Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
2 NOGRAD 1987. augusztus 3., HÉTFŐ Véres események Mekkában Irán bosszüual fenyegetőzik A hét végén az egész iszlám világot izgalomban tartót, ták a pénteken Mekkában lezajlott véres események, amelyek többszáz halálos áldozatot követeltek. Pénteken csapott össze a szaúdi állampolitika ellen tüntető iráni zarándoktömeg és a karhatalom. Az eseményeket Teherán, ban és Dzsiddában eltérően magyarázták. A szaúdi kormányzat tagadja, hogy a rendőrség tüzet nyitott volna az irániakra. Teherán viszont fenntartja ezt a vádját és közeli bosszúval fenyegetőzik. Szombaton teheráni tüntetők megrohanták és azóta is megszállva tartják a szaúdi és a kuvaiti missziót. Több nagykövetségi munka, társ eltűnt. Vasárnap a kuvaitiak szabadon bocsátásáról érkezett hír. Az iráni vezetés felhívására vasár, nap az egész országban tömegtüntetéseket tartottak a szaúdi uralkodóház, Kuva- it és az őket támogató. Egyesült Államok ellen. Az arab államok jelentős — szunnita — része szolidaritásáról biztosította Fahd királyt. Az incidensnek szaúdi adatok szerint 402 halálos áldozata és 649 sebesültje van, a teheráni rádió azonban vasárnap már 650 ember haláláról vagy eltűnéséről. és 700 sebesülésről tájékoztatott. A rádióállomás a zarándokok hivatalos kísérőire hivatkozik, akik lehetségnek tartják, hogy az eltűntek egy részét őrizetbe vették Mekkában. Rafszandzsani, a teheráni vezetés mind radikálisabb vonalát képviselő tagja, parlamenti elnök, vasárnap a szaúdi monarchia megdöntésére, valamint az öbölben tartózkodó amerikai hadihajók megtámadására és általában arra szólította fel a muzulmán világot, hogy sújtsanak le az Egyesült Államok érdekeire mindenütt. Szavai szerint a mekkai mészárlással a szaúdi udvar eljátszotta a szent helyek, — Mekka és Medina — őrzésének jogát. A szaúdi kormány rendkívüli ülését követően Ali as-Saer tájékoztatási miniszter leszögezte, hogy az ország rendfenntartó erői csak könnygázzal, víziágyúkkal és elektromos botokkal avatkoztak be, miután a másfél százezres iráni zarándokcsoport politikai tüntetésbe kezdett, s arab országokbeli zarándokokra támadt. A miniszter szerint ekkor a mekkai városközpont 'szűk utcáin vakrémület tört ki, s az áldozatok nagy részét agyontaposta, a tömeg. — Az eseményekről videofelvételekkel rendelkeznek, s azokat készek arab és muzulmán diplomatáknak bemutatni, — hangoztatta as-Saer.- Szombaton este egy magas rangú iráni küldöttség érkezett Mekkába, de repülőgépüket hamarosan visz. szafordították a szaúdi hatóságok. Erről is közölték: elfogadható magyarázatot vártak a kirobbantott incidensről, illetve a teheráni, szaúdi nagykövetség elfoglalásáról. Kiderült, viszont, hogy a delegáció vizsgálatot kívánt folytatni, s ez sértené Szaúd-Arábia biztonságát és szuverenitását. Irak, Tunézia, Marokkó, Jordánia, Egyiptom, Észak- Jemen, Szudán, Bahrein, Kuvait, Szíria és Libanon vezetői telefonon biztosították szolidaritásukról Fahd szaúdi uralkodót, Libanonban a síiták többségét tömörítő, s egyébként világi programot hirdető Amal- mozgalom élesen elítélte „a szaúdi hatóságok mészárlását”, s tüntetésre szólította fel a lakosságot. Kadhafi líbiai vezető is a zarándokhelyek nemzet- köziesítése mellett foglalt, állást, de Iránt támogatta. Egy jelentés szerint Szíria is a szaúdiak mellé állt, amellyel hagyományosan jó viszonya van: ezzel frontjuk megbomlott — jegyzi meg az MTI bejrúti tudósítója. Közben Iránban Ali Montazeri ajatollah aki formailag változatlanul Ru- hollah Khomeini kijelölt utódjának számít — felhívással fordult a 'muszlim világhoz: a mekkai incidens miatt vonják meg a szent helyek őrzésének jogát a szaúd-arábiai rendszertől. Az ország államfője, Ali Hamenei azt hangoztatta, hogy az eseményeket az Egyesült Államok támogatásával előre megtervezték. A teheráni rádió a gyászzenét megszakító kommentárjaiban iszlámellenesnek, fasisztának, Amerika-bé- rencnek nevezte Szaúd- Arábiát, amelynek vezetőit bíróság elé kell állítani, együtt külföldi támogatóival. A kormány felhívására, vasárnap Teheránban egy- milliónyi, az ország más városaiban több százezres tömeg vonult az utcákra, elítélve a reakciós arab rendszereket és a középkeleti térségben katonai beavatkozásra készülő Egyesült Államokat. Jelszavaikban azt hangoztatták, hogy Irán ellenáll minden összeesküvésnek, s megtorolja az ellené irányuló, bármely támadást. Teheránban Kuvait külképviseletét a Hezbollah- párt saját főhadiszállásának nyilvánította. Miután a két arab nagy- követséget megszállták, ezeket az épületeket rendőrség vette körül. Rendőrök védik a francia missziót is. A kínai hadsereg évfordulója Kínában szombaton emlékeztek meg a népi felszabadító hadsereg megalakításának 60. évfordulójáról. A' TASZSZ moszkvai jelentése szerint Dmitrij Ja- zov szovjet honvédelmi miniszter a 60. évforduló alkalmából üdvözlő táviratot küldött Csang Aj-pingnek, a Kínai Népköztársaság honvédelmi miniszterének. A távirat a hadsereg központi lapjában, a Krasznaja Zvezdában jelent meg szombaton. i— vUai kommentárunk Az elmúlt héten Manilában összeült a Fülöp-szigetek teljes törvényhozása. A képen: Aquino elnök asszony a helye felé tart az ülésteremben Afganisztán Á megbékélés esélyei A rakéta alig néhány perccel felszállás után érte el a repülőgépet. A pilóta jelentése szerint a Kan- dahárból Kabulba tartó AN—26-os jobb oldali hajtóműve gyulladt ki, s hiába kísérelte meg kényszerleszállással letenni a gépet, az vagy 150 méteres csúszás után egy szakadékba zuhant. A robbanást az 55 utas, illetve a személyzet tagjai közül mindössze ketten élték túl. A június közepi merénylet ráadásul korántsem az első eset. Az afgán kormány ellen harcoló fegyveres csoportok idén — éppen amióta Kabulban rineghirdették a nemzeti megbékélés politikáját — nem kevesebb, mint 15 repülőgépet lőttek le, köztük két utasszállítót. Jó néhány más példa is bizonyítja, hogy az immár nyolcadik éve folyó, hadüzenet nélküli háború frontjain. sajnos továbbra sem hallgattak el a fegyverek. Folytatódnak a békés lakosság elleni akciók, terrorcselekményekkel igyekeznek megfélemlíteni a kormányzat irányvonalát támogató helyi, sőt egyházi vezetőket is. Az Afgán Népi Demok- ratilujs Párt vezetése által, januárban egyoldalúan meghirdetett tűzszünet ellenére rendszeresen támadják a kormánycsapatok állásait, illetve az országban állomásozó szovjet alakulatok létesítményeit. Több ezer súlyos sebesült, ezernyi halálos polgári áldozat, óriási anyagi veszteség — ez az elmúlt hónapok szomorú mérlege. A jelek szerint tehát egyelőre nem következett be fordulat a jórészt pakisztáni területen ténykedő ellenzéki szervezetek álláspontiában. A kabuli felhívások lényege uavanis — az ellenségeskedések beszüntetése, és a menekültek hazatérése mellett — egy kiterjedtebb hatókörű, koalíciós kabinet létrehozása volt. Ám a békéltető. a kibontakozás lehetőségét felvillantó javaslatok azóta sem hoztak ké7 zelfogható eredményt, s úgy tűnik, hogy a Kabul ellen küzdő csoportok nem a hatalom megosztását, hanem átvételét tekintik céljuknak. Sikertelennek kell tohát tekinteni a nemzeti megbékélés irányvonalát ? Fred- ménytelen lenne a határoNadzsib főtitkár a nemzeti megbékélés esélyeiről beszel zott moszkvai törekvés is, amely az afganisztáni válság politikai eszközökkel való lezárására irányul? Nem, erről nincs szó. Ellenkezőleg, a kabuli vezetők számos tényezőt sorolnak fel, amelyek — persze csak igen Óvatos — optimizmusra adhatnak okot. Nadzsib, az ANDP főtitkára egy nyilatkozatában például kifejtette, hogy a kormány katonai értelemben megerősödött, s szükség esetén önállóan (vagyis a szovjet haderő kivonása után is) képes megsemmisítő csapást mérni az ellenséges csoportokra. Ám a kormányzatnak — tette hozzá — nem ez a célja, hanem az, hogy a koalíciós irányítás kereteinek fokozatos megteremtésével, a tömegbázis kiterjesztésével, Afganisztán el nem kötelezett státusának fenntartásával törekedjenek a forradalmi vívmányok megőrzésére. Nem lehetett azt várni, hogy a harcok hirtelen véget érnek — foglalta össze a főtitkár a tűzszüneti felhívás óta eltelt időszak tanulságait. Egyúttal rámutatott arra is, hogy az elmúlt néhány hónap alatt afgánok milliói értették meg: a nemzeti megbékélés politikája az egyetlen valóban járható út. E felismerés tükröződött abban a közelmúltban nyilvánosságra hozott kabuli döntésben, hogy — szimbolikus módon, meg sém várva az egyoldalú fegyvernyugvás eredeti, júliusi határidejének lejártát, — úiabb hat hónappal kitc- ie«ztik annak érvényességét. Szintén a határozott kompromisszumkészséget tanúsítja, hogy a kibontakozás érdekében tett lépések közül Kabulban még olyan megoldásokat sem zárnak ki, amelyek érintenék a hetvenes évek óta Rómában élő egykori uralkodó, Zahir sah személyét. Az ANDP törekvése tehát egyértelműen a párbeszéd folytatása, illetve feltételeinek kialakítása — ehhez viszont kétségtelenül a tűzszünet elfogadása teremtené a legkedvezőbb légkört. A nagy kérdőjel így változatlanul az ellenzéki szervezetek reagálása, valamint (nem feledkezve el az afganisztáni krízis tágabb, világpolitikai vetületeiről) az, mennyiben érdekelt az Egyesült Államok elfogadni a regionális probléma rendezését. Az ugyanis régóta nyilvánvaló, hogy hathatós külföldi segítség nélkül a kabuli kormányzattal szemben álló erők aligha léphetnek fel a maihoz hasonló elszántsággal. Egyszerűnek, egyértelműen biztatónak tehát már csak a washingtoni kérdőjelek miatt sem nagyon lehetne nevezni az afganisztáni összképet. Mégis, több tényező, mindenekelőtt a konstruktív moszkvai és kabuli kezdeményezések sora utal arra, hogy a megbékélés esélyei változatlanul tovább élnek. Az elkövetkező hónapok eseményei mutatják maid meg, élni tudnak-e az érdekeltek a meghosszabbított tűzszünet kínálta lehetőségekkel. s közelebb juthat-e a viharos történelmű közép-keleti ország az olvannyira áhított m°?nvug- váshoz. Szegő Gábor Tűz Genfben Tűz ütöjt ki vasárnap reggel Genfben, abban a tóparti épületben, amely hajdan a Népszövetség (1925—36) első székhelye volt. A lángok sok millió dolláros kárt tettek a jelenleg kiállítási célokat szolgáló palotában, s megsemmisítették a szomszédos leszerelési pavilont Frontországok több fronton Alig ért véget az Afrikai Egységszervezet Addisz Abe- ba-i csúcsértekezlete, máris fontos tárgyalásokat folytat néhány afrikai ország államfője. Miután az etióp fővárosban a Dél-afrikai Köztársasággal szomszédos „frontországok csoportjának vezetőjét, Kenneth Kaunda zambiai államfőt, választották az AESZ elnökévé, nem véletlen. hogy elsősorban erre a térségre irányul a világsajtó figyelme. Jósé Eduardo dos Santos angolai elnök Kubában tárgyalt az elmúlt napokban — valószínűleg a gazdasági és katonai együttműködés jövendőbeli alakulásáról. Joaquim Chissano mozamoiki államfő pedig Bulgáriába és a Szovjetunióba indult: Szófiából ma érkezik Moszkvába. A frontországok többfrontos tárgyalásai azért érdemelnek különös figyelmet, mert egybeesnek bizonyos dél-afrikai belső folyamatokkal, s így a korábban vártnál gyorsabb változások lehetőségét vetítik előre. A dél-afrikai fehérek egy csoportjának megbeszélései az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetőivel elvezethetnek egy kedvezőbb belső légkör kialakulásához, miközben javulhat a namíbiai rendezés esélye is. Angolában kubai, Mozambikban zimbabwei katonaság segít a kormánycsapatoknak a pretoriai zsoldban álló ellenforradalmárok elleni harcban. A helyzet különösen Mozambikban súlyos. A nehéz katonai szituáció óriási gazdasági nehézségekkel, éhínséggel párosul. A kulcsfontosságú beirai folyosóban, ahol a gazdasági élet számára nélkülözhetetlen szállítások zajlanak — itt állomásozik a zimbabwei csapatok többsége is — egymást érik az összecsapások a RENAMO bandáival. A legutóbbi incidens során több száz ártatlan polgári személyt, köztük gyermekeket és nézőket mészároltak le, az általában dél-afrikai instrukciókat követő fegyveresek. A mozambiki kormány igyekszik a lehetőségekhez képest korszerű, nyitott gazdaságpolitikát alkalmazni, de a körülmények egyre nehezebbek. Chissano bulgáriai és szovjetunióbeli tárgyalásain elsősorban a gazdasági segítség különböző módozatai állnak a figyelem középpontjában. A fekete kontinens déli részén kulcspozícióban levő ország természeti kincsei lehetőséget biztosítanának egy, a jelenleginél sokkal magasabb életszínvonal elérésében, de a háború jelenleg minden álmot elhomályosító realitás. Ilyen körülmények között érthető, hogy óriási jelentőséget tulajdonítanak Chissano és Mihail Gorbacsov várható tárgyalásainak. (Horváth Gábor) Jaruzelski-interjú amerikai lapnak Interjúit adott a The Wall Street Journalnak, az amerikai üzleti körök legtekintélyesebb lapjának Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke. Az első számú lengyel politikus a gazdasági reformról, annak külső és belső feltételeiről, valamint a lengyel—amerikai kapcsolatokról nyilatkozott. Két év óta ez az első interjú, amit lengyel vezető amerikai újságíróknak adott — írta a PAP hírügynökség az interjút ismertető hét végi jelentésében. Jaruzelski elmondta, hogy Lengyelországban a gazdasági változások nehézségek- , be ütköznek ugyan,, „ez azonban egy folyó/ amelyet nem lehet visszafelé fordítani". Hozzátette, hogy a Szovjetunióban megkezdett, a lengyelországihoz hasonló gazdasági reformok optimizmussal töltik el a lengyel vezetőket. A LEMP KB első titkára hangoztatta, hogy az amerikai politika — azáltal, hogy nem kívánja az 1981 előtti szoros gazdasági kapcsolatok helyreállítását — akadályt jelent Lengyelország számára a sikerekhez vezető úton, Lengyelországnak nyitott nyugati piacokra van szüksége ahhoz, hogy gazdasági növekedése felgyorsuljon. s hogy törleszthesse adósságait. Tamil beleegyezés Sri Lanka-i katonai források szerint a szigetország legnagyobb tamil szakadár szervezetének vezetője elfogadta az India közreműködésével kimunkált megbékélési tervet és hajlandó, elrendelni harcosai fegyverletételét az indiai békefenntartó csapatok előtt, A hírt egyelőre sem Űj-Delhi, sem Colombo nem erősítette meg hivatalosan. Velupillai Prabhakaran, a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű mozgalom vezetője állítólag személyesen fogja felügyelni harcosai fegyverletételét, amely a múlt szerdán India és Sri Lanka képviselői által aláírt békepaktum feltételei szerint ma hajnalban kezdődnék.
