Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

1987. augusztus 20., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 9 Magunk felelünk a minőségért Elsőre kell jól megcsinálnunk! Űj színfolttal — fehér ke- rítésű, rózsaszín épülettel — gazdagodott nemrégiben Romhány: a 2-es számú la­kótelepen felépítették a község, új százszemélyes óvodáját. Az intézmény rövid kró­nikájából majdnem minden kiderül. Tavaly áprilisban a versenytárgyaláson hét cég pályázott a munkára; közü­lük a szécsényi GENERÁL Építőipari Gazdasági Mun- káközösség kért a legkeve­sebbet, őket bízták meg. Tizenhárommillió-hétszáz- ezer forintért vállalták. A szerződést csupán egy al­kalommal kellett módosíta­ni, az óvodának ugyanis nincs szüksége a háromszáz adagos főzőkonyhára. A munkát a kitűzött határidő­re befejezték. Ennyi. A szűkszavú je­lentésből csupán a lényeg maradt ki. Az, hogy egy kicsiny kollektíva egy év alatt egy óvodát teremtett. A versenytárgyalásokon olyan nagy cégeket előztek meg, mint például a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat, vagy a Szécsényi Építőipari Szövetkezet.. . Éppen a kicsinységük miatt kerültek előnybe a megye „mammut vállalataival” szemben. A két éve alakult kollek­tíva csupán tizenegy tagot számlál. így lehetőségük nyílt a tervezés, a kivite­lezés és a műszaki ellenőr­zés összevonására. Az épü­let terveit például a közös­ség egyik húzóembere, Borik Albert készítette el. Társa­dalmi munkában. — Debrecenben végeztem tizenegy éve — mutatkozott be. — Korábban a Szécsé­nyi ÉPSZÖV osztályvezetője voltam, de immár ötödik esztendeje megváltam a cégtől. Az első főállású „géemkások” egyike let­tem. .. Tapasztalatai meglátszot­tak a munka szervezésében is. A Rorhhányi Építési Kerámiagyár például ter­melői áron értékesítette szá­munkra a padló- és falbur­koló lapokat. Az egyes mun­kákat, a villanyvezeték be­kötését és a festés egy ré­szét alvállalkozóknak, kis­iparosoknak adták ki. — Négymillióval kértünk kevesebbet, ezért nyertük a versenytárgyalást — folytatta a gmk vezetője. — Főleg a munkában spóroltunk, hi­szen nálunk mindenki min­dent csinált. A kőműves, ha felrakta a falat, kezébe vet­te az ecsetet és festette azt.’ Ha ezzel is elkészült, a lambériát szögezte föl, az­után pedig a beépített szek­rényt rakta helyre. Az ezer négyzetméteres óvodában a foglalkoztatók és a szociális helyiségek mellett egy tornaterem is helyet kapott. A konyhát már építés közben változtatták kisebbre, mert a gyermekek étkeztetését a jövőre terve­zett vendéglátó biztosítja majd. — Hogy mennyi dolgunk volt vele? Napi tíz, tizen­egy óra munka, még szom­batonként is, no és az uta­zás. A legtöbben Szécsény- ből jártunk le. Igaz, négy alkalmazottal dolgoztunk, de munka bőven jutott min­denkinek. Itt nem volt la­zsálás, vagy sörözgetés. .. Mi magunk felelünk az építkezés minőségéért, tud­niillik a géemká anyagi bá­zisa nem viselné el, ha ga­ranciális hibák jelentkezné­nek. Elsőre kell jól meg­csinálnunk. .. A romhányi tanács fél­millióért vásárolt , a gyere­keknek új játékokat, aszta­lokat és székeket. Az utolsó napokban már az óvónők is segítettek rendbe tenni a termeket. — Nagyon szép lett — mondta Kisztner Sándorné, vezető óvónő. — Már hu- szonharmadikán birtokba veszik a gyerekek az új épü­letet, bár mind a négy cso­portot. kilencvennyolc helyi gyermeket csak szeptember­re várjuk. Kilenc óvónő és négy dajka vigyáz majd rájuk. . . (romhányi) Mindent magunk csinálunk — a berendezést is. — képek: Kulcsár — „A tarka népek közt jé ülni a csöndben-----------,------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­G yerünk a moziba be! S a tarka képeket elnézni lé Száguldani a múltban és jövőben ■ M II n I rr \ r ■ uvelodes, ahogyan £b látni* hogy gyűl, s vész millió**. (Juhász Gyula: Moziban) azt a mozisok csinálják Mészáros Lászlóné és Hro- nyecz Zoltánná váltják egy­mást a pénztárban; üde, ked­ves arcuk ismerős a mozilá­togatók előtt. Navratil Ala­dár, a gyakorlott gépész nap­ról napra elfoglalja „trónját” a vetítőfülkében, s árgus sze­mekkel vigyázza a pergő szalagot. A nézőtérre nyíló ajtóknál, hol Rigó Istvánná és Kajzinger Istvánná, hol pedig Csáki Lázióné vagy Megyeri Mihályné gyűjti a bilétáikai és invitálja szíves szóval az olykor késve ér­kező vendégeket. Mindany- nyiiójuk vezetője, Tóth End­re sem hiányzik a mozis kollektíva éléről; naponta ott van ő is vetítések idején , no meg máskor is. Nem tudom másutt mi a szokás mozis berkekben, mindenesetre a „hőskor­szak” családi vállalkozásait juttatja eszembe a balassa­gyarmati Madách Imre Film­színházban dolgozók össze­hangolt munkálja,, aikik kö­zött jár-ikél, intézkedik és szervez a vezető. Minit aho­gyan a zenekar éléről sem hiányozhat a karmester, az ő léte, ténykedése nélkül el­képzelhetetlen lenne a mun­ka itt. A munkaidejét — sokszor nem csak azt — a kollektívái, a közönség épü­lésére szánja. Budapestről érkezett ép­pen, a fővárosba készül is­mét, mint oly sokszor éven­te. — Felelősek vagyunk az ízlésformálásért. Tudnunk kell a választékról, ami,t t&- lalni szeretnénk ,— sorolja a vezető. Ezént találkozik gyakorta f ilmforgai mazási szakemberekkel, nézi óra­szám a bemutatásra szánt filmek! (tucatjait. De tévedés lenne azt hin­nünk, hogy a mozi vezető­jének annyi a dolga osupómi, hogy a filmeket szemrevéte­lezze. Közönségszervező, propagandista, gazdasági és politikai munkás egyiben; üzletember a, népművelő tu­lajdonságaival ötvözve, no és sokszor pszichológiai is­mereteket sem nélkülözhet. — A város fiatalodik, új nézősereget ontanak a lakó­telepek. Alkalmazkodnunk kell, sőt elébe kell men­nünk az oktatási intézmé­nyek elvásárainak. Olyan filmeket igyekszünk besze­rezni, amelyek az iskolai munkát, a gyerekek tudását gyarapíthatják és a szóra­koztatás sem mellékes. Moziba ma már nemcsak azért mennek az emberek, hogy idejüket agyonüssék, hogy egy-egy estére kimoz­duljanak az otthon, a hét­köznapok viliágából. Meg­változtak a mozival szembe­ni elvárások, igényesebbé vált a közönség. Művelődni és szórakozni akar; nevetni, de nem bugyuta nevetgélés­sel. — Olyan műsort szándé­kozunk összeállítani, hogy a legszélesebb rétegek is ta­láljanak maguknak valót; a művelődési szándék keve­redhet az igényes szórako­zással, s úgy hiszem, aki ide betér, megtalálja mind­ezt. A múzeum, a művelődési közponit azok az intézmé­nyiek Balassa gyarmaton, amel/ek a kultúra szerelme­seit kielégítik. No és a mozi, ahol sosincs uborkaszezon. Télen vagy nyáron egyaránt részt vállal a város közmű­velődési életéből. A film — mondhatjuk úgyis — kikerült az utcára; a legkülönfélébb rétegeik .ta­lálkozhatnak az alkotások­kal. S a „suttogó propagan­da”, az emberek véleménye egy-egy mozis kezdeménye­zésről nyitott füleket talál a f i 1 mszí n ház munkatársainál. Megtenni minden (lehetsé­gest a nézőikért; új és még újabb nézősereg megnyeré­se a cél, a kulturális és a gazdasági megfontolások vé­gett is. A tizenévesek szenvedé­lyesen . vetik magukat a film ígérte kalandba, a har­mincon felüliek már meg­gondolják, mivel töltik az amúgy is szűkre méretezett szabad idejüket. Aztán a nyugdíjaskorban megint visszalíér a vágy, megjön a kedv a mozira. — Miként érte el a kol­lektíva, hogy a növekvő jegyárak, a szűkös szabad idő ellen ére növekszik a lá­togatók száma és a film­színház bevétele? Nem sókat töpreng, míg a választ fogalmazza, nyilván naponta foglalkoztatja ez a gondolat. — Az előzőekben szót ej­tettünk a rétegművelődés" női: filmklubunk működik a nyugdíjasoknak, mintegy há­romszáz taggal. Iskoláikkal, üzemek szocialista brigád­jaival vannak kapcsolataink sorolja Tóth Endre. — Óvo- dásókmaik, iskolásoknak, nap­köziseknek indítunk soroza­tot, természetesen a nevelők elképzelésével egyetértés­ben. Társadalmi problémáik­ra igyekszünk a film nyel­vén reagálni, bármilyen ré­tegről, 'korosztályról legyen is szó; még az egyházi igé­nyeket is figyelembe vesz- szüik, mint például a Ben Húrral. A balassagyarmati mozi­sok kilenctagú gárdája azt teszi, ami a feladata: szo­cialista brigádba tömörültek, s nem tűrik az eredményte­len tétlenséget. Sok ötletük van arra: miként, hogyan javíthatnék eredményeiket. Videót szeretnének a kíná­lat bővítésére, kamaramozlt az ínyenceiknek .. . S ha a kulturált környe­zetben százak figyelik a vásznat, nem marad el a filmszínház sem a magával szemben támasztott követel­ményektől. A sikereket bizo­nyítandó, álljon itt néhány adat: évente több mint két­százezren látogatnak az ott­honosan kialakított nézőtér­re, bevételük öt esztendő alatt két és félszeresére, 3 millió 200 ezer forintra emelkedett. Biztos, hogy a televízió és a video ellené­re is még sok ezer embert csalogatnak az elsötétülő né­zőit érre. ahol az óriási vász­non pereg a kép. T. K. Hazai tájakon ^11 Pannonhalma - millenniuma előtt * A bazilika főbejárata a toronnyal Porta speciosa (Szűk Ödön felvételei) Pannonhalmáról a leg­alaposabb tudományos do­kumentáció dr. Lévárdy Ferenc műve. Tőle tudjuk, hogy az ezeréves fennállá­sának ünneplésére készülő kolostor a magyar művészi múlt nagy tanúja. Hazánk védett műemléke. Az épü­letegyüttes csaknem min­den részlete megfontolt gondolkodás alapján ké­szült, forrástanilag jól do­kumentált történelmi, épí­tészettörténeti érték, amely a legkisebb építészeti be­avatkozás esetén műemléki, történelmi, építészettörté­neti, esztétikai meggondo­lásokat igényel. A Kisalföld fölé emelke­dő dombtetőn 996 táján épült fel a Géza fejedelem által alapított kolostor a mai főmonostor legkorábbi építészeti előzménye. Innen indult István hadba a so­mogyi Koppány ellen. A hagyomány szerint a király fogadalmat tett, hogy győ­zelme esetén az apátságnak adományokat tesz. Az 1001- es keltezésű díszes oklevél az apátság levéltárának leg­régibb irata. A pannonhalmi műemlék­együttes, ma is a bencés szerzetesrend magyarorszá­gi központja, magába fog­lalja a rend főmonostorát, gimnáziumát, gyűjtemé­nyeit, ezen belül a 300 ezer kötetes könyvtárat, amely a világ legnagyobb bencés könyvtára, nemzeti kincse­inket őrző levéltárat. Nap­jainkban részben idegen elemként ékelődik a kolos­tor egyik szárnyába a szer­zetesrendek idős tagjainak ápolását ellátó állami ke­zelésben lévő szociális ott­hon. A pannonhalmi főmo­nostorban jelenleg 70 szer­zetes, 100 szociális otthoni ellátott, 50 főnyi személy­zet, 320 kollégiumi .diák lakik. Kilenc esztendő múlva ünnepli Pannonhalma fenn­állásának ezeréves jubileu­mát. A legfőbb cél a mil­lenniumra, a műemléki együttes művészeti és mű­emléki feltárása és bemu­tatása a főapátság által megtestesített történeti, esz­tétikai és etikai értékekhez méltó színvonalon. Olyan módon, hogy a kolostori élet feltételei javuljanak, az oktatás, a diákok ellátá­sa kielégítő színvonalú lé­gyen. Gyűjteményei bemu­tathatok legyenek és ren- dezhetővé váljanak. S ami a legfontosabb, mód nyíljon a tudományos kutatásra. A főmonostornak a KÖZ­TI által elkészített teljes felújítási tervét a Miniszter- tanács és az Országos Terv­hivatal jóváhagyta. 1973-as árakon 267 millió forintos anyagi támogatással. Mind­ehhez a rend saját erejéből évente 2 millió forintot for­dít a rekonstrukciós mun­kálatokra. Természetesen a program­nak megfelelően folyamat­ban van a pannonhalmi vár teljes felújítása. Jelenleg a gimnáziumi tetőteret építik be, ahol a diákok kényel­mes szálláshoz jutnak. Összesen 12 ezer négyzet- méter nagyságú homlokza­ti részt állítanak helyre. A munka az északi részen már megkezdődött és ezer négyzetméter még az idén elkészül. A főmonostornak ezer ablaka van, — mindet kicserélik. A torony mellet­ti szárny tetőterének be­építése is befejeződött. Megkezdődtek annak a szárnynak a külső felújítá­si munkálatai, amelyben a híres barokk ebédlő talál­ható. A főapáti szárny és a kolostor felújítását 1990- Ig végzik el. A legnehezebb feladatra 1990 után kerül sor a könyvtár, valamint a bazi­lika felújítási munkálatai­val. A középkori kolostor­kerengő is eredeti állapotá­ban díszük majd és 1996-ra visszakapja eredeti szépsé­gét a középkori kolostor­kert is. Megmarad a kert híres napórája is. Sajó Sándor írta egykoron Pannonhalmáról: „Mint drága ékszer aranykoszorúban, / Zajló habok közt szirtes, nyugalom. / A táj öléből égre tornyosultan. / Ügy áll e vár, ez ősmagyar halom”. A vár, az ősmagyar ha­lom újabb évezredévének kezdetére készül... I. B.

Next

/
Thumbnails
Contents