Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-08 / 133. szám

1987. június 8., HÉTFŐ 3 NÖGRÁD Jönnek a borollák!- Elhiszem már, hogy idős Földi Pál nyolcvan­esztendősen is erőben, egész­ségben terelgeti nyáját. El­hiszem, mert a nagybárká- nyi tsz legöregebb juhásza, oly’ háborítatlan helyeken legelteti birkáit, hogy arra a helyre másfél órás terep­járás utazással se akadtunk rá. Kutyástul, nyájastul nyelték el Pali bácsit a ke­resztúri dombok! Pedig ő volt az, aki hall­ván a gazdaság juhászat- fejlesztő tervéről, elsőként mondott véleményt: — Ha új hodály lesz, ak­kor az a legelőn legyen! Kisfaludpusztára építsék! — Igazat mondott az öreg, eképpen is határoztunk — ismeri el Tuza István, a Kis-Zagyvavölgye Mező- gazdasági Termelőszövetke­zet elnöke, — A márkházi telepet felújítjuk, de az új épület ott lesz, ahová Pali bácsi is akarja. Nagy fába vágta a fejszé­jét a nagybárkányi gazda­ság : négyéves program ke­retében rendbe teszi egész állattenyésztését. Az idei és a következő a szarvasmarha éve lesz, majd újabb két esztendő — és minden szá­mítás szerint jól jövedelme­zővé válik a juhászkódás is. Eddig mindig volt fonto­sabb — hol a gépesítés, hol az ipartelep miatt kellett az állattenyésztésnek várnia. —■ Két éve még majd­nem hárommillió forintot fizettünk rá állatainkra — mondja az elnök. — Tavaly már egymillió forintos volt a haszon. Felkészültünk mind a szarvasmarha-, mind a juhászati rekonst­rukciós programra, egyelő­re azonban várakozó állás­ponton vagyunk. A megje­lenő szabályozók fogják el­dönteni, melyiket soroljuk előbbre. A juhászatot egészen új irányvonal követésével te­szi korszerűvé a gazdaság. Az Oviscoop Gazdasági Tár­saság segítségével egy auszt­rál-fajtával, a borollával keresztezik majd meglevő, ám szigorú selejtezésen át­eső merinóállományukat. A dallamos nevű borolláról azt kell tudni, hogy jó minő­ségű és sok gyapjút ad, emel­lett igen szapora jószág. A Kollár István: ......hogy m egvegyék a bárányt” (Bencze Péter felvételei) merinóanya és a borollakos utódja az úgynevezett F 1- es. A keresztezés ,,végter­méke” pedig a merinótól húsz százalékkal jobb hús­termelő, súlygyarapodása meg több mint a duplája! A gazdaság gyepterülete 2600 hektárnyi. A hatalmas területet — mely idős Földi Pált az imént „tüntette el” — csak állattartással lehet hasznosítani. Hiszen semmi másra nem jó ez a szemre amúgy mesebelien szép táj. Amilyen kiadós a legelők nagysága, olyan gyenge je­lenleg a minősége. Erről már a Krakópusztán utol­ért Kollár testvérpár mond ítéletet: — Ezeken a legelőkön alig tud jóllakni a birka — legyint János, az idősebbik juhász. — Én az egész ju­hászkodásban nem sok rá­ciót látok egyébként, pedig szeretem az állatot. Egy idő­ben szó volt arról, hogy esetleg kiadják gebinbe a nyájat. Akkor átgondoltam a dolgokat, jómagam mit is csi­nálnék maszekban az enyé­immel. Arra jutottam, hogy rámennék az egyszeri elle- tésre és csak legelőre ellet­nék. Ezzel kisebb lenne a költség, jobban megérné a tartás. Persze, ehhez jó le­gelők kellenének. — Meg az, hogy megve­gyék a bárányt — teszi hoz­zá öccse, a 27 éves István, ö a negyedik juhász az öt Kollár testvér közül. Azaz most már harmadik csak, mert egyik bátyja nemrégi­ben lett juhászból vadőr. — De ember legyen a talpán, aki bárányt ad el, méghoz­zá jó áron! — Az első keresztezett nemzedéknek már jobbak,az eladási esélyei — szól közbe Danyi Zoltán párttitkár. Tápodjuk Krakópuszta eső­áztatta füvét, s itt, „kicsi­ben” ugyanoda jutunk, aho­vá az imént az elnöki iro­dában. Fajtaváltás és ős­gyep helyett gazdag lege­lők — így már van ráció a juhászkodásban! A legelők feljavítása egyébként már az idén megkezdődik. ' A Bovina rendszer előbb felméri a helyzetet, tanulmányt ké­szít, s három év alatt rend­ben lesznek a legelők. Nem olcsó mulatság dús füvű le­gelőt csinálni: hektáronként 20—25 ezer forint az ára! — Belépünk az Oviscoop Gazdasági Társaságba —tu­datja Tuza István. — Úgy egyeztünk meg, hogy bázis­gazdasága leszünk a me­gyében az Ovisnak. Valame­lyes nógrádi érdeklődést máris tapasztalunk, a gaz­daságok igazi kíváncsiságá­ra azonban csak akkor szá­míthatunk, ha már mutatni is tudunk valamit. Ma a juhon nagy nyereséget fog­ni nem lehet. Nekünk fél­millió forintunk volt rajta tavaly. De, ha az eddigiek­ben maradtunk volna, jövő­re meg azután már ennyi hasznunk se lenne. Mi azon­ban nemcsak mostani eréd- ményünket akarjuk stabili­zálni, hanem az F 1-es nem­zedék értékesítésével lehető­leg megháromszorozni azt! A gazdaságban úgy vélik: ha sikerül véghezvinni mindazt, amit most a ju­hászatot illetően végiggon­doltak és elterveztek, ága­zatukról legalábbis két év­tizednyi időre leteszik a gondot. S miért ne sikerül­ne? Az állattenyésztés szak­emberein — legyenek ,azok diplomások vagy sem — aligha fog múlni! Szendi Márta Előkészítik a horganyzott DEXION gyártását Tíz éve gyártja DEXION— Salgó márkanévvel a köny- nyű polcos raktári szerke­zeteket a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek. Az angol licenc alapján előállított termék sikerét jellemzi, hogy az elmúlt 20 év alatt elkészített 120 000 tonna szerkezeti elemből csaknem 320 futballpályányi terüle­ten lehet — közlekedők nélkül — raktárát felépíteni. Az idei BNV-n piacfel- tárö szándékkal mutatta be a cég az új felületkezelésű, a réginél esztétikusabb, ma­gasabb higiéniai követel­ményeknek megfelelő DEXION-elemeket. A hor­ganyzással tetszetőssé tett termékkel a felhasználók más körét, elsősorban az egészségügyet, az élelmi­szeripart, a kereskedelmet és nem utolsósorban a la­kosságot szeretnék meg­nyerni. ! Az új DEXION-elemeket a, BNV közönsége nagy tet­széssel fogadta, s mint azt Kollár Péter, az SKÜ ke­reskedelmi főosztályvezető­je elmondta, sokan érdek­lődtek a termék forgalma­zásáról is. A gyártás azon­ban még nem kezdődött meg elsősorban a horgany­zókapacitás hiánya miatt. Az új termék gyártás-elő­készítése folyik, a legna­gyobb gondot a megfelelő méretben és mennyiségben horganyozni tudó termelő- társ felkutatása, majd a megfelelő minőség elérésé­nek technikai kidolgozása jelenti. A termék itthon és külföldön kivívott jó hír­neve a gyártót erre köte­lezi. Az SKÜ még ez évben beindítja a gyártást és a termék értékesítését. A szük­séges feltételek biztosítása után sikere lehet a termék­nek a tőkéspiacon is, hi­szen ilyen felületkezeléssel a licencadó angliai cég sem forgalmazza elemeit. — mészáros — n HOLNAP ELLÁTÁSÁÉRT K i tartja számon az elszalasztott lehe­tőségeket? Főként olyankor, amikor egy település a városi rangra emelést követő esztendőkben történelmének legszebb lapjait írja. Közművek és lakások épülnek, fiatalok jutnak szervezett körülmények kö­zjött kényelmes átmeneti otthonhoz, az üzemek mecénásai a településfejlesztésnek, pezsgő a művelődés, tartalékokat hoz moz­gásba az egészséges lokálpatriotizmus. .. S, épültek, épülnek új kereskedelmi egy­ségek, vendéglátóhelyek, amelyek a maguk nemében akár minősíthetik is a várost: hogyan és mit nyújt lakóinak, bosszúság, vagy elégedettség rajzolódik-e ki a polgárok arcára egy-egy bevásárlás után. A pásztói városi pártbizottság a közel­múltban tűzte napirendjére a város és vá­roskörnyék kereskedelmi ellátásának hely­zetét, a kereskedelempolitika helyi fő irá­nyait. Nem ösztökélte őket központi döntés az úttörő vállalkozásra. Egyszerűen csak az embereket foglalkoztató kérdéskört vitatták meg, elismerve a kereskedők erőfeszítéseit, s feltárva a fejlődés szülte ellentmondásokat. A város és vonzáskörzete negyvenezer lakójának kereskedelmi ellátásából oroszlán- rész a helyi áfésznék jutott. Többnyire tisz­tességgel el is látta funkcióját, miközben bebocsátásért kopogtatott az állami keres­kedelem, izmosodott a magánszektor. Együtt biztosították a kiegyensúlyozott ellátást. Némi elégedettséggel fogalmazhatott Fekete Attila, a városi tanács elnöke: „Területün­kön nem fordult elő olyan eset, hogy több­napos ünnepek előtt alapvető élelmiszerek­ből hiány lett volna”. Igaz, a húsellátásból jelentős szerepet vállalt a Mátraaljai Állami Gazdaság és a városi tanács a Gazdi mintabolttal, lezajlott a pásztói sütőüzem rekonstrukciója, minő­ségi változást jelentett a megyei vendáglátó vállalat Zsigmond éttermének és kávéházá­nak megnyitása. A városi pártértekezlet határozatainak megfelelően, a tanácsi szer­vek sokoldalúan igyekeztek fejleszteni a kereskedelmet, eszközeikkel, koordinálással, kezdeményezésekkel sokat lendítettek az ellátás színvonalán. Tehát látszólag a város illő választékot, elegendő menriyiséget kínál lakóinak. A pártbizottságnak, korábban a végrehajtó bizottságnak, a tanácsi testületnek nem egészen ez a véleménye. A hébe-hóba Pásztón vásárló felszíni benyomásokat sze­rez, a helybeliek az apró jelekből mélyebb következtetéseket vonhatnak le. A többi között látják, tudják, hogy a legtöbb ke­reskedelmi létesítménynek az ezredforduló táján épült bérleményépület nyújt mene­déket. Állaguk olykor kritikán aluli, időnként tapasztalni a készletgazdálkodás miatti áruhiányt. A kisközségekben 2—3-féle töltelékáru már csúcsnak számít, korszerűt­lenek a környék Tüzép-telepei. Nem ritka, hogy az ellenőrzések árdrágítást, súlycson­kítást állapítanak meg, romlott a kiszol­gálás színvonala, jelentkeznek üzemeltetési gondok. A legtöbb kritika az áfészt éri, ami az ellátásban betöltött szerepénél fogva ter­mészetes is. Legjobban az a fájó a pásztói­aknak, hogy miközben új szervezetek ta­lálnak otthonra a város kereskedelmében, a szövetkezet a konkurrencia felvállalása helyett hat év alatt 19 boltot szüntetett meg, visszafogott a fejlesztése, nincs elfogadható távlati fejlesztési koncepciója, lassan rea­gál az új körülményekre. Pedig a Pásztó és Vidéke Áfész változatlanul előnyt élvez. Igaz, szokásai gyorsan változnak, s legkö­zelebb oda tér be, ahol nemcsak eladnak, hanem kereskednek is. „Az elpártolás nem szimpátia kérdése!" — fogalmazta meg tö­mören a lényeget Bogácsi István a testü­let ülésén. Markolt Gergelyné, a Palotás­halmi Közös Tanács elnöke a korábbi, hely­ben tartott árubemutatókat, kedvezményes vásárokat is hiányolta. Mások azt tették szóvá, hogy a falusi bol­tosoknak kis ügyekben sincs intézkedési jogkörük. Nem ritka, hogy a februárban felvetett problémákra április derekán ér­kezik a válasz, az emberek pedig gondjaik­kal magától értetődően a tanácsi dolgozó­kat ostromolják. Apró, vagy nagy dolgok — a vásárlónak teljesen mindegy, hiszen hangulatát befo­lyásolják. Füssy József, a városi pártbi­zottság első titkára okkal hangsúlyozta: a testület által elfogadott középtávú terület- fejlesztési programja az ágazatra megkülön­böztetett figyelmet fordított, s a Központi Bizottság tavaly novemberi határozata szel­lemében gondoskodni kell a lakosság ki­egyensúlyozott ellátásáról. Ehhez pedig a változó igényekhez és feltételekhez jobban igazodó áfész szükséges, magyarázat he­lyett intézkedés a városkörnyéki települé­sek olykor jelentkező alapellátási gondjai­nak orvoslására. „Az ellátás szempontjából ne legyen sze­rencse, ki, hol lakik!” — fogalmazódott meg a vitában. Természetesen szó sincs arról, hogy olyan települések, mint Héhalom, Bér iparcikkáruházat követelne. A napi élet­hez szükséges cikkeket azonban igen. A pártbizottság a többi között rámuta­tott a kereskedelmi verseny feltételeinek biztosítására, az állami kereskedelem sze­repének növelése mellett fontosnak ítél­te, hogy a hiányterületeken a magánkeres­kedelem jusson nagyobb lehetőséghez, a termelőüzemek helyben is forgalmazzák az általuk előállított fogyasztási cikkeket, a tanácsok továbbra is támogassák eszköze­ikkel a kereskedelem fejlesztését. A tennivalókat a párt városi testületé politikai igényességgel fogalmazta meg, nem vállalva át a tanácsok, ke­reskedelmi szervek feladatait. Abban a tudatban, hogy amikor az ellátás jelenlegi gondjait veszik számba, a holnap ellátásá­nak ügyét szolgálják. M. Szabó Gyula Műhelykocsik, szerszámosládák Nógrádi bányászok az országos versenyben A Nógrádi Szénbányák munkáskollektívái hagyo­mányosan részt vesznek és általában elfogadhatóan szerepelnek a szénbányásza­ti ágazati (országos) mun­kaversenyben. Az idén há­rom bányaüzem, öt tömeg­termelő és több mint húsz vágathajtó brigád „vette fel a kesztyűt”. A közelmúlt­ban elvégzett értékelés azt mutatja, hogy egyelőre el­maradt a sikeres szereplés, a munkásgárdák az erőfe­szítések ellenére is csak kö­zepes eredményeket tudtak elérni. Az országos szinten a ver­senybe benevezett negy­venkét komplex frontfejtő szocialista brigád rangsorá­ban a 17—18. helyen áll a kányási aknában dolgozó Pothornyik József és az ugyanitt termelő Ifjúság ’85. brigád. Az ötvenkilenc gépi jövesztésű és rakodású mun­kásközösség között a 21. he­lyet szerezte meg a kányá­si Április 4. Szocialista Bri­gád. A hetvennégy / gépesítés nélküli ‘ vágathajtó csapat versengésében a legjobban szerepel, de így is csak a középmezőnyben foglal he­lyet a ménkesi Kilián' György brigád. A húsz benevezett kisakna között 11. a ménke­si bánya. Nagy sikere van annak a szervizbútorcsaládnak, ame­lyek gyártását tavaly kezd­ték meg a Nógrádi Béke Termelőszövetkezet laka­tosüzemében. A szövetke­zet szakembereinek fejlesz­tőmunkáját dicséri a rövid idő alatt népszerűvé lett termék. A különböző mé­retű műhelykocsik, szerszá­mosládák, faliszekrények ugyanis nélkülözhetetlenek a javítóműhelyekben. Praktikusságuk miatt a hazai megrendelők között számos külföldi cég is van. Ebben az esztendőben 4 millió forint árbevételre szá­mít az új termékek készí­tése révén az ipari ágazat. Külföldi alapanyagból magyar divat .. .... ........... V» A magyar textilipar harmadik legnagyobb vegyiszál szál­lítója, az NSZK-beli ENKA AG Wuppertal cég szakmai di­vatbemutatót rendezett az Átrium Hyattban. A bemutatón hét magyar textilipari és konfekcióipari vállalat mutatja be azokat a modelleket, amelyeket a cég alapanyagából magyar divattervezők készítettek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents