Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-29 / 151. szám

1987. június 29., HÉTFŐ NOGRAD 3 Aratásra vár ember és gé Az idei esztendő szeszé- | lyes időjárása megdönte- m igyekszik a népi tapaszta­latot. Sándor, József és Be­nedek nem hoztak meleget, s úgy tűnik, Péter-Pál neve- napja sem lesz hangos a kombájnok zakatolásától. Mintegy hárort* hét késésben van a természet, tudtuk meg egy aratás előtti körképből Magyarnándor és Szügy kör" zetében. A Magyarnándori Állami Gazdaság betakarító- és szál­lítógépei katonás rendben sorakoztak a község futball- pályáján a hét közepén. — Három új kombájnnal gazdagodtunk-— tájékoztat a gazdaság főmérnöke, Szabó Mihály. — Az egyik ma a legmodernebb — az ország­ban is csak négy darab van belőle —, egy CLAAS lJL4-es, „potom” 4,5. millió forintba került, összesen 13 betaka­rítógéppel várjuk az aratást, amely várhatóan csak júli­us közepén kezdődhet. A főpróba sikerült; a gé­pek jól vizsgáztak, s várják a megmérettetést, a 3670 hektár kalászos levágását. Egy házzal arrébb a Nóg- rád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat te­lepén is nagy a készülődés. Takarítják a tárolóhelyet és szerelik a szárítót. Kétszáz vagon takarmánybúzát vár­nak a gazdaságoktól. A Szügyi Madách Imre Termelőszövetkezet főagro- nómusát és agronómusát, Zvara Gyulát, valamint Kér­dési Lászlót a búzaföldön ta­láljuk. A jó gazda alapossá­gával szemlélik a szemeket. Negyvenhét mázsa termésre számítanak hektáronként. Az E 512-es gépparkjuk két új kombájnnal bővült, ,s így 11 betakarítógép várja a kalá­szosok beérését. Bencze Péter képriportja Szatellit tévéadó Csehszlovákiába Tisztább vagonok, állomások Félidőben a MÁV-nál Távközlési mesterséges holdakkal továbbított tévé­adások sugárzására úgyne­vezett szatellit vevő- és át­játszó berendezéseket készít csehszlovák megrendelésre a salgótarjáni Videotechni­ka Vállalat. A két próba­berendezés kiválóan vizs­gázott, s az idén további 14, jövőre pedig 40 készüléket szállítanak Csehszlovákiá­ba, ahol a televízió 3. mű­soraként a moszkvai tv 1. programját fogják sugároz­ni. A salgótarjáni vállalat 1978 óta állít elő tv-átj át­sző berendezéseket; jelenleg az ország különböző része­in 62 adójuk* működik, le­hetővé téve a 2. program vételét a Mecsek és a Ba­kony táján, az Alpok kele­ti lejtőin és az északi kö­zéphegység vidékén. A kö­vetkező évek feladata a Bükk mögötti részek, a Hegy­alja és a Bodrogköz ellátá­sa jó minségű televíziós vé­telhez szükséges berendezé­sekkel, valamint más or­szágrészekben a gyenge tel­jesítményű készülékek fo­kozatos cseréje. A Videotechnika fő ter­méke a következő években is a tv-átjátszóadó lesz, de már készülnek a jövőre, ne­hogy váratlanul érje őket a piac telítődése. Dolgoznak egy kábeltelevíziós termék­család kialakításán, s terve­ik közt szerepel egy oszcil­loszkóp-előtét gyártása is. ez utóbbi olyan készülék, amellyel a rendkívül gyen­ge frekvenciájú jeleket le­het észlelni, felerősíteni és megfi gyelni. Figyelmeztető statisztikát tett közzé egyik országos na­pilapunk: az elmúlt években 2 millió utas pártolt át a vas­úttól egyéb közlekedési esz­közökre. Az utascsökkenés természetesen nem kerülte el a MÁV salgótarjáni állo­másfőnöksége háza táját sem. Az okok nagyon is kézen- 'fekvőek. A fél év során — a hatvani vonalon — négy állomás között összesen há­rom hétig vonatpótló autó­buszokkal szállították az em­bereket, ami nem talált osz­tatlan elismerésre. Sajnos a vágányfelújítás ilyen kelle­metlenségekkel jár, hogy a hatvani átépítést már ne is említsük. Ennek ellenére az állomásfőnökség dolgozói mindent elkövettek annak m érdekében, hogy a helyből indított vonatok menetrend­szerűségét tartsák és a ko­csitartózkodás is elfogadha­tónak bizonyuljon. Május végéig 6 ezer tonna áru elszállításával voltak adósak, melyet — ha a fél évig hátralévő hat napot ki­használják — talán sikerül behozni. Az elképzelések sze­rint Salgótarján övezetéből a hat hónap alatt megközelítő­leg 100 ezer tonna terméket fuvaroznak el. Legjelentő­sebb megrendelőjük a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek naponta 10—15, a salgótarjá­ni öblösüveggyár 4—6. kocsit igényelt. Utóbbi hetente egy­két úgynevezett nagykonté­nert is elindított. Az áruszállításon kétség­telenül sokat lendített a kö­zelmúltban átadott kereske­delmi telep, amelynek a for­galma megháromszorozó­dott. Az év eltelt időszakában az állomásfőnökség legna­gyobb gondja a létszám biz­tosítása volt. Jelenleg 160-an látnak el szolgálatot, s a kereskedelmi tevékenységet kivéve, szinte valamennyi te­rületen akad betöltetlen ál­lás. Csupán kocsirendezőből 13, tolatásvezetőből 6 hiány­zik, de kevés a forgalmi szolgálattevő, a váltókezelő is. Emiatt nem ritka a 24 órás szolgálat sem. Felvétel tehát van, de nem minden áron-. Munkásaikat az eddi­gieknél körültekintőbben vá­logatják meg, hogy ne jus­sanak annak a három dol­gozónak a sorsára, akiket a fél év folyamán ittasság mi­att el kellett bocsátani. Sokat emlegetett téma a vasúti kocsik és a várók tisztasága. Az igazgatóság komolyan foglalkozik a gon­dok enyhítésén, bár mosó építése nem mindenhol le­hetséges és drága „mulat­ság”. A salgótarjániak szin­tén elvetették a vegyszeres külső mosás gondolatát, hi­szen nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek. A hely­ből indított vonatok tisztán tartása viszont látványosan fejlődött, csakúgy, mint a terület két állomásáé. fl VII. ötéves tervben Újabb száz település kap vezetékes gézt Egy csavarás a gombon, egy szál gyufa — máris ég a tűzhelyen a gázláng. Egy gombnyomás — duruzsol, melegít a parapettkályha. Így van ez ma a magyar háztartások közül minden harmadikban, ahová már eljutott a vezetékes gáz. Sok ez? Kevés? A nem­zetközi összehasonlításban álljuk a versenyt, sok hoz­zánk hasonló éghajlatú or­szágban még kisebb a gáz­zal ellátott lakások aránya. Ám Csehszlovákiában a háztartásoknak mintegy 45— 50 százaléka, az NDK-ban és Franciaországban 50—55 százaléka, az NSZK-ban 55—60 százaléka rendelkezik vezetékes gázzal. Nyilvánva­ló, Hollandiához nem mér­hetjük magunkat, ahol — a tengermelléki nagy gázme­zőknek köszönhetően — ma már minden lakásban van vezetékes gáz, de az előbb említett országokhoz jó len­ne felzárkóznunk. A 30 százalék körüli ve­zetékes gázellátottság pon­tosabban azt jelenti, hogy március 31-én, az országban összesen egymillió 329 ezer vezetékesgáz-fogyasztó volt, ebből a háztartások száma egymillió 289 ezer. Érdekes lehet még, hogy a főváros­ban az első negyedév végén 572 ezer háztartás rendel­kezett vezetékes gázzal, míg vidéken 717 ezer. Ma még nem minden lakásban hasz­nálnak gázt fűtésre is, az ezzel is rendelkező háztar­tások száma 755 800, ebből fővárosi 304 700, vidéki 451100. Telített piac gázpalackból A vezetékes földgáz mel­lett, az arányokból is követ­kezik, még nagyon sokan használnak palackos propán­bután gázt. A foyasztók szá­mát — pontos nyilvántartás nincs — 2 millió 630 ezerre becsülik. A szakemberek sze­rint e téren gyakorlatilag telített a „piac”. Évente mintegy 40 ezer új fogyasztó jelentkezik ugyan, ám nagy­jából ugyanennyien 'térnek át a palackos gázról a ve­zetékesre. A hatodik ötéves tervben gyakorlatilag csak Pécs be­kapcsolása szerepelt az or­szágos gázhálózatba. Azután 1981-ben bekövetkezett a fordulat: át kell állni a föld­gázra, a fogyasztók tömegét kell bekapcsolni. 1986 végé­ig már 343 település csatla­kozott a gázhálózatra, ebből is 171 az előző ötéves terv időszakában — lényegesen több mint azt korábban tervezték. Ma már a városi ranggal rendelkező települé­sek 80 százaléka bekapcsoló­dott a vezetékes gázrend­szerbe. A fogyasztók számának ■' szaporodása fölvetette a prob­lémát: valamilyen módon meg kell oldani a csúcsidő­szakban jelentkező igények kielégítését. S, lehetőleg úgy, hogy az minél kevesebbe kerüljön. . Föld alatti tárolás A megoldást a föld alatti gáztárolás jelentette. Több­féle módszert ismernek. A legkézenfekvőbb, amikor víztelepekben, vagy kimerült kőolaj- és földgáztelepeken hoznak létre föld alatti gáz­tárolókat, nemritkán né­hány ezer méter mélységben. Itt tulajdonképpen nem üre­gekben tárolják a gázt, ha­nem abban a porózus, ke­mény, szivacsszerű kőzetben, amelyből korábban a szén- hidrogént kitermelték. Igaz, ebből nem lehet olyan gyor­san visszanyerni a gázt, vi­szont ez a viszonylag leg­olcsóbb. Elsősorban a heti, de főleg a téli-nyári, sze­zonális gázigény-egyenet­lenségek kiegyensúlyozására szolgálhat. Noha ezek a föld alatti gáztárolók már évek óta „besegítenek” az 1986—87-es tél volt az, amikor a zavar­mentes ellátásban már iga­zán nagy szerephez jutottak. A téli időszak kezdetére több mint egymilliárd köb­métert sikerült visszasaj­tolni a három tárolóba. Ez bizony nem kis mennyiség, s a hosszú, hideg télen, áp­rilis elejéig, bizöny mara­déktalanul el is fogyott. Az elmúlt télen az ország tel­jes igényének 14 százalékát ezekből a tárolókból termel­ték ki. . Tavaly egy január közepi napon volt a legnagyobb a csúcsfogyasztás. 52 millió köbméter. Ennek a mennyi­ségnek csaknem a felét (48 százalékát) adták a hazai gázmezők, 28 százalékát az import, míg a maradék majdnem egynegyedét (28 százalékot), a föld alatti gáztárolók szolgáltatták. Vagyis, ha ezek nincsenek, jelentős iparienergia-korlá- tozásokra kényszerültünk volna. Amelyek bizony „lán­colódó” veszteséget okozhat­tak volna, kiszámíthatatlan hátrányokkal. Minél több lakásba A VII. ötéves tervben to­vábbi mintegy száz te­lepülést kapcsolnak be a vezetékes gázellátás­ba (mintegy 200 ezer háztartást vidéken, és 60 ez­ret a fővárosban), nyilván­való, a csúcsigények tovább nőnek. Kivált, hogy az or­szág éves gázfelhasználása döntően nem nagyon nö­vekszik, mert a villamos energiát előállító erőművek nagyjából ugyanennyivel csökkentik gázfelhasználá­sukat. Mivel az ezredfordulóig szeretnénk a gázzal ellátott háztartások arányát 35, eset­leg 40 százalékra növelni, elengedhetetlen, hogy a gáz­tárolók továbbfejlesztésének korábbi két ütemét egy har­madik kövesse. A szakem­berek szerint az évtized vé­gére a napi csúcsigények kielégítéséből 38 és fél szá­zalékot a föld alatti gáztá­rolóknak kell magukra vál­lalniuk. Az ezredfordulóra pedig ez az arány már el­érheti a 45 százalékot. A bővítés során mintegy 60 százalékkal növelik a kitermelhető gáz napi mennyiségét, összesen 24 millió köbméterre, a tárol­ható készletek pedig elérik majd az 1,8 milliárd köbmé­tert. Természetesen mindez nincs ingyen. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt­nek csaknem 4 és fél mil­liárd forintot kell költenie érdekeltségi alapjából mind­erre, még ebben a tervciklus­ban. Nem kis erőfeszítésébe kerül ez az OKGT-nek, ki­vált. hogy a kőolaj- és föld- gáziparnak még ezen kívül is számos fontos fejlesztést kell tető alá hoznia. A gázprogram —, s ebben a föld alatti gáztárolás fej­lesztése — azonban nem torpanhat meg. Hiszen az igények —, noha a lakossá­gi hozzájárulás tetemes —• szinte határtalanok, s az ország energetikai koncep­ciójába is beleillik, hogy mihamarabb minél több la­kásba jusson el a földgáz. T. P. Jól gazdálkodó tanácsok Ismert tény, hogy az utób­bi esztendőkben jelentősen szigorodtak a tanácsi gaz­dálkodás feltételei. Ám a szűkösebb anyagi lehetősé­gek ellenére is megfelelő ütemű Rétság térségében a kommunális és infrastruk­turális feladatok megvalósí­tása. Hamarosan elkészül töb­bek között a nézsai műve­lődési ház, befejezéshez kö­zeledik a berkenyéi üzlet építése. Jól haladnak a di- ósjenői, a szendehelyi álta­lános iskola és a romhányi óvoda kivitelezési munkála­tai. Nógrádon és Berkenyén folytatják a vezetékes ivó- vízhálózat kiépítését. A terv­hez' képest módosult ugyan a városi jogú nagyközség­ben az OTP-lakások átadá­sának időpontja, ám várha­tóan négy lakással többet adnak majd át az előirány­zottnál. Kábelek exportra Az év első felében tő­késexportra ötszázegy millió forint értékben gyártanak szabadveze­tékes és erősáramú ká­beleket az MKM Ba­lassagyarmati Kábel­gyárában. Törökország­ba ezerkettőszázötven, Indiába kétezer-száz- negyvenhét tonna árut szállítanak, de termé­keik eljutnak Ausztriá­ba, Svédországba, Finn­országba és Szudánba is.

Next

/
Thumbnails
Contents