Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett.. Akiről beszélnek űr1 d? űr1 Egy kertbarát virággifüjtcnicH ifc Zagyvarónán él Angyal Józseíné, a salgótarjáni Be- reczki Máté kertbarátkor egyik lelkes dísznövény- termesztője. Kis termetű, ősz hajú, mosolygós asszony fogad a hívogató ..virágud­var'’ kapujában, s visz büsz­kén beljebb. Soha nem éri felkészületlenül a látogatás, nála mindig talál csodálni- valót a szép virágot kedve­lő vendég, vagy vásárló. — Nézze azt a kúszó lila akácot — mutat a liáz falán kapaszkodó sűrű lombú fo­lyondárra. — Kíméletlenül lenyeségettem a tavasszal, most mégis olyan buja, s nő mint a kender. Itt ez a hibiszkusz, telt, piros virá­gú, kicsit öreg már sze­gény, de telis-tele. van bim­bóval, nincs szívem kidob­ni. Rózsaszín is van az ud­var másik végében. A ház előtti gondosan ápolt kiskert kerek ágyasai­ban egynyáriak és évelők virítanak. A sarokban az ágasbogas szamárkóró nyúj­togatja kékeslila gömbjeit — Vaddohánynak is mondják — siet a magyará­zattal mikor a derékma­gasságú, madárforma, zöld terméseket csodálom körül. Papagájvirág az igazi ne­ve. Irtani kell ezt is, kü­lönben nagyon elszaporo­dik. Emez pedig a trombita­folyondár — mutat a tető­ről alácsüngő, levélzuha- tagra, amit át-, meg átsző­nek a tűzpiros tölcsérek. Van kerti hibiszkuszom is, fehér és lila színű — foly­tatja a kalauzolást kedven­cei között Angyal Józsefné. — Ezek nagyon szeretik az árnyas kerteket. A nedves, kövér földben sarjadó jácinthagymák so­rakoznak, ezekből majd Vá­sárolni is lehet. A teljes hi­biszkusz, a négylevelű ló­here és a lila mesevirág társaságában a nagyra nőtt kerti datura húsos levelei az éppen kinyílt, illatos fehér tölcsért ringatják. — Kertbarátokkal leve­lezek, de, személyes jó is­merőseimmel is sokszor cse­reberélünk — válaszol de­rűsen kíváncsiskodásomra' a háziasszony. — Nem saj­nálok erre költeni, szapo­rítóanyagáért, magvakért ha kell, messzebbre is. el­megyek. De elég megpillan­tanom 'bárhol egy ritkasá­got, nem nyugszom addig, míg nem szerzek abból is a gyűjteményembe. Viszon-, zásképpen én, is szívesen adok mese- golgota-, vagy viaszvirágot, de más külön­legességet is. Gránátalma, klivia és a magas C-vitamin-tartalmú, kellemes ízű, piros bogyókat érlelő korallbokor díszük a hátsó bejárat mentén. Na­rancs- és citromfa, csalán­virág. selyemmályva cse­peredik mellette. Kókadozó, fertőzött és csenevész nö­vényt egyet sem lehet itt ta­lálni. — Tudja, én nem haszná­lok vegyszereket — szólal meg csendesen az idős asz- szony. — Ha mégis perme­teznem kell, akkor megfele­lő töménységű csalánlevet készítek az alattomos kis kártevők ellen. A virágokról szól csak­nem minden szava, magáról szinte nem is beszél. Pedig nap nap után korán ébred, s első dolga, hogy körbejár­ja az udvart és a verandát. Angyal Józsefné a korall- bokrokat locsolja. Ezalatt aprólékosan átvizs­gálja a töveket, hajtásokat, s aztán lát a locsoláshoz, a reggelikészítéshez. A keleti fekvésű, párás kis előszobában — akár egy szaporítóhelyiségben — nincs egy talpalatnyi hely, ahol ne lennének cserepek, ládák. Az ■ asztal közepén kapott helyet a narancssár­ga virágokat hozó csizó, az afrikai ibolya, és a féltett paisztaisz, amelynek a csú­csa kalászra emlékeztet. — Egy idős embernek nincs a kertészkedésnél megnyugtatóbb foglalatos­ság — fordul hozzám An­gyal Józsefné. — Nem is olyan régen — talán négy éve — nagyon beteg vol­tam. A felépülésem is hosz- szan tartott, ezalatt tettem szert erre a sok-sok virág­ra, növényre. Csak idebent hatvanfélét láthat, a többi­nek már nem is tudom a számát. A hűs szobában, az ablak előtt kuksol a törpe banán­fa, a szobaíenyő, és a „ké­nyes" dracéna. A polcon a „Dísznövénytermesztés” vas­kos kötete mellett szakla­pok, folyóiratok hevernek. Mert nem elég a lelkesedés, a szorgalom, hozzáértés is kell a virágok ápolásához. Mihalik Júlia Bemutatkozott az amatőrök vándorszí óhaza Nógrádsipek, Patak, Fel- sőpetény és Szendehely, Er­dőkürt és Csécse lakói közül ezernél többen szórakoztak azon a programon, amelyet a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban ál­lítottak össze. Az ekhós- portya amatőr művészekből álló társulata egy héten át más-más helységbe gördült modern ekhós szekerével, a szípaddá varázsolható Ifa teherautóval, amelyet a Nógrád Volán bocsátott az előadók' rendelkezésére. Lát­ványos, jól szerkesztett programot kaptak a kistele­püléseken élők, amelyet a szervezők változatosan állí­tottak össze, számítván arra, hogy a közönség is vegyes érdeklődésű, igényű és korú lesz. Több volt ez a kultu­rális 'portyázás, mint nyári •szórakoztatás: képet adott az amatőr művészeti moz­galom helyzetéről és azt ■ is bizonyította, hogy a közön- ségigány nem halódik. ha színvonalas kikapcsolódást kaphatnak az érdeklődők. Óvoda épül Mohorán A Magyarnándori Közös Községi Tanács VII. ötéves célkitűzéseiben szerepel egy 50 személyes óvoda építése Mnhorán. Az előkészítő munkák során az ART Uni­on budapesti tervezőcso­portja már elkészítette a terveket. E szerint a létesít­ményben helyet kap kát foglalkoztató, egy melegítő- konyha és más szociális he­lyiség is. A jelenlegi óvoda épüle­tét, a Zichy—Vay-kastélyt, az Integrál Építőipari Vál­lalat vásárolta rríeg és vál­lalta, hogy — a vételáron felül — 2 millió forint ér­tékű anyaggal segíti a le­endő óvoda felépítését. □Éj várható I eseményei Hétfőn tanácsi végrehajtó bizottságok ülésére ke­rül sor Salgótarjánban — többek között — a köz­művelődés helyzetéről, feladatairól, Balassagyarma­ton a tanácsi gazdasági terv eddigi teljesítéséről, Pásztói! kisüzemi termelők hatósági ellenőrzéséről, Bátonyterenyén a műemlékvédelem tennivalóiról tár­gyalnak. Szovjet testvérmegyénk, Kemerovo tanácsi delegációja érkézbe Salgótarjánba. Kedden az NSZK-beli Hágen ének- és táncegyüt­tese szerepel a megyeszékhelyen, a József Attila Mű­velődési Központ kertjében. Szerdán megyei amatőr képző- és iparművészeti tábor kezdődik Mátraalmáson. Csütörtökön Salgóbányán megnyitják az országos, pop-rock-dzsesszbalett tábort. Vasárnap Szvorák Katalin és együttese lép fel a varsányi művelődési házban. Többet ellenőriznek ­szigorúbban büntetnek Többet ellenőriznek és szigorúbban büntetnek a ba­lassagyarmati építésügyi hatóság szakemberei a vá­ros zártkerti és külterületi térségeiben. Kiemelt fi­gyelmet kapnak a nyírjesi építkezések. Az elmúlt há­rom esztendőben hetven­egy építési engedély nélkü­li, illetve attól eltérő épít­kezést tártak fel, zömmel garázsoknál, műhelyeknél. Építésrendészeti bírságot negyvenhét esetben, össze­sen 435 ezer forint érték­ben szabtak ki. Szabálysér­tési eljárást kilenc építtető ellen indítottak, tizenegy alkalommal pedig bontást rendeltek el. A korszerű közvilágításért Lecserélt szigetelők — Karancskeszi példája i A közelmúlt viharos idő­járása is megmutaitta, hogy milyen sokat számít a villa­mosenergia-szolgálta fás­ban a tervszerű, megelőző ka rban tartás. Idén a meg­szokottnál is többet fordít erre a tevékenységre az ÉMÁSZ salgótarjáni üzem- iga zgaf ósága. A középfeszültségű veze­tékhálózaton végzett fenn­tartás során évente 7—800 oszlopszdgetelőt cseréltek ki, átlagosan, idén viszont több mint ezerki lene százat. En­nek köszönhetően jelentősen csökkent az üzemzavarok száma, amit jól érzékeltet, hogy a karancskeszi kiren­deltségen fél. éve nem volt különösebb meghibásodás. A Karancs-vöigy ellátásáért fe­lelős egység persze más te­rületen is jeleskedett. A? úgynevezett műszaki pont- rendszerben, mely magá­ban foglalja a fogyasztók ki­szolgálását, a baleseti mu­tatót, az újítási kedvet, és a munka műszaki-minőségi színvonalát, a legutóbbi ér­tékelésen 800 pontot szerez­tek meg, s ezzel továbbra is megőrizték 3 éve fennál­ló „veretlenségüket”. A rét- ságiaknak 600 pontot sike­rült elérniük. Az érdekelt­ségi rendszerrel is össze­kapcsolt pontozás során a dolgozók jelentős anyagi el­ismerésben részesültek. A villamos biztonságot nö­veli az oszlopok és a lakó­házak közötti csatlakozók szigetelt változatra történő cseréje. Ebben az évben 1900 bekötést korszerűsítettek, 1,8 millió forint értékben. A munkálatokat megyénk nyolc községében végezték el. Az áramszolgáltatók igen fontos feladata az erdőnyi­ladékok tisztítása is. Az el­ső fél évben 2 millió fo­rintot fordítottak erre a célra, melynek végrehajtá­sát a célgépekkel felszerelt REÁL Ipari Szövetkezetre bízták. Az említett időszak­ban Nógrádkövesd és Sal­gótarján térségében ritkítot­ták meg a vezetékekre „nőtt” akácbokrokat. A biztonságot szolgálja a közvilágítás korszerűsítése során egyre inkább tért hó­dító natrium- és higanygőz­lámpák alkalmazása. Sajnos megyénkben még a 40 szá­zalékot sem éri el e mo­dern világítóeszközök rész­aránya, szemben az orszá­gos 80—85 százailékkal. Fel­zárkózásunkat segíti a taná­csokkal kötött szerződés, mely szerint a felújításból fele-fele arányban viselik a költségeket. A program cé­lul tűzte ki, hogy az évti­zed végéig megközelíti az or­szágos szintet, s ezért idén is 7,5 millió forintot áldoz az ÉMÁSZ erre a feladatra. A jelentős kiadás természete­sen megtérül, hiszen az új­fajta lámpák élettartama háromszorosa a hagyomá­nyosnak és a teljesítmény­igénye is csupán harmad­annyi. T. N. L. Megüresedett egy hely, és titkos pályázatot hirdettek a betöltésére. Há­rom jelentkező közül kel­lett választani. Az első jelölt úgy vélte, hogy a szaktudást figyelem­be véve közté és a második pályázó között fog eldőlni az elsőség. A második pá­lyázó is ugyanezen a véle­ményen volt. Ennek ellenére a harma­dik jelölt nyerte meg a pályázatot. Az elutasított pályázók fölkeresték a bizottság elnö­két, hogy megtudják, mivel múlta felül őket a vetély- társuk. Az elnök elővette a pá­lyázók iratait és a jegyző­könyvet tartalmazó vastag dossziét, és látszott, hogy 'a legapróbb részleteket sem fogja eltitkolni. — Az egyik feltétel az volt — magyarázta —, hogy legalább ötéves szakmai munkaviszonnyal kell ren­delkezni. Az önök vetély­társa két hónappal túl is szárnyalta ezt a követel­ményt. — De hát én tíz éve dol­gozom a szakmában! — fa­kadt ki az első jelölt. — Én meg tizenkettő! — tette hozzá a második. — A következő feltétel szerint — folytatta nyugod­tan az elnök — a jelöltek­nek fel kellett mutatniuk egy tudományos publikációt. Az önök vetélytársa kettőt is hozott! — Kettőt? — képedt el az első pályázó. — Nekem már húsz cikkem megjelent! — Nekem meg csak ket­tővel kevesebb! — kiabálta a másik. — Nézzük tehát a har­madik feltételt! — mosoly­gott nyájasan az elnök. — Legalább egy nyugati nyelv Vaszil Szotirov: Titkos pályázat ismerete szükséges. Tessék: az önök kollégája kitűnően tud szingalézül! — Én meg angolul, né­metül és franciául! — taj­tékzott az első pályázó. — Én is! — jajdult fel a másik1 — Apropó... — mondta az elnök szolgálatkészen. — Hogy is hívják magukat? — Zlatomir Draganov Bor­zaski! — felelte az első je­lölt. — Prof. dr. Mefodi Szpa- szov Kojcsev! — válaszolta öntudatosan a másik. — Na látják! — mondta jóindulatúan az elnök, és becsukta a dossziét. — Az utolsó feltétel az volt, hogy a jelöltnek a Tricskó Pesev Papagajcsev nevet kell vi­selni. Ennek a követelmény­nek pedig csupán az önök vetélytársa tett eleget! (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) A postahivatalokban is beváltják a régi 5 és 10 forintos érméket szeptember vegéig. Képünk a salgótarjáni főpos­tán készült, ahol Dénes Józsefné a régi pénzeket számolja. —RT—

Next

/
Thumbnails
Contents