Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
1987. július 25., SZOMBAT NOGRAD 3 Korszerűbb gondolkodással, gyakorlattal a megújulásért Irta: Geczi Janos Átalakítás és nyíltság. E két szó orosz megfelelőit, amelyek a Szovjetunióban kibontakozott mélyreható változásokat jelölik, a legtermészetesebben használják világszerte a tömegkommunikációs eszközök. Ez is érzékelteti, hogy a nemzetközi közvélemény érdeklődő figyelemmel kíséri a világ első szocialista országában lezajló folyamatokat. Ezek legfőbb céljai: egyrészt válaszolni a kor kihívására, ezáltal is igazolva, hogy a szocializmus életképes, hatékony, humánus társadalmi rendszer. Másrészt megújulni valamennyi területen, ami egyaránt vonatkozik az alapra, felépítményre, a szociális, kulturális viszonyokra, a társadalom egészének minőségére. A szovjet nép fontosnak tartja a társadalmi fejlődés gyorsítását, az ezt fékező ellentmondások feloldását. ,.A történelem nem hagyott nekünk sok időt e feladat megoldására. Az átalakulás, menete, az átalakulás eredményei alapján fognak ítéletet alkotni a szocializmus lehetőségeiről, arról, hogy a szocializmus mit ad gyakorlatilag az embernek, mennyire hatékony a társadalom szociális sezmpontjából” — mondotta Mihail Gorbacsov előadói beszédében az SZKP Központi Bizottsága júniusi ülésén. Érdeklődés és bizalom A Szovjetunióban végbemenő átalakítást, a társadalmi . élet demokratizálását az emberek milliói mind szélesebben támogatják. Ezt tapasztalhattuk a közelmúltban ott-töltött néhány hét alatt a párt- és állami élet vezetői munkatársaival az SZKP társadalomtudományi akadémia tanáraival, tudósokkal, közgazdászokkal, szociológusokkal folytatott eszmecseréink során, az ipari és mezőgazdasági üzemekben tett látogatásaink alkalmával munkásokkal és kolhozparasztokkal beszélgetve. Érzékeltük azt a nagy figyelmet és érdeklődést, amely a párt központi szerveinek munkája, döntései iránt megnyilvánul és mélyen gyökerező bizalommal párosul. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a párt felismerte a sokak által igényelt társadalmi, gazdasági változások szükségét, ösztönzi, szervezi és vezeti a kedvező folyamatok kialakulását. Őszintén feltárja az élet minden területén az előrehaladást akadályozó ellentmondásokat. Az átalakítás döntő tényezője, hogy a munkásosztály igényli, és bátran halad a megújulás útján. Az SZKP főtitkára szavait idézve: „nagyfeszültségű energiával tölti fel az átalakulást.” Természetes, hogy az átalakítást szolgáló nagy horderejű határozatok, intézkedések különböző véleményeket váltanak ki, amelyek hatással vannak a beidegződésekre, az élet megszokott menetére. A változásoknak széles körű, támogató aktív cselekvő hívei és végrehajtói vannak. Ugyanakkor reálisan számolnak azzal, hogy vannak olyanok, akik félnek a változásoktól óvatosak, csupán szemlélik az eseményeket, kivárásra rendezkedtek be, vagy éppen nyíltan ellenzik a megújulás folyamatát. Nem arról van szó, hogy ezek az emberek tudatosan a szocializmus ellen lépnek fel. A megszokottság, a rutin és az újra a változtatásra irányuló gondolkodás igénye jelentkezik náluk egyidejűleg, s ez problémákat okoz. A párt megértést, türelmet tanúsít velük szemben, érvelő, meggyőző szavaival jó lehetőséget ad számukra is a megújuláshoz való alkalmazkodásra. Tapasztaltunk a változások iránti elszántságot a pártszervekben, -szervezetekben is. Az utóbbi abban is megnyilvánul, hogy az irányítás különböző szintjein a feladatok megvalósítása érdekében tervszerűbb és céltudatosabb a munka, növekszik a kommunisták aktivitása. A személyes tevékenység kibontakoztatása érdekében konkrétabbak a megbízatások. A párt szerepével munkájával kapcsolatban is több helyen megfogalmazódott a korszerűsítés igénye, amely főként abban jut kifejezésre, hogy a párt elsősorban politikai kérdésekkel, az emberi tényezőkkel, a káderek nevelését szolgáló politikai képzéssel foglalkozzon többet; a párt- és állami szervek közötti munkamegosztás érzékelhetőbben határolódjon el; növekedjék a tömegszervezetek szerepe a feladatok kialakításában és megvalósításában. E területen figyelemre méltó kísérletekkel, jó tapasztalatokkal ismerkedhettünk meg. A párt az átalakulás folyamatának élén halad, tennivalóit felelősen oldja meg. Fellép a rossz, beidegződött gyakorlat, a bürokratikus vonások ellen. A tömegek részéről megnyilvánuló bizalom és elhatározottság még inkább a következetes, határozott cselekvésre ösztönzi a pártszerveket, a kommunistákat. Mint elmondották a siker jórészt azon múlik tehát, hogy miként erősödik a párt egysége, vezető szerepe a hatalmas energiákat mozgásba hozó társadalmi kibontakozásban. Gyökeres változások Ma a Szovjetunóban a munka középpontjában a Központi Bizottság 1985. áprilisi ülése, az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtását elősegítő januári, júniusi KB-üléseken megfogalmazott célkitűzések valóra váltása áll. Az új gazdasági gondolkodás, amely feltétele az ország intenzív fejlődésének, megköveteli annak tömeges felismerését, hogy nem lehet tovább a megszokott módon gazdái- kodni. Felismerték, hogy az eddigi teljesítmény nem elégséges, a szovjet gazdaság többre képes s ehhez rendelkezik minden feltétellel. Nemcsak mennyiségi növekedés a cél. Az intenzív átalakítás azt követeli, hogy korszerű gépekkel, berendezésekkel jobb minőségű termékeket állítsanak elő. A legfontosabbnak tartják a termelés hatékonyságát, a gazdasági növekedést szolgáló tudományos-technikai haladás gyorsítását. E területen is olyan változtatást terveznek, amellyel elérhető a műszaki fejlesztés, a tudományos-technikai vívmányok alkalmazása a termelőtevékenységben, az adott kollektívának, az egyes dolgozónak érzékelhető, kézzelfogható hasznot nyújtva. A Szovjetunióban megkezdett gazdasági reform egyik fontos feladata éppen az, hogy megteremtse a belső közgazda- sági ösztönzést a tudományos-technikai eredmények alkalmazásához, hogy a vállalatok és egyének maguk keressék a legkorszerűbb újdonságokat. Mindehhez gyökeres változásokra van szükség a szovjet népgazdasági mechanizmusban. Azt is hangsúlyozták azonban, hogy a szocialista gazdaság évtizedeken keresztül kialakult formáit, módszereit történelmi szükségszerűség hívta életre, s hiba lenne valamennyi elemét egyidejűleg tagadni. A régiek közül bevált, hatékony eszközöket az újakkal, korszerűbbekkel ma is alkalmazzák. A szovjet elvtársak elmondták, hogy tanulmányozzák más szocialista országok, köztük hazánk, gazdaság- irányítási tapasztalatait. Ezek közül az alkalmazhatókat kellő körültekintés, többoldalú kísérletezés, elemzés után, a nemzeti sajátosságok figyelembevételével hasznosítják. A gazdaságirányítás folyamatos átalakításának alapja az állami vállalatról (termelési egyesülésről) szóló törvény, amelynek lényege, hogy erősítik a központi irányítást, érdemben növelik a vállalatok önállóságát, öntevékenységét, jobban figyelembe veszik a fogyasztói igényeket. Mindezt közgazdasági eszközökkel, az érdekeltség növelésével igyekeznek megvalósítani. A Lett SZSZK-ban' tett látogatáskor is kifejtették vendéglátóink; helyben tudják legjobban, hogy milyen termékek előállításához rendelkeznek a legjobb adottságokkal. A gyártók és felhasználók közötti szerződéses kapcsolat, a fogyasztói igények ismerete nagy segítséget nyújthat ehhez. Ahol már kísérletképpen bevezették, mint például a moszkvai autógyárban tapasztalni a vállalkozó szellemű magatartást. Korábban a részleteiben kidolgozott és a vállalatokra kiosztott tervmutatók, utasítások nem adtak módot a termelőegységek önálló működésére. Most a népgazdasági mechanizmusnak olyan termelési és társadalmi feltételek megteremtését kell szolgálnia, amelyek a vállalatokat a legfőbb feladatuk elvégzésére, a népgazdasági és a fogyasztói igények minél teljesebb kielégítésére, a szükséges termékek minél kisebb ráfordítással történő előállítására ösztönzik. A termelési és a szociális fejlesztés közvetlenül, sőt elsődlegesen a vállalat eredményeitől függ majd. A gazdasági elszámolási szerződési, mint a gazdasági gyakorlat új kategóriáját vezetik be. Ez lesz a munkabérnek és az anyagi ösztönzésnek, a vállalat termelési, tudományos «és műszaki fejlesztési alapjának és a szociális fejlesztési alapnak a legfőbb forrása. „Hogyan is fejlődhetne gazdaságunk, amikor védettséget biztosít a lemaradozó vállalatoknak, az élenjárókat pedig bünteti?” — vetődött fel a kérdés az SZKP legutóbbi központi bizottsági ülésén is. Az új törvény kimondja a tartósan veszteséges vállalatok felszámolását, általánossá teszi a két műszakos termelést, kivételes, drága gépek esetében kívánatosnak tartja a teljes kihasználást. A vállalatirányítás legfőbb fórumává széles jogkörrel a vállalati gyűlést, vagy az általa választott szervezetet a munkástanácsot teszi. Lényeg, hogy beleszólhassanak a dolgozók a tervek kialakításába, a termeléssel kapcsolatos döntésekbe. Igazgatót választhatnak, javasolhatják a posztjára alkalmatlanná vált vezető elbocsátását. Mindezzel a cél az, hogy belátható időn belül a jelenleginél jobban működő rendszerré változtassák a gazdaságirányítás forradalmi átalakításának. az SZKP Központi Bizottságának júniusi ülésén jóváhagyott programját. ■ki jobban dolgozik, jobban keres Az új gazdasági gondolkodás és gyakorlat teljesen elveti az elosztás, az egyen- lősdi tendenciáit, amikor a jól dolgozók nem kapják meg az őket megilletőt, míg mások meg nem érdemelt juttatásban részesülnek. A feladataikat tisztességgel teljesítők ma is több jövedelemhez jutnak a lazsálóknál. de a különbség jóval nagyobb lehetne. Mint elmondották, ez a kérdés úgy is felvetődik: jó-e túl sokat keresni, s gondolkodni kell azon, hogy a sok pénz milyen hatással van az emberekre? Az anyagi érdekeltséget ma még a Szovjetunióban —, mint azt tapasztaltuk — a Központi Bizottság és a kormány világos és egyértelmű állásfoglalása ellenére jó néhány tényező, úgynevezett kereseti' plafon akadályozza. Azzal az elvvel azonban mindenki egyetért, hogy, ha egy dolgozó, vagy kollektíva a társadalomnak szükséges árukból másoknál jobb minőségben, többet és kisebb ráfordítással termel, ezt mindenképpen honorálni kell. Ellenkező esetben csak remény marad a technikai fejlődés, a minőség javítása, a jövedelmezőség növelése. Többen kifejezték, hogy sokáig az utasítások erejében bízva, a lelkesedésre építve igyekeztek irányítani a gazdaságot, megfeledkezve a lenini útmutatásról. Arról, hogy a termelés növelése az egyéni érdek, az anyagi érdekeltség alapján a lelkesedés segítségével biztosítható. A Szovjet Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete közelmúltban végzett széles körű kutatást. Eszerint a szovjet népgazdaságban foglalkoztatottak többsége számára a termelési viszonyok annak lehetőségét jelentik, hogy befolyásolhassák a dolgok menetét saját kollektívájukban, hogy ne csak jól dolgozhassanak, hanem jól is kereshessenek. Figyelemre méltó tehát az átalakítás olyan hatékony intézkedése, mint a termelésben foglalkoztatott 75 millió ember bérezésének idén elkezdett javítása. Az SZKP programja világosan kimondja, hogy a párt szociálpolitikájának egyik legfontosabb feladata a szovjet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása. A társadalom számára azonban távolról sem közömbös, hogy mire irányulnak a szükségletek körét bővítő lehetőségek. Ezek kielégítése nem öncél, hanem az ember sokrétű fejlődését kell szolgálnia. A társadalompolitika központi kérdése az életszínvonal. A vállalatok nagyobb önállóságára, nyereségérdekeltségére irányuló törekvés azzal párosul, hogy helyben döntik el: a rendelkezésre álló alapokból mennyit fordítanak fejlesztésre jövedelemnövelésre, gyermekintézményekre, lakásépítésre. Ez utóbbi kiemelt feladat. Nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy a Szovjetunióban 2000- re minden család önálló otthonnal rendelkezzen. Jelentős erőfeszítések történtek az ellátás javításáért. A Moszkva környéki megyei pártbizottságon elmondták, hogy az egyéni munkavállalás lehetővé tételét követő első hetekben háromezren jelentkeztek részt vállalni a szolgáltatásokból. Lakásépítési-karbantartási célokra pedig kisszövetkezeteket létesítenek. Egy hasonló vállalkozás dolgozta ki például Kalinyin- grád városi kereskedelmi hálózatának számítógépes irányítási rendszerét. A falun megélénkült a gazdasági élet, amit igazol, hogy 1984-hez képest a szemes termény termelése 37, a hústermelésé egymillió, a tejé 4.3 millió tonnával, a tojástermelés 4,2 milliárd darabbal növekedett. Ebben közrejátszottak az egyre népszerűbb és hatékonyabb, a szocialista mezőgazdasági tulajdon erősödését szolgáló családi vállalkozások is. Jól érzékelhettük az életmód, az élet- körülmények feltételei változásának főbb tendenciáit, az újszerű törekvéseket. A gazdasági egységek a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a dolgozók, a családok szociális biztonságára, helyzetük javítására. Korszerű óvodákat, művelődési intézményeket, egészségügyi és szociális létesítményeket láthattunk. A Legfelsőbb Tanács legutóbbi tanácskozásán törvényt hozott arról is, hogy az ország életének legfontosabb kérdéseit a jövőben össznépi vitára kell bocsátani. Azaz ezentúl szabály lesz az ország politikai, gazdasági és szociális fejlesztésének alapkérdései, az alkotmányos szabadságjogok, az állampolgárok kötelezettségei, s májs egyéb fontos kérdések össznépi megvitatása. Mint a Kommuniszty, az SZKP elméleti folyóirata írja: „A nyilvánosság nem egyszerűen a bajok nyílt bírálatának lehetősége, hanem a tájékozottság, a kulturáltság, az ismeretek kiszélesítése, elmélyítése is". Az elmúlt két esztendő gyakorlata megerősítette, hogy csak ilyen módon lehetséges a helyes politikai döntések megértetése, a tömegek aktív mozgósítása, a változásokban való érdekeltségűik megteremtése. A nyíltság, a kritika és az önkritika, az SZKP-nak, mint kormányzó pártnak a tömegek részéről megnyilvánuló ellenőrzése, a működés valós és megbízható normája is. A Szovjetunióban alapvetőnek tartják a szocialista demokratizmus fejlesztését. Nemegyszer került szóba Leninnek ma különösen Időszerű megállapítása: „A győzedelmes szocializmus nem tarthatja meg győzelmét, ha nem valósítja meg teljesen a demokráciát”. Beszélgetéseink során arról győztek meg bennünket a szovjet elvtársak, hogy igazi siker azokon a helyeken születhet, ahol a párt- és állami szervek. gazdasági vezetők a legteljesebben felhasználják a dolgozók szélesedő politikai és társadalmi aktivitását. Új gondolkodásmód Elmondták, hogy sokan még csak részben tudnak élni a demokratikus jogokkal. Legtöbb helyen keresik annak útját, hogy milyen legyen az önkormányzat formája, miiként tudják fokozatosain bekapcsolni a dolgozókat a jogaik gyakorlásába, mert ebben még nincs elegendő tapasztalatuk. El és hat a változtatás iránti igény, szakítani akarnak a korábbi gyakorlattal, hogy helyettük döntsenek, és várakozzanak a .felülről jövő utasításra. A megújulás az alkotó munka olykor érthetően szemben találja magát a megalkuvással, az önző érdekekkel is. Mint vendéglátóink érzékeltették: az új gondolkodásmód és az új viszonyok kialakításához a dolgozó kollektívák, a vállalatok, kolhozok, szovhozók, intézmények önigazgatási alap; ej tjei>t kell fejleszteni. Mindenütt ez szükséges, ahol a munka és az _ élet hétköznapi, lényeges kérdéseiben döntenek, ahol a dolgozók közvetlenül, bátran kimondják véleményüket. Különösen fontos, hogy a különböző vezető tisztségekben dolgozók értői, megértői, cselekvő résztvevői legyenek a feladatok megvalósításának. Példák hosszú sora bizonyítja, hogy az átalakítás hány és hány tehetséges fiatal vezetőnek adott lehetőséget rátermettségének igazolására. A párt megkülönböztetett figyelmet fordít a kádermunkára, magas politikai, erkölcsi követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Kiállt a megújulást, az ésszerű kockázatot vállaló, bátram kezdeményező káderek mellett, s nem habozik indítványozni a bizalom megvonását azoktól, akik kényelmesek, képtelenek szemléletükön, gyakorlatukon változtatni. A Szovjetunióban elkezdődött átalakítás hozzájárul annak felismeréséhez, hogy a szocializmus óriási lehetőségeket hordoz. Érvényesíteni tudja társadalmi rendszerének minden előnyét, mert nem megmerevedett, önmagát megújítani képtelen, hanem szüntelenül fejlődő, korszerűsödő, lehetőséget teremt az ember sokoldalú képességeinek kibontakozására. Az SZKP Központi Bizottsága januári, majd júniusi ülésén hangsúlyozták, hogy az átalakítás és nyíltság nagy hatással van az állampolgárok millióira. új távlatokat nyit, s noha még csupán az első lépéseket tették meg, egyre inkább tudatosul, hogy nincs visszaút. Következetesen kell megvalósítani a társadalom átalakítását, amelyet a Szovjetunió népei hetven esztendeje, a nagy októberi szocialista forradalom győzelmével elkezdtek.
