Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
A nógrád a Cserhátban A vidéki élet változásait pásztázó sorozatunkban ezúttal — időszerűsége miatt is — úgy szólunk szándékunk szerint a Cserhátról és a falusi üdülés dolgairól, hogy országos kitekintésre is vállalkozunk. Az oldal képanyagában látható idős fénykép 'egy korabeli (ötven évvel ezelőtti!), levelezőlap másolata és Antal Károly, Szé- esénvben élő honismereti kutató megjelenés előtt álló Balásnc Palásthy Klára szép nyarakra emlékszik munkájából való a szerző nagyvonalú segítőkészsége nyomán. A munka egyébiránt rövidesen megjelenik az al- sótoldi tanács segítségével. Címe sokat mondó-ígérő: Szemelvények a Cserhát- völgyi községek történetéhez 7 2fi5— 1 983. Cserhát-völgyi A szép nevű gépész. Szerelemhegyi János Szentivánból honismereti közlemények 1. szám. Más szóval lesz kettes, hármas és így tovább. . . ☆ Miért érdekes ez az öreg fotó? Kiindulási és egyben bizonyítása alapja annak, hogy Nógrádot. s ezen belül főként a cserháti hat község legjobb fekvésű települését — Cserhátszentivánt a valamikor körjegyzőség székhelyét. már ötven évvel ezelőtt felfedezték és ..beszervezték" a falusi üdülés céljaira. Jó. de miért fontos ez? Miért erdekes ma visz- szanézni az öt ven év előtti gyakorlatra? Elsősorban a tanulság kedvéért. Azután a magyarázatért: miként történt, hogy éppen Cserhát- szentiván és Alsótold! kapott helyet egy fél évszázaddal ezelőtt kiadott idegenforgalmi-üdülési útikalauzban? Mi van emögöít. vagy inkább így: kik voltak azok. akik ezt a Cserhát-völgyi világot fantasztikusan szép környezetével, értékes levegőjével. vizeivel! akkor bevonták az általános üdülési lehetőségek körébe? Mára maga a tény sem eléggé közismert, hogy ugyanis Nógrád megye és főként Cserhátszentiván egy jól prosperáló-működő üdülési centrum volt a maga idejében. . . Miközben a rádió .Hurrá, nyaralunk!” címmel órás műsorokban foglalkozik e kérdéssel: miért nem terjed kellő mértékben hazánkban a klasszikus értelemben vett falusi üdülés? Más ugyanis a falusi turizmus (utazás elsősorban) más az üdülőfalu (megvásárolt régi házak egyéni hasznosítása) és megint más a falusi üdülés, amely jószerivel ismeretlen a mai gyakorlatokban. Számos tanulság kerül elénk. Az ország zöldtérké- péről évekkel ezelőtt hallottam először, jómagam láttam is ezt a térképét: a falusi üdülésre a táj adottságai alapján Nógrád megyét és azon belül is a Cserhátot jelölték a „legmérgesebb” zöldre: egészen mélyzöldre a felmérést végző szakemberek. Ez a zöld és árnyalatai egyben .azt is mutatták, hogy mely tájak vannak kihasználatlanul. s melyek a túlságosan igénybe vett vidékek (Balaton például). Nógrád szabad terepe lehetne — újra — a falusi üdülésnek. Az ezzel kapcsolatos próbálkozások azonban rendre megfeneklettek. A személyes és levélbeni felkérésekre — lássanak vendégül hosszabb- rüvidebb ideig hazai és külföldi nyaralókat — a megkeresett községek lakói alig válaszoltak. A konklúzió- végkövetkeztetés jelenleg megmarad ennél a megállapításnál: a maiaknak nincs szüksége anyagi oldalról nézvést a vendégek fogadására. Túlontúl egyszerű ez így, azért gyanús az ..igazsága". Miközben kínos erőfeszítések történnek másfelől a falun élők. s főként az asszonyok! munkalehetőségeinek megteremtésére. Miközben ma már egyre kevesebb a lehetőség — vagy semmi — arra, hogy tisztán szociális alapon munkahelyeket teremtsünk bárhol az országban — alighanem az érdekeltség is megjöhet magától. csupán a gyorsan változó gazdasági körülmények szigorodásával. Ide kell majd időben a felismerés, a szervezhetőség és az a néhány, saját környezetének értékét felismerni tudó patrióta, aki a vállalkozást is képes úgy tekinteni. mint egyének és közösségek (falvak) felvirágoztatásának lehetőségét. Amint ez volt már egyszer a mi vidékünkön, amikor Cserhátszentiván a falusi üdülés egyik hazai paradicsomaként vált ismertté. De most már nézzük a történetet! Az öreg képen egy levelezőlap Strandfürdő aláírással. Cserhátszentivánt ábrázolja a falu toldi bejárata felőli szélénél. Ez a kép fogadta a harmincas években Az egykori üdülők így látták Szentivánt a Partioldal utca kertjeiből ötven évvel ezelőtti képeslap a szentiváni strandról, háttérben a zsilipes gát, s a völgy a falu felé azokat a városiakat, akik vagy hallomásból vagy egy korabeli üdülési útikalauzból (mert volt ilyen is, mi csak tervezzük évtizedek óta a megjelentetését egy hasonlónak) értesültek a szentiváni üdülés lehetőségeiről. Hát. akkor nézzük mégis először magát a kiadványtl Távolról érkezett túrázók Szentiván főutcáján A Cserhátból Szentiván és Alsótold szerepel benne — ez utóbbi a Sándor panzióval. Az 1917—38-ban kiadott kalauz teljes címe ez: Bükk, Mátra. Hegyalja. Nógrád. Salgó és Cserhát vidéke — útikalauz — 210 képmelléklettel'. Springer József könyvkiadó. Tátraszéplak— Pöstyén, Korytnica v. fürdő -titkára. Debrecen, 1937—38. Ott nyomtatták ugyanis. Az első és második kiadás teljesen elfogyott, a szóban forgó már a harmadik kiadás volt. A fotókat egy Pásztón ma is élő fotográfus. Sztanek Ede készítette és említés esik egy bizonyos Fries Béláról is (jómagam három Fricset ismerek Salgótarjánban az egészen fiatalokat nem számítva!). Teljes körű leírást adott ez a máig hány zó (újkori) kiadvány a falun üdülés lehetőségeiről. A subalpini klímáról, a közlekedésről, a lakás- és ellátásról, a fördő- zésről, az egészségügyi előnyökről, a turisztikai lehetőségekről. tekintettel a környékre, de hogy fogalmunk legyen arról, milyen volt a leírás, íme egy kis részlet „Esetlegesen diétikus koszt némi ráfizetéssel szintén kapható. Állandó orvosi felügyelet a vendégek részére.” Vagy egy másik részlet, ami már a „magyarázathoz'’ is elvezet: .,Felvilágosítást bármikor készséggel nyújt mindenki kérésére a községfejlesztő bizottság — községháza.” Természetesen Cser- hátszentivánon. Ahol napi négy pengőért teljes ellátásban nyaralhattak a városi családok. Magam, amíg nem láttam a helyszínen a szentiváni strand máig megmaradt nyomait az évtizedek alatt eivadult környezetben, alig hittem el a régi füzet állítását. Miszerint meleg forrásból! 70x18 méter, úszásra alkalmas medencéjű strandfürdője lett volna Cserhátszentivánnak. De hogyan, miből, kik által? Csak lassan, fokozatosan élesedik a régi kép. A kezdetekben jelentős szerepe lehetett a Cserhátszentivánt Ecseggel összekötő tündérszép völgynek, a szentiváni Szigettől (!) úgy fél óra járásra levő Hármas- forras nevű pontnak, ahol valóban három forrás folyik össze. Ott már a harmincas éveket megelőzően is országos cserkésztáborok voltak minden évben. Ország- járta, szavahihető egykori tanúk állították: hazánk legszebb völgye ott található a Hármasforrásnál! A völgy bejáratát balról a Bézma (Bészma?) jobbról a Kandikó (Kangyikó) és mögötte a Középhegy őrzi. A környékre jelemző, hogy talán még a háború előtt éppen a Középhegyre, annak lapos, egyébként korábban mezőgazdasági művelés alá is vont területére eredetileg szanatóriumot terveztek. A táj és vele a cserhátszent- iváni ember közismert nyitottsága, vendégszerető hagyománya íme így együtt állt: már ..csak" ide kellett származni vagy akár születni (egyre megy) valakinek, aki mindent képes összefogni. Ez a valaki volt a máig mindenki által tisztelettel említett egykori főjegyző — a Korponához közeli Palástról származó Palásthy IstFalusi idill hői ma sincs hiány a szép községben ván. És társai, Iványi József, legendás hírű kántortanító, Iványi Ödön festőművész édesapja, Lörincz Pál és István híresen jó kőművesek, akik a strand zsilipes gátját, és körben a kikövezést végezték, de éppen ők építették ötven éve a ma is szolgáló szentiváni orvoslakást és rendelőt. Említés esik bizonyos Kovács Józsefről is, aki a fürdőhelyen nem csupán a kabinok kezelője volt, de értett mindenhez, ami az üdüléssel kapcsolatos lehet és „jól kommunikált” a vendégekkel (korábban Ecse- gen, a Beck-kúrián szolgált belső inasként), tudott ajánlani azonnal fizetővendégeket fogadó házat, mondjuk a közkedvelt Partioldal utcában. . . Szerelemhegyi János akkoriban gépészként dolgozott. Jó gépésznek említik máig a régiek, tőle azt tudhatja meg az ember, hogy itt minden négyzetméter célszerűen volt kihasználva öt ven évvel ezelőtt. Vele járjuk az egykori patakmedret. ami párhuzamos! a fürdő állandóan elfolyó vizének medrével. A korabeli molnárok építették ki egészen a ma már nem található malomig. Errefelé acélos búzát, gabonát termett az a táj is, ami ma Told felől közeledve kétoldalt legelőnek is rossz parlagföld. A célszerűség mindenben nyomon követhető. A házaknál meglevő „kapacitás" eredménye volt, hogy nem kevesebb, mint tíz! első osztályú szobát és további tizenyolc másodosztályút hirdettek a falusi üdülőknek. Napi ötszöri étkezéssel négy pengő volt az ellátás-szállás. Amúgy nem igaz az sem. hogy elsősorban a rászorultság vitte a Szerclemhegyiék mai otthonában is fogadtak vendégeket ölven évvel ezelőtt rült, mert az első világháborúban szerzet! tüdőgyengesége miatt ilyen tájra kellett kerülnie. Érdeme máig tanulság is. A táj vagy megtalálja emberét (embeSüti a nap, dagasztja az ágyneműt... szentivániakat a falusi üdülés mezsgyéjére. Más volt itt is a magyarázat, más az ok, a kiindulási alap. Más nem ilyen egyszerű, mint minden az életben, amire csak a kényelem keres és talál egyetlen okot, ha valami miatt vizsgálni kényszerül egy- egy jelenséget. Odafent, a Partioldalban, már Bercsényi István kőművesnél (maguk is fogadtak vendéget gyakorta régen) közelebb kerülünk a teljesebb igazsághoz. Eltérő módon volt szükségük az embereknek erre a nyári mellékesre. Bercsényiékhez például járt nyaralni Dósa Ica színésznő és mások, elsősorban a jó konyháért, a csodálatos panorámáért és a jó vízért szerette ezt a tájat. Vele jöttek néha barátai is és akkor a Partioldal kertjei gramofonzené- töl élénkültek „Julcsa. ha kimegyek a piacra. . ." S közben sült a rétes, amit Bercsényi, néni saját kezűleg, nyújtott, itt valahol az árnyas fák alatt. Palásthy István pesterzsébeti létére ide azért keA hegyoldalban átvezetett Szuha-patak részlete Ma ilyen képet mutat ai egykor népes strand Bercsényi Istvánéknál nyaralt Dósa Ica gyakran reit). ' agy marad magának. De a mai kor háziasszonya csak akkor gondolhat vendégekre, ha önmagát jól el tudja látni a falusi boltból. Ilyen „egyszerű” ez. T. Pataki László Képek: Kulcsár József
