Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
2 NOGRÄD 1987. augusztus 29., SZOMBAT lem hivatalos Izraeli—palesztin találkozó lesz Genfben Baloldali izraeliek 35 fős küldöttsége találkozóra készül Jasszer Arafattal és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet más vezetőivel — jelentette be pénteken Űzi Burstein, a csoport vezetője, az Izraeli Kommunista Párt tagja. A legnagyobb létszámú izraeli küldöttség, amely valaha is kapcsolatba lépett a PFSZ megbízottaival, szeptember 7-én utazik Genfbe. Arafattal, a PFSZ VB elnökével a palesztin problémáról szervezett ENSZ-tanácskozáson találkoznak. Burstein elmondta, hogy a küldöttség minden tagja olyan, izraeli szervezetekhez tartozik, amelyek ellenzik az 1967-es háború során elfoglalt Ciszjordánia és a gazai övezet megszállását. Támogatásukról kívánják biztosítani a világszervezet égisze alatt rendezendő közel-keleti békekonferenciát, amelyen a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőinek is részt kell venniük — hangoztatta a kommunista politikus, s hozzátette: mi egy Izrael mellett létező független palesztin államért széliünk síkra. A küldötség tagjai egy 1986-ban elfogadott törvény értelmében három évig terjedő börtönbüntetéssel néznek szembe. A parlament által jóváhagyott rendelkezés ezzel torolja meg az izraeli állampolgárok és az úgynevezett terrorista szervezetek tagjai közötti bárminemű találkozót. Az ENSZ keretében rendezendő nemzetközi béke- konferenciát hevesen ellenzi Jichak Samir miniszter- elnök, s az általa vezetett Likud-tömörülés. Helyette szűkkörű egyezkedést szeretne az Egyesült Államok, Jordánia és Egyiptom részvételével egyfajta palesztin autonómiáról, amely szerinte sémiképp sem vezethet az Izrael által jelenleg ellenőrzött területek csökkenéséhez. Simon Peresz külügyminiszter, a koalíciós partner vezetője aktív szószólója az említett konferenciának, amelyet a Jordániával folytatandó érdemi tárgyalások bevezetőjének tekint. A konferencián szerinte a jor- dán küldöttség részeként kellene lehetőséget biztosítani a palesztin —, de nem a PFSZ — részvételre. Peresz hajlandó lenne részleges területi engedményekre is a békeszerződés fejében. Figyelemre méltó fejlemény, hogy az izraeli kormány engedett a közös piaci felhívásnak, s hozzájárult, hogy a megszállt területek lakossága közvetlenül exportálhassa majd mező- gazdasági termékeit az Európai Gazdasági Közösség országaiba. Izrael e kivitelt szorosan felügyelni fogja — közpite csütörtökön a külügyminisztérium. A hivatalos izraeli statisztikák szerint a ciszjordániai és ga^ zai agrártermelés összértéke 80—85 millió dollár. Gorbacsov levele Mugabéhez Mihail Gorbacsov üzenetet küldött Robert Mugabe zimbabwei elnöknek, az el nem kötelezett mozgalom soros elnökének. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a Szovjet unióban teljes mértékben átérzik az el nem kötelezett és a fejlődő országok aggodalmát a világgazdaság válsághelyzetet előidéző kedvezőtlen jelenségei miatt. A gazdasági problémák 'megoldását az tenné lehetővé, ha valamennyi ország egyesítené erőfeszítéseit a stabil, megbízható, előre jelezhető és mindenki számára egyenlő fejlődési feltételek megteremtése érdekében. E cél elérését szolgálja a nemzetközi gazdasági biztonság megteremtésének eszméje. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban nagy szerepet játszik a nemzetközi kereskedelem, amelynek harmonikus fejlődését sok mesterséges akadály nehezíti. Egyes országok partnereik rovására próbálják megoldani saját problémáikat. Érvényesül ez a törekvés az energiahordozóik kereskedelmében is. A világkereskedelem e fontos területén uralkodó helyzet normalizálása megfelelne miniden állam. így a fejlődő országok érdekeinek is (MTI) A megbecsülés jele a hűségjutalom is (Folytatás az 1. oldalról) A szénbányászatban ugyanis a munkaerőhiány okozza a nagyobb gondot és nem a felszabaduló létszám elhelyezése. A jövőben megszűnő gazdaságtalan bányákból is általában kis távolságon belül át lehet csoportosítani a munkaerőt másik üzembe, de az áthelyezések lehető legkevesebb emberi konfliktust okozó megoldása még így is nagy körültekintést igényel a szakmai vezetőktől és a szakszervezeti aktivistáktól. A tervek szerint 1990-ig fokozatosan leáll a munka a mélyműveléses Ebszőny, Csordakút, Szorospatak és Farkaslyuk bányaüzemben, továbbá az átmenetileg még üzemeltetett kisebb — dorogi, borsodi, nógrádi — külfejtéseken. A Mecseki Szénbányák 1989 és 1991 között a Kossuth- és a Béta-aknában hagy fel a ráfizetéses termeléssel és a hosszú távon is gazdaságosan dolgozó többi aknára koncentrálja a munkát. Az áttelepülő tatabányai munkaerőt főleg az új nagyegyházi és mányi, a dorogiakat a lencsehegyi, a borsodiakat a dubicsányi bányaüzem, a nógrádiakat pedig a kányási és a ménkesi akna veszi át. A szénbányászat munkaerőhelyzetének stabilizálására a tavalyi kormányzati döntés szerint, komplex intézkedési terv készült. Ez a munkaprogram kitér a bányászok anyagi, erkölcsi megbecsülésének növelésére, lakásépítkezéseik támogatására. a szakember- képzésre és a különböző szociális kedvezményekre. Ennek alapján a bányavállalatok határozott törekvése, hogy a legfontosabb fizikai munkakörökben az ágazati átlagnál jóval magasabb kereseti szintet ér- . jenek el a bányászok. Az anyagi megbecsülés változatlan jele a hűségjutalom is,- amelynek összege — a 112 ezer szén-, szén- hidrogén-, érc- és ásványbányász részére — a mós- tani bányásznapon megközelíti a másfél milliárd forintot. A jelenlegi tervidőszakban nyolcezer bányász — közöttük 6300 szénbányász — kap állami támogatást lakásgondjának megoldásához. Tavaly ily módon kapott segítséget letelepedéséhez 1722 szénbányász. A bányászok kezdeményezésére született tavaly kormányhatározat a foglal- ■ kozási rehabilitáció szabályainak korszerűsítéséről és a rehabilitáltak új keresetkiegészítési járadékáról. Ez az intézkedés különösen a mecseki bányászok munkaerőgondjainak megoldását segíti. Az új szakemberek célszerű képzését teszi lehetővé, hogy a szeptemberben kezdődő tanévben már az Ipari Minisztérium javaslata alapján korszerűsített tananyag szerint kezdődik meg a tanítás a bányászati szakmunkásképző intézetekben — fejezte be nyilatkozatát Czipper Gyula. Leverték a lázadókat A Fülöp-szigetek hadseregének Aquino elnök asz- szonyhoz hű erői — saját állításuk szerint — a fővárosban visszaszerezték az ellenőrzést az összes olyan objektum felett, amely pénteken reggel a lázadók kezére került. Honesto Isleta ezredes, katonai szóvivő helyi idő szerint az esti órákban közölte: az Aguinaldo támaszponton. ahol a lázadás előtt a hadsereg főparancsnoksága működött., folyik a még meglevő ellenállási fészkek felszámolása. Az állami televízió épületének közelében mintegy kétszáz lázadó —, akik eddig egy szállodát tartottak megszállva — megadta magát. A kormányhű erők ellen- támadása közvetlenül Cora- zon Aquino délutáni tévé- beszédének elhangzása után bontakozott ki. Az aguinaldói támaszpontról — miután azt ostrom alá vették — helikopterrel elmenekült Gregorio Honasan ezredes, a lázadók vezére — jelentette egy rádióadásra hivatkozva a TASZSZ és a Reuter hír- ügynökség. (MTI) EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Á hét 2 kérdése J 1. JAVULTAK-E A SZOVJET—AMERIKAI RAKÉTA- MEGÄLLAPODÄS KILÄTÄSAI? A kérdés világos és egyértelmű, a válasz már nem lehet annyira az. Mégis megkockáztathatjuk, hogy a hét folyamán olyan fontos új mozzanatok jelentkeztek, amelyek ugyan nem mentesek az ellentmondásoktól, mégis valamelyest javíthatják a kilátásokat, növelhetik a derűlátást. A szovjet—amerikai rakétaegyezményt a kettős nullamegoldásról, vagyis az 5500—1000 és az 1000—500 kilométer hatótávolságú fegyverek kiiktatásáról szorgalmasan fogalmazzák Genfben. Két jelentős akadályt azonban eddig nem sikerült megoldani: az NSZK- ban állomásoztatott Pershing (A rakéták ügyét (ezek a Bundeswehr, a nyugatnémet hadsereg tulajdonában vannak, de atomtölteteik amerikaiak), valamint az ellenőrzés különböző részleteit. Különösen a Pershing- probléma váltott ki érthető viharokat. Ha ugyanis maradnak az atomtöltetek, akkor a nulla plusz nulla egyenlő hetvenkettővel képlete állna elő, ami nemcsak matematikai lehetetlenség, de egyoldalú katonai előnyt biztosítana Washingtonnak az európai kontinensen. Amennyiben viszont a leszerelési kötelezettség alól azzal vonnák ki az atomrakétákat, hogy az „harmadik felet” érint, elismernék, hogy az NSZK megszeg több nemzetközi megállapodást, beleértve az atomsorompó-egyez- ményt, s nukleáris fegyverek felett rendelkezik. Ezért a Szovjetunió, amely valóban rugalmasan kezelte a fontos ügyet, s több lényeges engedményt tett a siker érdekében, joggal jelentette ki: ebben a vonatkozásban nem lehet helye valamiféle alkunak. Az Egyesült Államok is tisztában lehetett a dolog képtelenségével, viszont óvakodott attól, hogy — úgymond — „rákényszerítse” akaratát a NATO-szövetsé- geseire, az NSZK-t beleértve. De miután a megegyezés valóban kölcsönös érdek lenne, s Reagan talán személy szerint is szeretne úgy bevonulni a történelembe, mint az első igazi atom- leszerelési megállapodás aláírója, a kulisszák mögött felélénkült a diplomácia, így került sor Kohl kancellár beszédére, megelőzendő a bonni Bundestag jövő hétre összehívott rendkívüli ülését is, amelynek során a nyugatnémet kormányfő a Pershingek esetleges lebontásáról szólt, ha aláírják és végrehajtják a szovjet— amerikai megegyezést. (A különös szóhasználat azzal kapcsolatos, hogy a Pershingek 1990 körül elavulnak, s korszerűsítésre várnának, ehelyett alkalmaznák az egyelőre bizonytalan tartalmú „lebontást”.) Megfelelő dramaturgiával Reagan az utolsó pillanatban átszerkesztette a hét derekán elmondott beszédét, már a bonni véleménynek megfelelően. » Valami tehát megmozdult a jó irányba, de a különböző belpolitikai manőverek is jelzik, hogy a helyzet még számos bizonytalansági té2. MILYEN ESEMÉNYEK KÖRÜL? Az öböllel kapcsolatosan akár a bizonytalanság hetéről is beszélhetünk. Hírekben — sokszor az egymást kergető jelentésekben és cáfolatokban — igazán nem lehetett hiány, de a helyzet tovább bonyolódott. Az ENSZ-székhelyen — ■hivatalos és nem hivatalos formában — folytatódtak a tanácskozások. Irak, mint ismeretes, elfogadta a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívását, »Irán egyelőre nem mondott sem igent, sem nemet, további párbeszédet kíván az ENSZ főtitkárával. Közben Teheránban elhangzottak olyan kijelentések, amelyek visszautasítani látszanak a BT-döntést, Bagdad pedig bejelentette az átmenetileg szüneteltetett bombázások felújítását az iráni ipari létesítmények ellen. A háború, amely szeptember 20-a körül nyolcadik évébe lép, tehát változatlan hevességgel dúl. S nemcsak a két közvetlenül hadviselő felet érinti, hiszen éppen a nyezőt foglal magába. Ez vonatkozik az ellenőrzés kérdésében beterjesztett amerikai tervre is. Meglepő módon, az Egyesült Államok, amelynek eddigi „reggeli és esti imádsága” a helyszíni ellenőrzés volt, visszakozott korábbi követeléseitől. Ügy tűnhet, a korábbi amerikai álláspontban a blöff számos megnyilatkozása mutatkozott meg, s amikor komolyra fordultak az ügyek, megmásították véleményüket. Remélhetőleg azért, hogy köny- nyebb legyen a megegyezés, s nem a kitérés kedvéért. Mindenképpen erősíteni kell a kölcsönös bizalmat, s ennek jó fóruma volt a New York állambeli Chautauquá- ban összeült több ezres tanácskozás a két nagy ország közvéleménye jeles képviselőinek részvételével. Sok hír, cáfolat és találgatás árasztotta el a héten a világsajtót, s elsősorban az amerikai lapokat, a lehetséges csúcstalálkozóról. Dátumok, lehetőségek vetődtek fel, de ismét nyilvánvaló lett, hogy a kulcs a kettős nullamegoldás tető alá hozása. ZAJLOTTAK AZ ÖBÖL héten tett olyan bejelentést az egyiptomi hadügyminiszter: az Irakot támogató arab országok eddig 181 milliárd dollár értékű segítséget biztosítottak. Nyilván ez a tény sugallja azokat a teheráni kijelentéseket, amelyek megtorlást helyeznek kilátásba a legtöbbet segítőkkel,; főként Kuvaittal kapcsolatosan. Előreláthatólag tovább élezi majd a feszültséget az Arab Liga rendkívüli külügyminiszteri értekezletének határozata is. Tunézia javaslatát, hogy a tagállamok szakítsák meg diplomáciai kapcsolataikat Iránnal, ugyan nem fogadták el, s a döntést három héttel elnapolták, de kitűnt Irán feszült viszonya az arab államokkal, valamint az a körülmény, hogy az öbölháború további akadályokat jelent az arab egység kialakításában. A veszélyes helyi tényezők mellett, a feszültség legfontosabb oka azonban továbbra is a más flották és haderők jelenléte. Réti Ervin A szlovák nemzeti felkelés évfordulóján 1944 augusztusában Szlovákia fasiszta kormánya .kihirdette a statárumot. A kig ország azokban a hetekben a visszavonuló némét hadigépezet szálláshelyévé, a német csapatok utánpótlási támaszpontjává, első rangú felvonulási terepévé vált. A nép. már a felkelést megelőzően, a saját bőrén tapasztalta a fasiszta hatalmat —-. a nemzeti vagyon fosztogatását, a munka- és a gyűjitőtáboirokat, a férfiak elhurcolását Németországba, kényszermunkára, az éhbért. a gabonarekvirálást. Nem csoda, hogy a szlovák nép mind élesebben ellenállt. Sztrájk tört ki Zsolnán, a Garam mentén és a ihamdlavai bányászok között, akiknek harcát a faSiszrta önkény tankokkal törte le. Mind többen mentek el a hegyekbe, és csatlakoztak a partizánokhoz, illetve szöktek át a Vörös Hadseregbe. Szaporodott a szabotázsok száma. aktivizálódtak a partizáncsoportok. Ebben a helyzetben Szlovákia Kommunista Pártjának V.. illegális központi bizottsága időben egyesíteni tudta az antifasiszta ellenállókat, s hozzájárult az ellenállás csúcsszerve, a szlovák nemzeti tanács megalakításához. a forradalmi program megszerkesztéséhez, megnyerte az erős fasisztaellenes meggyőződéstől áthatott hadsereget. és megalapította a falvakban és a városokban a népi hatalom illegális szerveit. Nem csupán a német megszállók és a hazai fasiszta hatalom elleni harcról volt szó. Harmincezer partizán, hatvanezer katona, a forradalmi nemzeti bizottságok és a népi milícia tagjainak tízezrei. vagy akár az egyszerű parasztásszonyok az életük kockáztatásával tették azt, amit megkövetelt tőlük a haza. mert élt bennük egy új, igazságosabb csehszlovák (köztársaság megalakításának az igénye. Követelték a nagyipari vállalatok államosítását, a nagy- birtokosok földjének szétosztását. az iskolák államosítását. Mindezt a szabad területeken kezdték is megvalósítani. Itt és így kez1944 őszén a partizánok parancsnoksága előtt, Besztercebánya főterén dődött Szlovákia új korszaka. A szlovák nemzeti felkelés azonban nem csak szlovák, és nem csupán csehszlovák ügy volt. Része volt az európai antifasiszta erők küzdelmének, amely jelentős katonai erőt kötött le, amelyet a német parancsnokság nem vethetett be a fronton. És a felkelés folyamán a németek több mint 40 ezer katonát és tisztet vesztettek. Mint minden antifasiszta felkelés, az SZNF is internacionalista volt. Csaknem harminc nemzet fiai vettek részt benne. A felkelésben 3000 szovjet, 2000 cseh, 800 magyar, 400 francia, 100 szerb és hor- vát, 90 lengyel, 50 román, 40 bolgár, és több száz nőimet, osztrák, angol, amerikai, belga, holland hazafi is részt vett.
