Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

* Olvasó napló Elkészült az első palóc tájszótár Több palóc témájú írásom megjelenése után — az Aka­démia felhívására — hozzá- ikezdtem az első palóc szótár megírásához. A nyelvtudo­mány régi-régi nemzeti adósságát igyekezett törlesz­teni az évekig tartó szótáríró munka, amelynek elvégzé­sére elsősorban őseim irán­ti hűségem kötelezett. A huszonnegyedik óra is régen lejárt, és a hatalmas palóc nyelvterületen: a Vágtól a Hennádig, a Pozsony—Ceg­léd—Kassa földrajzi há- ramszögben nem volt egyet­len palóc szótárunk sem. Ennek megírását már 1819- foen sürgeti a Tudományos Gyűjteményben Palóczok cí­mű írásában a magyar nép­rajz és nyelvjáráskutatás úttörő tudósa, az Ipoly menti Csáb palócai közül kiemelkedő Szeder Fábián (1784—1859). Azután jó százhatvan évig alig történik valami annak érdekében. hogy az uralko­dásra kapott írói nyelv nyo­másában szüntelenül fogyó palóc tájnyelv szavait úgy­szólván egy csomóban lás­suk. Végül mostanra elké­szült az Ipoly menti palóc /táj.szót ár ötszáznyolcvan ol­dalas kézirata. A szótárban leírt nyelvi jelenségek első­sorban a Letkés—Balassa­gyarmat—Szécsény közötti Ipoly-szakasz palócaira jel­lemzőek a határfolyó mind­két oldalán. Természetesen az Ipolytól távolabb eső ma­gyar helységek tájnyelve is azonos. vagy hasonló. A központi gyűjtőterület azon­ban most is megegyezik a Szeder Fábián által leírt tájjal. Ipolyság és Balassa­gyarmat vonzáskörzetével. De annak nyelve természe­tesen elsősorban azonosságo­kat és nem különbségeket mutat egy jóval nagyobb pa­lóc nyelvterülettel is Lévá­tól Salgótarjánon át Loson­cig, illetve a Galga vidéké­ig. A szótár írója a valamikori Nógrád-Hont vármegyében. Bernecén született. Berne­cei palócok Budapestre származott unokái fogal­mazták meg az alábbi do­kumentumot: „Felajánlás a magyar nemzet javára — Tóth Imre Bernece-baráti pa­lóc az Akadémiá felhívására, az MTA Nyelvtudományi In­tézete aktív közreműködé­sével elkészítette a ma­gyar nyelvterület első palóc tájszótárát, hogy eltűnjék a nyelvtudo­mány egyik fehér folt­ja, hogy megmenthető le­gyen a magyar múlt egyik veszendőben levő értéke, a palócok szókincse. Az Aka­démia pénzügyi nehézsé­gei miatt azonban nincs le­hetőség az első palóc szó­tár megjelentetésére... mi... biztosítjuk a... háromszázezer forintot...” Imre Samu akadémikus előszavában minderről töb­bek között az alábbiak ol­vashatók: „Tóth Imre az Ipoly menti palóc szótár összeállításával szinte fel­becsülhetetlen szolgálatot tett ,a társadalomtudományok több ágazatának... önként vállalt feladatként. szülő­földje, anyanyelvjárása iránt érzett tiszteletből, ra­gaszkodásból. .. áldozatvál­lalásának sikere talán ösz­tönző példa lehet mások szá­mára is. Az Ipoly menti pa­lóc tájszótár azonban az újabb magyar nyelvtudo­mány történetében más szempontból is... példa nél­küli esemény. A szótár ki­adásának költségeit ugyanis majdnem teljes egészében a palóc föld két szülöttje — Zsóka István és felesége fe­dezte. Nemes áldozatválla­lásukat mint a legjobb ér­telemben vett lokálpatriotiz­mus érdemi megnyilvánulá­sát, csak a legnagyobb elis­meréssel és őszinte köszö­nettel lehet nyugtázni.” A kiadás engedélyezését javasló lektori jelentés az alábbiakkal zárul: „össze­gezve, elmondhatom, hogy a magyar nyelvtudomány, ezen belül a magyar nyelvjárás­kutatás felbecsülhetetlen értékű adatokhoz jut,.. a néprajz, a névtan, a hely­történet... az egész magyar honismeret jelentős mér­tékben gazdagodik e munka megjelentetésével. Kutatók százai fogják hosszú éveken keresztül forrásmunkaként használni e szótárt, a helyi, környéki lakosság utódai is nagy örömmel forgatják majd az őseik nyelvi álla­potát rögzítő könyvet. A munka megjelentetését a ben­ne rejlő számtalan és sok­oldalú leletmentő érték miatt szükségesnek tartom. Budapest. 1986. május 28. Dr. Hajdú Mihály kandidá­tus. egyetemi docens”. Remélem, hogy a hamaro­san megjelenő szótár az ér­dekelt intézmények és köz- művelődési könyvtárak mel­lett helyet kap iskolai könyv­tárainkban is; mint nyelv- történeti és néprajzi okok­ból nem avuló dokumen­tum ; hiszen már általános iskoláinkban is foglalkoznak a nyelvjárásokkal, s ugyan­akkor még középiskoláinkban sem igen találtató semmiféle tájszótár. A Magyar Nyelvtudomá­nyi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete bí­zik abban. hogy Nógrád megye illetékes intézményei hagyományos baráti kap­csolataikat felhasználva, a szlovákiai palócokhoz is eljuttatják — ajándékként — az Ipoly menti palóc táj- szótárt. Tóth Imre Breuer Marcel emlékezete A népi egyszerűség vonzásában Anna Margit portréja Az idén kapott Kiváló mű­vész kitüntetést Anna Mar­git, a szentendrei iskola vészterhes időket idéző szürrealizmusának a múlt­ról máig elfeledkezni nem tudó tagja. Nehéz sors után most for­dul felé a külföld értő meg­ismerése is, művei a Mün­chenben bemutatott ma­gyar kortárs képzőművészeti anyagban, nagy számban képviseltek. A csúcsra hosszú küzdelem után jutott fel. Az érzékeny gyermek tehetsége korán nyilvánva­lóvá vált ugyan, már gyer­mekkorában festeni, raj­zolni kezdett. Képzeletét megragadta a Felvidék pa- rasztfalvainak népviselete, forma- és díszítménykincse, az erősen felfokozott színes­ség. 1932—36. között a Képző- művészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt, aki felismerte tehetségét. Itt is­merkedett meg férjével, á tragikus sorsú Ámos Imré­vel is. Férje nemcsak meg­értő társa, de mestere is volt. Lényével, szellemével, műveivel soha el nem múló hatást gyakorolt Anna Mar­git művészetére. Elmélyült festői látás­módjára már a harmincas évek végén felfigyeltek, ami­kor stílusa a posztimpresz- szionista kezdetek után a párizsi iskola akkor nagyon modern szürrealista irányá­ba fordult. 1937-ben férjével együtt Párizsba utazott, ahol Chagallal, a szürrealista mű­vészet európai hírű nagy­mesterével is találkozott. Itt nyert benyomásai máig meg­határozzák művészetét, me­lyet a rákövetkező évek nem felejthető csapásai, szoron­gásai, fenyegetettségei még csak elmélyítettek. Látomá­sai a közeledő fasizmus fe­nyegetésében valóra váltak. Képein önmagát legtöbb­ször álarc, bábuk mögé rej­tette. 1940-ben festette első bábuját, amelyek több évti­zedes művészi fejlődése so­rán a kort kifejező pszicho- portrékká sűrűsödtek ecset­je nyomán. Férjét elvesztette, élete is többször veszélybe került. A felszabadulás után az Euró­pai Iskola alapító tagja lett. Fájdalmát, gyászát az ószláv ikonok hatásától is érintve fejekbe, maszkokba rejtőzve zokogta el. Kompozíciói geo- metrikusabb felépítésűek lettek, de az évek során gyer­mekkorának népművészeti elemei a naiv művészetki­fejezés módjához közelítve, nagyobb szerepet kaptak raj­tuk. A formák absztrahál- tak, néhány lendületes ecset­vonással meghúzottak, já­tékos, groteszk iróniával, erő­sen abszurd, szürrealista képzettársítással. Színvilá­guk egyszerre idézi a most újra divatos nyugat-euró­pai Vadakét és a népművé­szetét. Az élénk, meleg szín­foltokat tónusosán festi. Az ötvenes években nem állíthatott ki, csak magának alkotott. A bábuk mellett új képein madarak, angyalok, boszorkányok, ördögök is szerepelnek expresszionista beütéssel. Soha el nem mú­ló alapélményei közé tartozik a magány ábrázolása is, bár lelke lassan megnyug­szik, a torz formák groteszk- sége gyakran humorba tor­kollik. Új művei is erősen áttett értelműek. Az éjszaka démonai már nem kísértik annyit, rémálmai oldódtak látomásain, melyek autonóm festői eszközökkel létreho­zott társadalmi alapszituáci­ók. Művészete intellektuális, nagyvárosi művészet, ro­mantikus elvágyódással a so_ ha vissza nem hozható, ősi népi egyszerűség és tisztaság után. B. I. Paprikamolnárok, paprikakóstolók Nyolcvanöt éve, 1902-ben született Pécsett a modern építészet irányjelző meste­reinek egyike. A fasizálódó Magyarországon, 1934—35 között hiába tett kísérle­tet arra, hogy hazájában megélhetést találjon. A kor vezető művészeti iskolájá­ban, mai építészeti szemlé­letünket is meghatározó Bauhausban, W. Gropiusnál végezte építészeti tanulmá­nyait, majd annak Dessauba telepítése után maga is ta­nára lett. A nagyipari sorozatgyártás akkor úttörő gondolatával kísérletezett az iskola aszta­losműhelyében az „Üj tár- gyiasság”, a funkcionalizmus forradalmi szellemében. Ké­sőbb érdeklődése ugyan az építészet felé fordult, de 1925- ben tervezte első cső­székét, melyet a legújabb iparművészeti törekvések újra megint divatba hoztak. 1926- ban ő tervezte a des- saui Bauhaus tanári házai­nak híres belső berendezé­sét a funkcionalizmus, a geometrikus leegyszerűsítés jegyében. Bútorainak alap­formái máig meghatározzák a típusbútorok kialakítását. 1928-ban készült fejlettebb technikájú, újabb csőszéke, amelyre fából készült ülő­két és háttámlát alkalma­zott, tartós világsiker lett. 1932-ben tervezte első háromszintes családi házát Wiesbaden ben, amellyel a modern építészet képét meg­változtató munkássága meg­indult. 1934-ben Németország fa- sizálódása miatt elhagyta Berlint, Budapesten akart letelepedni, de építészeti gyakorlat folytatására nem kapott engedélyt. Ezért kény­szerült hazáját elhagyni. Először Angliába ment, majd Amerikába költözött. A volt Bauhaus néhány ta­nárával együtt ott lelt me­nedékre. Pályája gyorsan ívelt fel­felé. 1952-ben nyerte el a párizsi UNESCO-székház ter­vezési megbízását Pierluigi Nervivel és Bernhard Zehr- fussal együtt. Tervük, a hét­emeletes, Y alaprajzba he­lyezett irodaház, mellette a két különálló tanácsterem­mel és lakóépülettel, a hom­lokzaton messze kiülő vas­betonlemezzel, kiugró ruda- kon napellenző üveglappal - iskolát csinált. Fontosabb munkái a világ minden tá­ján láthatók. Párizsi irodá­jában készült a Le Gaude-i kutatóközpont hatalmas komplexuma, a hágai USA- követség, a” rotterdami By­Az UNESCO-székház jenkorf áruház hatalmas, zárt, kocka alakú tömbje, homlokzatán hatszögű tra- vertinlapokból összeállított burkolattal, lőrésszerűén ap­ró ablaknyílásokkal. Svájcban egy luxusvillát emelte Caracasban városköz­pontot épített két mozival, irodaházzal, Venezuelában egy 22 emeletes üdülő-lakó­épületet, Kanadában gyár­épületet, New Yorkban egy kollégiumot, az egyetem tanépületét és könyvtárát, a princetoni egyetemen tanári lakásokat, Baltimoreban egy irodaházat. Igen jelemző, ahogy az építészetet hosszas elmélke­dés után meghatározta: „Szobor, funkcionális tarta­lommal”. Több évtizedes, korszak- alkotó munkásságát könyvek egész sora méltatja. Brestyánszky Ilona Párizsban Azokon a tájakon, ahol a magyar fűszerpaprika te­rem, a falvakban néhol még ma is láthatók a jókora, belül tágas kemencék, ame­lyekben hajdan a paprikát szárították: belsejükbe akasz­tották jó magasra a papri­kafüzéreket, és addig hagy­ták ott őket, míg csak a kemence melegén jó „csör­gésre” nem száradtak. Ak­kor eloltották a parazsat, kiszedték a paprikát, majd nedves seprővel kiseperték a kemencét, újból betüzel­tek — s kezdődhetett elöl­ről a művelet az újabb pap­rikafüzérekkel. A száraz paprika felaprí­tására egy sajátos alkalma­tosság, a „külü” szolgált: két-három méter hosszú, sú­lyos fagerenda volt, egyik végén vasból való „törő”- vel, a másik végére rálép­tek, mire a tengelyen forgó külü törő vége a magasba emelkedett. Mikor a külüvel dolgozó ember levette a lá­bát a gerendáról, a törő ön­súlyánál fogva, hatalmas erővel zuhant le — egyenest az alatta levő „teknő”-be, amelybe a felaprítani való paprikát tették. A törő min­den csapására apróbbra tört a paprika. Végül finom por lett belőle. A külü helyébe később vízimalmok léptek. A tiszai molnárok, akik korábban csak gabonát őröltek, nagy technikai leleménnyel tértek át a paprika őrlésére. Még jelentősebb találmány volt a Pálfy testvéreké, akik paprikaőrlő hengermalmot konstruáltak. Egykorú fel­jegyzés szerint a Pálfy test­vérek paprikagyárában az 1870-es években „1 gőzmoz­dony és 3 saját találmányú paprikakészítő, -őrlő és -fi­nomító gép” működött. Az általuk készített paprika olyan kiváló minőségű volt, hogy hamarosan ismertté vált Magyarország határain túl is. Napjainkban modern be­rendezések végzik a papri­ka mosását, szárítását. Acél- és hőhengerek őrlik és fi­nomítják, pneumatikus cső­vezetékek továbbítják a fű­szert. A technika mellett azonban változatlanul nagy a szerepe az emberi ténye­zőnek is; a nemesítőknek, a termelőknek, akik a jó alapanyagot létrehozzák; a szakembereknek, akiknek — mint hajdan a paprikamol­nároknak — ma is tapaszta­latuk és ízlésük alapján kell eldönteniük, hogy a külön­választott magokból mennyit őröljenek a paprikacsövek­hez, mivel az őrlés során fellépő magas hőfokon a magokból ömlő olaj oldja a csövekben levő színezőanya­got, s hozza létre a paprika szép, piros színét. Az őrlés hőfokát 'is a szakemberek­nek kell szabályoznia, mert a paprika természetes cu­kortartalmának enyhe kara- mellizálódása teszi teljessé a fűszer aromáját. Kifinomult íny, jó ízlés kell ehhez is — akárcsak a kész paprika kóstolásához. Bármilyen meglepően hangzik is, ez ugyancsak fontos művelet: miután a paprikát megőrölték, az élő­állító vállalattól független, állami minőségvizsgáló inté­zet szakemberei laboratóriu­mi vizsgálatokkal, műszerek­kel ellenőrzik, minősítik a kész fűszert. Ám a legmo­dernebb gép vagy berende­zés sem pótolhatja a legfi­nomabb élő műszert, az em­beri ízlést. A paprikakósto­lók ínye dönti el végképp, hogy az éppen elkészült mennyiség megfelel-e min­den követelménynek, ráke­rülhet-e a plomba és a már­kajegy. Horváth Zoltán (Részlet a szerzőnek a Córvina Kiadónál megjelent Kis magyar paprikakönyv című kötetéből.) A vörös rébék című olajfestménye Egy a bábuk közfii: Királynőm, Gizi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents