Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-02 / 154. szám
2 NOGRAD 1987. július 2., CSÜTÖRTÖK Megnyílt a salgótarjáni ifjúsági nyári egyetem A résztvevők egy csoportja Korma nyszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a Magyar ENSZ Társaság vendégeként hazánkban tartózkodó Tamar Oppenheimer asszony tartotta meg előadását Egészséget mindenkinek kétezerre címmel. Az előadó az ENSZ Becsben megtartott kábítószer-konferenciájának elnöke volt, és Salgótarjánban első alkalommal szólt a konferencia céljáról, tanulságairól, tapasztalatairól, az ott elfogadott programról, . dokumentumokról. Ezek széles körű akciókra szólítják fel a kormányokat, a társadalmi szervezeteket, egyesületeket, a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás megakadályozására. A Salgótarjánban megrendezett nyári egyetemet ilyen akcióként említette. A kábítószer-fogyasztás drámai méretű terjedéséről szólva, hangsúlyozta: nemzetközi és nemzeti méretekben egyaránt össze kell fogni az erőket. A kormányzati szervek, a különböző társadalmi szervezetek, egyesületek tevékenységét segíti a joggyakorlat, segítik a bűnüldöző szervek. Felhívta azonban a figyelmet a felvilágosítás fontosságára. Mint mondotta: fel kell kelteni az emberekben — különösképpen a fiatalokban, s a szülőkben — a veszély érzetét és a személyes felelősségtudatot, a saját és gyermekeik egészségéért, életük minőségéért. Kiemelte: a kábítószer a deviáns magatartás forrása is. S az utóbbi években változott a társadalom, a viTen a • Szerdán valamennyi központi kínai napilap címoldalán, teljes terjedelemben, újra közölte azt a beszédet, amelyet Teng Hsziao-ping, Kína legbefolyásosabb vezetője 1980 augusztusában a KKP KB Politikai Bizottságának kibővített ülésén a politikai reformokról tartott. A beszédet formailag a KKP megalakulásának 66. évfordulója alkalmából hozták ismét nyilvánosságra, valódi időszerűségét azonban a politikai rendszer átfogó reformja érdekében folytatott — a KKP ősszel tartandó XIII. kongresszusának közeledtével, egyre erősödő — kampány adja. Teng hét évvel ezelőtti beszédének valamennyi lélágközvélemény megítélése, toleranciája egyre fogy az effajta magatartással szemben. Mindezek arra figyelmeztetnek, megérett az idő arra, hogy egyesítsük erőinket, s világméretekben is együtt lépjünk fel a kábítószer-termelés és -forgalmazás terjedése ellen — hangsúlyozta az ENSZ főtitkár- helyettese. Az együttműködés sokféle lehetőségeiről esett szó az ENSZ bécsi konferenciáján is. A Bécsben elfogadott programok, a napvilágot látott dokumentumok a következő 10—15 évre segítséget ajánlanak a kormányzati szervek, a társadalmi szervezeteknek és egyesületeknek programjainak kidolgozásához, a különböző kábítószer-ellenes akciók szervezéséhez, a megelőzéshez, a szenvedélybetegség gyógyítányeges megállapítása egybecseng ugyanis azokkal az aktuális politikai reform- elképzelésekkel, amelyeket a kongresszuson vitatnak meg és — várakozások szerint — hagynak jóvá. Az elsőbbségi lista élén a párt- és az állami szervek hatáskörének, illetve funkcióinak világos elkülönítése, a hatalmi jogkörök alacsonyabb szintekre történő „leadása”, valamint a közigazgatás és az ágazati irányítás rendszerének megreformálása áll. Mindezek feltételezik a bürokrácia olyan megnyilvánulásainak a felszámolását, mint a hatalom túlzott központosítása, a vezető tisztségek élethosszig tartó betöltése, az irányító szervek létszámbeli tűimésához, a gyógyult emberek társadalmi beilleszkedésének gyorsításához, a szabad idő egészséges, kulturált eltöltéséhez. Ezekben a programokban, akciókban a társadalom különböző szervezetei, rétegei is megtalálják helyüket, feladataikat. Tamar Oppenheimer, aki az ENSZ bécsi központját vezeti, végezetül elmondotta: az ENSZ és szervezetei támogatják az egészségmegőrző programokat, a kábítószer elleni világméretű küzdelmet. Fontosnak tartotta — ez nem kis mértékben erősíti a küzdelem realitását, s a reménységet is a sikerben —, a kormányok mellett a nemzetközi közvélemény is elkötelezett, felelősséget érez azért, hogy mielőbb megszabadítsák a világot a kábítószer rémétől. retezettsége és működésük — részben ebből fakadó — alacsony hatásfoka. E jelenségek — Teng szavaival „ilyen vagy olyan mértékben magukon viselik a feudalizmus bélyegét, elviselhetetlen méreteket öltöttek” és nemcsak a belpolitikában, hanem az ország kül- kapcsolataiban is éreztetik hatásukat. A kínai vezető mindamellett figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi rendszer fogyatékosságait csakis „tervszerű, következetes és alapos reformokkal” lehet kiküszöbölni, „máskülönben ismét olyan súlyos problémákkal találhatjuk szembe magunkat, amilyenek korábban egyszer már felmerültek”. (Folytatás az 1. oldalról) tározottságot és fegyelmezettséget kívánunk elérni. Nem a politikai vonalnak, hanem a munkastílusunknak kell hatékonyabbnak, ha úgy tetszik, keményebbnek lennie. Változatlan elvi politikánkat kívánjuk tehát .nagyobb hatásfokkal megvalósítani; ez szükséges ahhoz, hogy előbb megfékezzük, majd visszájára fordítsuk a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat — hangsúlyozta a szóvivő. Kitárt arra is, hogy a kormány elnöke a haladéktalan, valamint a rövid és a hosszabb távú feladatokat számba véve tesz majd nyilatkozatot az Országgyűlésnek a kormány program- járőr, várhatóan a következő ülésszakon. E témához kapcsolódott a következő kérdező is, aki a kormány esetleges átalakí-. tásáról érdeklődött (Magyar- ország). Bányász Rezső válasza: — Magától értetődően tovább folyik a megfelelő szervezeti és személyi feltételek megteremtése ahhoz, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja minél gyorsabban és minél hatékonyabban, egyértelműbben valósuló as:Vn meg. Az Ózdon feleslegessé vált munkaerő sorsát firtató kérdésre (Magyar Rádió vidéki szerkesztőség) Bányász Rezső kifejtette, hogy Ózdon az ipar szerkezetátalakításának jelentős programja kezdődött meg. Határozottan kell lépni e tekintetben, s a kormány el is van szánva e lépések megtételére, úgy, hogy egyúttal humánusan gondoskodik minden érintettről. Ózdon pontos, személyre szóló felmérések készültek arról: kik azok, akiket az üzemeken belül irányítanak át más munkakörbe, illetve akik eddigi teljesítményük, munka- fegyelmük okán nem érdemlik meg, hogy a vállalat gondoskodjon róluk. Ez utóbbiak jelentős része már ki is lépett, és sokan mások is saját maguk kívánnak munkát keresni. Mintegy kétszáz dolgozóról a helyi tanácsnak kell gondoskodnia; őket egyelőre közhasznú munkával foglalkoztatják. S a nyugdíjazáshoz közel álló 500—530 ember helyzetével most külön foglalkozott a kormány és úgy döntött, hogy akiknek az életkora, esetleg megromlott egészségi állapota miatt az átképzés már nem megoldás, azoknak meg kell adni a lehetőséget a korkedvezményes nyugdíjba vonuláshoz. A kedvezményben a legalább 35 évi munkaviszonnyal rendelkező férfiak és 25 éve .dolgozó nők részesülhetnek, ha számukra más munkakör nem biztosítható és legfeljebb három évük van hátra a nyugdíj- korhatárig. Hozzátette: a mostani döntés kizárólag az Ózdi Kohászati Üzemekre érvényes, ugyanakkor folyik a hasonló jellegű feladatok rendszerszerű áttekintése is. Az értekezleten kérdések hangzottak el egyes pénzügyi rendelkezésekkel kapcsolatban. A szóvivő (a Népszava érdeklődésére) elmondotta, hogy az úgynevezett kísérleti bérgazdálkodás — amely feloldja a vállalatok bérkifizetésre, illetve a költségekre fordított összegeinek egyébként meglevő megkülönböztetését — nem csupán kedvező tapasztalatokat hozott. Több helyütt lehetővé tette az idén is megalapozatlan, teljesítményfedezet nélküli béremeléseket, prémiumkifizetéseket. Amíg tehát az a gyakorlat, hogy a béremelés költségeit a vállalatok automatikusan érvényesítik az árakban, addig a nagyob közösség érdeke az, hogy a gazdálkodók ne legyenek túlzottan érdekelve a „bérforintok” elköltésében. A gazdaság egyensúlyának megszilárdítása érdekében átmenetileg, rövid távon ezért feltétlenül szükség van a szigorú szabályozás betartására, hosszabb távon viszont valóban a bérek megkülönböztetett szabályozásának megszüntetésére kell törekedni. Kitért arra is, hogy a kormány már az idén a költségvetési hiány lényeges csökkentését kívánja elérni, ezért minden forint helyét kétszer meg kell nézni a közkiadások területén is. A kormányzat a tanácsok idei támogatási összegét ezért a közelmúltban három százalékkal, összesen mintegy két és fél milliárd forinttal csökkentette. Ez egyébként az összes tanácsi kiadás 1,8 százaléka. Persze, ez sem jelentéktelen összeg, de kényszerű intézkedésről van szó, amelynek fegyelmezett végrehajtása feltétlenül kívánatos. A kormány szóvivője (a Népszabadság, érdeklődésére) tájékoztatást adott a hazai kábítószerhelyzetről is. Kiemelte, hogy a kábítószer-bűnözés elleni harcról rendelkező két nemzetközi egyezményhez Magyarország is csatlakozott, és ebből adódó kötelezettségeinknek folyamatosan eleget teszünk. A rendőrség együttműködik mind a szocialista országok, mind az e tekintetben leginkább érintett tőkésországok rendőri szerveivel; s a közös munka feltételei Interpol-tagsá- gunk nyomán számottevően javultak. Más országok jelzései, felkérése nyomán, s a gyors információcsere révén, hatékony segítséget tudunk nyújtani külföldi kábítószercsempészek felkutatásában, leleplezésében Hazánk a kábítószer-kereskedelem szempontjából nem célország, inkább tartalék tranzitútvonalként szerepel a bűnözők terveiben; itt alapvetően nincs felvevőpiaca az úgynevezett kemény drogoknak. A kábítószer elleni harcot azonban komolyan folytatni kell. Bányász Rezső végezetül a találmányok, újítások hasznosításáról szólt (a Magyar Nemzet kérdésére). A műszaki szellemi termékek haszna tíz év alatt csaknem megnégyszereződött és tavaly már meghaladta a ti- zenegymilliárd forintot. Vállalataink az elmúlt években átlagosan 2500 szabadalomra szereztek külföldi oltalmat, ami jelzi a magyar találmányok színvonalát is. Az újítókedv növekedését mutatja, hogy az újítások vállalati haszna öt év alatt megkétszereződött, 7,1 milliárd forintra nőtt. Várhatóan további ösztönzést jelent, hogy idén január 1-jétől az újítási díjat költségként számolhatják el a vállalatok. Ugyanakkor tény, hogy a gazdaság innovációs folyamatában sokkal jobban ki kellene használni szellemi tartalékainkat. Jó néhány szabadalmat, találmányt ma még elkótyavetyélünk, mert megvalósításuk olyan beruházásokat, vagy infrastrukturális hátteret igényel, amire nincs pénz — hangoztatta. (MTI) politikai reformokról —(Mai kommentárunk-----------------------------------------K i mit tudott? Ha a Magyar Televízió egyik legemlékezetesebb, legnagyobb sikert aratott vetélkedősorozátának a címe Ki mit tud? volt, joggal titulálhatjuk a napjainkban Washingtonban folyó véresen komoly politikai-hatalmi kötélhúzást ezzel az elnevezéssel: ki mit tudott? Vagy talán még inkább így: ki mit nem tudott? Annak a beható, ám szinte csak a bennfentesek számára követhető kihallgatássorozatnak ugyanis, amely a hírhedt iráni botrány kulisszatitkait van hivatva kideríteni, épp ez lenne a fő feladata. Hiszen a tények, a Teherán számára küldött katonai szállítmányok, a libanoni túszszabadítás kísérletei, vagy a nicaraguai ellenforradalmárok pénzügyi ' támogatásénak csatornái immár közismertek. Újabb részletek napvilágra kerülhetnek még a továbbiakban, ám az igazi szenzáció inkább már a mögöttes területről, vagyis a személyi vonatkozások körül várható. Tudott-e és mennyit Reagan elnök az Irangate- ügy tartalmáról; kikerülésével, jóváhagyásával, vagy épp az ő utasítására hajtották végre ezt vagy azt a politikai manővert? — ez ma a kérdések kérdése az amerikai fővárosban, amely akár az elnök hátralévő (mellesleg alig másfél évnyi) hivatali időszakát is alapvetően meghatározhatja. Érthető tehát az a megkülönböztetett érdeklődés, amely a botrány egyik főszereplőjének, North alezredesnek szerdán megkezdődött kongresszusi meghallgatását kíséri. A nemzetbiztonsági tanács egykori befolyásos alakja hosszú hónapokon keresztül megtagadta a tanúskodást, s valószínűleg most is csak a részleges büntetlenség ígérete vette rá álláspontja megváltoztatására. Feltűnő ugyanakkor, hogy — némileg túllépve magán az Irangate konkrét fejleményein — Washingtonban egyre több szó esik az elnök pozíciójának általános meggyengüléséről. Sokáig úgy látszott, hogy Reagan — személyes és politikai adottságainál fogva — elkerülheti az amerikai vezetőkre hivatali periódusok végén óhatatlanul váró „béna kacsa” állapotot, — ám ma már ez a remény korántsem tűnik bizonyosnak. Leírni, lebecsülni Reagan hátralévő lehetőségeit természetesen igen korai lenne, mégis szembeötlő az a viszonylag gyors fordulat, amellyel nemcsak az ellenlábas demokraták, hanem gyakran saját republikánus pártjának hívei és utódvárományosai elhatárolni igyekeznek magukat az elnöktől. Egyelőre azonban sok függ attól, ki nyeri a sajátos washingtoni társasjátékot, ki győz a „ki mit nem tudott?” újabb fordulóiban. Érthető tehát — s erre a mostani North-kihallgatás csupán újabb bizonyíték — hogy a kongresszusi vizsgálóbizottság ténykedése továbbra is az amerikai közfigyelem homlokterében marad. t (Szegő Gábor) EGK-csúcs után Nagy-Britannia elszigeteltsége •Nekem van igazam, én a józan észt képviseltem. A többiek elmenekültek a nehéz döntések elöl. Engem nem azért választottak meg harmadszor is, mert elmenekültem a döntésektől. Nem vagyok hajlandó a brit adófizetők pénzét még több élelmiszer-felesleg felhalmozására költeni” — jelentette ki Margaret Thatcher brit kormányfő a BBC televízió szerdán reggel sugárzott adósában. A Európai Gazdasági Közösség brüsszeli csúcsértekezletének összeomlásáról adott nyilatkozatában Thatcher asszony kereken elutasította közös piaci partnereinek heves bírálatait. „Ha olyan pénzgazdálkodást folytatnának, mint Nagy- Britannia, akkor sokkal jobb helyzetben lennének” — hangoztatta. A Financial Times szerint az EGK tagállamainak többsége úgy vélekedett, hogy a maguk részéről mindent elkövettek a brit követelmények kielégítésére, de ez is kevésnek bizonyult London jóváhagyásának elnyeréséhez. A The Times vezércikkében támogatásáról biztosítja Thatcher asszony' „szilárd kiállását”, de elismeri, hogy „Nagy-Britannia elszigeteltsége az EGK-csúcson teljesebb volt, mint bármikor azóta, hogy 14 évvel ezelőtt csatlakozott a Közös Piachoz”. A lap ingerülten állapítja meg, hogy Mitterrand francia elnök és Kohl nyugatnémet kancellár utolsó pillanatban létrejött kompromisszumos megállapodása tette teljessé Nagy- Britanni elszigeteltségét. >
