett, s fél évet szerepelt a juniorok között, amikor kéz­hez vette katonai behívóját. 1981 februárjától — sor­katonai szolgálata idején — másfél évig a Honvéd Osz- tapenko SE-t erősítette. Eb­ben az időszakban fizikailag is megerősödött, rutint szer­zett. Leszerelése után újra a Vasas következett. A junior­együttesben folytatta, az egyik legjobb volt az el­múlt évi bajnokságban a pi­ros-kékek között. A pontva­dászat befejezése után több egyesület is megkereste, többségük azonban a har­madik vonalba hívta őt. Az egyetlen NB Il-es klub az SBTC volt. A fiatal játékos Tarjánt választotta­S hogy miért éppen a nógrádi megyeszékhely pa- tináns múltú gárdáját? Kaj­li úgy mondja, szimpatikus neki a város, a csapat, no, és a másodosztályban szere­pelhet. Fejlődése így töret­len lehet, s elérhető közel­ségben van az NB I. Mint minden labdarúgónak, ne­ki is az a legnagyobb álma: .egyszer az első osztályban, állandó csapattag legyen. S miért ne lehetne az az SBTC-ben? Kajli több poszton is el­fogadható teljesítményre képes. Szinte minden hátvéd- helyen játszott már, de a középpálya sem idegen szá­mára. Mindig ott játszott, ahol a csapatérdek megkí­vánta. S, ha már pályára lé­pett, egy cél lebegett a sze­me előtt: győzni és győzni! Mert —, mint vallja — a sikerért a pályát is képes felfordítani. Rá nem a trük­közés, a zsonglőrködés a jellemző, hanem a 90 percen keresztüli hajtás, akarás. Ezi, a következő évadban fekete-fehérben bizonyít­hatja. (szilágyi) __a________________________ Nó grádi csapatok Csehszlovákiában !i ü §11111 ! i1 ü Ilii I !" $ ' * Hazaérkezett Pozsonyból a Síküveggyár SE NB Il-es női kézilabda csapata. A gár­da a helyi Slovan Bratislava hagyományos tornáján sze­repelt. A nyolc résztvevős, két csoportban rendezett vi­adalon nehéz ellenfeléket kaptak a1 lairjániaik. Czimmer János együtte­se a BEK-ben is rajtoló vendéglátók, valamint „B” csapatuk mellett a Tren- csén és a Hódmezővásárhe­lyi Porcelán ellen lépett pá­lyára. A mérleg: 2 győze­lem, 2 vereség. A Síküveg SE a Bratislava „B” és a Trencsén ellen bizonyult jobbnak. A Miklós—Tóth M„ Kovács, Török, Tarjáni, Lu­kács, Hegedűs kezdő hetes jól helytállt. Ez biztató aiz augusztus 22-1 bajnoki rajt előtt. ☆ Szintén Pozsonyban sze­repelt az elmúlt napokban Nógrád megye serdülő lab­darúgó-válogatottja. Két ba­rátságos mérkőzésükön előbb döntetlent értek el Pozsony hasonló korú legjobbjai el­len (2—2), majd az Inter Bratislavát 3—1 arányban legyőzték. Dávid Róbert és Pusnik Zoltán edzőik veze­tésével a következő fiatalok jutottak szóhoz: Molnár Ákos, Kürti Gábor, Turányi István, Odler Tibor, Ispán Zoltán, Németh Tibor, Se­bestyén Szilárd, Váradi Ist­ván, Kéri Tamás, Koós Zol­tán, Honti Csaba, Szálkái Zsolt, Urbán Viktor, Oláh Péter, Kőházi Tibor, tovább a minőségi sport felé Nyolcvan sportlövő Mátramindszenten A hat lőállásos félszáz mé­teres pályán hétköznapo­kon csend honol. Munkana­pokon alig jár be valaki. Ha mégis előfordulna, inkább csak rendezkedni, takarí­tani jönnek. Teljesen meg­változik a kép a hétvége­ken. Szombaton és vasár­nap egymásnak adják a kilincset az érkezőik. Nagy a sürgés-forgás, a zaj — no és ahogyan az már a lövész­szakosztályokban lenni szo­kott — a fegyverropogás. A mátramindszenti MHSZ- klubnak nyolcvan tagja lá­togatja rendszeresen az ed­zéseket. — Két helyen gyakoro­lunk — tájékoztatott Usák László klubtitkár. — Ide a fedett pályára többnyire csak a mindszentiek jönnek. Szuha mellett egy elhagyott területen is szoktunk lőni. Ott szintén egy ötvenméte- res főteret alakítottunk ki a szabadban- Leterítünk né­hány pokrócot, amire rá lehet feküdni, a golyófogó falakra pedig ^ céltáblákat rakjuk ki. — Elégedett-e a technikai felkészültséggel? — Lehetne jobb is. Több fegyver kellene. Jelenleg tíz TOZ—8 márkájú kispuska, egy tucatnyi légpuska, két légpisztoly és egy MCM- pisztoly áll a rendelkezé­sünkre. A lőszerre nincs gondunk. Ingyen kapjuk az MHSZ ellátmányából. A mát­ramindszenti lőtér jó, a szu- hain fedett lőállásokat sze­retnénk kialakítani. — És az emberek felké­szültsége? — Ezen is van még mit javítani. Öt éve vezetem a két szakosztályt. A legjobb eredményünket tavaly ér­tük el- Megnyertük az ösz- szetett honvédelmi verseny területi döntőjét. Ezzel az élenjáró klub címet is ki­érdemeltük. Az idén csak ne­gyedikek lettünk a tizenkét csapat közül — felelte Usák László. — Hogyan tovább? — Szeptemberben szeret­nénk megnyerni a Honvé­delmi Kupa lövészversenyt. A felújítási tervünkhöz pénz­re is szükség van. Évente ötezer forintot kapunk a tanácstól, most pedig ezer forintra kötöttünk megálla­podást Ménkes-bányaüzem- mel. Tagságunk nagy több­sége ott dolgozik, és negyven fő tizenhat órás társadalmi munkájáért kapjuk ezt a pénzt. Mindent összegezve, a .minőségi sport felé sze­retnénk továbblépni — ösz- szegezte a klubtitkár. — Mivel foglalkoznak még a klubtagok? , — A munkásőrökkel kö­zösen honvédelmi napot szervezünk a községben. Évente egyszer nyílt lövész­versenyt is rendezünk, ahol bárki indulhat. Többnyire a klubtagok nyerik ezeket. Ha mégsem így lenne, ak­kor olyan tehetségre buk­kantunk, akit érdemes „be­szervezni” — mosolygott a titkár- — Persze, a tehet­ség nem elég. A fegyver nem játék, nem adhatjuk akárki kezébe. Mindannyiunknak szigorúan be kell tartani a lőtéri előírásokat. (rt)

Next

/
Thumbnails
Contents