Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

A nográd Szécsényben Uűségesen írja a város ** múltját, jegyzi jelenét Antal Károly, szécsényi állam, polgár. A honismeret, az el­múlt idők történéseinek ha­misítatlan megörökítése ta­nulságként a jelennek: ez a hitvallása. Hosszú hat és fél évszázadot kísér nyomon attól az időtől fogva, amikor lerak­ták a ma már csak maradvá­nyaikban ékes városi várfala­kat. Az életről regél, a földet termésre fordító parasztokról, a földesurakról, a haza sor­sáért aggódó nemesekről. Az­tán arról, hogy kétszer dúlta a várost a török é% uralta századokon át, mégis magyar föld maradt a település. Súj­totta a pusztítás a török ki­űzetése után, amikor a pestis tizedelte a népet olyannyira, hogy évtizedeken át elnéptele­nedett, csak a szél járta a há­zak zegzugait. Az élet mégis győzedelmes­kedett, mert az ember min­den pusztítást legyőz. Itt is átviharzott az 1848-as polgá­ri forradalom: résztvevőinek hosszú névsorát jegyezte fel a város múltjának megörökítő- je. Aztán a vasút, a XIX. szá­zad második felén, amely összekötötte a fővárossal, és a felvidék kapujával, Losonc­cal. Ennek nyomán fellendül az élet, a kereskedelem. Szá­zak és százak piacoztak itt, nyolc-tíz vagon marhát szál­lítottak egy-egy vásár alkal­mával Szécsényből. Aztán már Antal Károly a krónikás nincs megállás a fejlődésben. A Tanácsköztársaság idején a dolgozó nép megvédi a váro­sát a betörő imperialista zsoldosoktól. Átvészelte, ha nagy áldozatok árán is, a második világháború Szé- csényre törő borzalmait és beköszönt a településre is az új világ. A krónikás pedig jegyzi. Mennyire másak már az új életről szóló jegyzetek. Újra a városi rangon, de megnöve­kedett gonddal, hogy a cím­nek megfelelő élet bontakoz­hasson ki. A gondok Szé- csényt sem kerülték el. Az anyagi szűkösség köti meg a jó szándékú törekvést. De megértést tanúsít a nép, mert most erre is szükség van, meg a teremtő erő megsokszorozá­sára. És az állampolgári fe­gyelem további szilárdítására. A település szépítéséhez, kor­szerűsítéséhez szükség van az anyagiakra, mégis elma­radtak a gazdálkodó egysé­gek és a lakosság is az adó- befizetéssel. Szűkre szabott lett az állami támogatós, pe­dig az óvodák, az iskolák, az egészségügyi intézmények, a kultúra, amelyek mind a dol­gozó embert szolgálják, nem tud anyagi támogatás nélkül létezni. A város vezetése kész se­gítséget nyújtani a fiataloknak. Erre a célra milliókat fordít és épülnek a lakások szá­mukra, akár a Veres-oldalon, akár a piactéren, vagy éppen az új városban. Az idősek békésen élhetik életüket, gyámkodik felettük a köteles­ség. Szépülnek az utcák, a terek és közelíti a várost az új ivóvízvezeték. De ott a tervben a lakosság érdekeit szolgáló szennyvízrendszer megépítése is. Már mutatja magát a meg­nyitáshoz közelítő új művelő­dési ház is, dé szépülnek a lakóépületek, mert bár átme­neti nehézségek fékezik gaz­dasági életünket, a szécsényi nép hazáját hűséggel szolgál­va élni akar és élni tud. így csillantja fel a város jelen­korát Antal Károly, Szécsény történetének hűséges jegyzője. Életünk a munka... A búza az élet. Gondosan kell raktározni írja a történész, mai korunk krónikáját. És aki a cselekvésnek egyik része­se dr. Sümegi Sándor, a város mezőgazdasági üze­mének termelési elnökhe­lyettese. így mondta: — A hét végére betaka­rítjuk a gabonát... Mi minden van e bejelen­tés mögött. Az a tizenegy kombájn, amelynek ülésén kora hajnaltól késő estig, birkózva, az aratásra sem­miképpen nem kedvező sze­szélyes időjárással végez­ték a munkát, a mindenna­pi kenyérért, a jószágnak nélkülözhetetlen takarmá­nyért Márton Imre műhely­főnök három évtizedes ta­pasztalatának hasznosításá­val. A műhelyfőnök vezet­te, őrködött csapatán, hogy 666 hektárról biztonságba kerüljön a termés. És, Pintér György, ifj. Márton Imre, Mócsány Péter, Ko­vács László és mellettük a fiatal szerelők, győztek. Méghozzá fényesen, a legki­sebb fennakadás nélkül, a szemveszteség elkerülésével. Dicséri a növénytermesztő­ket a jelentős gabonatermő Elszállt a nyári szünidő. Két hét múlva már az új, 1987/88. tanév megnyitó- ünnepségeire kerül sor, szeptember elsején pedig megszólalnak a tanítást jel­ző csengők. A diákokon, ta­nítóikon a sor. Mit jegyez, erről a krónikás? A nyári szünet — bizo­nyára — a szécsényi általá­nos iskolásoknak kellemes, és hasznos időtöltéssel telt el. Míg a közel ezer tanuló pihent, a helyi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, már a hamarosan kezdődő tanévet tervezik. Az alapfokú oktatási in­tézmény sajátos helyzetben van. Három épületében — a Marx útiban, a Kossuth útiban es az új, korszerűen felszerelt iskolarészben — területen magas, az országo­sat meghaladó hektáronkén­ti 50 mázsás termésátlag. Márton Imre csupán any- nyit mondott. — Nem volt könnyű, de a siker feledteti a fáradtságot. így igaz, hiszen ez a Szé­csény széles határában megtermett gabona, mint, vetőmag járja be az orszá­folyik majd a tanítás. A ki­alakított hagyományok sze­rint ez idáig az 1—2. osztá­lyosok a Marx úton, a 3—4.- esek a Kossuth úton, míg a felső tagozatosok az iskola főépületében részesültek a képzésben. Ezen az új tan­évtől kezdődően változtat­nak: a legkisebbek harma­dik osztályos korukig az új iskolában tanulnak. Ezzel együtt természetesen a többi osztály képzési helye is módosul. Amiikof Horváth Lászió­néval, a városi tanács ta­nulmányi felügyelőjével az általános iskolai tanévkez­désről beszélgetett a króni­kás, ilyen adatokkal is szolgált: 908 diák iratko­zott be a város egyetlen ál­talános iskolájába. Közülük got és hirdeti a város né­pének szorgalmát, tudását a hazája iránti munkával, kifejezett hűségét. így fé- nyeskedik a város jelen ko­rának története, amelynek alakítói a gyárakban, földe­ken, a tervezőasztalnál, a katedrán, az egészségügyben, és az élet minden terülétén dolgozó emberek. csend... 516 felsős, 392 alsós. A leg­többen a hetedik osztályba járnak majd, ugyanakkor csökkent az első osztályo­sok száma. A nyár folyamán a Kos­suth úti iskolarészben vé­geztek felújítási, javítási munkákat. Kicserélték az épület tetőrendszerét. Eb­ben az iskolában öt tante­rem új iskolapadokkal gaz­dagodott, azaz a belső bú­torokkal csinosodott. Az 1987/88. tanévben sok szülő régi vágya is teljesül. Mostanáig csak az 1—5. osz­tályokban voltak napközis csoportok. Szeptembertől ezek száma bővül: a hato­dik osztályosoknak is meg­szervezték a napközit. Ter­mészetesen megmaradnak Becsengetés előtti Az iskola és ők, akik birtokba veszik a már jól bevált iskolaott­honos osztályok is. Az első, második és harmadik év­folyamban összesen tizen­két osztályközösség kép­zése ' folyik ilyen rendszer­ben. Azaz: délelőtti-délutá­ni tanítással, közben .sza­badidős-tevékenységgel. A tapasztalatok kedvezőek, a gyerekek megterhelése is egyenletesebb, mint az egy műszakosoké. • A gyerekek életkora ugyan változik, hisz a volt nyolcadikosok eltávoztak, s új elsősök érkeznek, de a katedrák mögött a régi, is­merős arcok állnak majd. A hatvanfős nevelőtestület együtt maradt, csupán egy napközis kolléga érkezett az iskolába. A krónikás így jegyzi: Horváth Lászlóné elmond­ta, hogy szakos ellátottsá­guk százszázalékos. Ez mindennél többet mond. Jo­gos büszkeséggel hozzáfűzi: így van ez már évek óta... Az általános iskolában már az elkövetkező eszten­dőkre is terveznek. Vágyuk, hogy mielőbb megvalósít­sák a szakosított osztályok rendszerét. Egyelőre test­nevelés tagozatos és nyelvi osztályok indításán gondol­kodnak. Hogy elképzelése­ikből mi válik valóra, azt csak a közeljövő dönti el. Most a legfőbb feladatuk az 1987/88. tanévre való felkészülés. A tanulmányi felügyelő szavai arról árul­kodtak, hogy mindent meg­felelően előkészítettek. Így nemcsak a tanulóifjúság, hanem a pedagógusközösség is rendezett, nyugodt kö­rülmények között várhatja a szeptember elsejei be- csengetést. Így készül Szé­csény ifjúsága az életre. Szépet, kellemeset az embereknek... Nem vet árnyékot a vá­ros jelenére, mert a kibon­takozás velejárója, hogy még sok a tennivaló a szé­pért, a jóért. A krónikás sem hallgathatja el: a rend, a tisztaság hiánycikk volt a városban. Az emberek ép­pen ez esztendő tavaszán szóltak a tanácstagjuk be­számolóján róla bátran és tettrekészen: szépítsük, tart­suk tisztán városunkat! így alakul a város törté­nelme. Formálják az embe­rek és jegyzi a krónikás. (Bobál—Vaskor) Kiss Antal: „Legyünk méltók hírnevünkhöz! (Fotó: Rigó) Kiss Antal, a városi ta­nács költségvetési üzemének vezetője kapta a feladatot a lakossági kérelem teljesí­tésére. De az igazgatót is kötötte a pénzhiány. Mégis, mert kellett, gépesítették a város mindennapi, gondos takarítását. Gondozottak a parkok, ápolják a terek pá­zsitját. Aztán az intézmé­nyek is felzárkóztak. Meg­szépültek . a szövetkezeti boltok kívül, belül. Követi e törekvést a lakosság is. Ma már fogynak a gondo­zatlan; utcára néző házak. Amelyek még árválkodnak, azokra az átépítés vár. Kiss Antal mondta: — Ha örömet szereztünk, akkor megérte... De to­Szécsény várja a vizet. Hegyen-völgyön át, már ágyazzák a vizvezetéket. vább kell lépnünk, mert még mindig sok a tenni­való. A város szülöttének véle­ménye ez, aki szívén vise­li szülőföldjének sorsát, azt is tudja, hogy megszapo­rodtak a messze földről Szé- csénybe nézelődni érkezők, akik viszik hírüket, ha rossz is, ha jó is az. Miért ne a szépet, a jót vigyék? És hozzáteszik: „Szécsény-< nek méltóvá kell lennie a múltjához.” Igen, ez az igazság! Még sok a tenni­való, és ha anyagi gondok nehezednek is a megvaló­sulása elé a szépnek, azt is le kell küzdeni, mert Szécsény hat és fél százados múltja kötelezi népét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents