Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
2 NOGRAD 1987. július 18., SZOMBAT * Olasz kormányalakítási erőfeszítések EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Á hét 2 kérdése Egyhetes látogatást tett Kínában Helmut Kohl. A képen: találkozott Teng Hsziao-pinggel. Londonban tárgyalt a héten Husszein jordán uralkodó, Margaret Thatcherrel Giovanni Goria megbízott olasz miniszterelnök pénteken befejezte kormányalakítási tárgyalásainak első menetét, fogadta a pártok vezetőit, a tőkések és a dolgozók szervezeteinek képviselőit. A hét végét a kormányprogram összeállításának szenteld — tekintetbe véve a konzultációkon összegyűjtött információkat —, majd a jövő héten újból találkozik a pártok képviselőivel, most már a program finomítása és egyeztetése céljából. Újságíróknak nyilatkozva Goria kijelentette: a tárgyalásokon az összes párt leszögezte, hogy az ország (Folytatás az 1. oldalról) ott a változások valószínűleg tovább élezik a problémákat. A nehéz helyzetben levő vállalatok talpon maradásukhoz nem számíthatnak majd az eddigiekhez hasonló állami segítségre, mert a tervezett intézkedések csak olyan mértékben tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, amilyen mértékben sikerül leépíteni a különféle támogatásokat, kedvezményeket. Adórendszerünk korszerűsítése szorosan összekapcsolódik az árreformmal, átrendeződik a termelői szféra árszintje, áraránya, s ugyanakkor a fogyasztói árszintben és ármechanizmusban is lesznek változások. A cél, hogy a termelői és a fogyasztói árak szorosabban kapcsolódjanak egymáshoz. A mostani tervezett intézkedések tulajdonképpen annak az árelvnek a tényleges megvalósítását jelentik, amelyet még 1966-ban hirdettek meg: legyenek arányosak az árak a ráfordításokkal — mondotta. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az árrendszer, de az adórendszer egészének tervezett reformja sem helyettesíti azt a piaci hatást, amelynek feladata az árak alakítása, gazdasági tevékenységek szelektálása; e reform viszont gyorsíthatja a piaci struktúra változását. Tájékoztatott arról: a tervezett változásokat megelőzően máris érezhető a vállalatok bizonyos áremelési törekvése annak érdekében, hogy az új árak kialakításakor egy magasabb szintről indulhassanak. A tervezett intézkedések ellenérzéseket váltanak ki a lakosság körében, mert attól tartanak az emberek, hogy az árreform hatására csökken az életszínvonaluk. Az adórendszer változása önma(Folytatás az 1. oldalról) lésére exportál, termékei eljutnak az angol Bramfit, a svájci Lehco és az NSZK- beli C and A áruházi lánchoz is. Ezekből a termékekből az idén 30 százalékkal gyártanak többet mint tavaly. A vállalati erőfeszítések ellenére az év második felében mind az exportban, mind az importban több bizonytalanság is mutatkozik, így például a gépipari kiviteli terv teljesítését egyebek között egyes fejlődő országok piacainak fizetésképtelensége veszélyezteti. A mező- gazdaságban a tervezett gabonaexport megvalósítása a szezon kitolódása miatt technikailag kétséges. Nehézségek tapasztalhatók az élelmiszeripari kivitel bővítésében is, a húskészítmények exportárai ugyanis csők• érdekében kíván működni. Segítőkészséget főként a régi kormánykoalíciót alkotó pártök részéről tapasztalt. Mások, mondta, érdekes javaslatokat tettek az együttműködésre. Goria itt a zöldekre és a radikálisokra utalt, akik bizonyos feltételekkel állítólag csatlakozni is készek a formálódó koalícióhoz. Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára kifejtette, hogy bár az ötpárti kormányforma tartalékai kimerültek, Goria mégis vissza akar térni ahhoz. Ügy tűnik, — mondta Natta —, nehéz lesz ilyen alapon erős kormányt összegában nem eredményezi az életszínvonal romlását — jegyezte meg —, ez a kérdés sokkal inkább összefügg gazdaságunk mai helyzetével, azzal, hogy a mai túlfogyasztást az egyensúly további veszélyeztetése nélkül már nem lehet finanszírozni. Az adórendszer változtatása fontos feltétel a gazdasági-társadalmi kibontakozási program megvalósításához, gazdasági mechanizmusunk továbbfejlesztéséhez, mert világosabbá válnak a gazdaságossági viszonyok. Megvalósításának eredményessége azon is múlik, hogyan korszerűsítjük tovább piaci mechanizmusunkat és gazdaságirányításunk rendszerét, illetve a változások milyen következetességgel tükröződnek a gazdaságpolitikai döntésekben — mutatott rá. Kitért arra is, hogy az új adórendszer bizonyos elemei mozgásban vannak, mert a most kezdődő társadalmi viták még sok olyan körülményt tárhatnak fel, amelyek befolyásolják a végleges döntést. Igaz ez a személyi jövedelemadóra is. így például a különféle érdekegyeztetések eredményeként az eredeti elképzelésekhez képest most kedvezőbb változatok vannak napirenden a nyugdíj mellett munkával szerzett jövedelmek adóztatásáról. Az egyik elképzelés szerint a nyugdíjak és a kiegészítő munkával szerzett jövedelmek együttes összege 120 ezer forintig lenne adómentes, s e fölött is csak a nyugdíj mellett vállalt munka után kellene adót fizetni. A másik variáció szerint az adózás szempontjából különválasztanák a nyugdíjakat és a kiegészítő munkával szerzett jövedelmeket. kennek. A megváltozott piaci körülményekhez igyekszik rugalmasan alkalmazkodni az év elején önállóvá vált Gyulai Húskombinát, amely ezúttal nem az export mennyiségi növelését tűzte ki célul, hanem a jobban feldolgozott, értékesebb és gazdaságosan előállítható termékek gyártását bővíti. Míg termékei közül a közelmúltban a hasított, bőrös félsertés nyereséges exportcikk volt, mára veszteségessé vált. A kombinát úgy válaszolt a piac kihívására, hogy jelentősen növelte a darabolt, nemes húsrészek termelését. Olasz, francia és NSZK-beli cégektől máris 3 ezer tonna sonka szállítására kaptak megrendelést, és rövidesen megjelennek késztermékeikkel az amerikai piacon is. Gondot jelent, hogy a vállalatok zöménél a nemzetközi viszonylatban is maállítani, amely képes szembenézni a gondokkal A parlamentben az igazságügyminisztérium kérést terjesztett elő, hogy vonják meg a mentelmi jogot Giorgio Almirantétól, az újfasiszta párt (Olasz Szociális mozgalom—Nemzeti Jobboldal) főtitkárától. Az ok: vádat akarnak emelni ellene „a fegyveres felszabadító harc becsmérlése” és „a fasizmus dicsőítése” címén. Almirante ugyanis egy előadáson kijelentette, hogy „ha Mussolini és a (saloi) fasiszta köztársaság nem lett volna, a német nácizmus elárasztja az ország egész területét”. (MTI) A társadalmi viták célja egyfajta érdekegyeztetés, társadalmi közmegegyezés kialakítása. Erre szükség is van, az új adórendszer azonban csak egy bizonyos határig képes befogadni a különféle kedvezményeket, kompromisszumokat, mert azon túl már megváltozna eredeti jellege — tette hozzá. Bizonyos rétegek, csoportok, egyre erősebb nyomást gyakorolnak az adórendszer kidolgozóira annak érdekében, hogy megőrizzék helyzetüket, különféle kedvezményeket élvezzenek majd. Márpedig az adórendszer nem vállalhatja magára a szociálpolitika feladatait, mert ehhez a jövedelmek olyan átcsoportosítására lenne szükség az egyes társadalmi rétegek között, ami jelentős' feszültségeket okozna. Az elképzelések szerint a személyi jövedelemadóból befolyó összegekkel — ez együttesen körülbelül évi 70—75 milliárd forintot jelent —, vagy azok egy részével, a helyi tanácsok gazdálkodnának. Ettől azt várják, hogy javuljon a tanácsok gazdálkodása, mert így az állampolgárok is jobban számon kérnék, hogy mire fordították az általuk befizetett pénzeket. Az adórendszer kidolgozásának folyamatáról Kollarik István úgy tájékoztatott, hogy bár bizonyos elemek még változhatnak, magát a koncepciót már kimunkálták. Most különféle számításokkal, elemzésekkel a részletek egymáshoz igazításán dolgoznak, hogy a rendszeren belül az egyes fogaskerekek megfelelőképpen illeszkedjenek. így az új adórendszer jövő év elejére tervezett bevezetése a szakmai előkészítettségét tekintve várhatóan nem ütközik akadályokba. gas fajlagos importfelhasználás nem mérséklődik. Az import csökkentését célozza a Taurus nyíregyházi gumigyára azzal, hogy a közelmúltban olyan nagy teljesítményű mezőgazdasági gumiabroncsok sorozatgyártását kezdte el, amelyeket eddig a hazai mezőgazdasági üzemek csak francia importból tudtak beszerezni. A gyártás bővülésével exportra is jut majd a gumikból. A sikerhez hozzájárult, hogy a vállalatnál egy-egy termék fejlesztésére-gyártására, vagy nagyobb exportvállalkozásra pályázati úton, meghatározott időre nevezik ki a gyártóegység irányítóját. Ez a kezdeményezés bevált, hiszen a vezető, de az ott dolgozók is anyagilag érdekeltek abban, hogy a termék jó minőségben, határidőre készüljön el, s ne álljon hónapokig a raktárakban. 1. Valóban megtorpant volna a szovjet—amerikai tárgyalások üteme? Kétségtelen, hogy az utóbbi napokban többet lehetett hallani egy szovjet— amerikai megegyezés akadályairól, mint a tárgyalások előrehaladásáról. Ebben bizonyos taktikai megfontolások éppúgy közrejátszhattak, mint ahogyan tényleges gátló tényezők is felbukkanhattak. Figyelemre méltó, hogy az egyik szovjet külügyi szóvivő Moszkvában nem kevesebb, mint négy, az előrehaladást akadályozó elemet említett az amerikai magatartásban. Az Egyesült Államok küldöttsége olyan formulákat terjeszt elő, amelyek egyoldalú előnyöket biztosítanak számára, s először csak a Szovjetuniótól vár egyoldalú leszerelési lépéseket; ez az első tényező. A második, hogy az Európa nyugati felén telepített Pershing—2-es rakétákat kivonás helyett Pershing—1 b jelű rakétákká aka?-ják átalakítani, a szárazföldi telepítésű robotrepülőgépeket pedig hadihajókra akarják szerelni. A harmadik: nem hajlandók tárgyalni azoknak a külföldön lévő amerikai támaszpontoknak az ellenőrzéséről, amelyeken közepes hatótávolságú rakéták vannak. Végül a negyedik akadály: nem akarják leszerelni azt a 72 amerikai nukleáris töltetet, amely a nyugatnémet hadsereg tulajdonában lévő Pershing—1/a rakétákhoz tartozik. Ugyanekkor Washingtonban ismételten olyan kijelentések hangzottak el, hogy a Szovjetunió Genfben fékezi az előrehaladást, visszalép a korábban már egyeztetett állásponttól. A tárgyalások üteme ezért lassult le, állították amerikai hivatalos személyiségek. Minderre Moszkvában azt mondják, hogy a mostani tárgyalási forduló három hónapja alatt a szovjet küldöttség hét megállapodástervezetet terjesztett elő. Moszkvai vélemény szerint ezekben a javaslatokban figyelembe vették az amerikai megfontolásokat. Űj hangsúlyt kapott most az a szovjet igény, hogy a Dél-Koreában, Japánban, a Fülöp-szigeteken állomásoz- tatott amerikai hadműveletiharcászati rakéták, valamint a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről is tárgyalni kellene. Európát illetően pedig Moszkvában leszögezték, hogy felelősség terheli azokat a nyugat- európai államokat, amelyek területén amerikai közepes hatótávolságú rakétákat telepítettek: nekik is ellenőrizniük kell majd felszámolásukat, és nekik kell biztosítani az ellenőrzés lehetőségét. A rakéták eltávolításának és tényleges leszerelésük ellenőrzésének kérdéscsoportja valóban bonyolult. A szakkérdéseken túl azonban a politikai akarat a döntő, végső soron nem a genfi tárgyalóasztalnál mondják ki az utolsó szót, hanem egy csúcstalálkozón. Annak előkészítéséhez pedig nyilván szükség van külügyminiszteri találkozóra, vagy akár két Sevardnadze— Shultz tanácskozásra is. Ha valaki most megtorpanásról beszélhetne is, a folyamat továbblendítését a külügyminiszterektől lehet várni. S, az igazi kérdés a csúcs- találkozó létrejöttére vonatkozik. 2. Lesz-e folytatása a te- heráni „nyilatkozatháborúnak”? Az öböl menti háború fegyverropogását mostanában elnyomják a harcias nyilatkozatok hangjai. Hol Washington helyezi kilátásba, hogy nem hátrál meg, és minden eszközzel, ha kell, fegyveresen is, megvédi a hajóforgalmat az öbölben, s természetesen mindenekelőtt azokat a kuvaiti olajszállító hajókat, amelyekre július 22-én amerikai zászlót vonnak fel, s amelyek kormánykerekéhez amerikai tengerészek állnak; hol pedig Teherán folyamodik a figyelmeztetés félelmetes formáihoz. A napokban például Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke arról beszélt, hogy az iráni hadsereg, „el fog süllyeszteni amerikai hajókat, el fog foglalni amerikai támaszpontokat, és fogságba fog ejteni amerikai polgárokat”, ha az USA bekapcsolódik az öböl menti háborúba... Lehet-e hinni az ilyen fenyegetésnek? Nyilván ezt a kérdést elemzik, vizsgálják Washingtonban is, ahol a Reagan-kormányzat elszántságával szemben a kongresszus józanabb álláspontra helyezkedik. A honatyák el akarják kerülni, hogy az USA haditengerészete és légiereje valóban belebonyolódjon valamilyen veszedelmes kalandba. Közben Teherán több frontot is nyit a nyugattal szemben. A „követségek csatája” tovább dúl Franciaországgal, miközben még nincs vége a brit—iráni diplomáciai konfliktusnak sem. Az irániak ultimátumban szólították fel a francia hatóságokat, hogy vessenek véget a párizsi iráni nagykövetség blokádjának, és szolgáltassanak elégtételt annak az iráni diplomatának, akit teheráni állítás szerint — Genfben francia csendőrök és vámosok tettleg bántalmaztak. Ügy látszik, nem fejeződött be brit és iráni diplomaták kölcsönös kiutasítása sem. Híre járja, hogy az iráni kormány pénzügyi ellenlépésekre szánta el magát, s például már nem ad megbízást londoni bankoknak; üzleti ügyeit Rómában, Genfben bonyolítja le, diplomatáit pedig fokozatosan áttelepíti Dublinba, az ír fővárosba... Mindez, persze, csak néhány gombostűszúrás ahhoz képest, hogy a fegyveres akciókkal fenyegetőzés még háborús veszélyt is rejthet magában. Remélhetőleg azonban az öböl partjain és vizein a harcias nyilatkozatokat nem követik harci cselekmények... Pálfy József a Pénzügyminisztériumban Fél év a külkereskedelemben
