Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
SPORT V SPORT SPORT Mérkőzés előtt Salgótarján vendége volt Tét nélkül, felszabadultan, a pontszerzés reményében Vasárnap, befejeződik egy osszú sorozat a labdarugó IB IJ-ben. A húsz másod- szlályú csapat ebben a baj- okságban utoljára indítja ilencvenperces útjára a ibdát. A hétközi fordulóban feljutás kérdése már elölt, a kiesés elkerüléséért ívott harcban azonban isiét nagy csaták várhatók, bben még öt csapat érin- ;tt. Szerdai pontszerzésével az BTC már elkerülte ezt a őrt, s így „végre", tét nél- il, felszabadultan léphet pácára a Czabán Samu téren. A mérkőzés előtt Toldi liklós vezető edzőt kérdezik az esélyekről. — Vasárnap két olyan csa- at találkozik a fővárosban, mely nem tudta végrehajta- i a kitűzött célját, mert a ítékosoknál a fejekben sok- zor probléma volt. Megérem Bálint Laci kollégám elkiállapotát, aki — gondo- jm — ugyanúgy csalódott, tint én. Mindkét gárda sokai többre hivatott, mint mit a csapatok táblázaton lfoglalt helyezése mutat, linden esetre, vasárnap a rolán játszik kedvezőtlenebb lozícióban, mert a csalódottág náluk az elszalasztott Kézilabda-MNK megyei döntő Síküveggyár SE—St. Építők 29—13 (14—8). Salgótarján, Építők-pálya, 100 néző, v.: Kovács L., Szabó. Síküveggyár: Miklósné — Csizmadia 6, Lukács, Török 3, Hegedűs 5, Kovács 3. Tóth M. 11. Cs.: Rákos, Tóth V. 1, Oláh (kapus). Edző: Czimmer János. Építők: Jancsek — Gyenes 10, Kalmár, Szabóné 1, Répás, Hajas 1, Csetneki 1. Cs.: Lakatos, Laczkó, Boros. Edző: Szabóné S. Éva. A megyei bajnokságban szereplő Építők elfogódottan játszott az NB Il-e? Síküveggyár SE ellen. Az osztálykülönbség a játékban is megmutatkozott, bár Czimmer edző a találkozó nagy részében pihentette kulcsjátékosait. Mátyus László SE-elnökségi ülés Romhónyban A napokban ülést tartott a Romhányi Kerámia SE elnöksége. Az értekezleten megtárgyalták a verseny- sport helyzetét. Az anyagot a későbbiekben a gyár pártvezetősége is megvitatja. Az 1986—87-es évadról szólva a beszámoló kiemelr te: elégedettek labdarúgóik szereplésével, de a területi bajnokságban szereplő csapat határozottabb vezetés mellett még jobb eredményre lehet képes. A röp- labdások tartják egyenletes, jó formájukat. Az NB 11-ben szereplő férfigár- dnjuk bronzérmes lett, hasonlóan az ifjúságiakhoz. Női és serdülőröplabdása- ik a megyei bajnokságban szereztek aranyérmét. A teniszezők és a sárkányrepülők jó úton haladnak a csapatépítő munkában. A beszámoló után szemé- Ivj kérdésekben döntött az. elnökség. A labdarúgó-szakosztály megerősítése érdekében Túri Istvánt . bízták meg a szakosztály-vezetői teendők ellátásával. Kertész János vezető edző szerződése lejárt. Az elnökség az utánpótlás vezető edzőjének kérte fel, amit Kertész nem fogadott el. A felnőttcsa- pat vezető edzője Majnik János lett. aki a korábbiakban a Nézsa együttesét irányította. VISSZHANG ■ ■ Önbizalom és nagy mellény Minden kedden érdeklődéssel veszem kezembe a Képes Sport számát. így tettem ezen a Héten is. Kiváltképp azért, mert jó előre beharangozták: a labdarúgó NB I. 1986,87. évi bajnokcsapatáról olvashatunk írásokat. Az előzetes információk igaznak bizonyultak: a lap terjedelmének felében közöl érdekességeket, ismertetőket, kulisszatitkokat az MTK-VM aranyérmet nyert csapatáról. Számomra a legérdekesebb az a kérdés és válaszdömping volt, melyet 21 MTK-s focistával készítettek. Azt eddig is tudtam, hogy élvonalbeli labdarúgóink többsége szókimondó ember. Ez az őszinte vélemény- nyilvánítás nem mindig diplomatikus, sok esetben nem is 'reális. Persze nem is döntő a játékosoknál, mert nekik inkább a pályán kell rátermettségüket bizonyítaniuk, nyilatkozataik alapján aligha lesznek profi labdarúgók. Az idei magyar bajnokcsapat tagjainak rövid válaszából bebizonyosodott: az MTK jelenlegi labdarúgóinak nincs önbizalomban hiányuk! Igaz bolt kitől tanulniuk, Verebes sem szerénységéről híres. De Híres Gábor — a gárda középhátvédje — sem, aki sok társával egyetemben ma a világ legjobb edzőjének tartja Verebes Józsefet. Talán az is túlzás, amit néhány játékos állít. Eszerint a „mágust" nem lehet hasonlítani senkihez, mert ó egy zseni, valamint egyedül tudja azt. amit a többi edző együttvéve... Kétségtelen, hogy ezek a válaszok, vélemények még az öröm óráiban hangozhattak el, miközben a boldog labdarúgók többsége a pesti éjszakában ünnepelte aranyérmét. Függetlenül ettől, talán ök is beismerik, hogy nem tévedhetetlenek. Bizonyára nem sok ember van, aki azonosul ezekkel a „tévhitekkel". Mert ugye nem kell magyarázni, hogy egy Lattek, egy Menotti, egy Bilardo, vagti egy Bearzot ért annyit a futballhoz, mint Verebes „maestro"! Visszatérve az MTK legénységének nyilatkozataihoz, igencsak elgondolkodtató: vajon mi lenne, ha ezek a labdarúgók legalább olyan szinten fociznának, mint ahogy ezt ök képzelik. Mert Gáspár azt mondja, ő esetleg egy ismert nyugati proficsapathoz lenne hajlandó átigazolni! Turner csak a Liverpoolt tudná elképzelni folytatásként, Szeibert pedig legfeljebb Napoli felé venné az irányt... Álomnak szép, de van-e ezeknek az elgondolásoknak realitásuk? S tényleg olyan jó a mai MTK, hogy — mint az egyes játékosok állítják — egyedi játékukat nincs is csapat, amely utánozná? Hogy az idei BEK-gyöztes, a portugál Porto játszott valami hasonlót? (De hiszen ök a legrangosabb európai kupát nyerték meg!) Vagy esetleg egy olasz csapat tudná őket utánozni? Hát ezen, lehet gondolkodni! Mondom eddig is tudtam, hogy honi labdarúgóink profi nyilatkozók. Ehhez hasonlót — mármint az MTK 21 labdarúgójának véleményét — viszont még nem olvastam. Most arra várok, hogy a BEK első fordulójában — ez nem rosszmájúság! — mondjuk a Napoli — mely talán utánozhatja őket —, vagy a Porto — mely valami hasonlót játszik — ellen a nemzetközi mezőnyben is bizonyítsanak a kék-fehérek. Ha sikerül, biztos nagyobb lesz önbizalmuk. Szükség is van erre, mert kishitííen nem szabad játszani. De túl nagy mellénnyel sem — nyilatkozni... Vaskor István Lipták (a kép jobb oldalán) Morvái előtt vezeti a labdát. A háttérben Talapa „figyel”. A felvétel a szerdai Baja elleni találkozón készült... A két tarjáni játékos jó teljesítményére szükség lesz a Volán ellen. Fotó: Rigó lehetőség miatt nagyobb. Ezt a tényt figyelembe véve a pontszerzés reményében lépünk pályára a Czabán Samu téren. Játékosállományunk az eltiltását letöltő Kováccsal egészül ki. Sajnos Babcsán és László még mindig nem egészséges, bár kettejük közül jelenleg utóbbi okoz számomra kevesebb gondot, mert a fiatal Hi?sz teljesítményével maradéktalanul elégedett vagyok. Bízik tehát a szakvezetés és bizakodnak a szurkolók is a pontszerzésben. A találkozó 17 órakor kezdődik a Komáromi, Kovács II., Van- kó játékvezetői hármas dirigálásával. Amatőrök között a legnagyobb profi Minden mérkőzésre becsületesen készült Még most is szigorú védőnek bizonyult. Pedig már közel van a negyedik iksz- hez. Az SBTC jubileumi nosztalgiamérkőzésén rendre rajta akadtak el Kajdyék próbálkozásai. Határozott, tiszta eszközökkel játszott. Mindig is jellemző tulajdonsága volt pályafutása során. Salamon József, a hetvenes években meghatározója volt a magyar labdarúgásnak, mégis mindössze háromszor ölthette magára a válogatott címeres mezét. Jó riportalany. Szinte kérdés nélkül mondja az eseményeket. összefüggően, határozottan, mint a pályán. — A sportszerető nógrádi focirajongók mindig nagyra értékelték a zöld gyepen nyújtott teljesítményét. Salamon Józsefről, mint magánemberről azonban keveset tudunk. — Ügy élek, mint bárki más. Amikor az ember kikerül a reflektorfényből, azon kell igyekeznie, hogy minél előbb fölvegye a hétköznapok életritmusát, hogy a társadalom más területén is hasznosat tudjon nyújtani. Nős vagyok, egy fiam van, 17 éves. Miskolcon lakunk. — Hogy kötelezte el magát a labdarúgással? — Mint fiatal srácok, reggeltől estig a bőrgolyót rúgtuk. Mivel a DVTK-stadion mellett laktunk, gyakran be- lopóztunk a nagyok edzésére, bajnoki mérkőzéseken pedig örültem, ha szerepet kaptam labdaszedőként. Felcseperedve, leigazolt a vasgyári együttes, így serdülőként 1966-ban kezdtem. Végigjártam a szamárlétrát. A hetvenes évek elejétől sikerült gyökeret vernem a felnőttcsapatban is. Tizenhárom év alatt 385 NB I-es mérkőzésen szerepeltem a Diósgyőrben. — Pályafutása során csak a DVTK-ban játszott? — Több csábító ajánlatot kaptam fővárosi és vidéki nagycsapatoktól. De én miskolci vagyok. A közel negyven év alatt szívemhez nőtt a város. Kivétel nélkül mindegyiket visszautasítottam. így 1983-ban Diósgyőrben fejeztem be aktív pályafutásomat. — Közben két évig külföldön is szerepelt. — Igen. A hetvenes évek végén jól ment a foci. Ebben az időben voltam válogatott, sőt még a csapatkapitányi tisztet is betölthet- tem.. Mivel már benne voltam a korban, MLSZ-enge- déllyel Görögországba szerződhettem. A kíváncsiság vitt oda. Bele akartam kóstolni az igazi profivilágba. Két éven keresztül a PAOK Szaloniki csapatában játszottam. — Milyen tapasztalatokkal tért haza? — A profivilág egészen más, mint a mi profinak nevezett, de teljesen amatőr szintű bajnokságunk. Göröghonban alaposan meg kellett küzdenem az elismerésért. Sportszerű életmód, kemény munka! Itt egyszer még lehetett gyengébb teljesítményt nyújtani, de kétszer már nem. Mert hamar az oldalvonalon kívül találja magát az ember. Aki egyszer odakerül a kezdő csapatba, az már nehezen adja ki a karmesteri pálcát a kezéből. Fizetni pedig csak a játékért fizetnek. Én itthon is mindig minden mérkőzésre becsületesen készültem, de kint még nekem is nehéz volt lépést tartanom a követelményekkel. — Gondolom sok élniény- nyel tért haza az Olümposz országából! — Kétségtelen, hogy gyönyörű az ország, de nem volt rózsás az életem. A kényelmemről lakással, s autóval gondoskodtak, a játékban viszont keményen követeltek. Az első évben valamennyi mérkőzésen szerepeltem. Edzőm, Lóránt Gyula bízott bennem. Az Olympiakosz ellen játszottunk bajnoki mérkőzést, amikor a legendás hírű magyar mester szívinfarktusban meghalt. Borzasztó látvány volt! ötvenezer ember döbbenten figyelte az eseményeket a lelátóról. A dátumra is pontosan emlékszem: 1981. május 31-e volt. Mindez az első félidő 25. percében történt. Ott voltam a pályán! Nemcsak edzőmet, de egyik legjobb barátomat veszítettem el ezen a napon. — Az első profiévben még a Népsporton keresztül figyelemmel kísérhettük pályafutását, de később egyre kevesebb hír érkezett önről. — A következő bajnoki évad elején megsérültem. Gyógyulásom után pedig hiába igyekeztem, hiába tör- tem-zúztam magam, az új edző másnak adott bizalmat. Szerződésem lejárta után hazatértem, s még egy évet játszottam a Diósgyőrben. Aztán 83-ban végleg abbahagytam az aktív labdarúgást. — Diósgyőri labdarúgóként melyik volt a legsikeresebb éve? — Az 1978 79-es bajnoki évad. Második helyet, s vidék legjobbja címet ért el csapatunk. Kiléphettünk a nemzetközi kupaporondra is. S el ne felejtsem; egy salgótarjáni mester volt a sikereink kovácsa. Nem lehet véletlen, hogy korábban a legendás SBTC-nél is kivette részét pályaedzőként a sikerekből. Mi is Szabó Géza szakmai irányításával értük el legnagyobb sikerünket. — Jelenleg, milyen kapcsolata van a sporttal? — Egy évig szakosztály- vezető, majd pályaedző voltam a vasgyári csapatnál. Aztán a klubtól is elszakadtam, mint sportvezető. Az öregfiúk csapatában még mindig játszom. Ha hívnak, megyek. Egyébként a sporttól nem távolodtam el. A Borsodi Távhő SE ügyvezető elnöke vagyok. • Kisegye- sület vagyunk. Egy jól működő vitorlás- és egy OB II-es sakkszakosztállyal dolgozunk. — Mi az amit az életben még el szeretne érni? — Sok szépet kaptam az élettől, értékelni is tudom ezt. Most azért dolgozom, hogy fiamat elindítsam a saját útján. Jól tanul, nagy tervei vannak. Azon igyekszem, hogy a fiam is hasznos tagja legyen a társadalomnak. S, ez sem jár kisebb erőfeszítésekkel. Pilinyi László Sakk Nógrádi siker a Szabad Föld Kupán Gödöllőn rendezték mega Szabad Föld szerkesztősége által kiírt sakkversenysorozat országos döntőjét, amelyen megyénket Szécsény csapata, férfi egyéniben Gál Gábor és Koltányi Imre, a Nógrád Volán mesterjelöltjei, — női egyéniben Pataki Mária, a Jobbágyi SE versenyzője képviselte. Férfi egyéniben nagy nógrádi siker született: Gál Gábor a 22 fős mezőnyben végig magabiztosan versenyezre. veretlenül az első helyen végzett, míg Koltányi a hatodik helyet szerezte meg. A szécsényi csapat holtversenyben a 10—11., Pataki Mária pedig a nyolcadik heiyen végzett. A verseny után felkerestük Gál Gábort, aki részletesebb információkkal szolgált: — A versenyt az elmúlt hét szombatján és vasárnapján rendezték az agrártudományi egyetem kollégiumában, ahol a megyei döntők győztesei és az elmúlt években kimagaslóan szereplő versenyzők vettek részt. A Szabad Föld kupák történetének legmagasabb díjazású versenyén igen erős mezőny gyűlt ösz- sze. Még az OB I-ben szereplő versenyzők is indultak. A kilenc forduló során öt játszmát sikerült megnyernem, míg négy játszmában döntetlent értem el. Ezzel a teljesítménnyel, a győztesnek kijáró serlegen kívül, a Cooptourist által felajánlott egyhetes bulgáriai tengerparti nyaralást is én nyertem, valamint jogot szereztem az indulásra a jövő év februárjában Csehszlovákiában sorra kerülő „Szabad Föld Kupa győztesek” tornáján. Ezen a szocialista országok hasonló versenyeinek nyertesei mérik össze erejüket. — Tavaly már indult a Szabad Föld Kupa országos döntőjén és akkor a második helyen végzett. Az idén előbbre lépett. Melyik versenyt érezte nehezebbnek? — Az ideit. A késő estig tartó mérkőzések — a kollégium aulájában — a rek- kenő hőségben alaposan pró- pára tették a versenyzőket. — Mi volt a győzelme titka? — Ügy érzem, hogy a nehéz körülmények ellenére pszichikailag megfelelően ráhangolódtam a játszmákra és helyes versenytaktikát választottam. Bár hozzá kell tennem, hogy csapattársam, Koltányi Imre is sokat segített riválisom, Takács Lajos FIDE-mester legyőzésében. — További tervei? — Szeretnék jól szerepelni a júliusi AGRIA 87 versenyen Egerben, ahol tavaly 5. helyen végeztem. Később jelentős szervezőmunka vár rám: a szeptemberben Balassagyarmaton rendezendő Palóc ősz ’87 elnevezésű nemzetközi sakkverseny előkészítésében segít kezem.
