Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-11 / 136. szám

SPORT V Megkérdeztük... .,hogy miként készül a balassagyarmati szakvezetés a területi labdarúgó-bajnok­ságban való helytállásra? Aki válaszol: Lombos Ist­ván, a BHVSE ügyvezető el­nöke: — Szakosztályunk egész évben a területi bajnokságra készült. Mind a szakmai, mind a feltételrendszert eh­hez a szinthez alakítottuk. A bajnokságban mutatott összteljesítményük is erre utal. Lényegében négy for­dulóval a befejezés előtt már feljutónak számított csapa­tunk. Ennek ellenére terve­zünk változásokat. A jelenlegi játékosállo­mányból négy-öt labdarúgó­tól válunk meg, s helyükre öt — a területi bajnokság színvonalának megfelelő — fiatalt és rutinos játékost kí­vánunk igazolni. A Balassa­gyarmatra kerülő labdarú­gókkal lényegében már meg­egyeztünk. Tekintettel arra, hogy még az 1986 87. évi küzdelmek hajrájánál tar­tunk, nem akarom sem az érkezők, sem a távozók já­tékritmusát megzavarni az­zal, hogy nevüket csemege­ként a nagy nyilvánosság elé tárom. Ha már labdarúgó-szak­osztályunk a téma, szeret­ném megragadni az alkalmat, s szurkoló táborunkat meg­nyugtatni, hogy Bundzsák Dezső szerződése 1988. június 30-ig szól. Az egyesület el­nöksége elégedett szakmai munkájával, így a további­akban is számít tevékenysé­gére. Ám, ha a mi egyesü­letünknél kedvezőbb, esetleg külföldi szerződési ajánlatot kap, akkor — fájó szívvel ugyan, de —, hozzájárulunk a kétoldalú szerződésbontás­hoz. Bár, ebben az esetben hirtelenjében elképzelni sem tudom, hogy kit kérnénk föl a vezető edzői posztra... ..., hogy milyen stádium­ban van az atlétikai Kris­tály Kupa szervezése? Ismét szemtanúi leszünk-e az el­múlt évben, oly nagy sikert aratott — a megyeszékhely centrumában megrendezett — Karancs-ugrógálának? Aki válaszol: Angyal Já­nos, az SKSE atlétikai szak­osztályának vezető edzője: — Tavaly nagyon jól sike­rült, s látványos ugrógálával színesített Kristály Kupát rendeztünk. Magának a ren­dezvénynek kedvező vissz­hangja volt szakmai berkek­ben. Ezt a jó szervező- és csapatmunkának köszönhet­tük. Az atlétikai verseny szpon­zorai — az SKÜ, az SVT, a Karancs Mgtsz, a Karancs Szálló, a síküveggyár, az öb­lösüveggyár, a Ceredi Mgtsz és a megyei sportirányító szerveink — is a siker ková­csai voltak. Idén is szeret­nénk megnyerni őket támo­gatónak. A szeptember 19-re tervezett, idén már tizen­egyedik alkalommal megren­dezett Kristály Kupára a magyar élgárda mellett több külföldi versenyző részvéte­t lére is számítunk. Előrehala­dott tárgyalásokat folytat­tunk északi szomszédainkkal. Számítunk az Inter Bratis­lava és a Dukla Banska Bystrica atlétái mellett a besztercebányai testvérvá­ros főiskolás egyesületének versenyzőire is. A közeljövőben egy dele­gációval a Felső-Ausztriai Atlétikai Szövetségnél töl­tünk el pár napot. Meghí­vásunk alapján bizonyára osztrák szomszédainktól is több kiváló képességű spor­toló érkezik majd verse­nyünkre. Az ugrógála folytatásáról nem tudok jót mondani. Már a tavalyi versenyen is be­igazolódott, hogy magasugró leérkezőink nem megfelelőek a nemzetközi előírásoknak. Több ugrást követően közel álltunk ahhoz, hogy félbe kell szakítani a versenyt, mert a leérkező szűknek bi­zonyult, s ez nagy balesetve­szélyt rejtett magában. Az atlétikai szövetség előírásai­nak megfelelően ez évtől a nemzetközi és I. osztályú versenyt magasugrásban csak 5x3 méteres, rúdugrásban pedig 5x5 m-es szivacsleér­kezővel lehet megrendezni. Sajnos, egyelőre sovány anyagi helyzetünk nem en­gedi meg, hogy ki tudjuk cserélni a meglévőket. Az emberi érték pedig minden­nél fontosabb. Bár, keressük a lehetőségét, de úgy tűnik, sajnos az idén elmarad ez a látványos versenyszám. Teke NB II. Megyei csapataink mérlege Az NB II. Keleti csoport­jában nemrégiben fejeződött be az 1986—87. bajnoki pontvadászat. A küzdelem sorozatban me­gyénket három együttes kép­viselte. Közülük az élre a Somoskőújfalu teljesítmé­nye kívánkozik. A határ­menti község gárdája Ma­gyar Sándor társadalmi ed­ző irányításával, az előző két esztendő bronz-, illetve ezüstérme után újabb má­sodik helyezést szerzett. Cél­kitűzésük az 1—3. hely va­lamelyikének megszerzése volt. Ezt sikerült megvaló­sítaniuk, pedig az idény előtt egyik legjobbjuk. Mol­nár János, az NB I-es győ­ri Richartshoz igazolt, Fan­esik és Kéri pedig bevonult katonának. A többiek azon­ban jól helyettesítették a távozókat. Hazai környezetben 100 százalékos teljesítményt nyújtottak a somosiak, míg idegenben 3 győzelemre és 1 döntetlenre futotta. Gond, hogy vendégként több eset­ben is csak a döntő pillana­tokban remegett meg a já­tékosok keze. s ez eredmé­nyezte a minimális arányú vereségeket. Egyénileg Sza­bó Sándor és Németh Béla nyújtotta a legjobb teljesít­ményt. Az ezüstérmet nyert csapat további tagjai: Özs- várt Oszkár, Molnár János, Balázs István, Molnár Pál, id. Borsós Imre, ifj. Borsós Imre, Fancsik Gyula. ' A Mátranovák csapata a pontvadászat végén a 6. he­lyen ért célba. Hazai pályán megbízhatóan szerepeltek a novákiak, de idegenben is arattak néhány váratlan győzelmet. A játékosok kö­zül Nádasdi István és Koz­ma Miklós teljesítménye emelkedett ki. Nem sokkal maradt el tőlük Fodor, Ka­pás, Nagy és Nádasdi J. Ha­sonló produkcióval, javuló teljesítménnyel a Vasas jö­vőre is a középmezőny sta­bil tagja maradhat. Harmadik megyei csat»“ tunk a Síküveggyár SE ki­esett az NB Ii-ből. A baj­nokság kezdetén céljuk a bennmaradás biztosítása volt. Hogy ezt nem sikerült teljesíteniük, annak egyik döntő oka, hogy két kiváló játékosuk, Jakus és Kohut befejezte pályafutását. Vol­tak problémák a szakmai irányításban is, s szinte egy meccsen sem játszottak azo­nos összeállításban. Mind­össze három győzelmet értek el az üveggyáriak. Egyéni­leg Kovács Aladár és id. Dávid Imre nyújtottak el­fogadható teljesítményt. A többiek — Csongrádi, Ber­ta. Pap, Lóczi, ifj. Dávid I. és Szabó — változóan sze­repelt. A búcsú után nem lehet más a cél: visszake­rülni újra a II. osztályba. Az NB II. Keleti csoport­jában 75 játékost rangsorolt a szövetség. Mellettük még 90-en játszottak bajnoki mérkőzésen. Az első 50 közé 7 nógrádi sportoló került: . . .2. Szabó (Somos) 423,5, ...16. Nádasdi I. (M.-novák) 405,3, 17. Kozma M. (M.-no­vák) 405,3, ...21. Németh B. (Somos) 404, ...27. Kovács A. (Síküveg.) 403, ...36. Fodor (M.-novák) 400,7, ...50. id. Dávid I. (Síküveg.) 394,1 fa átlag. Így Szabó I., Nádas­di, Kozma, Németh, Kovács és Fodor II., id. Dávid I. III. osztályú minősítést szer­zett. A csoport végeredménye 1. Nyíregyh. 2. Somoskőú. 3. B. ÉVSC 4. HÖDGÉP 5. Gyulai SE 6. Mátrán. 7. Egri A. 8. Ózdi K. 9. DMVSC 10. Egri Sp. 11. Csepel 12. MOM 13. K. MÄV 14. Síküv. SE 26 19 26 16 26 15 26 14 26 14 26 14 26 14 26 13 26 13 26 13 26 11 26 9 26 5 26 3 1 6 122 1 9 127 2 9 121 2 10 107 1 11 115- 1 11 108- 12 109 2 11 106 1 12 111­- 13 101 2 13 96 3 14 93 2 19 78­- 23 62 • 86 39 ■ 81 33 ■ 87 32 •101 30 93 29 •100 29 ■ 99 28 •102 28 • 97 27 •107 26 •112 24 115 21 ■130 12 ■146 6 Balogh Tibor Iskolai sport Drogunion Kupa A balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolában a tanév kezdetén alakult meg a DSK. Alapvető célként az iskola minden tanulójának megmozgatását, rendszeres testedzését határozták meg. A diáksportkör vezetősége terveik eléréséért az egész tanévet átfogó versenyrend­szert hirdetett a tanulók szá­mára. Ehhez anyagi támoga­tónak a mohorai Drogupion céget nyerték meg, s így Drogunion Kupa néven szer­vezték meg a versenyeket. Az alsó tagozatosok baj­nokságát a 4/c. osztály nyer­te, a 4/b-sek és a 4/a-sok előtt. A felsősöknél a sor­rend: 1. 6/a., 2. 5/b., 3. 5/a. Az egyéni versenyszámok első helyezettjei: Palotás Ré­ka. Skáza Tibor, Zoljánszki Katalin, Páris Richárd, Rezi Szilvia, Zoljánszki László. Labdarúgó NB II. Kiesés lesz a feljutási álmokból? SBTC—Szolnok 0-2 (0-1) Salgótarján. 1400 néző, v: dr. Szőke (Mester, Stamler). SBTC: Hiesz — Mákos, Fé­nyes (Juhász a 46 ), Talapa, Kürtösi (Hunyás az 56.) — Vágó, Forintos, Veres, Lip­ták — Sváb, Vincze. Edző: Toldi Miklós. Szolnok: Bo­ros — Kiss, Ágh, Szilágyi, Rózsavölgyi — Csábi, Su­gár, Katona — Hegedűs, László, Szabó. Edző: Szat­mári János. (A mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődött a napokban elhunyt Tóth Ist­ván sporttudósító emlékére.) Az első játékrész legve­szélyesebb salgótarjáni ka- puralövése a 4. percben volt. A játékvezető Lipták buk­tatásáért ll-es;t ítélt. Aibün. tetőt Fényes gyatrán végez­te el, lövését Boros kiütöt­te. Ezután az első fél óra végéig a tarján iák el sem jutottak a vendégek kapu­jáig. A szolnokiak vezettek néhány formás támadást, de a befejezésekkel rendre ha­dilábon álltak. A félidő utolsó tíz perce már válto­zatosabb látnivalót hozott. Két sárga lap — Csábi és Talapa kapta —színesítette a játékot, majd a lefújás előtt 5 perccel a vendégek* meg­szerezték a vezetést: Csábi hatalmas partdobását Hege­dűs senkitől sem zavartatva lőtte az elalvó tarjáni vé­dők között a kapuba. 0—1. A második játékrészben sem kellett sokat izgulnia a hazai közönségnek ked­vencei miatt. A Toldi le­génység ugyan kísérletezge­tett, de a csatárok nem ta­lálták el a kaput. Az 53. percben Veres szöglete Sváb fején „csattant”, de a pety- tyes 5 méterrel a kapu mel­lé szállt. Nem sokkal ké­sőbb a Veres buktatásáért megítélt * SSzabädÄgäSt ‘Lip­ták a sorfalba lőtte. A 71. percben nagy védelmi hiba után Lipták kilépett a bal oldalon, lágy beívelését azonban Sváb senkitől sem zavartatva, magasan a kapu fölé fejelte. Óriási egyenlí­tési lehetőség volt! A 75. perc aztán meghozta a má­sodik szolnoki találatot. Formás kontratámadás futott a pályán, melynek végén Hegedűs—László össz- játék után a vendégek kö­zépcsatára biztosan lőtt Hiesz kapujába. 0—2. Az utolsó negyedórában megpróbáltak szépíteni a tarjániak, de a kapura iga­zi veszélyt újra a MÁV MTE támadásai jelentettek. A 78., majd a 84. percben is Szabó növelhette volna előnyüket, de először fölé perdített, majd a második alkalomnál Hiesz bátor- ki­vetődéssel szerezte meg a pettyest. Kellemes, nyári napsütés­ben került sor a találkozó­ra, melyen a legkitartóbb szurkolók — és a szakveze­tés is — csak a győzelmet tartották elfogadhatónak a hazai csapat részéről. A pá­lyán levő fekete-fehér ti­zenegy az első percektől úgy játszott, mintha most ismerkedne a labdarúgás alapjaival. Elemi átadási hi­bákat vétettek, gyakran za­varták egymást-a labda át­vételében, s ami a legna­gyobb kritika az első 45 percben mutatott teljesít­ményükre: a kihagyott bün­tetőn kívül csupán egyszer veszélyeztették a szolnoki kaput. A második félidőben ugyan valamivel aktívabbá vált a hazaiak játéka, de ezúttal is hiányzott belőle minden elképzelés. Néhányan úgy futballoztak, hogy a látottak alapján megkérdőjelezhető: vajon érdekük-e a Salgótar­ján minél jobb szereplése? A vendégegyüttes gyorsa­ságban, gondolkodásban magasan felülmúlta a ven­déglátókat. Ügy tűnt, mint­ha nem is azonos osztályban szerepelne a két gárda, pe­dig találkozójuk előtt csupán egy pontkülönbség volt kö­zöttük. A mérkőzés után a szolnokiak elmondhatták magukról, hogy a középme­zőny stabil tagjaivá váltak, míg a tarjániak most már számolgathatnak: hány pon­tot kell szerezniük a hátra­lévő három fordulóban, hogy biztosítsák helyüket a labda­rugó NB II-ben. Jók: A hazaiak közül sen­ki sem dicsérhető, illetve Katona, Csábi, Szabó, Hege­dűs, Ágh. Toldi Miklós: — Bár a kispadot fel tudnám cserélni a zöld gyeppel, hogy meg­mutassam, hogy lehet küz­deni a pályán. A labdarúgást ugyanis lehet rosszul játsza­ni, de szív nélkül nem. Szatmári János: — Nagy­szerűen küzdött és jól ját­szott csapatom, rászolgál­tunk a két pontra. Vaskor István A labdarúgó NB II. továb­bi eredményei: Metripond SE—Szeged SC 1—0, Ganz- MÁVAG—Szarvas 2—1, Olajbányász—Szekszárd 1—1, Ózd—Baja 1—0, Budafok— Volán SC 0—3, Vác—DVTK 2—0, Veszprém—Keszthely 0—1, Kaposvár—Nyíregy­háza 1—1, Komló—Csepel 4—2. A bajnokság állása: ]. Kaposvár 35 18 11 6 43-31 47 2. Vác 35 18 9 8 48-3,2 45 3. Bp. Volán 35 19 6 10 •62-42 44 4. Csepel 35 16 10 9 47-33 43 5. Nyíregyh. 35 16 10 9 55-45 42 6, Komló 35 17 4 14 58-48 38 7. Metripond 35 14 8 113 47-34 36 íj. Szeged 35 13 9 13 54-45 35 9. Szolnok 35 12 11 12 37-35 35 10. Veszprém 35 13 9 13 38-40 35 lil. Ganz-M. 35 12 10 13 39-43 34 12. Szekszárd 35 12 9 14 49-54 33 13. Salgótarján 35 9 14 12 29-38 32 14. Keszthely 35 10 11 14 31-37 31 lő. Diósgyőr 35 8 15 12 37-50 31 16. Özd 35 11 8 16 44-46 30 17. Olajba ny. 35 8 14 13 39-56 30 18. Baja 35 12 5 18 32-46 29 19. Bu dalok 35 11 7 1(7 41-56 29 20. Szarvas 35 8 6 21 39-58 23 Bemutatkozott megyénkben a triatlon A hazai pontszerző ranglis­taversenyek sorában Bánk és Balassagyarmat térségében ren­dezték meg a I. Palóc triatlont. A jó hírverésnek és a kiváló szervezőmunkának köszönhe­tően nemcsak Nógrád megyé­ből, hanem Ajkáról, Nyíregy­házáról, Siófokról, Pécsről, Ba- latonfüredről és Debrecenből is voltak indulók. Az elmúlt hetek hidegebb időjárása ugyan alaposan le- hűtötte a Bánki-tó vizét, a versenybizottság döntése értel­mében azonban sor került az úszásra is. Ezzel indult a tri­atlon, melyen összesen 47 fel­nőtt vágott neki az előírt tá­voknak. Mellettük egy úttörő- korú fiú, Kisfaludi István, va­lamint a csapatversenyben 15 induló kezdte meg a ver­senyt. Az úszás után a Bánk—-Nóg- rádkövesd—Balassagyarmat út­vonalon több település lakossá­ga láthatta az izgalmas kerék­pártúrát. A 40 kilométeres táv közben „frissítő állomások’* beiktatásával igyekeztek a ren­dezők az energia utánpótlásá­ról gondoskodni. Balassagyarmaton, a nagyli­geti sportpályára kerekeztek be a résztvevők, majd Nyírjes térségében teljesítették a futó­próba távjait. A triatlont a férfiak mező­nyében dr. Tomka János Atti­la (Triatlon I. TEAM) nyerte. Második Sotonyi Sándor (Ba- latonfüred), 3. Tresztyánszki András (Ajka). A nőknél Wols- ky Éva (Eger) végzett az első helyen. A női váltót a Debre­ceni Oxigénklub gárdája, ihíg a férfit a Miskolci Peresztroj­ka nyerte. Az első helyezettek négynapos berlini utazást nyertek. Mint azt Révész László, a Balassagyarmati Városi Tanács sportfelügyelője elmondta, ked­vező visszhangra talált az első alkalommal piegszervezett triat- lonjuk. A résztvevők biztosítot­ták őket, hogy jövőre is indul­nak versenyükön. A sportve­zető kiemelte, hogy a rendez­vény a közös munka, az össze­fogás eredménye volt. A lebo­nyolításban, a támogatásban nagy segítséget nyújtott a Bu­dapesti Finomkötöttárugyár, a Drégelypalánki Szondy Laka­tos Kisipari Szövetkezet és a Balassagyarmati Városgazdálko­dási Vállalat is. Vasárnapi, de nem ünnepi történet... A sport -és a fegyelem egymástól elvá­laszthatatlan. A sportolótól a fegyelmet nem lehet elég korán megkövetelni. Er­re szolgál bizonyítékul vasárnap az St. ötvözetgyár és a Szécsény ifjúsági labda­rúgócsapatok Zagyván vívott mérkőzése. Kemény összecsapás volt. A meleg mind­két fél erejét próbára tette. Annyira, hogy a szécsényi együttes egyik játékosa — mi­után a világon semmi nem jött be neki, — egyszerűen levonult a pályáról. Méghozzá a cipőjét verve a földhöz, mintha az len­ne oka az ő tehetetlenségének. Azzal már nem törődött, hogy csapata „csonkán” folytatta a viadalt­Aztán következett a második felvonás. Az ötvözet együttese két gólt kapott, s ez­zel el is dőlt a mérkőzés sorsa: 4—2 arány­ban a szécsényiek győztek. Ezt meg az ötvözet egyik hátvédje nem tudta 'elviselni. Káromkodott, gyalázko­dott a bíróra, aki — koránál fogva — apja is lehetett volna. Egy sárga, majd egy pi­ros lap következett. A játékos a pályáról levonulva, már a közönségnek mutogatott megengedhetetlen módon, s trágár szavak kíséretében köpködött feléjük. A közönség között nagyapakorú is volt bőven. A serdülő fiú magatartása nem felháborodást, hanem meghökkenést vál­tott ki. Mert akár az egyik, aki cserben hagyja játékostársait, akár a másik, aki szidal­mazza a bírót, becsmérli a közönséget, fiatalkorát meghazudtolva, nem lehet iga­zi sportoló. De mégsem azt a két tudat­lan, igen fiatal játékost kéne csak okolni ezért a magatartásért, hanem azokat, akik­nek a gondjaira bízták sportemberré neve­lésüket. Ezek a sportvezetők azon a va­sárnapi mérkőzésen elégtelenre vizsgáztak. Kötelességük ismételni, a sportolókat fe­gyelemre, kötelességtudatra, küzdeni aka­rásra nevelni. Ha nem ezt teszik, akkor végleg megbuktak. Ahogy ezen a mérkő­zésen az a két fiatal játékos. — B — Már készülődnek az olaszok Bár még három eszten­dő hátra van a következő, olaszországi labdarúgó vi­lágbajnoki döntőig, az ér­deklődés máris óriási. A stadionok felújításával, átépítésével kapcsolatos ter­vek már készen állnak, a munkálatokat októberben kezdik el. Torinóban és Ba­riban teljesen új stadiont építenek. Az biztos, hogy a stadi­onok építésére, felújítására á kormány 350 milliárd lí­rát, azaz mintegy 250 mil­lió dollárt ad. Nyolc nagy vállalat tá­mogatja a világbajnoksá­got. Ezek az úgynevezett együttműködők nyolc-nyolc milliárd lírát utaltak át a szervezőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents