Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

1987. július 20., HÉTFŐ NOGRAD 3 II határozat méa nem üzlet! H gyarmati KISS ;sek uallalkozasa A Hungexp „ernyője" alatt Interjú dr. Körösvölgyi László vezérigazgatóval Kell-e cégér a jó bornak? Egy üzletember számára ez nyilvánvaló, hiszen a rossz bor majdnem olyan jól el­adható, megfelelő propa­gandával. mint a, kiváló. De a legmárkásabb fajtát sem keresik, ha nincs körülötte hírverés, ha nem ismerik a minőségét. Valahogy ez a helyzet a balassagyarmati KISZ-esek vállalkozásával is, mert bár ötletük nagyszerűségéhez nem férhet kétség, mégsem sikerült „boltot” csinálni be­lőle. . . „Tisztelt X elvtársi Ez­úton tudatjuk önnel, hogy Balassagyarmaton megala­kítottuk a MEMÓRIA' szá­mítástechnikai KISZ-vá Hal - ikozást. Munkaközösségünk tagjai számítástechnikával foglalkozó mérnökök, taná­rok, rendszerszervezők”. Így kezdődik szórólapuk szövege és mielőtt bárki meggyanú­sítana, hogy ing.yenreklám- mal akarunk népszerűsíteni valamit, annak figyelmébe ajánljuk az MSZMP KB decemberi határozatát, amely­ben kiemelten foglalkozik a szellemi alkotóenergia mi­előbbi Ms z a bad ításá va 1, mely népgazdasági érdek. — A fél évet értékelő párt­végrehajtóbizottsági ülés jegyzőkönyvének záradéká­ban is szerepel, hogy a fia- itailok szellemi bázisát feltét­lenül ki -kell használni — magyarázza Kanyó Tibor, a városi KlSZ-bizottság első tit­kára. — Ez is azt. bizonyítot­ta, jó úton járunk, amikor felkaroltuk Szokolai László kezdeményezését. A fiatal gépészmérnök a Nógrádi Vo­lán balassagyarmati üzem- igazgatóságán dolgozik és az­zal az ötlettel keresett meg év elején, hogy indítsunk el közösen egy számítástechni­kai vállalkozást, összeszed­tük a városban a csapatot. A februári első megbeszélé­sen lehettünk úgy 14-en. Nos, így kezdődött.. „Célunk kettős: olvasható a szórólapon. — Egyrészt, hogy Balassagyarmaton és vonzáskörzetében a vállala­tok, szövetkezetek és intéz­mények számára speciális igényeket kielégítő, színvo­nalas számítástechnikai ter­mékeket állítsunk elő, más­részt, hogy segítsük a szá­mítástechnikai kultúra elter­jedését.” Hogy mire jutottak? Űjabb vendég érkezik. Juhász Pé­ter, a vállalkozás vezetője keserűen jegyzi meg: — Az álmoknál alig jutot­tunk előbbre. A szórólapok egy része valószínűleg a pa­pírkosárban kötött ki. pedig minden intézmény, vállalat vezetőjének küldtünk. Azért nem a KISZ-titkároknak, mert végül is nem az ő ha­táskörükbe tartozik annak eldöntése, vajon érdemes-e a cégnek .velünk próbál­kozni. Visszajelzést csak a kórháztól kaptunk, de úgy tűnik, ez sem hosszú távú Hol hát a hliba? Miért nem kell a jó? Adott egy tettrekész csoport. Elképze­lésük hasznos, hiszen a sze­mélyi számíitógépláz idején egy sor gépet szereztek be a környék üzemei, gyárai. Sajnos, ezeket a gépeket nem tudják mindenhol a termelés szolgálatába állíta­ni, mert a programok ki­dolgozásához és továbbfej­lesztéséhez nincs megfelelő ember, vagy azért, miivel a vállalat budapesti központ­ja nem támogatja törekvé­seiket. — A KISZ-hez beérkezett pénzből korszerű számító­gépeket szeretnénk vásárol­ni, klubot létesíteni —foly­tatja érvelését Kanyó Tibor. — Ezek után már csak egy lépés az oktatóbázis megte­remtése. Az idegenkedés oka az is, hogy irigykednek eset­leges meggazdagodásunkra, pedig minimális költségért dolgozna a csoport. Ha egy­általán szükség lesz a team tevékenységére! De nem ad­juk fel! A nyarat is felhasz­náljuk az agifációra. . . A biznisz alapvető feltéte­le a feltérképezett piac. Akármennyire is társadalmi- gazdasági érdek hívta élet­re a MEMÓRIÁ-t, az üzleti szempontok érvényesítésével lehetnek csak életképesek. A szellemi és eszközháttér azonban mindenképpen előnyt jelent, megfelelő üzletpoliti­kára lenne szükségük, bár ez korántsem egyszerű feladat. T. Németh László Jobb út, korszerűbb óvoda Oj útburkolatot kap Mát- raverebélyben a Damjanich út. A felújítás költségeire több mint négyszázezer fo­rint jut a tanácsi költség- vetésből. A helyi óvodában is felújítási, korszerűsítési munkálatokat folytatnak e napokban; itt kétszázezer fo­rint értékben a villanyve­zeték teljes cseréjét végzik a szakemberek, amíg tart az apróságok vakációja. Budapest volt az első eu­rópai főváros, amely 1906- ban árumintavásárt rende­zett Márciusi Vásár néven. Majdnem két évtizeddel ké­sőbb ismét felhívta magá­ra a figyelmet; alapító tag­ja lett az UFI-nak, a Nem­zetközi Vásárok Szövetségé­nek. . . Tavaly nyolc szakkiállí­tásnak és két szakosított nemzetközi vásárnak adott otthont a kőbányai vásár­város; s ellátta tizenhárom vásárszervezet magyarorszá­gi képviseletét. Ugyanakkor Európa egyik legnagyobb és legsokrétűbb kereskedelem­fejlesztő vállalataként tart­ják számon. E sajátos ar­culat, feladatösszegzés ne­vében is megjelenik; a Hun- gexpo január elsejétől Ma­gyar Külkereskedelmi Vásár és Reklám Vállalatként sze­repel hivatalosan. A válto­zásokról, a lehetőségeiről dr. Körösvölgyi Lászlóval a Hungexpo vezérigazgatójával beszélgettünk. — Már hagyomány, hogy a hazai vásáridényt a nem­zetközi idegenforgalmi kiállí­tás és vásár, az Utazás nyit­ja meg márciusban. Ezt most tavasszal öt szakkiállítás követte. Az eddigieket le­mérve: csökkent vagy növe­kedett az érdeklődés Ma­gyarország. a magyar bemu­tatók. termékek iránt? — Csak az idei Utazást említve, az eddigi legsikere­sebb rendezvény volt, amióta a kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumból áttelepült Kőbá­nyára. A külföldi résztvevők száma, a látogatottság egy év alatt megkétszereződött, mindezek alapján megérett arra, hogy tagja legyen az UFI-nak. Átépítik, illetve tatarozzák a szociális épületet a salgó­tarjáni síküveggyárban. A karbantartók már elvégezték a szükséges munkálatokat a létesítmény három emeletén, s jelenleg a földszinten dol­goznak. Itt található a gyá­ri konyha és étterem, az alagsori raktár, valamint a szociális blokk, amelyek fel­— Milyen előnyökkel jár az UFI-tagság? — öt szakvásárral a Hun­gexpo már tagja a Nemzet­közi Vásárok Szövetségének. Ami azt jelenti, hogy a szö­vetség a világ minden tá­ján garanciát vállal a ma­gas színvonal és a szüksé­ges feltételek biztosítására. — Már nálunk is elfoga­dott: a vállalatoknak el kell magukat és termékeiket ad­ni. Vagyis költeniük kell a propagandfára és a reklámra. A szorító gazdasági helyzet, a fogyasztás további csök­kentésére való törekvés ho­gyan hat az önök munkájá­ra? Miből él a Hungexpo? — Vásárszervezésből. Vál­lalunk vásárépítést, reklám- kampányt, kiadványnyomta­tást; van saját nyomdánk. A 633 dolgozót foglalkoztató Hungexpo ma Európa egyik legnagyobb kereskedelem­fejlesztő vállalata. Szerte a világon preferálják a vásá­rokat, nálunk nem. Mi ön­fenntartók vagyunk. Legna­gyobb gondot a hazai bázis­szemlélet okozza, ennek tart­hatatlanságát nehéz elfogad­tatni. Pedig nem tudjuk nö­velni sem a területet sem a szakkiállítások számát, ezek rendezésére elfogadott nem­zetközi játékszabályok van­nak. • Évente mintegy 300 kül­földi kiállításon van jelen a Hungexpo. Nyugati cégek­nek rendszeresen építünk ki­állítást más szocialista or­szágokban. Tavalyelőtt, 1985- ben Bécsben elnyertük a legszebb stand díját és más országokból is hasonló elis­merésekkel tértünk haza. A versenyheiyzet erősödése el­lenére a Hungexpo rendezi a hivatalos kiállítások döntő újítását október végéig keli befejezni. A várható költ­ségek mintegy 7 millió fo­rintot tesznek majd ki. A szociális épület „újjá­varázsolásából” még hátra­lesz a külső homlokzat ki­alakítása és tatarozása. Ezt a munkát, a porta átalakí­tásával és bővítésével együtt, a jövő esztendőben végzik majd el az építők. többségét. Ha ezeket és a vállalatok által adott meg­bízásokat is számolom, az évnek majdnem minden har­mincegyedik órájában meg­nyílt a világ legkülönbözőbb városaiban egy-egy olyan vásár, amelyen a magyar jelenlétet vállalatunk szer­vezte tavaly. — És milyen partnerok­nak bizonyulnak a magyar gazdálkodó szervezetek? Csökkent-e a reklám iránti igényük? — Magyarországon na­gyon rossz szemlélet alakult ki. Most, amikor egyre na­gyobb, egyre erőteljesebb hírverést kellene adni a ma­gyar termékeknek, egyre ke­vesebb pénz jut rá. Miután a reklámköltség nem épül be a termék árába a gyár­tók egyre csökkentik az er­re kiadható forintok össze­gét. Ez — úgy gondolom — előbb-utóbb az ipar poten­ciáljának csökkenését vonja maga után. A Német Szö­vetségi Köztársaságban ké­szült felmérés szerint a nyu­gatnémetek negyvenhat szá­zaléka ismeri ugyan, de vé­letlenszerűen vásárolja a ma­gyar termékeket. Éppen a propaganda hiánya miatt. — Mire számítanak, milyen évet zárnak 1987 végén? — Tavaly 163 millió fo­rintos nyereséggel zártuk az évet. Reméljük idén hasonló eredményeink lesznek. A Hungexpo sok minden mást fel tudna vállalni, ha a fenn­tartási, a felújítási összege­ket másra fordíthatnánk. Évente hatvanmillió forintot csak fenntartásra költünk, nagyon drágák a vásárváros rossz konstrukciójú épületei. A Hungexpo ezzel együtt vállalkozni akar és fog is. már nem készítenek repceolajat A Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalatnál hoz­záláttak a repce feldolgo­zásához. Az elkövetkező he­tekben ez ad elfoglaltságot valamennyi gyáruknak. El­sőként nyírbátori üzemük­ben fogadták a termést. Az idén 50 ezer hektár­ról mintegy 110 ezer tonna repcemagot várnak a gaz­daságoktól. A termés minő­sége megfelelő, az ipar vár­hatóan a tervezettnek meg­felelő mennyiségű nyers­anyaghoz jut. A gondokat az okozza, hogy a növény későn érett be, a feldolgo­zást a szokásosnál csak egy­másfél héttel később kezd­hették meg. Emiatt félő, hogy a munka nem fejező­dik be a legfontosabb olaj­növény, a napraforgó be- éréséig, így az üzemekben gyorsítják a repce sajtolá­sát. A repcéből készülő nyers növényi olaj nagyobb há­nyadát a vállalat — a kül­kereskedelem közvetítésé­vel — 7—8 országba ex­portálja, a többit, finomí­tás után, különféle termé­kek, például margarin és más ételzsírok gyártásához használja fel. Repceétola­jat hazái fogyasztásra az idén nem készítenek, mivel a fogyasztók nem kedvelik. megbízatás. Nézőpont Nehéz aratás A címen talán meghökiken a kedves olvasó, hiszen nem ók nélkül él abban a ibiszemben, hogy az ara­tás manapság már nem nagy ügy. A nagy teljesítmé­nyű kombájnok nekiesnek az aranyló tábláknak, s néhány nap alatt „megeszik” az egész betakarítani va­lót. Azért a1 dolog mégsem egészen így áll, s nem­csak azért, mert még az olajozottan haladó aratás is a mezőgazdaság legnagyobb vizsgái közé tartozik. Végül is most dől el. hogy milyen siker koronázza a föld munkásainak eddigi fáradozását. Az idei aratás azonban nem ígérkezik könnyűnek. A gabonatáblák feltűnően gyomosok, sokhelyütt vi­har, jégeső által tépázottak. Az esőmentes hetek a kelleténél apróbb szemeket érleltek, s e tény külön aláhúzza a veszteség nélküli, gondos betakarítás fon­tosságát. Amennyire az alkatrészellátás engedte, alaposan fel­készítették a gazdaságokban a gépeket, törődnek a nehéz munkát végző emberek ellátásával is. Ám zök­kenőkre, átmeneti leállásokra így is számítani lehet. Minden eddiginél jobban elkel tehát a segítség! Csakhogy az alföldi kombájnok az idén késni fog­nak. A rekkenő hőség egyszerre érlelte meg az alföldi és az északi táblákat. A nagykürtösi járás gabonái meg a nógrádiakkal egyidőben értek vágás alá! A mezőgazdászok fejcsóválva mondják, ilyen esetre hosszú idő óta nem volt példa. A valóság tényein, bármennyire kellemetlenek is azok, nem lehet, változtatni. Alkalmazkodni .azonban hozzájuk lehet, sőt kell! Ez esetben például úgy,' hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemei minden eddiginél jobban segítsék egymás aratását. Még ak­kor is, ha az üzemek megyén belüli együttműködésé­nek nincsenek veretes hagyományai (amj egyébként nem kimondottan a mezőgazdaságra igaz). Éppen ezért volt több, mint furcsa az aratási ope­ratív bizottsági ülésen elhangzott bejelentés, miszerint a karancssági termelőszövetkezet évek óta tartó kor­rekt, jó kapcsolat után nemrégiben lemondta a se­gítséget a palotáshalmi gazdaságnál. A palotáshalmiak úgy tudják, partnergazdaságuk máshová megy segí­teni, őket pedig cserbenhagyja. Mj sem természetesebb, mint. hogy azonnal meg­kezdődött a „cserbenhagyás” tisztázása. Kiderült, hogy mindennek okozója egy Palotáshalomról tévesen fel­adott telex volt, amiben az állt, hogy idén csupán szál­lítójárművekre számítanak Karancsságról. A karancs- ságiak pedig ezek után elígérkeztek egy alföldi gaz­daságnak. Az eset ki vizsgálása közben keletkezett'hul­lámverés azért partra vetette a rendezést is: a ka- rancsságiak szívesen segítenek régi partnerüknek! Csak azt az egyet nem értjük, miért kellett ehhez felsőbb közbenjárás. A kát gazd’aság sokkal rövidebb úton tisztázhatta volna egymás közt a félreértést, vé­leményünk szerint egyikük sem szorul rá a megyei tanács mezőgazdasági osztályának közvetítésére. Az idei aratás mindenképpen nehezebb lecke lesz, mint a korábbi években. Elsietett sértődésekkel, a problémák gyors rendezésének elmulasztásával ne te­gyük még nehezebbé! > — szm. — Csemegeborsó Kálidról Felújítás a síküveggyárban Hazai fogyasztásra ■ konzervgyárba szállítják. A termelőszö­vetkezet ebben az évben hatmillió-nyolc­százezer forint árbevételt tervez a cse­megeborsóból. Felvételeink a szüret pil­lanatait mutatják be. — Fotó: Rigó Tibor — Megyénkben egyedül a Káliéi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben termesztenek borsót. Az idén kétszáz hektáron ültet­tek hüvelyes növényt, amelynek betaka­rítását a napokban kezdték meg. A föl­deken learatott borsót válogatják és gé­pek segítségével fejtik, majd a hatvani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents