Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-30 / 152. szám
NÓGRÁDI TÁJÜÓN. Vízparton és hegyvidéken Szakmunkástanulók SZOT-üdülése A SZOT szervezésében nyaranta nemcsak a családok pihenhetnek és az általános iskolások vakációzhatnak, hanem a szakmunkástanulók is. A mintegy 180 ezer leendő ifjú szakmunkás közül nyolcezren üdülhetnek SZOT-beutaló- val. Többségük vízparti nyaralások közül választhat. Az Expressz által üzemeltetett balatonszemesi Hullám kempingbe június 28. és augusztus 15. közötti hét egyhetes turnusban, 4500-an kaptak SZOT-beutalót. Az elhelyezés négyágyas gra- boplaszt sátrakban történik. Itt a fő vonzóerőt a közvetlen vízpart, a strandolás jelenti. Velencén az Expressz- kempingben az előbbiekkel azonos időpontban ' ezren üdülhetnek ugyancsak négyágyas graboplasztsátrakban. A tábor területén strandolási lehetőség nincs, az ide beutalt fiatalok a közelben levő velencei strandfürdőt használhatják, amely mellett étkeznek. A szakmunkástanulók nemcsak egy héten át pihenhetnek, mód nyílik ettől valamivel hosszabb, 10 —14 napos üdülésükre is, mégpedig a SZOT két saját üdülőjében, Siófokon, illetve Űjhután. Siófokon a közvetlen vízparti szakmunkástanuló-üdülőben június 21—augusztus 27. közötti napokban 1800-an vakációzhatnak, 10—14 napos turnusokban. Az elhelyezés többágyas hálótermekben történik. Itt augusztusban nemcsak a magyar fiatalok nyaralhatnak, hanem vendégeket várnak az NDK-ból és Rigából is. * Nemcsak a vízpart szerelmesei nyaralhatnak a szakmunkástanulók között, hanem azok is, akik az erdei sétákat, a hegyvidéki kirándulásokat kedvelik, ök június 21—augusztus 27. között mintegy hétszázan üdülhetnek a zempléni fenyvesek között Űjhután, 10— 12 napos csoportokban. A programot a bőség jellemzi. A fiatalok választhatnak a különböző rendezvények közül és ki-ki érdeklődésének megfelelően vehet abban részt. Esténként pedig diszkó és filmvetítések, műsoros rendezvények teszik változatossá a programot. Egy biztos, unatkozni senki nem fog. A beutalójegyeket a szak- munkástanuló-alapszerveze- tek az üdülés kezdete előtt egy fél évvel megkapták, így bőven maradt idő a kiválasztásra. Ennek ellenére, nem minden beutalójegy talált gazdára. Ez volt az egyetlen olyan főidényi üdülési forma, ahol nem minden turnus működött teltházzal. — is — Ütközőpróba Az Autóipari Kutató és Fejlesztő Vállalat járműfőosztályán autőbuszutas-üléseket vizsgálnak a mechanikus ütközőpályán. A kutatóintézet munkatársai a vizsgálatokat két átlagsúlyú (85 kg) próbababa segítségével végzik. Hég köszönet sem kell?! Azt mondja a kis falu vöröskeresztes titkára: — Nálunk az emberek már megszokták, hogy ha hívjuk őket, szívesen eljönnek vért adni. Ott van a tanácselnök is, de a helyi református pap is. És akkor megérkeznek a megyei kórházból a vérvételre, én elküldöm a diákjaimat, hogy segítsenek, és a gyerekek csupa rossz tapasztalattal térnek vissza. Türelmetlenek voltak az emberekkel. Aki sietett volna, annak azt mondták, nem kötelező várakozni, akár el is mehet. És az a lepedő, amit leterítettek, az sem yolt egészen tiszta. A tű az steril volt, egyszer használatos a felszerelés is, de különben... Azt hiszem, az emberek voltak „többszörhasználatosak’ Lehet, hogy fáradtak voltak, lehet, hogy aznap már ez volt a harmadik vagy a negyedik állomásuk. Biztos, hogy nin csenek is túlfizetve, és itt az orvos, az ápolónő, az asszisztens tudja is, hogy hálapénzre sem számíthat. De miért kell ezt azokkal éreztetni, akik jószívvel, tisz ta szándékkal jönnek, hogy a legtöbbet adják, a saját vé rüket a rászorulóknak? És hány hasonló példával találkozunk nap mint nap! A buszvezető megáll, hogy a kosarakkal cipekvő nénit még felve gye, és az még csak egy biccentéssel sem köszöni meg. Legközelebb nem fog megállni a buszvezető. Valaki útba igazítást kér, de ha a kérdezett pillanatot gondolkodik, hogy valóban jót mondjon, már türelmetlenül legyint és tovább áll. Ajándékot veszünk valakinek a névnapjára. Csekélység, de úgy gondoljuk, örömet szerzünk vele. A fagyos kö szőnöm biztosít róla, hogy nem sikerült örömet szerezni. Legyünk egy kicsit figyelmesebbek, türelmesebbek egy mással. Ez mégcsak pénzbe sem kerül! Óriás amur A kapitális halairól híres Pécsi-tó az idén is nagy halakkal örvendezteti meg a horgászokat. A képen: Borsi Árpád a {kukorica- csalival kifogott, méternél hosszabb, 17 kg-os amúrral. Kálmándy Ferenc felvétele Szokatlan premier A moszkvai állatbarátok FAUNA nevű klubjában megrendezték a kutyák első színházi előadását. A kedves négylábú művészek produkciójukkal bebizonyították, hogy a vízből ki tudják menteni a fuldoklót, szaglás után megtalálják az olajat, biztonsággal kísérik a vakokat, elfogják a bűnözőket, megtalálják a helyet ahol gombát lehet szedni és alkalmasak különféle őrszolgálatra is. A FAUNA klubnak a ku tyafajták szerint’ különböző szakosztályai vannak, de szakosztályon belül találkozhatnak a macskák kedvelői is. És van egy olyan szakosztály, amely igyekszik megmenteni a főváros kóbor állatait is. Foglalkoznak majd a klubban törzstenyésztéssel és munkakutyák kiképzésével is. A klubnak tervei vannak a „hajléktalan” állatok megsegítésére is. Megpróbálják például felkutatni az elhagyott kutyák gazdáit, és ha ez nem sikerül, keresnek egy „hűséges” gazdit. A klubban adnak tanácsokat is arra vonatkozóan, hogy az állatbarátok milyen fajtát válasszanak, hogyan bánjanak velük, hogyan gondozzák a szaporulatot. ösmoszat Őslénytankutatók Halle mellett a karbon időszakból, 825 millió évvel ezelőtt ről, az édesvízi Chorales rendbe és a Stochamara nemzetségbe tartozó mo- szatnak olyan megkövese dett nyéldarabkáira és sejt magtokjaira bukkantak, amelyeken nagyon jól megőrződött a sejtek szerkezete. A karbon irőszakból eddig e növényeknek csak a szaporítószervükre ha sonlító maradványai ke rültek elő. Az őslénytankutatók ed dig is találtak megkövese dett Stochomara-maradvá nyokat, de azok mintegy 200 millió évvel később, a jura időszakból erednek. TELEXEN ÉRKEZETT. Nemcsak a pénzen múlik.. Pusztaberki kesergő A dicső múlt már régen odavan. Pusztaberki nem is próbál dacolni az idővel. Fáradtan bújik meg a Börzsöny aljában, ám hiába. A történelmi szelek mindig megtalálták és olykor-olykor nagyokat cibáltak rajta. Nem csoda hát, hogy emlékezni sem akar. /Pedig éppen volna mire. .. Rossz a közlekedés De nemcsak az emlékezet zsugorodik Pusztaberkin, hanem maga a falu is. Jelenleg 139-en laknak a megye legkisebb településén. Első pillanatra nagyabbnak tűnik a község. A házakból ítélve akár ezren is élhetnének itt, de a legtöbb porta üresen áll, vagy egy-két idős ember a lakója. Óvoda, általános iskola nincs a faluiban. Persze, miért is volna, amikor az itteniek csaknem hetven százaléka nyugdíjas. A falu elöljárójának véleménye szerint ennek több oka is van. Egyebek között rossz a közlekedés. A naponta kétszer-háromszor megforduló autóbusz alig jelent összekötő kapcsot a külvilággal. Nincs munkalehetőség. Évtizedek óta eljárnak az emberek Pestre és Vác- ra. Ezeken a helyeken több a pénz, mint amennyit meg lehet keresni a földműveléssel. Sokan perelnek azért is, mert a mostani közigazgatási viszony, mely szerint Pusztaberki társközsége Nagyoroszinak, nem sok fejlesztésre ad lehetőséget. No, de nem kesergőt írni indultam Pusztaberkire. Arra voltam kíváncsi: milyen lehet olyan településen élni, ahol évtizedek óta nem épült semmi, és ahol nincs az emberek szorgalmával baj, de a róluk való gondoskodás fogyatékos, s a település jövője bizonytalan. — Itt évek óta nem kérdezték meg a nyugdíjasokat, hogy vannak — panaszolja Árpás Károly, a község elöljárója. — Nem tartoznak sehova. A termelőszövetkezetek összevonásával, a földcserékkel kialakított gazdasági területen a mostani tu, ilajdonosnak nem jut eszébe az a pár idős ember, akik valaha művelték a község . határában lévő parcellákat. — Ám nemcsak az emberekről, hanem magáról a faluról is megfeledkeztek a község irányítói — folytatja kisvártatva. — Hiszen egy- egy fórumon, tanácsülésen évek óta ugyanazokat a gondokat vetik fel a berkiek. Ügy tűnik, még sokáig kell szóra nyitni a szánkat, hogy egyenrangú partnerként kezeljék a közös tanács vezetői a társközségben élőket. ■A félreértések elkerülése végett: nem olyan kérdések megoldását kérjük, amelyek nem reálisak. Közülük sokat talán emberséggel is el lelhetne intézni. Mélyet lélegzik, aztán ezeket mondja: Kevés a pénz a felújításokra — Többek között a temető kerítésének felújításához kértünk anyagot. A munkát már magunk is megcsinálnánk. Szeretnénk, ha a ravatalozóban villany és víz lenne, ha kitisztítanák a községi közkutat. A belvíz elvezetéséhez pár órára erőgépre volna szükség az árokásáshoz, a Kossuth, a Rákóczi és a Petőfi utcákban. Környezetvédelmi szempontok miatt is rendezni kellene a falu határában lévő szeméttelepet. Az iskola épületének és a hozzá tartozó szolgálati lakásnak a külső tatarozása is elengedhetetlen az állagmegóvás miatt. —, A dolog érdekessége, hogy a régi intézményt tíz éve bérli a Rétsági Fémbútoripari Szövetkezet, amely ez időszak alatt csaknem félmillió forintot fizetett a használatért. Ebből az ösz- szegből sem jut az épület felújítására. A községi kul- túrházat tizenöt éve építették — itt kap helyet az orvosi rendelő, a könyvtár, az ifjúsági klub, az épület lassan életveszélyessé válik. Türelmetlenek az emberek A fiatalember, aki az egyetlen kis üzlet vezetője egyben, még szóvá teszi: a VII. ötéves terv koncepciójának összeállításakor Nagyorosziban figyelembe sem vették a javaslatukat, ösz- szesen mindössze 100 ezer forintot kaptak az idén a szintentartást szolgáló felújításokra. — Nem vagyunk népszerű emberek — kapcsolódik a beszélgetésbe Ruskó István, a HNF helyii elnöke. — Igaz, meg is kapjuk a magunkét egy-egy fórumon, amikor a település jövőjéért, az itt élő emberek sorsáért emeljük fel a hangunkat. Nem egészen ez a véleménye Hortobágyi Szilveszternek. a Nagyoroszi Községi Közös Tanács titkárának.- Szerinte kicsit türelmetlenek a berkiek. — Nem vitatom, valóban kevés pénz jut az igényeik kielégítésére. De az idén módjuk nyílik felújítani a kultúrházat, korszerűsíteni a közvilágítást és a belvíz elvezetése is megoldódik — Imondja. Ügy vélem: ettől függetlenül jogos a pusztaberkiek kesergője. Surányi János Kedves Aggódó Nagymama! Nyílt levél egy névtelen levélíróhoz Nem ismerek olyan kört, amelyben kedvelnék a névtelen leveleket. Legtöbbször csak őszintének hat, mert egy-két valódi tény mellé szubjektív, a helyzet ismerete nélküli jeltételezéseket sorjáztat egymás után. Például, hogy miért kell Salgótarjánban, a Beszter- ce-telepi alsósokat a volt fiúkollégiumba szállítani reggelenként. Lapunk, e kényszerűségről többször írt. De aki ott él, azt is láthatja, milyen gondossággal oldják meg a tanulójáratok indítását — órát lehet igazítani a kisgyermekek elindulásához, folyamatosan érkeznek a járatok, hogy minél kevesebbet kelljen a megállóban várakozniuk. A pár perces séta és a rövid áll- dogálás miatt még télen sem kell tüdőgyulladástól tartani — amint azt feltételezi. Legfeljebb annak, aki vattában csomagolva tartja otthon, nem engedi szabad levegőre, még negyed órára sem, csemetéjét. Fedett buszvárót a gyerekeknek? Biztos, hogy kellene?... Akiknek kisgyermekük van, és nagyszülői, rokonj segítség nélkül élnek városi környezetben, azoknak a nyári szünet megtervezése-----------------------------v alóban nem egyszerű dolog. Sokszor nem könnyű gyermekünk ellátását megoldani — de ha nem csak ellátni, hanem nevelni is akarjuk, törekedni kell rá. ön azokért a kicsikért aggódik, akiknek szülei korán reggel mennek dolgozni, és a nyári napközibe csak nyolc órától lehet küldeni őket. Tessék emlékezni, mi volt a tanévben? Az iskola megoldotta a reggeli ügyeletet, és sok nebuló már hat, fél hét tájban, álmosan bent ült az iskolapadban, egészen délután ötig. Most pedig itt a nyár, a vakáció — és ezzel együtt jöjjön ugyanez? Az ön elképzelése szerint csak a szülők kéthetes szabadsága alatt lenne az a pár nap, amikor későbbi normálisnak tartható időben kelhet föl a gyerek? Jó a nyári napközi. Igyekeznek megyeszerte — így a tóstrandi salgótarjáni táborban is — oldottá, kötetlenné, szórakozást, nyaralást nyújtóvá tenni az itt töltött időt. De ha egy gyerek egész nyara itt telik el, az sem szerencsés... Aki gyermekeket vállal, annak számolnia kell azzal, az iskola nem oldhat meg mindent helyette. Amíg nem jut a társadalom olyan helyzetbe, hogy kisgyermekes nők 4—6 órás állásokat is vállalhassanak, a problémát, amit a vakáció magával hoz, a szü- kebb és tágabb családnak, netán a barátoknak, ismerősöknek együtt kell megoldania. A Beszterce-lakó- telepen éppúgy, mint szerte az országban. Tippeket adhatok a hajnali ügyelet helyett. A később munkába induló szomszéd, a házban lakó nagyobb gyerekek is felébreszthetik, elkísérhetik a legkisebbeket. Megfigyelhettem reggelente, hogy egymást megvárva, egymásra vigyázva indult több gyerek a közeli házakból. Egyik nyáron magam is becsöngettem szomszédasz- szonyom kisfiához, nem aludt-e el. Visszatérve az egész szünidő értékére: annál gazdagabb, annál több élményt hoz, minél inkább nyaralás. A vidéki nagyszülőknél, nagynéniknél, gyermeküdülőben, valódi táborokban — és együtt a családdal. Tisztelettel vetette e pár sort papírra egy kétgyermekes anya, aki szintén most egyezteti a „családi csereüdüléseket” az óvodai és iskolai szünetre: G. Kiss Magdolna
