Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Akiről beszélnek CtCtCt A világnyelv bűvöletében Egyre többen ismerik or­szágszerte, de külföldön is gyakran találkoznak a ne­vével. Sokat utazik, bár a munkája is teljes embert kíván. A baglyasaljai hét­közi nevelőotthon nevelőjé­nek az átlagostól többet kell á gyerekekkel foglal­koznia, mert egy kicsit mindegyik lurkónak máso­dik apja. Tizenöt gyermek­re odafigyelni, türelmesnek lenni., jóra nevelni őket — bizony nem kis feladat. Csak igazi, a munkájukat hivatástudatból szerető pe­dagógus teremthet mély kap­csolatot egy ilyen csoport­tal. Szabad idő alig akad, legfeljebb a hétvégeken, amikor a szülők hazaviszik gyermekeiket. Ilyenkor marad az eszpe­rantó. Soós Károlynak, a gyerekek szeretete mellett az eszperantó a másik szen­vedélye. Emellett grafikus és tanár. — Katona voltam, amikor a világnyelv hívei közé sze­gődtem. Egy barátom eszr perantó verseskötetet il­lusztrált rajzokkal, s ez en­gem annyira megragadott, hogy a fővárosban összevá­sároltam néhány eszperan­tó nyelvű kazettát, hangle­mezt, könyveket és termé­szetesen szótárakat. Magam vágtam bele, hogy elsajá­títsam a nyelvet. Azután egy évtizedig „elaludt” az ügy, egyszerűen nem jutott időm a tanulásra... Ugorjunk néhány évet az időben. Ezalatt Soós Karoly szinte megfeledkezett a vi­lágnyelv létezéséről, míg­nem változás történt. — Minden ember szere­tetre vágyik — folytatta. — Ez alól természetesen én sem vagyok kivétel. Ezért döntöttem a hétközi neve­lőotthon mellett, s a gye­rekek lekötötték napjaimat. Az üres hétvégek egyikén azután kezembe akadt a porlepte eszperantó kézi­könyv, s újra elkezdtem ta­nulni. Gyorsan haladtam, s a szövetséggel is kapcsolat­ba kerültem. Emlékszem, az első eszperantista levelező- partnerem brazíliai volt. Ma már hivatalból is le­velezik a nevelőtanár, kö­rülbelül nyolcvan személy- lyel tartja a kapcsolatot a földön. Barátai egész Euró­pából, Kínából, Japánból, az USA-ból és a Szovjet­unióból válaszolnak neki. Soós Kárply két éve a Ma­gyar Eszperantó Szövetség Nógrád Megyei Területi Bi­zottsága titkára. — Némi energiám a pa­pírokra is maradt — mesél­te. — És mint grafikus is dolgoztam. Felvettek az esz- perantista világszövetségbe. Finnországba küldtem ki öt rézkarcot, amelyekkel grafi­kai díjat nyertem. A területi titkár az idén is részt vett nemzetközi ki­állításon, s a varsói konfe­rencián Soós Károlyt válasz­tották meg az „UALE” — az Eszperantista Képző* és Iparművészek Világszövet­sége — elnökének. — Temérdek munka sza­kadt rám — mondta — de nagyon szívesen csinálom. De a gyerekekre is igyek­szem ugyanúgy figyelni. A megye háromszáz eszperan- tistájáról sem feledkeztem meg, tanfolyamokat, tábo­rokat szervezünk és az idén már háromszor is kiadtuk M ag yen* ország-es t Bánkon Szombaton este a bánki szabadtéri színpadon a Magyarország szerkesztősé­ge közel háromórás vidám szórakoztató műsort adott, Ami a lapból kimaradt címmel. Felvételeink a bániki rendezvényen ké­szültek. A közönség soraiból toborzott segítőtársakat a mutatványá­hoz Rajnai László. Body.building bemutató a színpadon. (Rigó Tibor felvételei) a megye eszperantista lap­ját, a Nográda Heroldo-t. No nem igazi, nyomtatott újságról van szó, hanem egy kézzel írott és rajzolt példányról, amit a Hazafi-' as Népfront segítségével fénymásolóval sokszorosí­tunk. — Hogy mik a terveim? Budapesten, a várban egy állandó galériát szeretnék, ahol a világ eszperantista képzőművészei állítanák ki műveiket. Ezeket természe­tesen az ország más tájain, az eszperantista-klubokban is megcsinálnánk. Én sze­mély szerint pedig tovább illusztrálom a világnyelven írt, vagy az eszperantóra fordított könyveket. Százéves az eszperantó. Szerte a földön több millióan tanulják, beszélik a nyelvet, amely nem isme­ri az országhatárokat. A kapcsolatteremtés közvet­len lehetősége, a nemzeti kultúra megismertetése más földrészek lakóival szédítő lehetőségeket tár fel. Soós Károly szerint talán lesz olyan időszak, amikor az is­kolákban a nemzeti nyelv mellett az eszperantót is ok­tatni fogják, s ki tudja, ta­lán az egyformán beszélő emberek könnyebben meg­találják a közös hangot a béke fenntartására. (romhányi) Kohász újítók l Növekszik az újítokedv a Salgótarjáni Kohászati Üze­meikben. Ezt mutatja, hogy az elmúlt hét hónapban a tavaly, inál tizennyolccal több, összesen 322 újítást adtak be a dolgozók. A gya­korlatban ás bevezetett öt­letek száma 250 volt, ötven- nel haladta meg a múlt év ugyanezen időszakainak mu­tatóját. Az újítások által . elért utókalkulált haszon ugyan kevesebb az egy évvel ez­előttinél, megközelítően 13.2 millió forintot tesz ikii, de éves szinten 'remény van a tavalyi 23 millió forint gaz­dasági eredmény elérésére. Az ötletgazdáknak 1 millió 161 ezer, a,z újítások kivite­lezésében közreműködők­nek több mint 50 ezer fo­rintot. fizették ki az idén. A cápák megzavarták az úszót Jose Tanko, 41 éves celjei lakos a mairatoná távúszás- ban csúcsdömtósire készült Koper és Velence között szerette volna átúszni az Adriai-tengert. Pénteken ko­ra délelőtt kezdte meg kí­sérletét, de 12 óra öt perc­nyi úszás után kiszállt a vízből!, mert kát cápa tűnt fel a közelében. Tamíkóttöbb hajón, mintegy 30 személy kísérte, s ők tanácsolták ne­ki, halassza más alkalomra rekord javítási kísérletét. Egészségügyi szakdolgozók tudottián ifos értekezlete A hét végén Miskolcon rendezték meg az egészség- ügyi szakdolgozók 18. tudo­mányos értekezletét. Több mint ezerötszáz szakember utazott el Borsodba a szék. cióülésekre, hogy az elő­adásokat meghallgassák. Csaknem százan mutatták be munkahelyük törekvéseit, eredményeiket. A szervezők négy téma­körben várták a pályázók műveit. Az előadások az ápolási munka helyzetéről, a gondozói munka jelentő­ségéről, a bölcsődei ellátás­ról, illetve az egészségügyi szakmunkások az Egészséget mindenkinek 2000-re! prog­ram megvalósításában vál­lalt tevékenységéről szóltak. Nógrád megyéből a Mad- zsar József kórház szervezett miskolci utat pénteken és szombaton a kétnapos ren­dezvényre. A résztvevők kö­zül többen előadást is tar­tottak. Pintér Zsuzsanna szakápolónő Miért sírnak nálunk kevesebbet a gyere­kek című pályamunkájában a megyei kórház gyermek - osztályáról beszélt. Mint el­mondotta, a céljuk az, hogy a beteg gyermekek ne szo­rongva éljenek, hanem nyu­godt körülmények között teljenek kórházi napjaik. A feszültség feloldása miatt, ha szükséges, nemcsak a láto­gatási időben jöhetnek el a szülők. Dr. Csőke Pálné csoport- vezető asszisztens és Barthó Jenőné, az egészségkultúra szerepéről tájékoztatták a hallgatókat. Molnár And­rásáé és Pozsik Józsefné szakgondozónők az alsó vég­tag krónikus, vénás beteg­ségeinek megelőzéséről tar­tottak előadást. Tarják Lászlóné gyógyszertári szak- asszisztens a XX. század pes. tiséről, az AIDS-ről beszélt. Hát bizony közeleg... Hát bizony, közeleg, vészesen közeleg a szep­tember, amikor ismét kinyílnak az iskolák ka­pui, és megkezdődik a gyerekeknek is a „mun­ka". Van még hátra egy kis idő. Néhány édes­anyát megkérdeztem, aki­nek általános iskolás gyereke van: ugyan mit csinálnak ezekben az utolsó napokban? Szinte kivétel nélkül arról panaszkodtak, hogy a gyerekek habzsolják a szabadság örömeit, hogy nem vennéek egy tankönyvet a kezükbe, hogy nem hajlandók is­mételni a tavaly tanul­takat. És most csak azt ír­hatom le, amit nekik is elmondtam. Ezen az egy­két héten már igazán semmi sem múlik. A gyereknek nagyobb szük­sége van arra, hogy fris­sen, kipihenten lépje át az iskola kapuját, mint hogy megtanuljon még valamit abból, amit ta­valy elmulasztott. Adjunk nekik még egy kis szabadságot. Próbáljuk széppé, em­lékezetessé tenni a sza­badság utolsó napjait. Szükségük van a feltől- tődésre, az élményekre. Már csak azért is. hogy legyen miről mesélni a többieknek. Nem kevés az, amit megkövetelünk tőlük. (sárdi) Óriás zöldbab Óriási zöld­babot talált pásztói kert­jében Alapi Sándorné, melynek hosz- sza eléri a 120 centimétert. —RT— íjrx várható anc ■ eseményei Hétfőn új vegyesboltot adnak át rendeltetésének a megye egyik kistelepülésén Berkenyén. Kedden Salgótarjánban ülést itart a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A soronkövetkező ta­nácsülés előkészítése mellett megvitatják többek kö­zött a középfokú oktatás helyzetét, valamint a helyi tanácsok első félévi gazdálkodásának tapasztalatait. Ugyancsak’ a megyeszékhelyen megkezdik a népmű­velők napját. Szerdán szlovák vendégeket fogadnak Nagylócon az ipolyvidéki táncegyüttes tagjai. Csütörtökön kerül sor az alkotmánynapi ünnep­ségekre szerte a megyében. Emellett megrendezik a dolgozó fiatalok 3 napos országos kempingtalálkozóját Salgótarjánban. Vasárnap véget ér a bánki nyár gazdag rendez­vénysorozata. A záróprogram a Magyar Állami Hang­versenyzenekar koncertje lesz Bánkon. Megyeiek részvételével Elektrotechnikai vándorgyűlés Kecskeméten Az ÉMASZ salgótarjáni üzemigazgatóságát négy szak­ember képviseli, a ma dél­előtt Kecskeméten, a mű­velődési központban kezdő­dő XXXIV. vándorgyűlésen. A kétnapos eszmecserét, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület rendezi, nagy­számú érdeklődő részvételé­vel. Jellemző a gazdag programra, hogy összesen 34 előadás hangzik el, s kül- és belföldi résztvevőkkel ki­állítást is szerveznek. A vándorgyűlés célja az elektrotechnika időszerű kér­déseinek ismertetése és megvitatása. Ezek a kérdé­sek összefüggenek az erős­áramú villamos hálózatok­ban és berendezésekben fel­használható kábelek, veze­tékek, szerelvények, villa­mos kötőelemek és kötési eljárások fejlesztésével, vo­natkoznak ezek választéká­ra, szerelésére, forgalmazá­sára. Áramkimaradásokat okozott a vihar A szombat esti esőzés, a ‘viharos széllökések több he­lyen áramik i maradást okoz­ták a megyében. Azainyaig- hibás TT porcelán szigete­lők összetörteik, s itt-ott a középfeszültségű vezeték is leszakadt. Az első üzemza­var tizennyolc órakor je­lentkezett lEcseg, Csecse, Kozárd községben, majd hi­bák keletkeztek Luc falván, Nagybárkányban, Szirákon és Bátonyterenyén is. Az Észak-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat tizenkét szakembere éjjel egy óráig dolgozott a hiba elhárításán, ezalatt h át szigetelőt és száz méternyi vezetéket cseréltek ki. Épül az évszázad a lag útja Hírt adott róla a sajtó, hogy végső pont került a régóta húzódó kérdésre: alagút épül a kontinens és Anglia között. A rnunika a francia oldalon már meg is kezdődött. A múlt század elejétől kezdve, sok mérnök és fel­találó próbálkozott azzal, hogy szárazföldi kapcsolatot létesítsen ; Európa és Anglia között. Évtizedek teltek el eredmény nélkül, végül is 1981-ben született meg a ha­tározat. Egy szakértői bi­zottságot bíztak meg, hogy mérlegelje a szóba jöhető iteryéket. A pályázatok ered­ményeként tulajdonképpen négyféle elképzelés szüle­tett. A kapcsolat most az úgynevezett France Manche vasúti alagútrendszeríben jön létre, amely egy angol, francia tervezőből álló cso­port munkája. Lényege, hogy két egyvágányú, egy­mástól 30 méterre haladó és egyenként 7,3 méter átmé­rőjű alagút készül. Hosszük mintegy 50 kilométer, ebből 37 kilométer a tengerfenék alatt fut. A gépkocsikat kü­lönleges szerelvények viszik, amelyekre 200 autó, vagy 35 kamion fér fel. Az alagú- ton való utazás ugyanany- nyi időt venne igénybe, mint London és Párizs kö­zött egy repülőút. Ügy tűnik,, hogy 1993-tól már hajó nélkül lehet Ang­liába utazni.

Next

/
Thumbnails
Contents