Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-26 / 200. szám
A fafaragó keze nyomát viselik Elsődíjas apróságok Karancskesziből Mihály- gerge felé autózva, az egyik útkanyarul-at mellett különös kerítés hívja fel magára a figyelmet. Derékig sem érő oszlopok sorakoznak szorosan egymás mellett, mindegyik tetején díszes faragás, bár a lakkozás itt-ott már lekopott, töredezett. A nyikorgó kiskapun túl gondozott pázsit, kiskert, nyári konyha és kerti hinta. Akár szokványos családi ház is lehetne, ha nem borítana mindent cirádás minta. A házigazda hetvenhárom esztendős. Zsidai István nyugdíjas termelőszövetkezeti tag fafaragással tölti napjait. — Fenyő és hárs — mutatta az udvar végén feltornyozott hasábokat. — Jó két hónap, mire ezt mind feldolgozom, azután a Karancs Tsz-től kapom a következő szállítmányt, s a szövetkezet bedolgozójaként nekik adom tovább ezeket az apró tárgyakat. Kanalakat, fűszertartót, tányérokat tartott a kezében, Persze mind fából készült. Az ötletes, lakkozat- Jan eszközök — köztük ösz- szecsukható kisszék, gyümölcskosár, újságtartó — egy kicsiny műhelyben születnek. Az apró helyiséget szinte teljesen kitöltik a szerszámok: a szalagfűrész, az eszterga-, a gyalupad... No, és a rengeteg termék. — Általában a tsz-ből szoktak egy-egy újabb faragást hozni, amit vásárokban, innen-onnan megvesznek, azután én a minta alapján megcsinálom — magyarázta az idős mester. — Ilyen munka a kenyérszeletelő is, amelyiken a vágódeszkában egy kiemelhető vékony rács található, ami alatt összegyűlik a morzsa. Pista bácsi a második világháború után, hadifogságban tanulta meg, mennyi mindenhez kell érteni. Hazatérése után a salgótarjáni acélgyár asztalosműhelyében dolgozott, majd a Karancs Tsz-hez került. — Még bőrrel is foglalkozott abban az időben — emlékezett a felesége. — Lószerszámot, nyerget is csinált, sőt egyszer még cipőt is összeütött a gyereknek. Persze ez már régen volt. Azóta már egy dédunokánk is született. A munkából persze otthonra is kijutott bőven. Amikor kopár volt az udvar, és szükség lett volna egy apró kis házikóra, úgy döntött: megcsinálja maga. — De sok éjszakám ráment pedig. A cölöpöket betonba ágyaztam, közéjük jött egy sor deszka, arra kívül-belül a habarcs, azután egy-egy sor fa. Igyekeztem szépen összerakni, a padló is az én munkám. Az egyszobás házikó szinte mindenben magán viseli az építő keze nyomát: az ablaküveget és a tetőcserepeket kivéve minden, még a berendezés is a fafaragó munkája. — Még ma is sokat dolgozik — folytatta Zsidai Istvánné. — Néha már én is sokallom, pedig harminc- nyolc év alatt igazán megszoktam, hogy keveset beszél, de annál többet cselekszik. Az első napsugár már a műhelyben találja, ahol szinte sötétedésig tész- vesz, egyre-má^ra csinálja a tálakat, székeket. — Azért már nem megy úgy, mint régen — sóhajt a mester. — Tovább tart már egy-egy tányért elkészíteni, mert selejtet, gyenge minőséget nem adok ki a kezem alól. A hordóhoz már kevés az erőm, így csak ilyen apróságok maradnak. Ezek az apróságok viszont elsődíjas iparművészeti termékek. Két éve a megyei művelődési központ kiállításán nemcsak Pista bácsi famunkái, de felesége házi- szőtteser és hímzései is aranyérmet nyertek a maguk kategóriájában. — Ma már csak varroga- tok — mesélte az idős asz- szony. — Amikor szőttem, házilag készített szövőszékem volt. Nem nehéz kitalálni, ki csinálta; igaz? (romhányi) Különös terv az Eiffel-torony jubileumának megünneplésére Az Ei fiel-torony-társaság — a Société Nouvelle dlExplojtation de la Tour Eiffel — különös módon szeretné megünnepelni a Párizs minden pontjáról látható Eiffel-torony jubileumát: a francia főváros jelképe 1989-ben lesz 100 éves. A csillagászok azonban tiltakoznak a tervek ellen. A társaság ugyanis azt tervezi, hogy űrbéli „műalkotással” állít emléket az Eiffel- toronynak. A legvalószí- műibb terv jelenleg egy száz, egyenként 6 méter átmérőjű, fóliáiból álló fónygyűrű, mely 800 km magasságban keringene a föld körül. A fóliákat vékony csövek kötnék össze egymással, és a földről nézve egy 100 fényes csillagból álló gyűrű képét nyújtanák. 'A „műalkotás” átmérője akíkoira lenne, mint a telilhold korongjáé. Mivel a nagy könnyű Több mint 600 ezer forintra értékelte az Állami Biztosító a lakók kárát abban a veszprémi épületben., amely a tetőszigetelési munkálatok közben augusztus «lején beázott. A háziból összesen 19 családot költöztettek ideiglenes otthonba. Rajtuk kívül másokat is ért kár, több lakásban szükséges a tapéta, a padlószőnyeg felújítása, vagy cseréje, és az elázott bútorok javítása is. Aiz ehhez szükséges összeget folyamatosain fizeti a biztosító a kéiro- -sultaknafc, annak elleniére, űrbéli szerkezetek pályáját nem lehet pontosan előre megjósolni, bármikor fennáll a lehetőség, hogy a szerkezet. nagy teleszkópok látómezejébe kerül, és tönkreteszi az érzékeny detektorokat. A gyűrű várható élettartama körülbelül 3 év. Az Eiffel-torony-társaság móísiik elképzelése az Arsat. Ezen egy nagy, forgó „űr- vitorla” értendő, mely 11 óránként kerülné meg a földet és eközben a napfényt keresztformában a földire vetítené. A forgó testen a nap sugarak több másodperces ütemben a teliholdnél v i lúgosabban v i Hannának fel, és egyidejűleg a földet pásztáznák. A csillagászok számára ez azt jelentené, hogy amíg az Arsat a horizonton van, ae égbolton levő, gyenge fényű objektumokat nem lehetne megfi- gyeilni. hogy a lakásbiztosítás nem vonatkozik az ilyen jellegű beázásokra; e segítséggel mintegy kölcsönt folyósít a lákás tulajdonosánál?, a Veszprémi Ingatlankezelő Vállalatnak. A tető szigetelését végző Zala Megyei Lakáskarbantartó Vállalat napi 12 órás műszakban dolgozik a szabadnapokon is, így az eredeti, szeptember hairmiinca- dikai határidő előtt szeptember első hetében befejezik a munkáikat. A lakások helyreállítása ezután következhet csak. 300 éves almafa Az Észtországban található■ 18 méter magas, 4,5 méter átmérőjű vadalmafát, melynek korát a tudósok 300 évre becsülik, védett fává nyilvánították. Évente több mint 1 tonna apró savanyú gyümölcsöt terem. Ez földünk legöregebb almafája. U ónapok teltek el azóta, *■ s nem tudtam mit kezdeni magamban Tóth József történetével. Pedig nagyon egyszerűnek látszott, csakhogy ódzkodtam a túlontúl egyszerű elvont Igazságok újbóli kimondásától, hiszen immár közhelyek lettek abból, hogy általánosítva sokszor el-elmondtuk. Szinte nem telik el nap mostanában, hogy újságban ne olvasnánk, rádióban, tévében ne hallanánk arról, milyen százalékban károsítják meg, csapják be hamis számolással, méréssel a vevőt a boltban, a vendéget az étteremben. (S már-már úgy látszik, mit sem használnak a vezetőkre, ott dolgozókra kiszabott bírságok.) Hivatkozunk ilyenkor a kereskedői etika alapvető hiányaira, egyes vendéglátók torz szemléletére, az emberi tisztesség nem kifizetődő voltára, az alacsony keresetekre, a munkaerőhiányra, a túlmunkára, s az értékrend visszásságaira... Mondom, egyszerű lett volna levonni efféle tanulságokat Tóth József esetéből. De mi is a történet? A május elsejei hármas ünnep előtti utolsó munkanapon egyik városunk boltjában alkatrészt vásárolt autójához Tóth József. Ügy tervezte, a szabadnapokon lesz idő Több száz ezres kár a beázott veszprémi lakóházakban Családi dialóg us Veszélybe került Peti egyeduralma a minap, s nagy családi dialógus bontakozott ki a szülészetről hazatérő anyuka hozta kistestvért illetően. Zolika jöhetett volna egykét évvel előbb is, akkor talán könnyebb lett volna elfogadtatni. De Peti elmúlt már ötéves, és a trónfosztás váratlanul érte. Előbb nem akarta látni Zolikát, a betolakodót, aztán belopódzott a szobába, s felrázta a trónkövetelőt, megcibálta a haját, egyáltalában kíméletlenül viselkedett. Ám, nem volt trónfosztás, Peti is a szülők kegyében van, a helyzetmegítélésben azonban eltérnek a vélemények. Mulasztás volt az eseményre Petit nem felkészíteni. Az ötéves fejbe most alig fér bele a nyugtató szó. A válasz: dacolás a szülőkkel, étellel, ajándékókkal szemben, s az alkalomra várás, hogy a jövevényhez férkőzhessen sérelmét megtorolni. — Nem értem, én nem voltam ilyen — fújtat a férj. — Négyen voltunk testvérek. — Én sem tudom felfogni, a húgomat és az öcsémet szinte én neveltem fel — meditál a feleség. — Valamit elmulasztottunk. Igen, de rendbe kell tenni a dolgot — ez a szülői közmegegyezés. — Nekem ez —, mármint Zolika — nem kell! Miért nem viszitek vissza? — ez Peti refrénje. — Olyan jó volt eddig hárman! — Lehet, itt tudom megfogni! — gondolja az anyja. — Tudod Peti, hogy apuval mi is milyen jól megvoltunk, míg csak ketten voltunk? — Petire nem hat az érv, konokul a visszaadás mellett kardoskodik. Néhány újabb inzultusnak is szerét ejti, ha csökken anyu figyelme a fehér gyermekágy irányában. Mindketten érzik, valamit elmulasztottak Peti nevelésében, most azonban sürgősebb Zolika nyugalma. Petit le kell csillapítani. Apu vállalja a szerepet. — És ahhoz mit szólnál, ha Zolika után még egy kistestvérkéd is lenne?... És akkor öten lennénk... Ez talál. Peti már tud számolni, s a kevésbé rosszat választani Meglepő a fordulat: új hadállásba vonul. Elővédként przi a fehér hálós ágyacskát, szeme az előszo- baajtón. Ott jött be anyu Zolikával néhány hete. Hát ez a történet. A mulasztásokat utólag nehéz helyrehozni, de nem reménytelen. B. K. Üj üzlet Mihálygergén Üj boltot építenek Mihálygergén, a község központjában. A hűtőpulttal is felszerelt, százötven négyzetméter alapterületű üzletet a szécsényi áfész üzemelteti majd. A kétmilliós beruházás a megyei tanács nyolcszázezer forintos pályázatával és a Litkei Ipoly Tsz támogatásával valósul meg. A helybeliek nyolcszázezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Az új élelmiszerboltot november hetedikére szeretnék üzembe helyezni. Diáklányok a pavilonban, avagy mit tenne Tóth 3ózsef ? otthon fia segítségével megszerelni a kocsit. Mielőtt elment volna a boltba, előre tájékozódott ismerőseinél mennyibe is kerül majd az autóalkatrész. Valaki mondta is neki, hogy hétszáz-va- lahány forint lesz. Elindult hát nyolcszáz forinttal. Szerencséje volt, a boltban éppen kapható volt a keresett áru, pont olyan, amilyen neki kellett. Annyira megörült ennek, hogy nem is figyelt különösebben arra, amikor az eladó azt mondta: négyszáz- harminchat forint. S ahogy otthonról is elindult, bekalkulálva már a hétszáz-va- lahány forintot, mintha azt hallotta volna: hétszázharminchat forint. Oda is adta neki az egy darab ötszázast, meg a három százast, és visszakapott hatvannégy forintot. Otthon kérdezték tőle, mennyi volt, s ő mondta, hétszáz... Amikor megnézik a blokkot, látják, hogy nem hét-, hanem négyszázról van itt szó. Az elveszett háromszáz forint nyugtalanította Tóth Józsefet, dé aznap már bezárt a bolt, nem tudott visszamenni. Ment viszont mindjárt az ünnepek utáni első napon. Az eladó ugyan emlékezett rá, de arra már nem, hogy a vétel akképp történt volna, miszerint a vásárló ilyen csúfos módon megrövidült. Nem lehetett mit tenni. Tóth József igazát semmi nem bizonyította. A számla egyértelműen a négyszázat mutatta... Egyszerű lenne levonni a következtetést ezek után Tóth József másik régebbi történetéből, amikor a buszon — egyébként gépkocsivezetőként dolgozik — szolgálat után talált egy re- tikült, benne ezer1 forintot, néhány apró személyes holmit s egy nyugdíjszelvényt. És rááldozott egy délelőttöt, amíg megtalálta annak gazdáját, egy idős, nyugdíjas asszonyt, hogy hiánytalanul "visszaadja a talált dolgokat s a pénzt. Kérdezhetnénk, megteszi-e majd ezt esetleg egy újabb alka- flomal is, csúfos becsapatá- sa után. S ha a száraz logika azt is mondatná vele, bizony nem adja vissza a talált dolgot, én biztos vagyok benne, megtenné újból. Megkeresné az elveszett holmi, pénz gazdáját. Mert ő ilyen ember. S hogy ez miért most jutott megint eszembe? Egyszerű eset. A napokban busszal akartam utazni. Időre mentem, siettem. Vettem egy buszjegyet az újságospavilonban. Két diáklány ült bent. Kértem a jegyet, adtam a tíz forintot, s közben — mert nem volt nálam óra —■ megkérdeztem, mennyi az idő. Megmondták azt is, adták a jegyet meg a visszajáró pénzt. Eltettem s vártam a buszt. Eltelt tíz-húsz másodperc s odajött hozzám az egyik lány, s hozott még négy forintot: „Ugye, tízest adott, s egy jegyet kért. Én pedig csak két forintot adtam vissza. Tévedtem, elnézést.” Ezek után mit tegyen a jegyzetíró? Hiszen nem is olyan egyszerű a tanulságokat levonni. Szép mondatokba kellene foglalni: tartás, tisztesség, lelkiismeretesség. .. Mégis jobb lenne, ha mindennápi dolgaink bizonyítanák, nem egymás becsapására születtünk. Tóth József tudja ezt. Meg a diáklányok is a pavilonból. Bármilyen fiatalok... Zsély András
