Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

IRODALOM

„A művészetnek nem célja, hanem oka van” (Kassák Lajos: Éljünk a mi időnkben c. kötetének előszavából.)

. Ez a város, Balassagyarmat méltán lehet közismert az országban művészetpártoló, értékfelíedező és -megőrző hagyományai hyo- mán. Ezek körébe sorolódik az évtizedek óta létező Horváth Endre Galéria, s mindaz ami e galéria létét általános célját, tiszteletre méltó mércéiét illeti éppen a legfontosabb kérdésben, hogy ugyanis ki, s mit állíthat ki a Palóc Múzeumban „működő” kis teremben. Már az idén kiállítók között volt Karman János helybéli grafikusművész, a Komjáthy Társaság tagja, a tarjáni illetőségű Hegedűs Morgan festőművész, Parádi Tamás grafikus, König Frigyes grafikus, Várady Róbert festő, Szilcz Mariann üvegtervező, — és most néhány napja megnyílt Kulcsár József, lapunk fotórovat-vezetőjének invenciózusan-ötletesen rendezett (Csemniczky Zoltán munkája) tárlata... A sor természetesen folytatódik augusztus 27-e után is, amíg e fototárlat látható.

Dicsérni kell a rendezés választását. Az újságírás, fotózás állandó rohanásában „keletkező” mégis értékek művészi szempontokra figyelő sikerült összeállítását. Dicsérni kell magát a szándékot, hogy elsősorban a mindennapok sokszor feszített tempójú sajtómunkájából ismert alkotót — Kulcsár Józsefet erre az alkalomra kiemeli a megszokotFotók a galériában

% újság(kép)íro kiállításán

Kulcsár József tárlata Balassagyarmaton

tabb közegből és a közönség elé állítja maradandó értékeit. Mindezt megalkuvás nélkül teheti, mert a tárlat fotói a fent idézett Kas- sák-gondolat belső körén állva mutatják: a művészi

többlet mindenhol színre kerül, ahol az alkotónak a világról mondanivalója van. És persze képességei is léteznek. Kulcsár József első díjazott munkája jó húsz évvel ezelőtt, szerepelt egy észak-magyarországi fotószemlén, s annak is másfél évtizede immár, hogy a sajtófotózás a kenyere. Mégis, és éppen ezért tudhat még e „szürke” kereteken belül is általánosabb érvényűt mondani, miközben, ahogy írja a kiállítás szép prospektusában, „kerülöm a fellobbanó új stílusirányzatokat, a képrögzítés hagyományos eszközeivel szeretném maradandóvá tenni az emberek örömeit..."

Talán valóban alapvető a különbség a festészet és a fotózás között, s ahol az egyik elhal, ott kezd a másik. Kulcsár József felvételeit nézve megkockáztatható, hogy a művészi (képzőművészi) szempontból nem értékelhető fotónál maga a fényképész az, aki lelketlenül szolgálja gépét. A Gyarmaton látható nagyítások között sok emlékezetesen szép kép került a falra, — s azo~ kon mindenütt érezhető a lélek is! S azokon a még feljeszthető (mert érdemes, azért!) művészi hajlandóság is teret kapott.

(T. Pataki) Kulcsár József felvételei

Egyik nap elszunyókált a bőrfotelben, két tárgyalás között az irodájában, ö legalábbis szundikálásnak hitte, de egy óra múlva a saját horkolására ébredt. Riadtan nézett körül és hirtelen nem tudta, hol van. Az igazgatói iroda most különösen tágasnak, nagyméretűnek tetszett, és ő a fotelbe húzódva nevetségesen jelentéktelennek. Mint, aki tévedésből került oda, és aludt el — jutott eszébe hirtelen — az igazgatója jelenlétében, miközben nem átallott még horkolni is.

— Elképesztő... — motyogta és a rajtakapottak, gyorsaságával ugrott fel a fotelből. — Az ember adja ,meg a tiszteletet önmagának is. Ezt Pohánka Pál Igazgató igazán elvárhatja Pohánka Páltól az embertől. Nem lehet lazítani!

És, mért rózsaszín vérsejtjeiben volt Pohánka Pálnak a tekintélytisztelet, ezentúl tisztelni kezdte Pohánka Pált, az igazgatót. Leste saját szavait, és ha úgy érezte, okosan szólt, gondolatban megdicsérte. A kabátot óvatos tisztelettel segítette önmagára, és vigyázva nyomta kobakjára a kalapot is. Ha eszébe jutott egy vicc, készséggel röhögött, és árgus szemekkel figyelte a beosztottakat. Ha valakiről rossz véleménnyel volt, azt. rögtön „befújta” önmagának, hogy aztán elégedetten nyugtázza, az

igazgató szigorát az illetővel szemben.

Otthon is igyekezett önmaga kedvében járni. Külföldi italokkal, cigarettákkal lepte meg Pohánka igazgatót, és a legjobb szabóval csináltatott neki divatos öltönyöket.

Nejével egyre ritkábban társalgót! Rájött ugyanis, hogy Pohánka igazgató nem tartja megfelelő társnak az asszonyt. Beosztottként élhetett egy nyolc általánost végzett nővel, de az igazgató élénkebb, izgalmasabb szellemi partnerre vágyott. Beadta hát a válókeresetet, és az asszony néhány idegroham múltán elköltözött. Egy közös barátjukhoz, aki a nehéz időszakban vigasztalta.

k^aradt a lakásban Po- hánka, az igazgatóval. Nem lehetett mondani kellemes együttlétnek, mert az igazgató egyre agresz- szívebben uralkodott ■ Pohánkán. Vadászni meg romi zni kényszerítette néhány gombamódra termett befolyásos barát társaságában, és egy nyaraló építésébe lovalta a Velencei-tó partján.

Otthon örökké zsörtölődött, mindig kifogásolt valamit. Egyik este aztán már egy szobában sem volt hajlandó aludni Pohánkával, mert a szerencsétlen ember horkolt. Pohánka ezt

szó nélkül tudomásul vet- /

te, átengedte a hálót az igazgatónak, magának meg a nappaliban ágyazott meg. Ezentúl így aludtak.

Az étkezésnél is hasonló volt a helyzet. Az igazgató nem akart vele egy tányérból enni, mert szerinte Pohánka csámcsogott, és illetlen módon kenyérdarabkával törölte ki a zaftot. Pohánka egyet értett főnöke kívánságával, és attól kezdve két személyre terített.

Olykor szerelmi légyottra is kedve támadt az igazgatónak. Ez esetben Pohánka két nőt ültetett a Zsigulijába. A csúnyábbikkal ő sörözött a nappaliban, míg a csinosabbat a hálóba vezette és átengedte az igazgatónak. Napóleon konyakot adott neki, és Hindern!thet tett fel a lemezjátszóra, mert az igazgatónak fejlett zenei ízlése volt.

Társalgásuk a' legszükségesebbre szorítkozott, és csaknem kizárólag gondolatban. Az igazgató meditativ alkat volt, nem szerette, ha fejtegetéseiben hangos szóval zavarták. Csak felindultabb állapotában adott hangosan ' utasítást Pohánkának, mire Pohánka megszeppentem bólogatott. Olyankor igyekezett minél kisebbre összébb húzni magát, legszívesebben bebújt volna a saját zsebébe a személyi igazolványa mögé.

Aztán ' egy este végzetes dolog történt. Problémákkal terhes, nehéz nap után iáradt, ingerült volt az igazgató. Pohánka hiába kereste a kedvét semmivel sem tudta felvidítani. Idegesen járkált a lakásban, majd hirtelen megtorpant, üvöl- teni kezdett:

— Egyedül akarok maradni! Meguntam, hogy állandóan körülöttem sündörögjön. Ha már meglátom a pofáját, kiver a hideg verejték. Maga nem ember, hanem egy amőba, akinek nincs egy önálló gondolata. Maga egész életében csak másokhoz törleszkedett, mint egy korcs kuvasz. Elég! Felmondok magának! Megértette?! Ki van rúgva! Azonnal takarodjon a szemem elől!

Pohánka reszketve hátrált az ajtó felé és mint akit rakétából lőttek ki, elrohant otthonról. Aznap nem mert hazamenni, kint aludt az állomáson, a váróteremben, és másnap feléje sem nézett a munkahelyének.

A mikor _ bekerült egy

** épületbe, a kilincste- len ajtó mögé, szomorú mo- notonsággal magyarázta az orvosnak:

— Nem tudom, kérem szépen, mivel bánthattam meg az igazgatómat. Még a gondolatait is lestem, és akkor egyszerűen csak kirúgott. Azonnali hatállyal kérem... Pedig tessék elhinni, üzletvezető elvtárs, jobban tiszteltem önmagámnál is. Így igaz, főportás úr kérem, még önmagámnál is...

KATONA JUDIT:

Mikor a gyerekek esznek...

Mikor a gyerekek esznek, akkor az anyák eléjük ülnek, nézik okét és megszépülnek.

Mikor a gyerekek esznek, békesség száll riadt szívükre: nem jöhet hét esztendő szűke.

Mikor a gyerekek esznek, az anyák mindjárt kivirulnak, s tudják, reménnyel jön a holnap.

Mikor a gyerekek esznek, a holdnak tisztább fénye támad: éhezője fogy a világnak.

SZEPESI JÓZSEF:

ÜZENET

Az élet árnyas oldalán magányom satnya kis növény, körötte dudva meg csalán, s száz pondró dőzsöl a tövén.

Tehát olyan, mint a „rózsa, melyen féreg foga rág”: fényes szélre, napfény-csókra éhes, rothadó virág.

Bűzlik benne ezer átok, új rügyet tán sose hajt.

Ilyen romlott, csúf virágot pont te volnál, ki szakajt?

Nézd, körötted mennyi büszke, boldog, karcsú dália; szirmahullva egyikük se hervad el, mint ő, soha.

Neked nyílnak, illatoznak, frissek, fessek, hamvasak; mind letépheted magadnak, mért pont rá fáj fogad?

Az élet árnyas oldalán magányom engem sosem unt, Ne csábítsd kérlek, balga lány, mi ketten boldogok vagyunk.

Kam era közel ben

ÜNNEPI MŰSORFOLYAM

Országszerte változatos, tartalmas műsorokkal készülnek a hármas ünnepre: az államalapító István király, az újkenyér és alkotmányunk ünnepére. Ezek nagy részét közvetíti a televízió.

Augusztus 20-án, délelőtt láthatjuk a szokásos programot, a vízi- és légiparádét, a tisztavatást. Délután 2 órától aztán változatos programokat közvetítenek; a művelődési főszerkesztőség művelődéstörténeti hagyományainkkal kívánja a kínálatot gazdagítani.

Ebben az esztendőben a Vár ad otthont számos érdekes eredeti programnak, amelyeknek a tévé segítségé* vei, mi nézők is tanúi, részesei lehetünk. A rendezvénysorozaton részt vesznek legtöbb megyénk képviselői, együttesek, pávakörök, különféle mesterségek jelesei. Lesz aratófelvonulás, a menet a Bécsi kapun át jön be a Vár területére, újkenyeret, zászlókat, aratókoszorúkat hozva.

Délután még többször „kilátogat” a televízió a Várba. Lesz népzenei és néptánc- bemutató, érdekesnek ígérkezik a mesterségek bemutatása. A Népi Iparművészeti Tanács az ország legjobb mestereit hívta meg, szitakészítőket, kékfestő.- ket stb., akik nemcsak mesterségük fortélyait mutatják be az érdeklődőknek, hanem a Tóth Árpád sétányon árusítják is termékeiket.

Este aratóbál lesz a Várban, amiből ugyancsak ízelítőt kapunk a képernyőn. Mindezen programok közben filmeket láthatunk, ámelyek a hármas ünnephez kapcsolódnak. A „Mindennapi. kenyerünk” című dokumentumfilm a paraszti kenyérsütéssel ismertet

meg, valamint a kenyérhez kapcsolódó szokásokkal, mon- dőkákkal. A másik dokumentumfilm címe „A magyar alkotmány”, amely a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 1949-es megszületésének történelmi szituációjába enged bepillantást. Megszólalnak olyan jogászok, akik részt vettek az alkotmány megszövegezésében.

Mindkét napon — tehát 20-án és 21-én — láthatunk a tévében 1—1 filmet, amely az államalapító István királyhoz kapcsolódik. Az egyik személyiségének, alakjának, tevékenységének tör* ténelmi, alkotmányjogi és nemzeti jelentőségéről beszél, és arról, hogyan alakult az István-kép az idők során. A másik film Győrffy Györgyről szól. Legnagyobb István-kutatónk augusztusban 70 éves.

A televízió stúdiójában mindvégig Vitray Tamás a műsorvezető. Előreláthatóan három vendége lesz: a gazdaság, a tudomány és a művészet képviselői. Szla- meniczkky István, a

SZÖVOSZ elnöke, Huszár István, a Párttörténeti Intézet igazgatója, és Hint- ling István, aki István, a király egyik megszemélyesítője.

Vitray Tamás vezeti A hárommilliomodik című, másfél órás családi vetélkedőt is.

Augusztus 21-én is lesznek várprogramok. Ilyen a lovas őrségváltás áz Oroszlános "udvarban, meg a lovagi játékok, bemutatók, gyermekprogramok. Ezeket is láthatjuk majd a televízióban. És érdekesnek ígérkezik az a műsor is, amelyben a korona hazaérkezése körülményeiről beszélnek magyar és amerikai politikusok — Cyrus Vance, Apró Antal, Esztergályos Károly és mások.

(erdős)