Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. Életkép Harmincadik születésnap után Kharón segítője Pillanatképek a felsőpetényi nevelőotthonból Magas, erős testalkatú asszony. Arca joviálisán ke- rekded, kora hatvanon túl, hangja kicsit mély-rekedtes, mint aki sokat cigarettázott. Mint, aki sokat virrasztóit és sokat tűrt, sokat várt... Mire is? Nem, nem az elmúlásra. Arra a néhány pillanatra, amikor a másik irtár'' messze jár. Nincs ebben semmi különös. Ezt a foglalkozást maga választotta; elkísérni az utolsó percekben is azokat, akik nem a mai kor divatja szerint kórházban, hanem kivételesen, otthon térnek örök nyugovóra. Ez a kor már csak ilyen. Ehhez a természetes állapothoz ma már csak igy juthat», többnyire az ember. A gyerekek távol élnek a szülőktől, és a költő így kesereg: „az öregek egymást temetik el az élet végére érve”. A nagycsaládban minden természetes mederben haladt. Még az élet is a végkifejlet felé. Nem volt riasztó az elmúlás, ha betegség súlyát vitte az ember, akkor azért volt szinte természetes, ha nem, akkor az öregség, elaggottság természetes lépésével tűnt el fokozatosan családja köréből az ember. De mindig volt vele-körülötte valaki... Egy p.-i konyhában ülünk a magas asszonnyal és arról beszélünk, hogy már a hetedik helyen vállalja fel az utolsó útra induló kíséretét. Ezt úgy mondjuk mind közönségesen, hogy gondozását vállalta eddig hatnak (nőknek, időseknek, betegeknek) olyanoknak, akik vagy maguk kérték fel erre az emberi szolgálatra, vagy hozzátartozóik bízták meg ugyanezzel. Most is háznál vagyunk, most is gondozást vállalt, ami helybenlakással, kis fizettséggel és talán valamiféle ellátással jár, az összeg mindössze kiegészítheti a nyugdíjat, amit az asszony kap sok-sok évi, főként hivatali munkája után. Vállalt gondozást már vidéken, Pesten, kis helyen és nagyvárosban „ebből nem lehet meggazdagodni, szeretem az öregeket, vonzódom hozzájuk...” Csendes inkább, mint lármás vagy nagyhangú. Határozott kissé, de nemigen parancsolgathat, legfeljebb arra ügyel, hogy a „társ”, az, akinek útját egyengetnie kell, , az utolsó percig érezze; nincs egyedül. A görög mitológiában él Kharón, a révész, aki a lelkeket csónakján átviszi abba a másik világba. A testet is kísérni kell, mert enélkül embertelen minden, ami történik. „Érdekes —, azt mondja —, hogy mindnyájan mennyire megőrizték végig a saját karakterüket”. Csak egyikükkel volt nagyobb gond, egy valamikori postafőtiszt özvegyével, ő hónapokra elborult;, s el is került mellőle, mert „klinikai esetté vált, szegény”. De a többiek. Megmaradtak végig annak az embernek, akik egész életükben voltak. Az asszony éppen ebben segítette őket puszta jelenlétével. Talán valóban a legtöbb amit az ember a másikért még tehet. Hálát, köszönetét már nem -várva, szolgálva egy életet a legvégén. Megértjük még ezt, vagy már nem tudunk mit kezdeni vele? Hogy valaki Kharón ladikjához kísérje az útnak indulókat. Mindenféle eskü és hivatás nélkül. (T. Pataki) Töredékét sikerül csak felfedezni, bebarangolni annak a hatalmas nagy parknak, amely a felsőpetényi nevelő- otthonhoz tartozik. Közben nem tudjuk, a sok tucatnyi fa- és cserjefajtában, az égbe nyúló faóriásokban gyönyörködjünk-e, vagy a tisztások, beugrók, lugasok meglepetéseit számlálgassuk ösz- sze. A rejtett, kis játszótereken számtalan praktikus, vidám játékot látunk. Szemnek szép, gyerekeknek kedves a fából faragott játszópark. És ott vannak a vonatocskává kinevezhető fényesen csupasz lefektetett platántörzsek, a meseházak — sorolhatjuk hosszan. Nem lehet unatkozni — akár minden szabadban töltött naphoz más „búvóhelyet” lehet találni. Az otthon belseje, élete azonban gazdagabb a parknál is. . . Széles korhatárúvá kezd átalakulni ez a jól ismert, a megyén kívül is a legjobbak között számon tartott egykori óvodás nevelőotthon. Hetvenöt gyerek öt csoportban él itt — tízen iskolások, egy már felső tagozaton tanul. Mire jó ez? — kérdezheti egy kívülálló, arra gondolván, ha már kialakult egy jó színyonalú óvodás nevelőotthon, minek keverni a profilt. A magyarázat egyszerű. Nem akarják mindazt elveszíteni, amit már megnyertek. Mire sikerült egy-egy kibillent életet egyenesbe állítani, feloldani a görcsöket, családias kapcsolatot teremteni, jön az iskola, az intézményváltás. — Nehéz elszakadni és az elszakadás miatt nagyobb a törés. Ezt szeretnék elkerülni. S hogy maradhatnak, helyben kezdhetik az iskoláséveket, és gyakran a testvérek is együttmaradhatnak. A „régiben az új” — csodájára járunk a felújított kastélyrészben kialakított lakosztálynak. „Friss” modell. Hasonló egy lakáshoz, egy otthonhoz, annak minden funkciójával. Különböző korúak kapnak itt helyet. Sztruhár Jánosnét Amálka néninek ismeri mindenki a környéken és a gyermekvédelemben. Ez nem gügyögő megszólítás; a minisztérium, az OPI képviselői ugyanígy tudják, mondják. Sokan szinte a 30 év előtti kezdéssel együtt ismerték meg őt, gyöngéd szigorúságát, harcosságát, ügyszeretetét. — Bár az egészségügyi és a belügyminisztériumi tárca is pályázott 1956 után erre a kastélyra, a művelődésnek sikerült megkapnia. Leírhatatlan állapotod uralkodtak. Még takarónk sem volt, s az élelmet is gyűjtögettük. A járás lovas kocsija hozta a lisztet, a babot. Ágyneműt a balassagyarmati kollégiumból, ágyakat a pincékből szedtünk elő. A személyi feltételek sem voltak ragyogóbbak. Meg kellett tanulni a gyermekvédelem alaptörvényét. Nem a gyerekek vannak értünk, hanem mi a gyerekekért, bár ez az egész pedagógiára is érvényes. — A mi területünkön fokozottan igaz, hiszen csak ránk számíthatnak. Még a fizikai dolgozók is „család- pótlék”-ot jelentik. Minden nap tanultunk, vitatkoztunk, képeztük magunkat. Kidolgoztuk a „Minden napod legyen öröm” rendszerét. Sütöttünk, főztünk a gyerekekkel együtt, végigkísérték például a búza útját a magtól a cipóig. Szépek voltak mindig a születésnapok, — igyekeztünk egyéni dolgokkal kedveskedni mindenkinek. Közös öröm volt a rajzpályázatok sikere. ☆ Nem marad el a folytatás — az újdonságok bevezetér se, a fejlesztési lehetőségek megragadása mellett az elmúlt tíz évben a hagyományokra épített Bíró Ottóné igazgatónő. Ma is van „délutáni örömszerzés”, mostanában is szívesen fogadják, ha a gyerekek a falusi családok életébe bekapcsolódhatnak, amikor meghívást kapnak disznóölésre, egy-egy hét végére. Életre nevelni, csökkenteni a bezártság érzetét, felzárkóztatni anyanyelvben, képességekben az otthon lakóit a családban növekvőkhöz — ezek a legfőbb célok. A nevelőtestület — sok a fiatal arc is — boldog embereket szeretne szárnyra ereszteni. A 30. születésnapi találkozóra eljött néhány fiatal a hajdani növendékek közül. Szakmát szereztek, továbbtanultak, családot alapítottak. A születésnapi torta gyertyáit az ő gyerekeik fújták el. G. Kiss Magdolna Késik a tejszállítás Wégy 10 tonna keszegi kS- ” vet, rakd sorjába hordó alakú boksába, keményfával, cserrel, tölggyel vagy akáccal gyújts alá, parázsló tűzzél hevítsd 26—28 órát, s nyersz belőle 5 tonna égetett mészkövet! — röviden ennyi a receptje az ősi házépítő anyagnak, amelynek egyik tapasztalt ismerője Sörös József, aki a Dej- tár melletti Nagykatlan dűlőben évtizedek óta űzi nagyapja, apja mellett tanult mesterségét. A hatvanesztendős mészégető megfáradt az eltelt évek alatt, s habár munkájában is társként dolgozó felesége mindenben segíti, mind kevesebb alkalommal lobban fel a tűz az idős boksában.- kulcsár Megyeszékhelyünk jó néhány élelmiszerboltjából jelezték olvasóink, hogy reggelente nem jutnak idejében tejhez, tejtermékhez. Előfordult, hogy a reggelre várt szállítmány délben érkezett meg és érthető okokból ilyenkor már az üzlet sem akarja átvenni az egész napra rendelt mennyiséget, mert a nyakán maradna. Az okokról kérdeztük dr. ispán Károlyt, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói üzemének igazgatóját. — Üzemünk a hálózati egységektől nem kapott értesítést szállítási ütemtelenségről. Mindössze a Palóc - ker központja jelezte, hogy az egyik nap késett az áru. Szállítási vezetőnktől megtudtam, hogy egy járművünk meghibásodott, ezért az ilyenkor szokásos mentesítő teherautó beállításáig némi csúszás előfordulhatott. — Hány gépjárművel ju- varoznak? — Szállítási feladatainkat 34 gápjérművel látjuk el és összesen 610 boltba, intézménybe visszük a tejtermékeket. — Más probléma nem jött közbe, hiszen egy jármű kiesése nem tűnik olyan vészesnek? — Sajnos, elég nagy üzemünkben a fluktuáció és ez. bizony előidézhet késedelmet. Azt viszont nem értem, hogy csak délben kapták meg az árut. S, bár az előbb 34 gépjárművet említettem, Salgótarjánba mindössze 5 jár. Nos, ha ebből egy kiesik, egy-egy körzet ellátásában zavar támad. Egyébként személyesen végigjárom az érintett üzleteket, hogy kideríthessük, mi okozta a gondokat. (németh) Csempész-Találékonyság" Üjabban több kokaincsempész a kábítószert a tápcsatornájában, 1,5 cm átmérőjű és 3—4 cm . hosszúságú, jól elkötött óvszer vagy ujjvédő gumiban igyekszik átjuttatni a határon. Egy-egy zacskó mintegy 5 gramm kokaint foglal magában. A zürichi repülőtér rendőrsége nemrég tíz kolumbiait tartóztatott le, és szállított be az egyetemi kórházba. Ott röntgen- és ultrahangos vizsgálattal kinek-kinek a hasüregében 45—110 ilyen kis zacskót fedeztek fel. A csempészek hasonló trükkje már több halállal végződő mérgezésre vezetett. A gyomornedveknek jobban ellenálló csomagolás ugyan csökkenti a kockázatot, egyszersmind meg is könnyíti, hogy a csempészést leleplezzék. A kórházban a csempészek szervezetéből enyhe hashajtóval távolítják el a kokaint tartalmazó tokocs- kákat. A többi a bíróság dolga...
