Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Ganz-transzformátorok Kínába és Pakisztánba Avagy tenni valamit a cigányokért is... Az elektromos égetőből szebb, tartósabb tárgyak ke­rülnek ki. Fotó: Rigó A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat üzletkötői­nek hosszú évek óta első ízben sikerült szerződést kötni nagy teljesítményű Ganz-transzformátorok ex­portjára. A pekingi China National Machinery Export- Import Corp. céggel aláírt megállapodás alapján három, egyenként 120 megavoltam- per teljesítményű transzfor­mátort szerelnek fel Kíná­ban a magyar szakemberek, mintegy 2,6 millió svájci frank értékben. A Ganz Vil­lamossági Művek transzfor­Hamarosan üzembe helye­zik Törökbálinton az élővi­zeket szennyező kommunális csatornaiszap. kezelésére és hasznosítására épített bio­gáztelepet. Ez a Budapesti Vegyipari Gépgyár harma­dik iszaphasznosító beren­mátorait a jövő év végéig kell üzembe állítani a pe­kingi és a tiencsini elekt­romos művekben. Ezek a transzformátorok lesznek az első ilyen Ganz-berende- zések a kínai energiaelosztó hálózatban. A Transelektro ugyancsak transzformátor exportjára kötött szerződést a pakisztá­ni víz- és energiaügyi ható­sággal (WAPDA) egymillió dollár értékben. A 20/26 megavoltamperes transzfor­mátorokból tízet szállít a magyar ipar a jövő év köze­péig partnerének. dezése: a megrendelők ked­vező tapasztalatokat szerez­hettek a már gázt fejlesztő csehszlovákiai és pécsi tele­pen. Még ez évben átadják a váci és a gödöllői haszno­sítót is. „ßodak ’’-szakkör Mi adhat a pedagógusnak bizonyosságot munkája ered­ményességéről? Nyilván az is, hogy hány ..gyereke” ta­nul tovább, hogyan állja meg helyét a középiskolá­ban, s miként tud boldogul­ni az életben. Ám ahhoz, hogy az emberpalánták a boldogulás útjára léphesse­nek, nem elegendő a tan­órákon átadott-megszerzett tudásanyag; ehhez több kell. Különösen a kistelepülése­ken oktatókra hárul több feladat az úgynevezett is­kolán kívüli tevékenységből. Ott, ahol nincsenek — az oktatást segítendő — köz- művelődési intézmények, vagy, ha mégis, akkor sok esetben az irányító hiány­zik, az a személy, aki rá- hangolná a gyerekeket az is­meretgyarapítás örömére, a szabad idő célszerű, szemé­lyiséget gazdagító eltöltésé­re. • — Az iskolán kívüli tevé­kenységgel mi évek óta a tanulók esztétikai. érzelmi kultúráját próbáljuk for­málni — mondja Varga La- josné. a kállói körzeti is­kola igazgatója. — Fontos­nak tartjuk a munkára való nevelést is. Sajátos helyzetben vannak a kállóiak, noha nemcsak az itteni általános iskolára jel­lemző, hogy a tanulók jó ré­sze cigányszármazású. Az azonban már igen, hogy a kétszázhatvan gyerek fele cigány, ami indokolja a tantestület azon elhatározá­sát. hogy velük hatványo­zottabban foglalkozzanak, iskolában és azon kívül is. S, ha a tanulás terén még nem is annyira számottevő­ek az eredmények — bár javulás van —, a szabadidős­tevékenységben annál in­kább. Többféle szakkör, kör és csoport — természetjáró, kincskereső, számítógépes és még lehetne sorolni — mű­ködik a gyerekek hasznára, ám nekem mind közül leg­szimpatikusabb: a „bodak”- szakkör. Hogy miért? Re­mélhetőleg kiderül az aláb­biakból. . . Akkor kezdődött, amikor hat évvel ezelőtt Nádasdi József Kálióra, került taníta­ni. Rajz—földrajz szakos­ként egy évig a napközis nebulókkal foglalkozott. A fiatal tanár eredeti szakmá­ja fazekas volt, s ez óön­tőnek bizonyult, amikor szakkört kapott. Rajzot ta­nított tucatnyi érdeklődő­nek. — Jócskán akadt tehetsé­ges a gyerekek között — mo­solyog a bajusza alatt. — Gondoltam, megízleltetem velük a fazekasság örömét... Csak hát a komoly munká­hoz több minden kellett: az ügyes kezekbe jóféle agyag; s. hogy a „mű” befejezett legyen: kemence szükségel­tetett. Majd így folytatja a hosz­szúra nőtt, vékonydongájű fiatalember: — Életem első kemencéjét építettem fel akkor. Segéd­keztek a gyerekek is. Pla­ketteket, . kis edénykéket égettünk hurkázóstechni- kával, innen ragadt ránk a „bodak” elnevezés. — Miért épp „bodak?” Kezében tartja a kuriózu­mot, illusztrálásként a név magyarázatához: — Vékony hurkákat sodortak először az agyagból, ami t aztán csigavo­nalban emeltek. A bodak szlo­vákul — az erdőkürti gyere­kek tudnak őseik anyanyelvén — pogácsát jelent, s ezek a darabok arra hasonlítottak. Tőlük az elnevezés. A szakkörvezető erdőkür­ti otthonának udvarán fel­épített kemencét hamaro­san kinőtték a szaporodó szakkörösök. Amikor elké­szült az új káliói iskola, ott is raktak egyet, s nem vá­ratott magára sokáig az elektromos sem. — Bár a régi kemence körül hangulatosabb volt az élet — magyarázza a ta­nár —, a mostanival szebb, tartósabb munkákat készít mindenki. A lelkes kis közösség ered­ményekben, sikerélmények­ben gazdag esztendőket tud­hat maga mögött.' Megyei versenyekről második, har­madik helyezéssel jöttek a gyerekek, mint például Kö­rösi Andrea és Veizer Ta­más. A Magyar Mezőgazda- sági Múzeum pályázatán Pi- kács József ért el szép ered­ményt, Vidák Józseffel együtt. — Mindkettőjük cigány­származású: vannak többen is? — Sokan. Nagyon jó a manuális készségük, ahogy megfogják az agyagot, szin­te él a kezük között. — Se munka hatással van egész iskolai életükre? — Feltétlen. De másra is. Ezek a gyerekek gátlásosak, s itt megszabadul legtöbb­jük tőle. Ügyességükkel ki­tűnhetnek ők is valamiben. — Megtanulnak alkal­mazkodni társaikhoz, rend­szerességet tanulnak — folytatja az’ igazgatónő, aki maga is dédelget pár dara­bot otthonában az ügyes ke­zű gyerekek munkáiból. — A szakkörön keresztül job­ban vonzódnak az iskolá­hoz; sokat segít abban is, hogy alkalmazkodjanak a követelményekhez. Ez az út vezet azon az ösvényen, amellyel talán elérhetjük azt, hogy a buzdító szavak­nak foganatja lesz a tanu­lásban is. Mert kell ez nagyon: ta­nulás és rendszeres mun­ka. Hogy a cigányság meg­szűnjék hátrányos helyzetű­nek lenni. S az iskolai tö­rekvések helyessége talán a szülők értelméig is hama­rosan elhatol majd. Tuza Katalin Új művészettörténeti sorozat Janus címmel új művészettörténeti sorozat indul június 5-én, pénteken a televízióban. A kéthavonta jelentkező mű­sor adásai a művészet- és művelődéstörténelem, a műem­lék- és műtárgyvédelem érdekes témaköreit dolgozzák fel múzeumi szakemberek, történészek, irodalmárok, levéltári kutatók és néprajztudósok segítségével. Egy-egy , ismert, vagy kevéssé ismert műalkotáson, műtárgyegyüttesen „lát­tatva” mutatják be a múltból örökölt tárgyak, emlékek hi­teles állapotának megőrzésére, konzerválására irányuló tö­rekvéseket, s felelevenítik azokat az ismereteket — élet­formákat, szokásokat, uralkodó eszméket —, amelyek kö­zepette az alkotások megszülettek. Az előre és hátra egyaránt tekintő, kétarcú Janus-fejre utaló cím tükrözi a műsor alapgondolatát: a műemlékek, múzeumi tárgyak nem egyszerűen régiségek, hanem a mai és jövőbeni műveltség részei, megőrzésük, átörökítésük nap­jaink fontos feladata. A sorozat pénteki első része Ipolyi Arnold halálának századik évfordulójára emlékezve tekin­ti át a magyar művészettörténeti kutatás úttörőjének mun­kásságát, s elemzi tevékenységének legfontosabb, máig is ér­vényes tanulságait. A második adás Győr város kialakulá­sát, történetének fő csomópontjait felidézve mutatja be a város műemlékeit, a harmadik rész a magyar barokk kor­szakáról, a XVII. század politikájának és művészetének összefüggéseiről szól. A további adások egyebek között az építész Steindl Imre munkásságával, valamint Zsigmonri király korának művészetével foglalkoznak. Szennyvíziszapból biogáz Á fafaragó méltósága Cs. Kiss Ernő portréja E gy fafaragó tenyerét faggatom. Nem az élet­vonalak hajlatai, jóslatai ér­dekelnek, csakis mesterségé­nek lenyomatai. A fák nedvei, a tölgy cser­sava végérvényesen sötétebb- re színezte tenyerét. Meglep simasága. Sehol érdes felü­let, bőrkeményedés! A sok­féle alakú, méretű szerszám egyenletesen simává mun­kálta kezét, a férfias szorí­tás, az ügyesség pedig kezes báránnyá szelídítette a szer­számokat. Ha kell, hatalmas ütéseket mér a megmunká­landó anyagra, de gyengéd simogatásra is hajlik ez a kéz, amelyen csak a körmök csúnyák. A leggyönyörűbb szakma is hagy valami nem kívánatos nyomot rajtunk, vagy bennünk. Fegyelmező erő, megértő türelem, s a teremtőmunka szenvedélye árad felém sza­vaiból, gesztusaiból. És még valami: az otthon lévő em­ber öntudata, egyensúlya, méltósága. Otthon van szak­májában^ a népművészetben, ebben a hazában, tatai szak­körében, ahol nyolc éve ta­nítja a gyerekeket. Faragja emberségüket, csiszolja mű­veltségüket. Az ország első úttörőfafaragó-nívódíját ők kapták. Örömre tanítja fia­it, a munka, az alkotás örö­mére, büszkeségre, fafaragó- öntudatra, de táncra, dalra, szép szóra is hajlítja őket. És nemcsak őket! Az or­szág szinte minden fafaragó­táborának, tanfolyamának, alkotó, teremtőközösségének alkalmi vezetője, mestere, pedagógusa. A népművészek egyesülete fafaragó-szekció­jának országos elnöke. A ha­zai játszótéri program alko­tó-szervezője. A Tatán épülő történelmi néprajzi park egyik szerzője, ahol áll már a fafaragóház, s készül a kilencméteres harangláb. A honfoglalástól napjainkig kü­lönböző építmények, parkok, szigetek regélnek múltról és máról. Készíti a Komárom megyei Giczy-kastély hatal­mas faliképét, az „Itt élned és halnod kell” szózatát, amelyen a történelem és az egyéni sorsok stációit farag­ja fába. Huszonegy kiállításon mu­tatkozott már be. Legutóbb Székesfehérváron, a barát­ság házában láthattuk igénnyel megmunkált búto­rait, embert ölelő karosszé­keit, gyönyörködésre csábító szobrait) domborműveit, ame­lyek erről regélnek, alkotó­juk nemcsak magának, má­soknak is otthont tud te­remteni a hagyományok biz­tonságos melegét kínáló tár­gyakkal. Nem harsány, nem ige- hirdető, nem elméleteket gyártó. Példával, munkával nevelő, az értékeket maga­biztosan kiválasztó ember, akinek lelkét hasonlatosnak vélem a fa törzséhez. De míg az utóbbiban a nehezebb esz­tendőknek vannak véko­nyabb lenyomatai, addig az ember lelkében a kegyetle­nebb idők rajzolnak mélyebb évgyűrűket. Amikor otthon érzi magát családjában, mű­helyében, szakkörében, bará­tai között, árasztja maga kö­rül a derű nyugalmát. De hiába mókázókedve, humo­ra, góbésága, ha az otthonta­lanok hányattatásaira gon­dol, szeme megtelik a hajnalt harmatával. Cs. Kiss Ernő 1947-ben in­dult útjára. Miként Tamási Áron Ábelje, ő is ázt a vilá­got kereste, amelyben otthon érezheti magát. Neki nem kellett átkelni az Óperenci- án, közelebb talált menedé­ket, marasztaló, megtartó kö­zösséget. Szűkebb hazát Ta­tán, tágabbat a Tiszán, a Dunán innen és túl. Az otthonlevés soha nem szűnő konok kívánalmai köz­ben új világot épített ma­gában és maga körül. Zártat és tágasat, minden ízében székelyt — és általánosan emberit. Z. E. Phylaxia-kötvény A Phylaxia Oltóanyag- termelő Vállalat 1987. június 1-jével állóalap-bővítő köt­vényt bocsátott ki, 50 mil­lió forint értékben, 10 ezer valamint 50 ezer forintos címletekben. A kötvény hétéves lejá­ratú. Beváltása (törlesztése) 1992. július 1-jén kezdődik és három éven át három részletben történik., A köt­vények az Országos Keres­kedelmi és Hitelbank Rt. pénztárainál, illetve bank­szerveinél vásárolhatók meg 1987. június 1.—-június 30. között. A kötvényeket a bank pénztáraiban a befize­tés ellenében lehet átvenni, vagy — az erre adott meg­bízás alapján — megőrzés céljából letétbe helyezni. A legszebb nyaram A fiatal tanárnő dolgozatot íratott hetedikes gyerekekkel ezzel a címmel: „Melyik volt a legszebb nyaralásom?” Megengedte, hogy elolvassam a dolgozatokat, s néhány szülőnek tanulságul — idézzek is belőlük: . ,,Életem legszebb nyara a tavalyi volt, amikor sátorral tá­borozni mentünk anyuékkal és az öcsémmel — írja egy kis­lány. Én még soha nem aludtam sátorban, és először kicsit féltem is, mert nem igazi kempingben voltunk, hanem a Ti- sza-parton táboroztunk. Nem volt villany, nem volt televí­zió, csak egy kis táskarádiónk. Az ebédet bográcsban főz­tük, de én még életemben olyan jót nem ettem, mint a bog­rácsban főtt gulyás. És egyébként anyukám és apukám még soha az életben ilyen jókedvűek és gondtalanok nem vol­tak, mint ezen a két héten, és velük sem voltam még soha ennyit együtt. Csodálatos volt.. Talán több dolgozatot most nem is idéznék, mert a mon­danivaló ebben van. A gyereknek a legnagyobb boldogság úgy együtt nyaralni a szülővel, hogy egymásra figyeljenek, hogy ők egymásnak legyenek, a legfontosabbak. Ez még ak­kor is csodálatos, ha nincs meg a teljes komfort. Sőt, így még talán több benne a romantika, több a sikerélmény: mi mindent tudunk mi együtt megcsinálni! Jó, ha a gyerek táborba megy iskolatársaival, jó ha a nagymamánál nyaral a jó falusi levegőn, de a szülők — fő­leg amíg kisiskolás, kis- vagy nagykamasz a gyerekük — találjanak arra is lehetőséget, hogy zavartalanul együtt tölt­hessenek legalább két hetei. Nemcsak a gyereknek lesz örök élmény. (si) A rakott kemencének hangulata volt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents