Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

2 NOGRAD 1987. június 6., SZOMBAT Ouári Miklós lalogatasa Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról) A politikai döntések, az ezeket követő állami intéz­kedések ellenére sem sike­rült élénkebb, dinamikusabb fejlődési pályára állítani a gazdaságot, javítani az egyen­súlyi helyzeten. Az adós­ság, a költségvetés hiánya nőtt. Ez nem kevés feszült­séget okoz a gazdaságban, a társadalom életében. Az okokat elemezve a hibás döntések, a fegyelmezetlen, a hanyag munka mellett, azt említette, hogy nem si­került a kívánt mértékben megváltoztatni, leegyszerű­síteni a gazdaság szerkeze­tét, felgyorsítani a műszaki fejlesztést. Ennek a követ­kezménye, hogy exportunk szerényebben, importunk erőteljesebben nőtt a kívá­natosnál. Halaszthatatlan feladat­ként említette Óvári Mik­lós a gazdaság szerkezeté­nek gyorsabb, dinamiku­sabb átalakítását, a haté­konyság, a versenyképesség javítását, s ily módon a gazdaság jövedelemterme­lő képességének fokozását. Mint mondotta: a gazdaság korszerűsítése elképzelhe­tetlen a megfelelő feltéte­lek, elsősorban az anyagi feltételek biztosítása, a le­hetséges tartalékok moz­gósítása nélkül. Kiemelte a gazdaság szelektív fejlesz­tésének fontosságát, a tervszerűbb, a fegyelme­zettebb munkát, a főmun­kaidő becsületének vissza­állítását, a teljesítmények­hez jobban kötődő jövedel­meket. Hangsúlyozta: an­nak a vállalati kollektívá­nak, azoknak az emberek­nek kell jobban élniök, akik nagyobb terheket vál­lalnak és jobb teljesít­ményt nyújtanak. Foglal­kozott azzal is, hogy a szer­kezetátalakítás várható fe­szültségeit fel kell vállalni, és a lehetőségeknek meg­felelően, enyhíteni kell eze­ket. Végezetül Óvári Miklós arról szólt, hogy a Közpon­ti Bizottság — a különböző szintű pártszervek, a tár­sadalmi és tömegszerveze­tek, a különböző tudomá­nyos intézmények vélemé­nyét, javaslatait figyelem­be véve — olyan program kialakításán munkálkodik, amely a gazdaság dinami­kusabb fejlődését, a gazda­sági, társadalmi reform folytatását, a kibontakozást serkenti. A folyamat gyor­sításában kiemelte a politi­kai intézményrendszer kor­szerűsítését, a társadalmi viszonyok szocialista ele­meinek erősítését, a szocia­lista demokrácia további szélesítését, mélyítését. Szólt a hatékonyabb politi­kai tudatformáló munka szükségességéről, ebben a pártszervek, a felkészült kommunisták tevékenysé­géről. Az aktíva ülésen Mészáros László, a kádlói, Patterman János, a balassagyarmati ká­belgyár és Róth József, a salgótarjáni lakóterületi párt­vezetőség titkárai tettek fel kérdéseket Óvári Miklós­nak, mondtak véleményt a Központi Bizottság 1986. no­vemberi határozata végre­hajtásának tapasztalatairól, a gazdasági kibontakozás gyorsításánk lehetőségeiről, az életszínvonal várható ala­kításáról. Szóltak a gazda­sági, társadalmi ellentmon­dások feloldásának lehető­ségeiről, ebben a párt, a helyi pártszervek az agitá­ció, a propagandamunka sze­repéről. Az elhangzottakra Óvári Miklós válaszolt. Salgótarjáni látogatása be­fejezéseként a Nógrádi Sán­dor Munkásmozgalmi Múze­umba látogatott a Politikai Bizottság tagja. Az intéz­ményt, az itt folyó munkát Praznovszky Mihály igazga­tó mutatta be a vendégnek, aki megtekintette a múze­um állandó kiállítását. Környezetvédelmi világnap (Folytatás az 1. oldalról) Bizottság tagja. — Ha szép és egészséges környzetet aka­runk látni magunk körül, ah­hoz elengedhetetlen a ha­tékonyan működő gazdaság, a demokratikus társadalóm. A környezetvédő állami te­vékenység és az azt hasz­nosan kiegészítő társadalmi mozgalom is ennek a cél­nak az elérését segíti a kö­zös ügy, az ember szolgá­lata érdekében. A megemlékezés befejező részében kitüntetéseket nyúj­tottak át. Dr. Ábrahám Kál­mán a környezetvédelemben végzett kimagasló tevékeny­ségért öt személynek Pro Natura emlékérem kitünte­tést adott át, további 39 környezetvédő, köztük Ha­vas Fenenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese az Emberi Környezetért kitün­tetést kapta. Többen Kiváló Munkáért kitüntetést, Szé- chenyi-plakettet, Szakszer­vezeti Munkáért kitüntetést és Békéért kitüntető jelvényt vettek át. A művelődési központ előt­ti téren fiatalok környezetvé­delmi demonstrációja hívta fel a város lakosságának fi­gyelmét a feladatok fontos­ságára, s adta hírül egyúttal a környezetvédő közösségek létét, munkálkodását. Hessz Péter, a salgótarjáni Petőfi Általános Iskola tanulója a világnap vendégei előtt ol­vasta fel azt az üzenetet, me­lyet az ifjú környezetvédők az ország vezetőinek aszta­lára szánnak. Délután megkezdődött Sal- góbányán a környezetvédő közösségek háromnapos or­szágos találkozója. A mint­egy kétszáz résztvevő előtt Boldvai László, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára nyitotta meg a tanács­kozást, majd dr. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára, az ifjúsági környezetvédelmi tanács elnöke szólt a három éve alakult tanács munká­járól. Mint elmondta, ma az or­szágban mintegy 500 amatőr környezetvédő közösség dol­gozik húszezresre becsülhe­tő taglétszámmal. Jó szol­gálatot tesznek a környezet megóvása ügyének a környe­zetvédő szaktáborozások, élénk az érdeklődés a kör­nyezetkímélő technológiák kidolgozására meghirdetett pályázat iránt. Több megyé­ben megkezdődött az erdők védelmét célzó akció. Nem­zetközi kapcsolatok kiépíté­sén és ápolásán is fáradozik a tanács. Ezután dr. Perczel György, az OKTH elnökhelyettese foglalta össze a környezetvé­delem legfontosabb tenniva­lóit. Be kell látnunk — hang­súlyozta —, hogy nem ak­kor igazán erős az emberi­ség, ha megpróbálja legyőz­ni a természetet, hanem ak­kor, ha megtanul harmoni­kusan, békésen együttélni vele. A hazai környezetvé­delem azonban nemcsak szemléleti változásokban, ha­nem , gyakorlati sikerekben is tud eredményt felmutatni. Az ország környezeti álla­pota romlásának folyamata lelassult, mérséklődött a ter­mőterület csökkenésének üte­me, ám igen súlyos gondot okoz az új jelenség, a tala­jok savasodása. Sikerült megállítani a felszíni vizek minőségének romlását, de folytatódott a felszín alatti vízkészletek szennyeződése. Ugyancsak számtalan ten­nivalót, segítési alkalmat kínál a környezetvédő kö­zösségek számára a hulla­dékkezelés megoldása. A továbbiakban dr. Simái Mihály, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia világgazda­sági kutatóintézetének igaz­gatóhelyettese tartott elő­adást az ökológiai válságról, földünk jövőjéről. Mindig is mondtam, hogy jókedvű emberek, nélkül nem lehet nagy teljesítményt elérni. A legkisebb közös­ségben, de társadalmi mé­retekben is feszült, ideges, szótlan, egymásra nem figyelő emberek nélkül lehet ugyan termelni, de jól és hasznosan élni nem. Ezért is figyeltem azt a sok-sok ap­ró megjegyzést, amely a szibériai barátaink megnyi­latkozásaiban a humorra, a felszabadultságra utalt. Szerencsére olyan tolmács vojt velem, akiből néhány napig megállás nélkül tu­dott ömleni a tréfa, a sut­ka. Viktor hatására minden­ki feloldódott, főleg akkor, amikor órákig be voltunk zárva a kocsiba, mert csak elugrottunk valahová a közeibe. (Ezeket a szibériai méreteket lehetetlen felfog­ni.) De nem mindig volt szük­ség a barátom eredeti orosz humorára. Már Moszkvában az írószövetség titkára azzal fogadott (fél hétkor este), hogy nem tud sajnos kávé­val megkínálni, mert a tit­kárnők mind elmenekültek^ mikor meghallották, hogy magyar vendég jön, mert, hogy ők nem tudnak magyar módra feketét főzni. Félnek, hogy szégyenbe kerülnek. Abban a faluban, ahol a kolhoz a szécsényi termelő- szövetkezettel tart kapcsola­tot, s az elnök általam üd- vözölteti Csaba nevű barát­ját — íme átadom, de nem tudom, kiről van szó — nos, Parancsnoki, törzsvezetési gyakorlat hazánkban A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői éves kiképzési terve szerint június 12—18 között a Magyar Néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzseinek részvételével pa­rancsnoki és törzsvezetési gyakorlat lesz hazánk te­rületén. A gyakorlatot Vik­tor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, az egyesített fegy­veres erők főparancsnoka vezeti, magyar helyettese Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár. ☆ A parancsnoki és törzs­vezetési gyakorlatoknak az a sajátossága, hogy azokon, tábori viszonyok között, alapvetően a katonai vezető szervek tevékenykednek. A parancsnokok és törzsek együttes felkészítésének cél­ja a begyakorlottság, az összekovácsoltság, és az együttműködés tökéletesíté­se, a fegyverbarátság elmé­lyítése. A gyakorlaton a csapatok vezetésére hivatott törzseken kívül csak ki­sebb katonai szervezetek, al­egységek működnek közre híradás, biztosítás, forga­lomszabályozás céljából. (MTI) A Román Kommunista Párt KB titkárainak magyarországi látogatása . A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására június 4—5-én látogatást tett Budapesten Emil Bobu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politi­kai Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Ion Stoi- an, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Kádár János, az MSZMP főtitkára a Központi Bi­zottság székházában fogadta az RKP képviselőit. Szűrös Mátyás és Horváth István, a Központi Bizottság titkárai tárgyaltak Emil Bo- buval és Ion Stoiannal. A nyílt, elvtársi légkörű megbeszéléseken áttekintet­ték a magyar—román kap­csolatok időszerű kérdéseit, a Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977. évi debre­ceni—nagyváradi találkozó­ján kimunkált és elfogadott közös tennivalók végrehaj­tásának alakulását. Köl­csönösen tájékoztatták egy­mást az országainkban folyó szocialista építés eredmé­nyeiről és tapasztalatairól, 'az európai és a világbéke megőrzése érdekében ki­fejtett tevékenységükről. Az MSZMP képviselői ér­tékelték a magyar—román kapcsolatok alakulását, 'szóltak a régebbi és újabb keletű gondokkal kapcsola­tos kérdésekről, ismételten Raimond A francia szenátus külpo­litikai vitájában Jean-Ber- nard Raimond külügymi­niszter újból aláhúzta Fran­ciaország fenntartásait és aggályait a közepes és rö­vid-hatótávolságú szovjet és amerikai rakéták Európá­ból való kivonásával kap­csolatban. Raimond sajnálkozását fejezte ki, hogy a két nagy­hatalom nem a „lényeggel”, azaz a hadászati fegyverek csökkentésével akarja kez­deni a nukleáris leszerelést. Aggodalmát , fejezte ki, hogy az amerikai kormány a választások közeledte mi­ebben a faluban a tanácsel­nök asszony büszkén újsá­golta, hogy legutóbb a falu­gyűlés abszolút többséggel elhatározta, hogy megszün­tetik az ital árusítását a fa­lu üzleteiben, kocsmáiban. S így is tettek, sőt, azóta már megvolt áz első alko­hol nélküli lakodalom is. Nem győztem nekik gratu­lálni e szép gondolathoz, de amikor négyszemközt ma­radtunk, akkor az egyik helybeli férfi, amúgy ma­gának szólva megjegyezte: persze, hogy ilyen döntést hozott a falugyűlés, hiszen csak az asszonyok voltak ott, az összes férfi épp a kocsmában tartózkodott. Sokat és sokszor hallot­tam csipkelődni egymással a kemrovóiakat és a novo- kuznyeckieket. Igaz, tréfa volt, de valahol a mélyén ott volt az igazság. Az utób­bi város lakói neheztelnek azért, hogy Kemerovo a megyeszékhély, és minden ott van, s nekik semmi nem jut. (Ismerős volt ez a szö­veg, csak nem tudtam, hol hallottam már ilyet Ma­gyarországon. ..) A helyzet persze nem ilyen, de kétségtelen tény, megerősítették, hogy a kö­zös szocialista célok meg­valósítása érdekében a Ma­gyar Népköztársaság a jö­vőben is mindent megtesz a magyar és a román nép ba­rátságának erősítéséért, a két szomszédos szocialista ország kapcsolatainak fej­lesztéséért. Az 1977. évi felső szintű találkozón elfogadott közös közlemény szellemében a magyar fél hangsúlyozta, hogy a romániai magyar nemzetiség helyzetével kap­csolatos kérdések rendezése a Román Szocialista Köztár­saság belső ügye és felelős­sége, amelynek azonban van nemzetközi és ezen belül magyarországi kihatása is. A Magyar Népköztársaság abban érdekelt, hogy a Ro­mániában élő .magyarok — a Román Szocialista Köztár­saság hűséges állampolgá­raiként — anyanyelvűket és kultúrájukat megőrizve, a nemzetiségi kisebbségek jo­gainak érvényesítésére vo­natkozó nemzetközi normák­nak megfelelően, egyenran­gúan vegyenek részt a szo­cialista építőmunkában, és egyúttal a két ország tartal­mas, kölcsönösen előnyös együttműködését segítsék. Magyar részről aláhúzták, hogy a volt uralkodó osz­tályok által szított és a szocializmus mai ellenségei által ébren tartott ellentéte­ket szívós és türelmes mun­kával kell feloldani. att, mindenáron még az idén meg akar állapodni a Szovjetunióval, s e sietség „fölébe kerekedik az elmé­lyült elemzés igényének és a nyugati partnerekkel való alapos * megvitatásnak”. Késleltetést ajánlott a nyu- gat-eufópai partnereknek is, hogy ne siessenek vá­laszt adni Washingtonnak. Reménykedve beszélt arról, hogy még „számos nehéz­ség” áll a szovjet—amerikai megállapodás útjában, pél­dául az ellenőrzés. A lesze­relés „nem válhat szenve­déllyé Európa számára” — mondta és határozottan el­hogy Novokuznyeck sokkal szebb, kiegyensúlyozottabb város, s, ha engem megkér­deztek volna, én is mellette volnék. Persze, olyan mind­egy ez, hiszen mindkettő rendkívül fiatal. Kemerovo az idősebb a maga hetven évével. Mindenesetre elmondták, hogy volt egyszer egy párt­titkár Novokuznyeckben, aki minden beszédét így kezd­te, mint a hajdan híres Cato egy másik városban: itt lenne az ideje, hogy a megyeszékhely átkerüljön városunkba. Majd aztán folytatta a szokásos politi­kai szöveget. Egy másik vi­déki párttitkárról azt me­sélték, hogy ő meg egyszer így szól az emberekhez, akik­re éppen, haragudott vala­miért : Lenin is megmond­ta, Sztálin is megmondta, és én is mondom nektek... Szóval, jókedvben nem volt hiány. Nagyon sokat tudtam beszélgetni az embe­rekkel, bárkit megszólíthat­tam, nem voltam elzárva. Nyugodtak és kiegyensúlyo­zottak és közlékenyek. Ta­lán az alkoholtilalom érin­ti őket a legmélyebben, de hát valójában tilalomról szó A történelmi kérdésekben jelentkező nézeteltéréseket előítéletektől és megbélye- zésektől mentes tudomá­nyos kutatással és véle­ménycserével kell tisztáz­ni. Leszögezték, csak a té­nyek félremagyarázásának tudhatok be azok az alapta­lan vádak, hogy a Magyar Népköztársaságban reakciós téziseket fölelevenítő törté­nelmi munkák publikálása folyik.’ Mindkét fél javaslatokat és észrevételeket terjesztett elő a kedvezőtlen jelensé­gek megszüntetésére, a két szomszédos szocialista or­szág együttműködésének kiegyensúlyozott bővítésére. Kifejezésre juttatták kész­ségüket, hogy közös erőfe­szítéssel, népeik valód; érde­keit szem előtt tartva, elő­relépjenek a méglevő gon­dok tisztázásában. Megál­lapodás született arról, hogy később egyeztetett időpont­ban folytatják a magyar— román pártközi megbeszé­léseket. A tárgyalásokon részt vett Szűts Pál, hazánk bukaresti, és Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Emil Bobu és Ion Stoian pénteken este elutazott Bu­dapestről. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Hor­váth István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titká­ra búcsúztatta. (MTI) vetette, hogy a harctéri nukleáris fegyverek csök­kentéséről is konkrét tár­gyalások kezdődjenek, mi­előtt a hadászati fegyverek csökkentése meg nem in­dul. Közölte a szenátorok­kal, hogy a bonni kormány óhajtja ugyan a harctéri nukleáris fegyverek fel­számolását is, de ezek kö­zé nem számítja be a fran­cia és brit fegyvereket. Raimond szerint az eset­leges rakétamegállapodás után is „elegendő amerikai nukleáris eszköznek kell maradni Európában”. sincs. „Száraz törvény”, aho­gyan ők emlegetik, még nem lépett életbe. Ennek ellenére száműzték az italt mindenhol, még on­nan is, amikor pedig egy- egy pohárka finom bor el­kelne. A megszokott sorban állást érdekes módon nem láttam sehol Szibériában, il­letve csak a Vino boltok előtt kanyargóit hosszú­hosszú emibersor. Először ar­ra gondoltunk, hogy a bé­kekölcsönkötvényre folyik itt előfizetés-gyűjtés, de az­tán kiderült, hogy miről van szó. Orosz barátaink egyike meg is jegyezte, hogy ezért mégsem olyan reménytelen a helyzet, hiszen ő maga is látta, hogy egyik-másik ital­ra várakozó a sorban a Li- tyeraturnaja Gazetát olvas­ta. S, ha már italról van szó, hallottam egy viccet is er­ről. A tanító néni elmagya­rázta a gyerekeknek, hogy milyen veszélyes az ital. Egyik kezében tart egy gi­lisztát, a másikban egy^ po­hár vodkát. — Na, gyere­kek, látjátok, a giliszta él. Most beleteszem a vodkába. Látjátok, most kiveszem és a giliszta megdöglött. Mi ebből a tanulság? A kis Iván felteszi a ke­zét: Vodkát inni mindig jó, mert minden gilisztát, mik­robát megöl. Ha a vicc ismerős lenne, ak­kor ez is csak a közeli kap­csolataink meglétét igazolja. P. M. KEMEROVÓI PILLANATKÉPEK Vidámság nélkül nem megy (4.) a nukleáris leszerelésről

Next

/
Thumbnails
Contents