Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

r> n/\r»T ....y 1 == •:=====:. CDODT epORT SPORT % OrUH 1 Or V/Pl 1 HL Montreal után, Duisburg előtt r Rakusz Eva bizakodik A magyar kajak-kenu sport, tör­ténetének leg­nagyobb si­kerét az el­múlt .világ­bajnokság után könyvelhette el. A montreali regattán a ma­gyar verseny­zők hét arany­érmet és szá­mos ezüst- és bronzérmet nyertek. A csúcsról to­vábblépni nem könnyű... Ha­marosan azon­ban minden kiderül: Duis­burg ban újra hajóba száll­nak a világ leg­jobbjai. Annyi má-r biztos, hogy hiányozni fog a viadalról egy potenciálisan nyerő egységünk, a Vaskú­ti—Sarusi duó. amely leg­utóbb kiét aranyérmet nyert, így aztán a kenuscsapat szinte újoncokkal száll majd vízre. Kajakban job­ban állunk: Csípés Ferenc és Gyulay Zsolt remek for­mát mutatott az idei verse­nyeken — ők biztos embe­rek. A nők esetében kevesebb fejtörése lesz dr. Parti Já­nos szövetségi kapitánynak, hisz csapatuntot bármely ország szívesen elfogadná. Kőbán Rita, Rakusz Éva, Géczi Erika, Gyulai Kata­lin, Mészáros Erika, Pova­zsán Katalin már sok kelle­mes meglepetést szerzett a honi sportbarátoknak... A rajtig még van idő, így senki sem ülhet nyugod­tan babérjain. Az utolsó percben is lehet változás... Hasonlóan vélekedik er­ről Rakusz Éva, az Olefin SC versenyzője is, aki a Montrealban aranyérmet nyert — Géczi, Mészáros, Rakusz, Kőbán — K IV. tagja (is) volt. — Eredményes évet zár­tunk tavaly. Jól sikerült a felkészülés és a nemzetkö­zi versenyeken is minden jól összejött. Nyertünk a riválisokkal szemben pá­rosban. Slapyban megelőz­VISSZHANG Barátságos durvaságok Az előkészületi mérkőzések szorosan hozzátartoz­nak a labdarúgócsapatok felkészülési programjához. A mágneses tábla mellett tanultakat ekkor próbálhat­ják ki a gyakorlatban, bátran kísérletezhetnek új já­tékelemekkel. A kemény alapozásba belefásult játé­kosok csillapíthatják labdaéhségüket. Megmutathat­ják, ki, mennyit ér: a húzóemberek azt, hogy tovább­ra is lehet rájuk építeni, a tartalékok pedig azt, hogy helyet követelnek a csapatban. Ezeknek üz erőpró­báknak egyetlen tétje van: segíteni a csapatok felké­szülését. a játékosok formába lendülését. A héten egy ilyen edzőmérkőzésen jártunk. Amíg mindkét csapat C játékkal törődött, nem volt különö- I sebb probléma. Jó iramú, változatos küzdelem folyta pályán. Az alacsonyabb osztályú vendégek .olykor ala­posabban megszorongatták tapasztaltabb ellenfelüket. Később a mérkőzés furcsán folytatódott. A fokoza­tosan elfáradó NB lll-as gárda a hiányzó erőt más­sal igyekezett pótolni. Egymást követték a durva be- lemenések, a kirívó szabálytalanságok. Sérülés miatt két játékosnak is idő előtt el kellett hagynia u pályát. A csatár hiába mutatta be az edzéseken oly sokat gyakorolt figurákat. A háta mögött máris lendült egy alattomos láb, s csak a szerencsének köszönhető, hogy nem kellett mentőkért rohanni. A mérkőzés után a játékoskijáróban különböző ígéretek hangzottak el egy esetleges visszavágóra... Mondhatnánk, hogy a látottak egy kirívó eset el­túlzott tapasztalatai csupán. Félő azonban, hogy egy folyamattal állunk szemben. Egyre többször hallani olyan játékosokról, akik edzéseken, vagy hasonló „ba­rátságos” mérkifséseken szereztek maradandó sérü­lést. Gondoljunk csak Póczik és Róth esetére! Igaz, ezek a messzi nyugaton történtek, de akár nálunk is előfordulhatnának! A labdarúgásban ma már olyan nagy pénzek forog­nak, hogy ja játékosok lassan beleszédülnek ezekbe. Az óriási harc, az állandó teljesítménykényszer lassan el­fojtja a gátlásokat, minden eszköz megengedetté vá­lik. Mi forog egy védő fejében? „Jött egy új edző, vele új játékosok, esetleg az én posztomra is pályázik va­laki. Ha az előkészületi mérkőzéseket rendre miattam veszítjük el, a mester nem nekem szavaz bizalmat a bajnokin. Akkor aztán nézheti az asszony a fizetési borítékom! így hát nincs mit tenni: mindent bele!” Érdemes azonban elgondolkozni! Ma nekem, holnap neked! A magyar labdarúgók nagy része ma már a lábával keresi kenyerét. Az amatőröknek pedig más­nap is be kell tudni menni a munkahelyre. Gyakorol­ni pedig csak kell valakivel... És ezen a ponton nő meg a vezetők felelőssége. Egy edzőnek ugyanis nem csak az a feladata, hogy játé­kosát megtanítsa a partdobásra... Egy szakvezető igenis legyen 'pedagógus, aki formálja a rábízott fia­talok személyiségét! A játékosok pályán mutatott ma­gatartásáért ily módon ő is felelős... ... Balás Róbert tűk a Povazsán—Mészáros vb-győztest... — Minek köszönhető ez az eredményesség? — Azt hiszem, jó hatás­sal volt rám, hogy több új helyszínnel színesítettük az előkészületeket... — Mit vár Duisburgban? — Az elmúlt évi sikerre 1980 óta vártunk. Hogy mi lesz az idén? Nem lehet megjósolni. Ismerjük az ellenfeleket. Találkoztunk velük a nemzetközi verse­nyeken. Az NDK például a második vonaliban szereplő versenyzőit mutatta meg. de a szovjet csapatról sincs sok információnk. Arról már nem is szólva, hogy visz- szatért Birgid Fischer, s, ha ő hajóba száll, az NDK csapata újra verhetetlen lesz... Persze, a hazai verse­nyeken nem ment neki, de nem lehet lebecsülni. Isme­rem — össze fogja magát szedni. — A versenyig még né­hány hét van hátra. Milyen számokban szeretne indulni Rakusz Éva? — Ügy tűnik, a IV-esben már hiztos a helyem, de szeretnék II-esben is in­dulni. — Kivel? — Povazsánt elfogadnám, de ő jó egyesben is... — Lesz-e magyar arany­eső az idei vb-n? — Az idén is lesznek do­bogós helyezések. Hogy me­lyik fokára állhatnak ma­gyar versenyzők? Nem tud­ni. .. Az edzők alatt gyakran inog a kispad. Ha jól szere­pel csapatuk, kevésbé kell félniük, ha azonban rosszul, gyakran maradnak munka nélkül. Kiváltképp igaz ez az állítás Balassagyarmaton. Akik ismerik a város labda­rúgása utóbbi tíz-tizenöt évének történéseit, azok tud­ják csak igazán: itt — több­nyire — addig volt edző az edző, amíg ment a szekér. Ha nem, akkor vehette ka­lapját. Egyszerűbben: ha jó volt a csapat, akkor jó volt a sportegyesületi elnök, ha rossz, akkor az edző volt a hibás. Bár a legutóbbi sikerková­csot, Bundzsák Dezsőt nem küldték el, ő mégis távo­zott. Azt a fizetést, amit jú­nius végéig kapott, már nem tudták biztosítani. El­árvult helyét, egy fiatal, ambiciózus szakember, Fid­ler József vette át. Bizonyá­ra ő is tudta, hogy az Ipoly partján a csapatnak elsősor­ban kritikus közönségét kell kiszolgálnia. Különben köny- nyen ő is a szidalmazottak között találhatja magát. o Amikor a nagyligeti sport­telep edzői szobájában le­ülünk beszélgetni, azzal kez­di, hogy jól ismeri az ed­zői sorsot. Bár, az ő kezé­be nem adtak még sosem Szalov—Beljavszkij 1—0! III. HIIXGAROIL FÉRFI EGYÉIXI SAKK­VILÁGRAJ.XOKI ZŐ.XAKÖZI DÖIXTŐ 1087. július 18-augunxhiH II. HOTEL KISTÉL} SZIRAh A sziráki Hotel Kastély­ban zajló sakkvilágbajnoki zónaközi döntő 11. forduló­jában két olyan partit is játszottak pénteken, amely­ben egy nemzetbeliek ültek egymással szemben. A Veli- mirovics—Ljubojevics ju­goszláv rangadó igen békés mederben haladt a döntetlen felé, amely a 24. lépésben született meg. A Beljavszkij —Szalov játszma, amely az idei szovjet bajnoki döntő visszavágója volt — akkor kettejük páros mérkőzését Beljavszkij 3—1-re megnyer­te — viszont rendkívül éle­sen alakult. Szó sem volt „honfitársi remiről”. A 23 éves Szalov sötéttel is heves támadásba kezdett, egymás után nyerte le Beljavszkij gyalogjait közben kis . híján mattot is adott. Amikor le­tisztult az állás, az eddig élen álló korábbi világbaj­nokjelölt — négy gyalog­hátrányban feladta. Ezzel, ha lehet, még sűrűbbé vált az élmezőny, nincs már ve­retlen játékos, legalább he- ten-nyolcan esélyesek a to­vábbjutásra. Eredmények: Velimirovics (jugoszláv)—Ljubojevics (ju­goszláv) döntetlen, de la Villa (spanyol)—Flear (an­gol) döntetlen, Beljavszkij (szovjet)—Szalov (szovjet) 0—1 Nunn (angol)—Milps (brazil) 1—0, Hjartarson (iz­landi)—Todorcsevics (mona­cói) 1—0, Andersson (svéd)— Adorján (magyar) 1—0, Al­lan (kanadai)—Christiansen (amerikai) 0—1, Bouaziz (tu­néziai)—Marin (román) dön­tetlen, Portisch (magyar)— Benjamin (amerikai) 1—0. A de la Villa—Flear spa­nyol megnyitású játszma mindössze 15 lépést hozott. Még fel sem fejlődtek a „hadseregek” máris döntet­len született. Hjartarson és Nunn egyaránt folytatta nagyszerű sorozatát. Az iz­landi egymás után harmadik játszmáját nyerte, a modem védelem egyik változatában játszotta túl Todorcsevicset. Az angol játékos is most már hármas nyerősorozattal dicsekedhet, a 40. lépésben adta fel ellene Milos. A magyar sakkozók szá­mára a pénteki versenynap felemásain sikerült, hiszen Adorján András újabb ve­reséget szenvedett, Portisch Lajos viszont megnyerte játszmáját. Adorjánnak elemzések szerint a középjáték után erősen harcolnia kellett volna a döntetlenért, bás­tyája volt Andersson futó­jával szemben. A fél pontot nem tudta megmenteni, ál­lásai tovább romlottak, ezért a 41. lépésben feladta a ki­látástalan küzdelmet. Por- tischnak Benjámin elleni játszmája hihetetlenül izgal­masan alakult. Szinte nem is lehetett jósolni, melyik sakkozó szenved vereséget. Végül Portisch győzött, és ezzel beérte Beljavszkájt. Az élen hármas holtver­seny van, ami óriási izgal­makat ígér a hajrára. A mezőny állása: Nunn, Hjartarson, Szalov 8—8, Portisch, Beljavszkij 7,5—7,5, Ljubojevics, Andersson 7— 7, Milos,-Velimirovics, Chris­tiansen 5,5—5,5, Benjamin, Marin 5—5, de la Villa, Adorján, Flear 4—4, Todor- csevics 3,5, Bouaziz 3, Allan 1 pont. A szombati 12. forduló párosítása ez lesz: Christi­ansen—Adorján, Marin— Andersson, Flear—Bouaziz, Todorcsevics—de la Villa, Ljubojevics—Hjartarson, Mi­los—Velimirovics, Benja­min—Nunn, Szalov—Por­tisch, Allan—Beljavszkij. Edzőportré Fidler József bizonyítani érkezett Balassagyarmatra útilaput, el tudja képzelni, milyen érzés lehet. S, ha már ezzel kezdjük ismer­kedésünket nyomban elárul­ja: csak másodállásban vál­lalta a Bgy. HVSE NB Ill-as együttesének szakmai irá­nyítását. Bizonyítani érkezett az újonc csapathoz. Ha mégse sikerül elképzeléseit megva­lósítania és elégedetlenek edzői működésével, nem ke­rül az utcára. Mert munka­helye adott: a szobi neve­lőotthonban gyermekfel­ügyelő. Felesége is ebben az intézményben dolgozik igazgatóhelyettesként. Ez­zel Fidler már el is árulta, hogy nős. Egy gyermekük van. Lilla most lesz harma­dikos. o Mielőtt labdarúgó-pálya­futásáról beszélgetnénk, if­júságáról is szót váltunk. Szülőhelyén, Szobon járt általános iskolába, majd Vácott végezte középfokú tanulmányait. Ezután szak­mát szerzett: műszerész lett. A most negyvenéves szakember aktív játékosként a Pest megyei bajnokság­ban, valamint az NB Ill- ban és az NB II-ben ját­szott. Megjárta a Szobi Vasutast, az Esztergomi MIM Vasast és a Váci Hír­adást. Utóbbi csapat tag­jaként több alkalommal a második vonalban is szere­pelt. 1976-ban akasztotta szögre a futballcipőt. A sportággal nem szakított. Pályafutása befejezése után az edzőséget választotta. A váciak legfiatalabbjaival foglalkozott. o Két évvel később kapta kézhez labdarúgó-edzői dip­lomáját a Testnevelési Fő­iskolán. Szívesen emlékszik volt tanáraira. Kiemeli dr. Orosz Pált, Bacsó Istvánt és Fridmanszky Zoltánt. Tő­lük tanulta a legtöbbet. S ha már a felsorolásnál tart megemlíti: játékosként Bu- zánszky Jenőtől, Szigeti Fe- renctől és dr. Magyar Györgytől, sajátította el a legjobb edzői módszereket. Szívesen emlékszik rájuk, akiktől emberséget, tenni akarást, fociimádatot lesett el. Ezt ma saját munkájában hasznosítja. S, edzői múltja. Tíz éven át, egészen 1986. szeptember 1-ig főállású edzőként dol­gozott. A pályát azóta nem hagyta el, csupán a munka­vállalás mikéntjében történt módosulás: másodállásúként csinálja. o Vácott megjárta a rang­létrát. Az előkészítő-csoport és az első csapat vezető ed- zőségén kívül minden kor­osztálynál tevékenykedett. Az „egy” pályaedzője is volt. Legutóbb két serdülő­korú együttest irányított. Büszke arra, hogy az évek során jó játékosok kerültek ki kezei alól. Hangsúlyozza ugyan, hogy ez nem kizá­rólag az ő dicsősége. Mun­kájával azonban hozzájárult ahhoz, hogy a váci nevelésű focistákat jegyezzék. Néhány nevet említ a legjobbak, az általa is irányítottak közül. Szalai, aki már a nagyválo­gatottságig vitte az MTK­VM-ben, Zvara a Vasasban, Kovács Ervin és Mundi az Újpesti Dózsában rúgja a labdát. Nem is olyan régen, ifjúsági korúként még Fid­ler tanár úr edzésein sza­ladgáltak. .. o Mondom, nagy fába vág­ta a fejszét, amikor Gyar­matra jött... Azonnal vála­szol is. Bár sokáig töpren­gett, igent mondjon-e Lombos István egyesületi el­nök hívó szavára, úgy dön­tött, hogy negyvenévesen érett már egy sokra hiva­tott felnőttgárda irányításá­ra. Ismerte a gyarmati foci hagyományait, s noha a játékosállományról csak hírből hallott, úgy érezte, hogy az alapvető elvárást, az NB Ill-ban maradást kivívja a gárdával. Fidler József bízik a si­kerben. Titokban talán ab­ban is, hogy a Bgy. HVSE jó középcsapattá válik az 1987/88. évi bajnokságban. Ügy véli, hogy a jó szerep­léshez a szakosztályvezetés minden tagjának és a játé­kosoknak is partnereknek kell lenniük. A vezető edző hangsúlyozza: nála a muta­tott teljesítmény a mérv­adó. Aki nem felel meg a követelményeknek, annak nincs helye a csapatában. S, hozzáfűzi még: edzői hit­vallásában a közösségformá­lás is nagy szerepet kap. Ne csak a pályán belül, ha­nem azon kívül is egységes, jó szellemű legyen a társa­ság. Ezért is akar bizonyíta­ni, ezen az úton próbál most szerencsét az Ipoly partján. Vaskor István

Next

/
Thumbnails
Contents