Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

Hők vagy férfiak? Ki hogyan siezet? A Volkswagen Művek egy tanulmányt tett közzé a nyugatnémet nők és férfiak autóvezetői tulajdonságairól, amely sok tízezer személy jellegzetességei alapján ké­szült. Vizsgálódásaik Során a szakemberek előbb hat ulapcsoportba osztották be az autóvezetőket, és csak azután vizsgálták meg, hogy az egyes csoportokban mi­lyen a nők és a férfiak arányszáma. Az első csoport a nyugodt, kiegyensúlyozott vezetők csoportja. Az ide tartozó au­tóvezetők minden kapkodás •nélkül vezetnek, nem törek­szenek vezetői bravúrokra, a közlekedési előírásokat ál­talában betartják, előrete- kintően ' és defenzíven ve­zetnek, védekezve mások hi­bái ellen. A szakemberek megállapították, hogy a női vezetők 42 százaléka ebbe a csoportba tartozik, míg a férfiaknak csak 27 százalé­ka. Az ide tartozó női vezetők túlnyomó része házas és családos. A második legnagyobb csoportba tartoznak az aktív dinamikus vezetők. Az ak­tív dinamikus vezető élvezi a vezetést, lendületesen ve­zet, és igyekszik célját mi­nél előbb elérni. Közben azonban elővigyázatos, és ritkán karambolozik. Ebbe a csoportba tartozik a nők 30 százaléka és a férfiak 32 százaléka. A harmadik csoport tagjai a sportos ambíciójú vezetők. Számukra a vezetés kimon­dott élvezetet és ingert je­lent. Céljuk a minél gyor­sabb haladás, és egy kis rizikó, egy kis idegcsiklan- dozás nagyban hozzájárul élvezetük növeléséhez. Míg az első két csoport tagjai számára az autó kizárólag használati eszköz, addig ők tisztán élvezetből is szívesen autóznak. A sportos ambí­ciójú vezető számára a ki­hágásokért fizetett büntetés mintegy természetes hozzá­tartozója az autózásnak. Ebbe a harmadik csoportba tartozik a nők 10 és a fér­fiak 15 százaléka. A nők között a férjesek és a haja- donok arányszáma egyfor­ma, anyákat ritkán találunk ebben a csoportban. A negyedik csoportba so­rolták az ingerlékeny, ki­egyensúlyozatlan autóveze­tőket. Ha bosszúság éri őket, akkor ezt magukkal viszik a közforgalomba, és ideges,’ mérges, kapkodó, gyakran kíméletlen vezetéssel reagál­ják le mérgüket. Ebben a csoportban a nők arány­száma 9 százalék, a férfia­ké 11. Az ötödik csoportba tar­toznak az ügyetlen és bi­zonytalan autóvezetők. Jel­lemző rájuk, hogy bár rit­kán kell pénzbüntetést fizet­niük, mégis gyakran keve­rednek balesetekbe. Ebben a csoportban mind a nők, mind a férfiak 6 százalékát találjuk. És végül a hatodik cso­port. Ide tartoznak az ag­resszív, másokkal nem tö­rődő vezetők, akik felelőt­lenül, kíméletlenül, saját és mások épségére, kárára való tekintet nélkül vezetnek, kierőszakolván akaratukat. Ez a rendkívül kellemetlen típus gyakran karambolozik, és súlyos büntetéseket fizet. Az „országúti kalózok” cso­portjába a nők 3, a férfiak 9 százaléka tartozik. Ezek után — teszik a fel a kérdést a tanulmány össze­állítói —, kik a jobb veze­tők, a nők, vagy a férfiak? A százalékos arányszámokat figyelembe véve az egyes csoportok női és férfi tagjai között nem mutatkozik lé­nyeges különbség. De, mert a nők gyakrabban találhatók az első két csoportban, álta­lános statisztikájuk jobbnak mondható, mint a férfiaké. B. I. Hegint egy új hóbort... Itt a bicajbreak! Eleinte, a hatvanas évek „hőskorában” volt a gokart. Aztán, ahogyan az évek tel­tek, jött a görkorcsolya, le­tűnt, majd megint reneszán­szát élte (akárcsak korábban 'íf hulahoppkarika), később megjelent a nyaktörő mutat­ványokra alkalmas gördesz­ka. Majd tavaly — nem kis részben, persze a mozikban nagy sikerrel játszott BMX- banditák című filmnek kö­szönhetően — hazánk ifjú­ságát is a BMX-bicajok hoz­ták lázba. Nem állt meg halárainknál a breaktánc őrülete- sem — most pedig, figyelem, terjedőben e leg­újabb hóbort! Amint a mellékelt képek mutatják, megkezdte hódító útját a legfrissebb agyszüle­mény, a — nevezzük talán így — biciklibreak. Szülő­hazája e bohóságnak is természetesen az Egyesült Államok, de hírmondóként már a nyugat-európai fővá­rosokban is feltűntek első hódolói, így várhatóan rövid idő kérdése csupán, hogy a magyar tereken is találko­zunk híveivel. A szabályok, feltételek roppant egyszerű­ek: mindent lehet és min­dent szabad csinálni, amit a bicaj elvisel, s amit per­sze a „kerékpártáncos" egyensúlyozó képessége meg­enged. .. Űrkutatási tanácskozás Budapesten Hortobágyi lovasnapok Kedden megkezdődött Bu­dapesten a Postás Művelő­dési Központban az Inter- kozmosz űrtávközlési állandó munkacsoport ülése. A négy­napos tanácskozáson nyolc szocialista ország — Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, valamint az ínterszputnyik igazgató­ság képviselteti magát. A jelenlegi ülés napirend­jén szerepel többek között az európai szocialista orszá­gok közös műholdas műsor­szóró rendszerének kifej lesztése, új frekvenciatarto­mányok használatba vételé­vel kapcsolatos kutatások eredményeinek értékelése, a KGST keretében folytatott, az űrtávközléssel kapcsola­tos műszaki-tudományos együttműködés eredményei­nek áttekintése, valamint a további feladatok meghatá­rozása. A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik a hortobágyi nemzetközi lo­vasnapokat. Az immár hu- szonharmadik alkalommal sorra kerülő rangos rendez­vénysorozat színhelyére, a hortobágy—mátai lovaspá­lyára mintegy 50 ezer vendé­get várnak július 3—5. kö­zött. Előreláthatólag cseh­szlovák, lengyel, NDK- és NSZK-beli, osztrák, román, s természetesen hazai lovas vesz részt a nemzetközileg hivatalos versennyé minősí­tett bemutató ugróversenyein. A fogathajtók erőpróbáin a világbajnok magyar váloga­tott, s az ország más neves fogathajtóinak nem minden­napi produkcióját láthatják az érdeklődők. Amint eddig, az idén is lesz díjlovaglás, ménesvágta, bátrak fogata, kaszkadőrök, lovastornászok bemutatója, hortobágyi nagy­díj, tenyészkanca-bírálat, bográcsverő és síkverseny, megtekinthető a ménes, a gulya, s a rackanyáj. A XXIII. hortobágyi nem­zetközi lovasnapokon össze­sen 120—140 versenyző, s kétszáz paripa bemutatkozá­sának, versenyének - színes programját a Debreceni Né­pi Együttes és a Balmazúj­városi Űttörő- és Ifjúsági Zenekar műsora, valamint zártkörű népművészeti vásár gazdagítja. Az érkezők tíz­ezreinek megfelelő kereske­delmi, vendéglátói ellátása érdekében —, amint azt dr. Angyal László, a rende­zőbizottság elnöke elmond­ta a minap lezajlott sajtótá­jékoztatón — 250 méter hosszú pavilonsort építenek. Nem kötelező... Jótékony célra adományozni nem kötelező. Ám, az jog­gal elvárható, hogy legalább tiszteletben tartsák mások nemes szándékát ;— „tűrjék el' segítségnyújtásukat. Nos. a dolog sajnos nem ilyen egyszerű. A TIT megyei szervezetei két alapítványhoz is szerveznek gyűjtést, árusí­tanak pólóingeket, emlékjegyeket e napokban Salgótarján­ban, Balassagyarmaton és Pásztón. Szeretnék ily módon is támogatni a kábítószer-ellenes hazái kezdeményezést, s az Állami Operaháznak a gyermekek egészségéért indított ak­cióját. Természetesen nem korlátozódik csak erre a TIT ezzel kapcsolatos tevékenysége. Már korábban írtunk róla, hogy jelentős összegű felajánlást tettek, és az idei nemzetközi nyá­ri egyetemet is az egészségnevelés témakörének szentelik. Nem kérnek a lakosságtól semmit, ám ha mégis vala­ki rokonszenvet érez az ügy iránt, s ezért akármilyen cse­kély összeget adni is óhajt, azt összegyűjtik és eljuttatják az alapítványhoz. Meglepő, és döbbenetes, hogy ez a gesz­tus néhány emberben antihumánus érzésket vált ki: „pusz­tuljanak el a kábítószeresek., csak maguk tehetnek róla, te­szik az efféle megjegyzéseket — a nyomdafestéket nem tű­rő jelzőkről nem is szólva Tény: a kábítószerezésről sokáig nem beszéltünk, gon­dolván, ha valamiről nem beszélünk, az nincs. De van. Ak­kui- pedig gyorsan oldjuk meg a problémát, segítsünk raj­tuk minél hamarabb. Ám. ilyen szemlélettel nagyon nehéz lesz... <ta—) Malac, Isaura-blúz meg „nóta az uramnak” Reggel hét órakor már áll­tak a sátrak, a kirakodóasz­talokon sorakoztak az áruk. A vásártér elején földre rak­ták a bútorokat: szekrények, heverők, fotelek veszik kör­be a kis teret. Odébb, a vásár másik végén kispla- tós teherautókról, személy- kocsi után akasztott utánfu­tókról árulják a malacokat. így, kora reggel a ka- rancskeszi vásártéren új lábbeli a divat. A harmatos fűben járva, nylonzacskót kötnek a cipőjükre az áru­sok.' Vevő még nincs, a la­cikonyhákról már ínycsik­landó ízek illatoznak. S itt jön létre az első üzlet: nagyapa és unokája megreggeliznek, aztán műanyagból készült kard kerül a kisfiú oldalára. Az állatvásáron nincs sok malac és drága is — í gy ősz - szegzik véleményüket a ve­vők. Nyolc óra körül érke­zik az utolsó szállítmány, itt ma már nem lesz több eladó malac. Nyolchetes ma­lacokat 1500 forintért kínál­nak. A vevő sokallja, s ha­bár elvileg alkudni is lehet, most erre nincs sok esély. Az eladó mégis fordít egyet a dolgon, és megkérdezi: — Mit adna érte? — Ezeregyszázat — vágja ki a malacot vizsgálható fér­fi. — No azért el is viheti a fülének egy darabját — hangzik a csattanós válasz. Elsőként adott túl a ma­lacokon Hegedűs János Ör- halomból. Fél hétkor érke­zett utánfutós személygép­kocsival, és jó két óra múl­va már fordul is ki a vá­sárból. Elkeltek az állatok. — Hét malacot hoztunk, otthon úgy kalkuláltam, hogy kettőezer-háromszáz fo­rintért adom őket, de aztán száz forintot mégis enged­tem belőle. Egyébként ez egy közepes vásár, a múltkor Szécsényben több malac volt — mondja Hegedűs Já­nos. A malacok hátára jelzése­ket tesznek, és az eladó ko­csijával — úgyis arra megy hazafelé — el is viszi a ve­vő címére. Nem látni a malacokon kívül más állatot az orszá­gos vásáron, s már úgy tű­nik, így telik el a vásár Na­rancs kesziben, amikor Etes- ről lovas szekéren két apró gidát hoznak. A két hónapos jószágoknak nyolcszáz forint az ára. A kirakodóvásáron élénk a forgalom kilenc óra körül. Feketébe öltözött hetven év körüli asszony fekete ny- lonotthonkát próbál. — Jaj, még életemben nem volt rajtam ilyen. Mit szólnak majd, hogy vénsé- gemre veszek nejlont — sza­badkozik szégyenlősen. — De hát megveszem, hogy vegyek valamit, mert mást nem ta­láltam. Az otthonka Kissné Bálint Anikó vanyarci kisiparos/ standjánál talált gazdára. A nagymama és a férj hangos szóval kínálja a ruhákat, kö­töttárukat. Itt fordul meg a legtöbb vevő. — Beszélni kell, kínálni az árut, mert különbennem megy a bolt. Hajnali három órakor keltünk, hogy jó he­lyet kapjunk a vasaiban, dél körül összepakolunk, és még délután neki kell fogni a kötésnek — mondják. — Ki­csi a forgalom. A legtöbb az isaura-blúzokból fogyott, ol­csón, százötven forintért ad­tuk ezeket. Tíz óra után hosszabb sor már csak az italárus előtt van. Az ismerős bányász­nyugdíjas sapkát vett magá­nak nyárra, ezért kerékpá­rozott ide Mihálygergéről. — Munkásruhát is akar­tam venni, de nem volt ne­kem való méret — teszi hozzá. — Én csak azért jöttem, hogy a lacikonyhán egyek — mondja egy ötven körüli férfi. A vásárban kapós volt a fagereblye, a sokféle szer­számnyél. Bútor alig fo­gyott. Elvitték a malacokat, s némely ruhadarab is ve­vőre talált. Igen sok volt a bazáráru, aminek a vakáció­zó gyerekek örültek a leg­jobban. csakúgy, mint a luftballonnak, a törökméz­nek. — Nóták kellenének az uramnak — böngészi a vá­lasztékot egy asszony a ka­zetta- és hanglemezárusnál. Még nincs dél. Szedelődz- ködnek a vásározók. Az utolsó dallamok hallatsza­nak a magnóból: ,.A horgo- si csárda ki van festve...” Vége a vásárnak. Zsély András Gazdái cserél a malac A luftballon mindig kelendő képek: Bábel László

Next

/
Thumbnails
Contents