Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

2 NOGRAD 1987. július 18., SZOMBAT * Olasz kormányalakítási erőfeszítések EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Á hét 2 kérdése Egyhetes látogatást tett Kínában Helmut Kohl. A képen: találkozott Teng Hsziao-pinggel. Londonban tárgyalt a héten Husszein jordán ural­kodó, Margaret Thatcherrel Giovanni Goria megbí­zott olasz miniszterelnök pénteken befejezte kor­mányalakítási tárgyalásai­nak első menetét, fogadta a pártok vezetőit, a tőké­sek és a dolgozók szerve­zeteinek képviselőit. A hét végét a kormányprogram összeállításának szenteld — tekintetbe véve a konzul­tációkon összegyűjtött in­formációkat —, majd a jö­vő héten újból találkozik a pártok képviselőivel, most már a program finomítása és egyeztetése céljából. Újságíróknak nyilatkozva Goria kijelentette: a tár­gyalásokon az összes párt leszögezte, hogy az ország (Folytatás az 1. oldalról) ott a változások valószínű­leg tovább élezik a problé­mákat. A nehéz helyzetben levő vállalatok talpon ma­radásukhoz nem számíthat­nak majd az eddigiekhez ha­sonló állami segítségre, mert a tervezett intézkedések csak olyan mértékben tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, amilyen mérték­ben sikerül leépíteni a kü­lönféle támogatásokat, ked­vezményeket. Adórendszerünk korszerű­sítése szorosan összekap­csolódik az árreformmal, át­rendeződik a termelői szféra árszintje, áraránya, s ugyan­akkor a fogyasztói árszint­ben és ármechanizmusban is lesznek változások. A cél, hogy a termelői és a fogyasz­tói árak szorosabban kap­csolódjanak egymáshoz. A mostani tervezett intézkedé­sek tulajdonképpen annak az árelvnek a tényleges megvalósítását jelentik, ame­lyet még 1966-ban hirdettek meg: legyenek arányosak az árak a ráfordításokkal — mondotta. Ezzel kapcsolatban ki­emelte, hogy az árrendszer, de az adórendszer egészé­nek tervezett reformja sem helyettesíti azt a piaci ha­tást, amelynek feladata az árak alakítása, gazdasági tevékenységek szelektá­lása; e reform viszont gyor­síthatja a piaci struktúra változását. Tájékoztatott ar­ról: a tervezett változásokat megelőzően máris érezhető a vállalatok bizonyos ár­emelési törekvése annak ér­dekében, hogy az új árak kialakításakor egy magasabb szintről indulhassanak. A tervezett intézkedések ellen­érzéseket váltanak ki a la­kosság körében, mert attól tartanak az emberek, hogy az árreform hatására csök­ken az életszínvonaluk. Az adórendszer változása önma­(Folytatás az 1. oldalról) lésére exportál, termékei el­jutnak az angol Bramfit, a svájci Lehco és az NSZK- beli C and A áruházi lánc­hoz is. Ezekből a termékek­ből az idén 30 százalékkal gyártanak többet mint ta­valy. A vállalati erőfeszítések ellenére az év második felé­ben mind az exportban, mind az importban több bizonyta­lanság is mutatkozik, így például a gépipari kiviteli terv teljesítését egyebek kö­zött egyes fejlődő országok piacainak fizetésképtelen­sége veszélyezteti. A mező- gazdaságban a tervezett ga­bonaexport megvalósítása a szezon kitolódása miatt tech­nikailag kétséges. Nehézsé­gek tapasztalhatók az élel­miszeripari kivitel bővíté­sében is, a húskészítmények exportárai ugyanis csők­• érdekében kíván működni. Segítőkészséget főként a ré­gi kormánykoalíciót alkotó pártök részéről tapasztalt. Mások, mondta, érdekes ja­vaslatokat tettek az együtt­működésre. Goria itt a zöl­dekre és a radikálisokra utalt, akik bizonyos felté­telekkel állítólag csatlakozni is készek a formálódó koa­lícióhoz. Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára kifejtette, hogy bár az öt­párti kormányforma tarta­lékai kimerültek, Goria mégis vissza akar térni ah­hoz. Ügy tűnik, — mondta Natta —, nehéz lesz ilyen alapon erős kormányt össze­gában nem eredményezi az életszínvonal romlását — jegyezte meg —, ez a kérdés sokkal inkább összefügg gazdaságunk mai helyzeté­vel, azzal, hogy a mai túl­fogyasztást az egyensúly to­vábbi veszélyeztetése nélkül már nem lehet finanszíroz­ni. Az adórendszer változta­tása fontos feltétel a gazda­sági-társadalmi kibontako­zási program megvalósításá­hoz, gazdasági mechanizmu­sunk továbbfejlesztéséhez, mert világosabbá válnak a gazdaságossági viszonyok. Megvalósításának eredmé­nyessége azon is múlik, ho­gyan korszerűsítjük tovább piaci mechanizmusunkat és gazdaságirányításunk rend­szerét, illetve a változások milyen következetességgel tükröződnek a gazdaságpo­litikai döntésekben — mu­tatott rá. Kitért arra is, hogy az új adórendszer bizonyos elemei mozgásban vannak, mert a most kezdődő társadalmi viták még sok olyan körül­ményt tárhatnak fel, ame­lyek befolyásolják a végle­ges döntést. Igaz ez a sze­mélyi jövedelemadóra is. így például a különféle ér­dekegyeztetések eredmé­nyeként az eredeti elkép­zelésekhez képest most ked­vezőbb változatok vannak napirenden a nyugdíj mel­lett munkával szerzett jö­vedelmek adóztatásáról. Az egyik elképzelés szerint a nyugdíjak és a kiegészítő munkával szerzett jövedel­mek együttes összege 120 ezer forintig lenne adómen­tes, s e fölött is csak a nyugdíj mellett vállalt mun­ka után kellene adót fizet­ni. A másik variáció sze­rint az adózás szempontjá­ból különválasztanák a nyugdíjakat és a kiegészítő munkával szerzett jövedel­meket. kennek. A megváltozott pia­ci körülményekhez igyek­szik rugalmasan alkalmaz­kodni az év elején önállóvá vált Gyulai Húskombinát, amely ezúttal nem az export mennyiségi növelését tűzte ki célul, hanem a jobban feldolgozott, értékesebb és gazdaságosan előállítható ter­mékek gyártását bővíti. Míg termékei közül a közelmúlt­ban a hasított, bőrös félser­tés nyereséges exportcikk volt, mára veszteségessé vált. A kombinát úgy válaszolt a piac kihívására, hogy jelen­tősen növelte a darabolt, ne­mes húsrészek termelését. Olasz, francia és NSZK-beli cégektől máris 3 ezer tonna sonka szállítására kaptak megrendelést, és rövidesen megjelennek késztermékeik­kel az amerikai piacon is. Gondot jelent, hogy a vál­lalatok zöménél a nemzet­közi viszonylatban is ma­állítani, amely képes szem­benézni a gondokkal A parlamentben az igaz­ságügyminisztérium kérést terjesztett elő, hogy vonják meg a mentelmi jogot Gi­orgio Almirantétól, az új­fasiszta párt (Olasz Szociális mozgalom—Nemzeti Jobb­oldal) főtitkárától. Az ok: vádat akarnak emelni elle­ne „a fegyveres felszabadító harc becsmérlése” és „a fa­sizmus dicsőítése” címén. Almirante ugyanis egy elő­adáson kijelentette, hogy „ha Mussolini és a (saloi) fasiszta köztársaság nem lett volna, a német nácizmus elárasztja az ország egész területét”. (MTI) A társadalmi viták célja egyfajta érdekegyeztetés, társadalmi közmegegyezés kialakítása. Erre szükség is van, az új adórendszer azonban csak egy bizonyos határig képes befogadni a különféle kedvezményeket, kompromisszumokat, mert azon túl már megváltozna eredeti jellege — tette hozzá. Bizonyos rétegek, csopor­tok, egyre erősebb nyomást gyakorolnak az adórend­szer kidolgozóira annak ér­dekében, hogy megőrizzék helyzetüket, különféle ked­vezményeket élvezzenek majd. Márpedig az adórend­szer nem vállalhatja magára a szociálpolitika feladatait, mert ehhez a jövedelmek olyan átcsoportosítására lenne szükség az egyes tár­sadalmi rétegek között, ami jelentős' feszültségeket okozna. Az elképzelések szerint a személyi jövedelemadóból befolyó összegekkel — ez együttesen körülbelül évi 70—75 milliárd forintot je­lent —, vagy azok egy részé­vel, a helyi tanácsok gaz­dálkodnának. Ettől azt vár­ják, hogy javuljon a taná­csok gazdálkodása, mert így az állampolgárok is jobban számon kérnék, hogy mire fordították az általuk befi­zetett pénzeket. Az adórendszer kidolgozá­sának folyamatáról Kollarik István úgy tájékoztatott, hogy bár bizonyos elemek még változhatnak, magát a koncepciót már kimunkálták. Most különféle számítások­kal, elemzésekkel a részle­tek egymáshoz igazításán dolgoznak, hogy a rendsze­ren belül az egyes fogaske­rekek megfelelőképpen il­leszkedjenek. így az új adó­rendszer jövő év elejére tervezett bevezetése a szak­mai előkészítettségét tekint­ve várhatóan nem ütközik akadályokba. gas fajlagos importfelhasz­nálás nem mérséklődik. Az import csökkentését cé­lozza a Taurus nyíregyházi gumigyára azzal, hogy a kö­zelmúltban olyan nagy telje­sítményű mezőgazdasági gu­miabroncsok sorozatgyártását kezdte el, amelyeket eddig a hazai mezőgazdasági üze­mek csak francia importból tudtak beszerezni. A gyár­tás bővülésével exportra is jut majd a gumikból. A si­kerhez hozzájárult, hogy a vállalatnál egy-egy termék fejlesztésére-gyártására, vagy nagyobb exportvállalkozás­ra pályázati úton, meghatá­rozott időre nevezik ki a gyártóegység irányítóját. Ez a kezdeményezés bevált, hiszen a vezető, de az ott dolgozók is anyagilag érde­keltek abban, hogy a termék jó minőségben, határidőre készüljön el, s ne álljon hó­napokig a raktárakban. 1. Valóban megtorpant volna a szovjet—amerikai tárgyalások üteme? Kétségtelen, hogy az utóbbi napokban többet le­hetett hallani egy szovjet— amerikai megegyezés aka­dályairól, mint a tárgyalá­sok előrehaladásáról. Ebben bizonyos taktikai megfonto­lások éppúgy közrejátsz­hattak, mint ahogyan tényle­ges gátló tényezők is fel­bukkanhattak. Figyelemre méltó, hogy az egyik szovjet külügyi szóvivő Moszkvában nem kevesebb, mint négy, az előrehaladást akadályozó elemet említett az amerikai magatartásban. Az Egyesült Államok küldöttsége olyan formulákat terjeszt elő, amelyek egyoldalú előnyöket biztosítanak számára, s elő­ször csak a Szovjetuniótól vár egyoldalú leszerelési lé­péseket; ez az első tényező. A második, hogy az Európa nyugati felén telepített Pershing—2-es rakétákat ki­vonás helyett Pershing—1 b jelű rakétákká aka?-ják át­alakítani, a szárazföldi te­lepítésű robotrepülőgépeket pedig hadihajókra akarják szerelni. A harmadik: nem hajlandók tárgyalni azoknak a külföldön lévő amerikai támaszpontoknak az ellenőr­zéséről, amelyeken közepes hatótávolságú rakéták van­nak. Végül a negyedik aka­dály: nem akarják leszerel­ni azt a 72 amerikai nuk­leáris töltetet, amely a nyu­gatnémet hadsereg tulajdo­nában lévő Pershing—1/a rakétákhoz tartozik. Ugyanekkor Washington­ban ismételten olyan kije­lentések hangzottak el, hogy a Szovjetunió Genfben fékezi az előrehaladást, visszalép a korábban már egyeztetett állásponttól. A tárgyalások üteme ezért las­sult le, állították amerikai hivatalos személyiségek. Minderre Moszkvában azt mondják, hogy a mostani tárgyalási forduló három hó­napja alatt a szovjet kül­döttség hét megállapodás­tervezetet terjesztett elő. Moszkvai vélemény szerint ezekben a javaslatokban fi­gyelembe vették az ameri­kai megfontolásokat. Űj hangsúlyt kapott most az a szovjet igény, hogy a Dél-Koreában, Japánban, a Fülöp-szigeteken állomásoz- tatott amerikai hadműveleti­harcászati rakéták, valamint a közepes hatótávolságú ra­kéták leszereléséről is tár­gyalni kellene. Európát il­letően pedig Moszkvában leszögezték, hogy felelősség terheli azokat a nyugat- európai államokat, amelyek területén amerikai köze­pes hatótávolságú rakétákat telepítettek: nekik is ellen­őrizniük kell majd felszá­molásukat, és nekik kell biztosítani az ellenőrzés le­hetőségét. A rakéták eltávolításának és tényleges leszerelésük ellenőrzésének kérdéscso­portja valóban bonyolult. A szakkérdéseken túl azonban a politikai akarat a döntő, végső soron nem a genfi tárgyalóasztalnál mondják ki az utolsó szót, hanem egy csúcstalálkozón. Annak előkészítéséhez pedig nyil­ván szükség van külügymi­niszteri találkozóra, vagy akár két Sevardnadze— Shultz tanácskozásra is. Ha valaki most megtorpanásról beszélhetne is, a folyamat továbblendítését a külügy­miniszterektől lehet várni. S, az igazi kérdés a csúcs- találkozó létrejöttére vonat­kozik. 2. Lesz-e folytatása a te- heráni „nyilatkozathábo­rúnak”? Az öböl menti háború fegyverropogását mostaná­ban elnyomják a harcias nyilatkozatok hangjai. Hol Washington helyezi kilátás­ba, hogy nem hátrál meg, és minden eszközzel, ha kell, fegyveresen is, megvédi a hajóforgalmat az öbölben, s természetesen mindenekelőtt azokat a kuvaiti olajszállító hajókat, amelyekre július 22-én amerikai zászlót von­nak fel, s amelyek kor­mánykerekéhez amerikai tengerészek állnak; hol pe­dig Teherán folyamodik a figyelmeztetés félelmetes formáihoz. A napokban pél­dául Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke arról be­szélt, hogy az iráni hadse­reg, „el fog süllyeszteni amerikai hajókat, el fog foglalni amerikai támaszpon­tokat, és fogságba fog ejteni amerikai polgárokat”, ha az USA bekapcsolódik az öböl menti háborúba... Lehet-e hinni az ilyen fenyegetésnek? Nyilván ezt a kérdést elemzik, vizsgál­ják Washingtonban is, ahol a Reagan-kormányzat el­szántságával szemben a kongresszus józanabb állás­pontra helyezkedik. A hon­atyák el akarják kerülni, hogy az USA haditengeré­szete és légiereje valóban belebonyolódjon valamilyen veszedelmes kalandba. Közben Teherán több frontot is nyit a nyugattal szemben. A „követségek csa­tája” tovább dúl Franciaor­szággal, miközben még nincs vége a brit—iráni diplomáciai konfliktusnak sem. Az irániak ultimá­tumban szólították fel a francia hatóságokat, hogy vessenek véget a párizsi iráni nagykövetség blokád­jának, és szolgáltassanak elégtételt annak az iráni diplomatának, akit teheráni állítás szerint — Genfben francia csendőrök és vá­mosok tettleg bántalmaztak. Ügy látszik, nem fejeződött be brit és iráni diplomaták kölcsönös kiutasítása sem. Híre járja, hogy az iráni kormány pénzügyi ellenlépé­sekre szánta el magát, s például már nem ad meg­bízást londoni bankoknak; üzleti ügyeit Rómában, Genfben bonyolítja le, dip­lomatáit pedig fokozatosan áttelepíti Dublinba, az ír fővárosba... Mindez, persze, csak néhány gombostűszúrás ahhoz képest, hogy a fegy­veres akciókkal fenyegetőzés még háborús veszélyt is rejt­het magában. Remélhetőleg azonban az öböl partjain és vizein a harcias nyilatkoza­tokat nem követik harci cselekmények... Pálfy József a Pénzügyminisztériumban Fél év a külkereskedelemben

Next

/
Thumbnails
Contents