Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

1987. július 31., PÉNTEK 3 NOGRAD Miért alapítottak új adóhivatalt? Nemrégen a Magyar Köz­löny szűkszavúan adta hí­rül, hogy megalakult az adó- és ellenőrzési hiva­tal. Az új szervezet a ko­rábbi szétszórt apparátust egyesítette, e névtábla alatt működnek már a korábbi ellenőrzési főigazgatóság, az adómegállapító hivatalok, az illetékhivatalok e terü­lettel foglalkozó részlegei, illetve a tanácsi adóappará­tus egyes csoportjai is. A névváltozás fontos át­alakulást takar. A pénzügyi intézményrendszer korsze­rűsítésének újabb, igaz ke­vésbé látványos lépése ér­kezett el. S, tegyük hozzá gyorsan, az adóreformtól füg­getlenül. Nem véletlen, hogy nem az Országgyűlés őszi ülésszakán hozandó döntés­től tették függővé az appa­rátus fölállítását. A létre­hozás alapvető indoka ugyanis az eljárás egysége­sítése volt. Azonos értelmezés Valószínű, alig akad ma valaki Magyarországon, aki baráti társaságban ne hallott volna rémtörténeteket az adóhivatal logikátlan eljárá­sairól, az adó megállapításá­nak önkényességéről stb. És hiba lenne, ha nem is­mernénk el, éppen az appa­rátus széttagoltsága, az egy­séges irányítás és ellenőrzés hiánya valóban az érvényes jogszabályok egymástól me­rőben eltérő módon való értelmezésére adott alkal­mat. Hiszen minden tanács­nak jogában áll az adott kereten belül, hogy meg­szabja, mikor ad például egy kisfalu cipészének adóked­vezményt, vagy éppen men­tességet és kinek engedi el méltányossági alapon a tar­tozásait. S, az adófizető ál­lampolgárok joggal érezhet­ték úgy, hogy' hátrányba kerültek, mert a mentesség az egyik megyében, vagy városban járt, míg máshol nem. Az is biztos, hogy éppen a kiskereskedőknél, kisiparo­soknál a forgalom becslése sokszor lehetetlen helyzetet teremtett. Valós adatok nél­kül az egyik fél — a keres­kedő, vagy iparos a valódi forgalmánál kevesebbet, az adóhivatal pedig sokkal töb­bet írt az adóívre. “S, nem szorul különösebb magyará­zatra, hogy e kérdésben is mennyire eltérhetett egy­mástól az egyes adóhivata­lok, illetve a tanácsok pénz­ügyi osztályainak vélemé­nye. Ne a helyi érdekviszonyok Az egységes adóhivatal létrejötte segítheti az áldat­lan helyzet fölszámolását, persze csak a most érvényes jogszabályok keretein belül. Ez mindenképpen azt jelen­ti, az eljárás minden egyes lépcsőjében azonos elvek alapján bírálják el az adó­fizetők bevallásait, kérel­meit. És segíthet abban is, hogy ne a helyi érdekviszo­nyok határozzák meg az adózás nagyon fontos ele­meit, a mentességek, ked­vezmények alapelveit, a méltányossági elbírálás kri­tériumait. Lehet, hogy ezek még szigorúbbak is lesznek néhány helyen, mint most. De valószínűleg, az egységes rendszer alkalmazása senki­ben sem kelti azt az érzést, hogy talán személyes okok­ból egyedül vele packázik a „hivatal”. Persze, erre az átalakulás­ra még néhány hónapot várnunk kell, az apparátus fölállítása csak most kezdő­dött meg. Minden megyé­ben és a fővárosban létre­jöttek az adófelügyelőségek; ezek a • lakossági általános jövedelemadóval, illetve szintén az e szférát érintő forgalmi adó ügyeivel foglal­koznak. Egységes megyei apparátus A hasonló területi elosz­tásban fölállított igazgatósá­gok a vállalatok adóügyeit intézik. Tehát már most létre jötf egy megyén be­lül az egységes apparátus, s az akkor is nagy szó, ha az alapvető szabályok nem változtak, tehát az adóeljá­rás menete alapjaiban azo­nos a korábbival. Az új adóhivatal munká­ja akkor módosul lényege­sen, ha az Országgyűlés elfogadja az adóreform ter­vezetét. Ekkor lényegesen bővül az adózók száma, az ügyek, az akták is jócskán megszaporodnak, így jóval több munkatársra lesz szük­ség, ahogy a modem tech­nikát, a számítógépet sem nélkülözhetik majd. Ám, a fölkészülés csak szeptember után kezdődhet meg. K. Lakatos Mária Szalmabetakarítás A learatott gabonatáblákról folyamatosan gyűjtik a körbá- laszalmát a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetke­zet dolgozói. Képünk a nagylóci határban készült,' ahol Pifka Dénes és Huszár István az erőgépekkel szedik össze a szalmát. —RT— „Szüret” előtt a kábelgyári fejlesztők „Az értelmiségnek fontos szerepe van a társadalmi és gazdasági változások ki­bontakoztatásában. Növe­kednie kell a nagy felké­szültséget igénylő szellemi munka társadalmi elismert­ségének.” (Részlet az MSZMP KB 1987. július 2-i állásfoglalásából.) — A budapesti központtal rendelkező vállalatokkal szemben van némi előnyünk — mondja a MKM balassa­gyarmati kábelgyárának mű­szaki-fejlesztési osztályveze­tője, Sümegi Tibor. — Egy­részt azért, mert a művek gyáraiban letisztult a gyárt­mányprofil, másrészt mert ebből adódott egy sor fej­lesztési feladat, s erre ala­kult meg a mostani gárda. Meggyőződésem, hogy nem szerencsés, ha ez fordítva történik, azaz: először alakul ki a csapat és tétován vár­ja a feladatokat... Egy évvel ezelőtt határoz­tak úgy a kábelgyár vezetői, hogy a korábban csoporton­ként tevékenykedő műszaki­akat osztállyá szervezi, s megteremti számukra a szükséges feltételeket annak érdekében, hogy a jövőt meghatározó alkotó energia mielőbb és minél hatásosab­ban szabaduljon fel. Janu­árban valamennyi fiatal mérnök megkapta idei fel­adatát és áprilisra végle­gessé vált az érdekeltségi rendszer is. Látogatásunkkal arra kívántunk fényt derí­teni, vajon hol tart az egyes témák kidolgozása és milyen akadályokat kell leküzdeni­ük a szakembereknek. — A legtöbb megbízatá­sunk év végére válik való­sággá, azaz jövőre már va­lamilyen formában hozzájá­rul az eredményességhez, a termelékenységhez — fejte­geti az osztályvezető- — A féléves beszámolónkból is kiderült, hogy munkánk ha­tékonysága szempontjából be. vált módszer a témafelelős kiválasztása, aki nemcsak a munkatársait, hanem a pré­mium elosztását is irányít­ja. önállósága révén kevés­bé kötődik a tmk_műhely- hez, amelynek leterheltsége nem mindig tette lehetővé egy-egy feladat kivitelezését. Jó volt azért, is, mivel a be­számolókból kitűnt, hogy né­hány téma „kinőtte” önma­gát. Példaként említhetem a pvc-ellátó rendszer bővítését, hiszen az eredeti elképzelés korántsem volt olyan komp­lett, mint amit másodszor hagytunk jóvá. A kábelgyár egyik új tö­rekvésének gazdáját, Magyar Józsefet, a gyártmányfejlesz­tés csoportvezetőjét keres­tük meg elsőként: — Szolgáltatásainkat sze­retnénk bővíteni azzal, hogy elkezdjük gyártani a kábel­tartozékokat: sarukat, hüve­lyeket. Vevőink jelezték, hogy az ellátás nem kielé­gítő, ezért a fejlesztését be­építettük feladattervünkbe is. Az elmúlt fél évben meg. érkezett az előállításhoz szük­séges két excenterprés, így most már csak egy hozzá­juk kapcsolódó célgép kivi­telezése van hátra. Emellett a feladataim közé tartozik a szabadvezetékek vizsgálata, mind. rendelési, mind fej­lesztési oldalról. Ma már a megrendelők sokoldalú in. formációt kérnek a gyártó­tól. Amennyiben ehhez egy új mérést kell kidolgoznunk, a szükséges műszert nekem kell beszereznem­Egy svéd üzlettel kecseg­tető fejlesztési feladatról szá­mol be Varga Pál gyártás­fejlesztési csoportvezető: — Exportra gyártandó ter­mékekhez készítek techno­lógiai utasításokat, például különleges igény kielégítésé­re. Végeredményben ide tar­tozik az A1—59 jelzésű ötvö­zettel folytatott kísérlet is. Lényege az, hogy ideális ve­zetőképességű és szilárdsá­gú kábelanyagot nyerjünk. A kísérleteket együtt kezdtük el az inotai alumíniumkohó fejlesztőivel és ha ilyen jó ütemben haladunk, év végé­re megtaláljuk a legkedve­zőbb összetételt. A gyorsa­ság sokat jelent, hiszen a svéd partner már jelezte vé­teli szándékát. Ebecz Lajos beruházási csoportvezető annak a fej­lesztési témának a felelőse, amelyet eleinte tőkésbeszer­zéssel kívántak megvalósíta­ni, de kiderült, hogy az en­gedélyezési eljárás rendkí­vül hosszadalmas, nem be­szélve a tetemes valutakia- dásról. — Piaci felmérések szerint megnövekedett az igény a sodrott, szigetelt légvezeték iránt. Mivel a meglévő be­rendezéseink némi kiegészí­téssel alkalmasak ennek a gyártására, ezért elhatároz­tuk, hogy saját erőből meg­tervezzük és előállítjuk a szükséges forgó leadót. A napokban kaptuk meg az el. ső kész darabot a nógrád- megyeri ipari szövetkezettől, az ottaniak kitűnő minőség­ben hajlították meg a ké­szülő berendezés „lelkét”. A gyorsaság érdekében egy- egy résztervet azonnal to­vábbítunk a kivitelezőnek. S hogy mi se gabalyodjunk be­le e kusza gyártási folya­matba, ezért hálótervet ké_ szítettünk, amelyen ponto­san nyomon követhető, hol tartunk. T. Németh László Képek: Rigó Tibor ■ A hajdani Báthori— Hüttner-kastély falai' kö­zött kapott helyet Szarvas- gedén a községi elöljáróság. Itt találkozom Motoska Fe- rencnével, aki a napi négy­órai hivatali munka vége felé jár már. Éppen távo­zik az egyik ügyfél, barát­ságos köszönése nemcsak az ügyintézőnek, hanem a ked­ves ismerősnek, a falubeli­nek is szól. — Bizony, már jó har­minc esztendeje annak, hogy átléptem ennek a szobának a küszöbét — mondja az elöljáró, vagy ahogyan őt itt szólítják, Ica néni. — Hi­vatalsegédnek vett fel en­gem az akkori titkár,- Né­meth Miska bácsi. Megtaní­tott gépelni, lassacskán rám­bízta. a legkacskaringósalbb elintéznivalókat is. Meg­szerettek az emberek, én is megkedveltem őket. összekulcsolt kezeit a va­laha jobb .napokat látott, ki­szolgált íróasztalra csúsztat­ja, mintha az öreg tölgy érintése , is fiatal korát hoz­ná közelebb. — Nagyon kellett a kere­setem a mi hattagú csalá­dunknak. Fiatal lányként so­kat betegeskedtem, sokba kerültem én akkor anyátmék. nak. Azt gondoltam magam­ban, ha mindjárt kondásnak szegődök is el, de dolgoz­nom kell. Hát így kezdődött. S mondhatná, tart azóta is az a töretlen lendület, ami­Az egykori kisbíró „Minden eset emlékezetes..." vei nap mint nap érkezik, s gombolyítja-irányítja az ösz- szekuszálódott intéznivalók fonalát. — Különös szerep várt rám nem sokkal ezután — folytatja szemlesütve, sokat sejtető tekintettel a számá­ra is kellemes. múltidéző emlékezést. — Kisbíró let­tem, ami azzal járt,, hogy napjában legalább egyszer „végigdofooltam” a falut. Jó néhány helyen el kellett is­mételni, hogy „közhírré té­tetik”, s aztán mondtám a bejelentenivalókat, a hir­detményeket. Hej, pedig eleinte de restelkedtem! Mi­kor körém gyűlt a sok em­ber, szívem szerint elfutot­tam, s meg sem álltam vol­na a községházáig. Aztán már nem zavart a bámész- ‘kodó gyülekezet, tettem a dolgom, ahogy azt elvárták tőlem. Beszéd közben hosszan rám néz, mintha tőlem vár­ná a biztatást, hogy miként és hol is folytassa. Számára* nincs emlékezetes eset, mert mindegyik az. Megszámlál­hatatlan, látható és „látha­tatlan” aktán hagyta ott a keze nyomát. Ezek mindegyi­ke ezerarcú emberi sorsokat rajzol, melyek . csak a jó szándékú ember előtt mutat­koznak meg tisztán. — Reggelenként, úgy fél nyolc tájban, indulok el ott­honról, de idejövet úton-út- félen megállítanak. Ki ezt panaszolja, ki azt. Az egyik a fiát várja már napok óta, hogy az új csillárt felsze­reltesse vele. A másik ka­pualjban azon siránkozik va­laki, hogy neki is jó lenne egy zisák pétisó, dehát nincs, laki a vállára vegye! Már hogyne lenne, felelem neki. Csak. elbírunk ketten egy zsákkal, férfiember nélkül is! Tudja, nekem is van egy hetvenhárom éves édes­anyám. Nem kell, csak rá gondoljak, máris szánom mindahányat, főleg a tehe- teüénebbjét. Meg aztán em­berség is van a világon — teszi hozzá csendesebben, s aztán már ezen a vissza­fogottabb hangon mesél sa­ját kis családjáról: a fér­jéről és magáról. — Nekünk nem születtek gyerekeink — bár mássá te­hetném ezt a megmásítha­tatlan tényt —. talán azért esik meg a szívem azokon, akik egyre csak hazavárják fiukat, 'lányukat. Várják a támaszt nehéz napjaikban. Mi a párommal csak egy­másra számíthatunk. Így ta­nultam meg azt, hogy mer­jek nekifogni szokatln- náhb munkának is. Mi ná­lunk én metszem a szőlőt, oltom a gyümölcsfát, festem a szobát, még a szomszéd­nak is, ha. kell. A kőműves- lapát sem ismeretlen az én kezemnek. Csempézek, be­tont keverek, ha kell. És nem ülök fel mások ugra­tásának, ha azzal fogaidnak, hogy miért nem bízom ezt, vagy azt a férjemre. Motoska Ferencné ta­nácstag és párttag is, amel­lett a vöröskeresztes titkári tennivalókat is ellátja. Ez Utóbbiról, legemlékezete­sebb összejövetelükről is szól: — Néhány magamkorabe- livel igen nehéz helyzetben vagyunk, ha egy-egy ren­dezvényt szeretnénk ö&z- szehozni. A fiatalok — ón nem is értem — sosem ér­nek rá, így hát csináljuk, ahogy tudjuk, öregek nap. ját tartunk minden évben. Sütünk. főzünk, tálalunk.. Messzire érződik a jó disz­nótoros vacsora illata, ami­kor felcsendül a zene, egy­re több a mosolygós arc kö­rülöttünk. S nekünk ez a legnagyobb fizetség a dol- . gunkért. Mihalik Júlia Ml It f h til kt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents