Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
4 1987. június 20., SZOMBAT NÖGRÁD in mm«—■■— i—mwin Meg kellene mi újság ? „Arra a kérdésre, hogy szívesen mond-e véleményt a munkahelyi tanácskozás fórumain, csak huszonhárom százalékuk válaszolt igennel... a többi nemet írt, mert véleményük szerint úgysem történik semmi, vagy az illetékesek személyes sértésnek veszik azt.” Kétszáz balassagyarmati fiatalt kérdeztek meg nemrégiben a városi népi ellenőrök, népfrontaktivisták, s a kérdésekre kapott válaszok között szerepel a föntebbi megállapítás. De érdemes tovább tallózni a válaszok rubrikáiban! Maradjunk a munkahelynél. A megkérdezetteknek több mint a fele véli úgy, hogy igényének és képzettségének megfelelő munkát lát el, s csak nyolc százalékuk tartja túlzottan megterhelőnek feladatait. És a boríték? Nos, éppen egyhar- maduk kifogásolta azt, hogy kevesebb a jövedelme annál, mint ami teljesítménye alapján megilletné. Mire futja a keresetből? A nyilatkozók fele nem tud megtakarítani a havi jövedelméből egyetlen fillért sem... Ugyancsak érdekesek a vélemények az érvényesülést, a boldogulást illetően. Meglepő, hogy ötvenhét százalékuk a „személyi összeköttetést” tartja a legfontosabbnak, s csupán negyedrészük sorolta első helyre a szaktudást! A munkahelyi közérzet alapvető feltételéül pedig a jó vezetést, a megfelelő kollegialitást említik az első két helyen, s majd csak ezután következik a fizetési-kereseti lehetőség. Még egyetlen momentum a fölmérésből: a munkahelyi beilleszkedéshez a legtöbb segítséget ez a kétszáz balassagyarmati fiatal a közvetlen munkatársaktól és a párt- szervezettől kapta, míg a legkvesebbet a KISZ-től és a szakszervezettől... Nyilván helytelen lenne túlértékelni ezt a statisztikai kimutatást, messzemenő következtetéseket levonni belőle, ám legalább ilyen hiba volna bagatellizálni, figyelmen- kívül hagyni. Egyfajta közérzeti szonda. Mindössze annyi történt, hogy az „illetékesek” megkérdeztek dolgozó fiatalokat, miként érzik magukat, hogyan látják helyzetüket, lehetőségeiket. Őszintén szólva: ez elsősorban nem az „illetékesek” dolga! Nem a népi ellenőrzésnek és a népfrontnak kell — hangsúlyoznom: elsősorban — tudakolnia az említetteket. A munkahelyeken mindennaposnak kellene lennie az effajta „felméréseknek”. Természetesen nem kérdőíveken, nem is taggyűléseken, hanem a mindennapi munka során, csakúgy félvállról „odavetve” a kérdést: mi újság? hogy vagy? Nem kell ezzel megvárni a háromévenkénti ifjúsági parlamenteket, a különféle fórumokat, taggyűléseket, tudniillik, ha az egyéni gondok idáig eljutnak, akkor már problémákká nőtték ki magukat — ügy lett a dologból. Holott meglehet, ha idejében rákérdez valaki, perceken belül megoldják. Csakhogy ritkán kérdezünk rá. Ahogyan a balassagyarmati fiatalok véleményeiből kiderül, gyakran azok sem veszik a lärad- ságot erre, akiknek kötelességük lenne: a dolgozók érdekvédelmi szervezete, és a KISZ is néma marad. így aztán a gondok halmozódnak, akár a lavina. Elismerés illeti a népi ellenőröket, és a népfrontaktivistákat, akik világosan látták ezt a feszültségforrást, s alaposan föltárták a problémák gyökereit. De másutt talán nem kellene várni a népi ellenőrökre... T. L. petoéáshafmiak Pécsei! Ezen » héten zajlottak le az erazágos gyermekszínjátszó fesztivál eseményei Pécseit; ahol »Megyénket a pa- iotásbahni művelődési központ Kenderike nevet viselő együttese • képviselte. A Pünkösdi királynő eísnű «tépi mesejátékot — amelyet Benedek András írt — mutatták be a zsűri és közönségük előtt, ezzel a darabbal nyerték meg az úttörő színjátszók ISógrád megyei versenyét is. A diákszerepek műsorát rendezte, koreográfiáját, zenéjét szerkesztette az együtt« vezetője Gergely ue Tóháti Slot»». — kulcsát — Az akaraterő diadala Valentifirs difikul csodálatos élete Egy felmérés ürügyén Nevét a „Gúla” doku- tuimfilm bemutatása után ismerte meg az egész ország. A moszkvai cirkusz, artistájáról készült film az 1985- ös moszkvai nemzetközi filmfesztiválon aranyérmet nyert, s hamarosan több mint 20 ország megvásárolta. Az amerikai filmművészeti akadémia a „Gúlát” Oscar-díjra jelölte. A film sikerének titka elsősorban két tehetséges ember, Vaientyin Gyikul artista és a fiatal filmrendező, Alekszandr Jvankin alkotói szövetsége. Mindketten hittek az ember akaraterejében, Azonké- ipességében, hogy győzedelmeskedik a körülmények felett. Vaientyin Gyikul élete szemléltető példája mindennek. .. 1962. szeptember 18-án a 16 éves Vaientyin leesett a trapézról. Gerinctörést szenvedett, Csak két hónap múlva tért magához. Az orvos azt mondta, hogy egész életét .tolószékben kell töltenie. Esetleg mankóval i® járhat, de, ha szerencséje lesz —, akkor bottal. Az orvosok megmentették Gyikul életét, de mozdulatlanságra van kárhoztatva. Ugyanakkor szilárdul hitte, hogy dolgozni fog, s mindenáron visszatér a normális iéletbe. Az ágyban fekve kezdett tornázni: először csak kezét mozgatta, majd masszírozta magát, közben egy sor orvosi, könyvet is elolvasott, amely betegségével foglalkozik, s azt követelte, hogy minél hamarabb megkapja a tolókocsit. öt év múlva tette meg az első lépéseket. De megtette! Ezután hosszú hónapokon át edzett, s később engedélyt kapott rá, hogy dolgozzon'. A kaunas-zi szak- szervezetek házéiban az igazgató segített neki abban, hogy egy amatőr artistacsoportot szervezzen, ölben vitték be a tornaterembe, ahol az edzést vezette. 1967-ben Gyikul együttese második lett az országos amatőr cirkuszfesztiválon. 1970-toen Vszevolod Here ismert artista vezette be Valentyint a jaroszlavli cirkuszba. A szám nehezen született meg, többször megváltoztatta elképzelését, a szám felépítését. Végül siker koronázta fáradozásait. A szám közel áll a mostani produkcióihoz. Most Gyikul egy 1570 kilós Volga személygépkocsit tart a vállán, s nemcsak felemeli a 80 kilós súlyzókat, hanem zsong- lőnmutatványokat is végez velük. Vaientyin Ivanovics akaratereje legyőzte a betegséget. A baleset óta csaknem negyed század telt el. Ez alatt Gyikul sokat olvasott. És nem múlt el nap, hogy ne gondolt volna arra, hogyan könnyíthetné meg az életét mindazoknak, akiket ugyanilyen szerencsétlenség ért. Figyelemmel kísérte az eredményeket, kereste az izomerősítés leghatékonyabb 4 nyugdíjasokról sent feledkeznek meg Az elmúlt két évben nem volt nyugdíjas-találkozó az OBV salgótarjáni bányagépgyárában, ami természetesen nem jelenti azt, hogy elfeledkeztek volna az egykori kollégákról. Az ilyen rendezvényeket koordináló szakszervezeti bizottság 1985-ben a választásokra koncentrálta erőit, s tavaly sem adódott kedvező helyzet a hagyományos összejövetel megszervezésére. Idén májusban kárpótolták a gyárhoz még most is erősen kötődő 115 nyugdíjast, akiknek jelentős része hallgathatta meg az utóbbi évek gazdálkodásában bekövetkezett változásokat. A nyugdíjasokkal való törődés persze nem merül ki találkozók szervezésében. A szakszervezeti bizottság minden esztendőben biztosít üdülési lehetőséget az egykori munkatársaknak és családtagjaiknak Emellett pénzzel is segítik a rászorulókat. Két éve a gyár hevesi nyaralóját 165-en vették igénybe, közöttük 14 nyugdíjas a családjával. Ugyanebben az évben 36 főre kaptak SZOT-beutalót és 80-an tölthették szabadságukat az OBV üdülőiben. Az év folyamán 135 dolgozó kapott segélyt, ösz- szesen mintegy 82 ezer forintot — 79 volt bányagépgyári. Egy évvel később 139-en vették igénybe a szakszervezeti üdülőjegyet, s ebből 11 nyugdíjas család. Segélyt 118-an kértek, melyre 71 ezer forint állt rendelkezésre. Idén a SZOT-tól 20 darab beutalót kaptak, a vállalati üdülőket pedig 52-en veszik, vagy vették igénybe. A hevesi üdülőben a tavalyihoz hasonlóan, megközelítőleg 60 család tölti a nyarat. A gépgyáriak gyermekei közül 9 utazhat Lengyelországba, kettő a csehszlovákiai Palkovicébe és 4 Leányfaluba. Az eddig eltelt első fél évben 60-an kaptak szakszervezeti segélyt, összesen 42 ezer forintot. Nagy részét — 27 ezer forintot — 39 nyugdíjasnak utaltak ki. Immár hagyomány, hogy az év egy napján — idén, május végére esett —, sportnapot rendez a bányagépgyár, közösen a besztercebányai testvérüzemmel. Hat sportágban 110-en mérték össze tudásukat. E nemes kapcsolat 10 éve jött létre a két vasaskollektíva között. módszereit, a mozgásképesség helyreállításának lehetőségeit. így nőtt tapasztalata. A betegségek, vagy baleset következtében megsérült mozgásképesség helyreállításának egész x-endsze- rét alakította ki. Gyikul rendszerének alapja az egyénhez alkalmazkodó program összeállítása, amelyet minden beteg számára külön-külön készít el. Gondosan tanulmányozza az orvosi zárójelentést, s lehetőség szerint konzultál a kezelőorvossal is. A munka során többször is teszteli a beteget és tanácsokat ad. Vezető egészségügyi 'intézmények szakemberei élénk érdeklődést tanúsítanak Vaientyin Ivanovics rendszere iránt. Előadást tartott a leningrádi Kirov katonai akadémia tanárainak, akik felajánlottak neki egy helyet a város egyik klinikáján. A moszkvai központi baleseti és ortopédiai intézetben az igazgató professzor, Saposnyikov így köszöntötte Vaientyin Ivanovi- csot: „ön valami újat csinál, nagyon hasznos dolgot, minden támogatást megérdemel, az ön tapasztalatait át kell venni és hasznosítani kell a gyógyítómunkánkban.” a Közieke ölési Múzeum Az 1885-ös országos iparkiállítás és a milleneumi bemutató után a budapesti Városligetben számos épület maradt kihasználatlanul, s a sok értékes összegyűjtött kiállítási tárggyal ugyancsak kezdeni kellett valamit. A liget szélén állt egy kupolás épület, ahol a MÁV összegyűjtötte a kiállításokról visszamaradt vasút- és hajó- modelleket, távírógépeket. Ez volt a mai Közlekedési Múzeum őse, amelyet 1899. május elsején avattak fel, s azóta nagy változásokon ment keresztül. A kis múzeum a II. világháborúig alig változott. Abban az időben a MÁV oktatási kabinetként is használta az épületet: az 1:5 arányban kicsinyített szerelvények —, amelyek világviszonylatban is ritkaságnak számítottak — igen alkalmasak voltak a szemléltetésre. Az eredeti épületet hamarosan kinőtte a múzeum. Ekkor újra a MÁV segített: a múzeum rendelkezésére bocsátott egy raktárépületet, ahol az éppen be nem mutatott anyagot tárolhatták, s ahol egy restaurálóműhelyt is be lehetett rendezni. A múzeumépület bővítésére ekkor még nem nyílt lehetőség, arra azonban igen, hogy vidéken úgynevezett fiókkiállításokat hozzanak létre, így került Párádra a kocsimúzeum, Nagycenkre a Széchenyi Emlékmúzeum és a vasúti skanzen, Kiskőrösre pedig a közúti múzeum. A múzeum legújabb vállalkozása az az épületbővítés volt, amely öt évig tartott, és idén tavasszal fejeződött be. A napokban megnyitott múzeum kiállítási területe 2000 négyzetméterrel gyarapodott. így a mintegy 13 ezer tárgy és 100 ezer fotó korábbinál .nagyobb részét láthatja a közönség. Képek: Hauer Lajos.
