Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-19 / 143. szám
NOGRÄD 1987. Június 19., PÉNTEK Csao Ce-jangelutazott Budapestről Hivatalos, baráti látogatása befejeztével ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták csütörtökön a Kossuth Lajos téren Csao Ce-jangot, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkárát, az államtanács elnökét, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Lázár Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. Csao Ce-jang Kádár János társaságában fogadta a felsorakozott díszegység parancsnokának jelentését, majd a magyar és a kínai himnusz elhangzása után ellépett a katonák sorfala előtt. A vendégek és a vendéglátók ezután kölcsönösen elbúcsúztak a megjelent magyar és kínai vezetőktől, illetve a budapesti diplomáciai képviseletek vezetőitől és tagjaitól. Az ünnepélyes búcsúztatás katonai díszmenettel zárult. Csao Ce-jang és kísérete ezután a Ferihegyi repülőtérre indult, ahol Lázár György, Maróthy László és Kótai Géza búcsúzott el a magas rangú vendégtől. Jelen volt Iván László, hazánk pekingi illetve Zhu Ankang, Kína budapesti nagykövete. Csao Ce-jang kora délelőtt utazott el hazánkból különrepülőgéppel. ☆ Csütörtökön Csao Ce-jang hivatalos, baráti látogatásra Szófiába érkezett. A szovjet külügyminiszter nemzetközi sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) nisztertanács elnökével hasznos eszmecsere során az országaink közötti gazdasági együttműködés fejlesztésének témaköreit tekintették át, Várkonyi Péter külügyminiszterrel pedig fontos külpolitikai kérdésekben egyeztették a magyar és a szovjet álláspontot. Eduard Sevard- nadze kijelentette, hogy budapesti tárgyalásainak középpontjában is annak az átalakításnak a kérdései álltak, amely nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocialista közösség más országainak belpolitikai életét is jellemzi. — A magyar és korábban a bolgár fővárosban folytatott tárgyalásaim során meggyőződtem arról, hogy ha partnereinket egyáltalán nyugtalanítja valami, akkor az az átalakítás sorsa — mutatott rá a szovjet külügyminiszter. Azt szeretnék, hogy az országunkban elkezdődött változások folytatódjanak, hajtsuk végre, amit elhatároztunk. Ígéretet tettünk rá, hogy ez így lesz, beváltjuk az átalakításhoz fűzött reményeiket. Nemzetközi kérdésekről szólva Eduard Sevardnadze leszögezte: a NATO tanácsának reykjaviki ülése, az ott hozott döntések után kedvezőbbek az európai közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták maradéktalan felszámolásáról szóló megállapodás lehetőségei. Ugyanakkor az Egyesült Államok és NATO- partnerei álláspontjában olyan elemek jelentek meg, amelyek komolyan hátráltatják egy ilyen egyezmény megkötését. A szovjet külügyminiszter a legfőbb akadálynak nevezte az NSZK területén lévő és a Bundeswehr tulajdonát képező Pershing—1A rakétákkal, illetve ezek amerikai tulajdonban lévő nukleáris robbanótölteteivel kapcsolatos washingtoni és bonni szándékokat. Elfogadhatatlannak minősítette azt a szándékot, hogy a robbanótölteteket amerikai kézből NSZK .tulajdonba adják át, ily módon vonva ki őket a tervezett szovjet—amerikai megállapodás hatálya alól. A kettős nullamegoldásról folytatott genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon is felmerültek olyan problémák, amelyek kiküszöbölése nélkül nem jöhet létre megállapodás. Eduard Sevardnadze ezek között említet- ite azt az amerikai ütemtervet, amelynek értelmében az egyezmény aláírását követő néhány évben csak a Szovjetunió folytatná közepes hatótávolságú és hadműveleti- harcászati rakétái leszerelését és megsemmisítését, miközben az Egyesült Államok ilyen fegyverei még megmaradnának, Washington pedig alkalmazná a szovjet leszerelési lépések ellenőrzésének teljes mechanizmusát. Véleményünk szerint a leszerelést mindkét részről 'meg kell kezdeni, és az ellenőrzést egyaránt alkalmazni kell a szovjet és az amerikai lépésekre — mondotta a szovjet külügyiminiszter. Az Egyesült Államok magatartásában más óvatosságra intő, az előrehaladást hátráltató elemek is felfedezhetők — mondotta Eduard Sevardnadze és figyelmeztetett rá: a leszerelési intézkedések egyeztetésében igen fontos szerepe van az időtényezőnek. Az amerikai elnökválasztási harc kezdetéig már nem sok idő van hátra, ezért minden napot, órát a legjobban ki kell használni a tervezett egyezmény mielőbbi megkötése érdekében. Nyilatkozatát befejezve, a külügyminiszter leszögezte : a rakéták kérdése nehéz és bonyolult. Az egyezmény körvonalai, ha nehezen is, de már kezdenek kirajzolódni. Lesz megállapodás, ha mindkét fél következetesen tartja magát mindahhoz, amiben Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan Reykjavikban egyetértett. Az újságírók kérdéseire válaszolva, Eduard Sevardnadze szólt arról, hogy a genfi szovjet—amerikai megbeszéléseken kívül, más tárgyalási fórumokon is van lehetőség az előrelépésre. Létrejött a reális esélye annak, hogy megállapodás szülessen az európai hagyományos fegyverzet korlátozásáról és a vegyi fegyverek betiltásáról. Az európai fegyverzetkorlátozás lehetőségeinek beteljesülése nagymértékben függ attól: hogyan dönt a bécsi utótalálkozó az európai fegyverzetkorlátozásról szóló tárgyalások jövőjéről. Nagyon fontos, hogy a leszerelési kérdések ne váljanak külön a Helsinkiben elkezdődött összeurópai folyamattól. 'A Szovjetunió ezért felszólítja az e folyamatban részt vevő semleges és el nem kötelezett országokat, hogy ne maradjanak a háttérben, hallassák hangjukat a fegyverzetkorlátozási kérdések megvitatásában. A szovjet külügyminiszter meggyőződéssel jelentette ki, hogy az átalakítás politikája minden szocialista országban megkezdődött. Ez egy törvényszerű jelenség és nem kampányjellegű intézkedésekből áll. Lényege a szocialista társadalom folyamatos javítása, állandó önkorszerűsítése. A szocialista társadalmakban ez a folyamat tekinthető természetesnek, a fejlődésben való megtorpanás pedig olyan természet- ellenes jelenségnek, ami ellen állandóan küzdeni kell. Ugyancsak egy kérdésre válaszolva, Eduard Sevardnadze kifejtette véleményét a szovjet—kínai kapcsolatok alakulásáról. Hangsúlyozta, hogy a két ország között tárgyalások folynak a viszonyukban meglevő minden problémáról. Állandósultak a politikai konzultációk, amelyek során a kínai fél nagyon jól megismerhette a vitás kérdésekben vallott szovjet álláspontot. A Szovjetunió megítélése szerint sikerült jelentős előrehaladást elérni a két ország viszonyában. Jó ütemben fejlődik a szovjet—kínai gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés. Gyakoriak a két ország parlamenti és kormányzati vezetői közötti eszmecserék. Ami a kétoldalú viszony teljes normalizálásának útjában álló, kínai részről hangsúlyozott három akadályt illeti, Eduard Sevardnadze kifejtette: az afgán kormány kidolgozta saját nemzeti megbékélési politikáját, amelynek már tapasztalhatók is kezdeti sikerei. A kambodzsai vezetés is a vietnami csapatok jelenlétét feleslegessé tevő nemzeti megbékélésre törekszik, s a pol potista hóhérok kivételével, kész együttműködni minden ellenzéki erővel. Mongóliából a Szovjetunió saját akaratából és nem pekingi késztetésre már kivonta csapatainak egy jelentős részét. A Szovjetunió továbbra is arra törekszik, hogy haderői ne állomásozzanak más országokban, és ha a körülmények engedik, változatlanul külföldön levő csapatainak kivonását tervezi. Nanuli Sevardnadze n délelőtti órákban felkereste a Duna Intercontinental Szállót, ahol megtekintette a Magyar Divatintézet őszitéli kollekciójának bemutatóját. (MTI) Öböl-háború Robbanásveszély az olajország úton \ Az utóbbi hetekben ismét felforrósodott a Perzsa- (Arab-) öböl vize és légköre. A feszültség lázgörbéjének emelkedése nemcsak átvitt értelemben, hanem valóságosan is robbanásveszélyes helyzetet teremtett a közel-keleti „olaj- birodalmak” leginkább gyúlékony szögletében. Az okokozati láncolatban ennek közvetlen, á felszínen lát- \ Der Spiegel térképvázlata a Stark-inci- ható előidézője dens színhelyéről és a felkete vonallal jel- az immár he- zett tankhajók útvonaláról tedik esztendeje dúló iraki—iráni háború. Az Öböl környékén — amely egyébként a parti'államokkal kapcsolatban álló külföldi exportőrök legfőbb olajszállítási útvonala — sokféle és bonyolult érdek ütközik össze. A hamburgi Der Spiegel adatai szerint Nyugat-Európa innen fedezi energiahordozó-szükségletének 20—25, Japán pedig több mint 60százalékát. Miután az USA részesedése ebből a körzetből mindössze 6 százalék, Washingtonban a meglehetősen nagy aránybeli különbséget hozzák fel annak indoklására, hogy a NATO nyugat-európai tagállamai a jelenleginél jóval többet vállalhatnának a hajózás haditengerészeti biztosításában az Arab-tenger felé vezető kijárat legérzékenyebb „ütőerénél”, a Hor- muzi -szorosban. Az Omani-öbölre nyíló, 15—18 kilométer széles, és 85 kilométer hosszúságú szoros katonai szempontból valóban a legsebezhetőbb, és ezt — földrajzi elhelyezkedésénél fogva — számottevő flottaerejével és parti telepítésű harceszközeivel — (köztük rövid hatótávolságú tüzérségi rakétáival) Irán előnyösen kihasználhatja. Irak ezzel szemben az Öbölre is kiterjedő hadműveleteivel, főleg légifölényének kiaknázásával igyekszik gyengíteni a vele szembenálló fél hadviselési képességét. Egyikük is, másikuk is arra törekszik, hogy egymást kölcsönösen elvágják a gazdasági-pénzügyi forrásoktól, s megfosszák a fegyveres küzdelem folytatását tápláló olajbevételektől. Ez az igen tetemes anyagi és élőerő-áldozatot követelő „gazdasági háború” — vagy ahogyan Nyugaton mondják: a „tankerháború” — 1981-től fokozatosan bontakozott ki. Amíg például 1981. és 1983. között „csupán” 45 olajszállító tartályhajót ért támadás az Öbölben. 1984- ben már 67-et, 1985-ben 83- at, 1986-ban pedig 105-öt. Ez év első négy és fél hónapjában a mérleg serpenyőjében 34 „nagy tengeri célpont” szerepelt, köztük a „Csujkov marsall" nevű szovjet tankhajó, amely Kuvait partjainál futott aknára. ■ Ugyanaznap, a késő esti órákban az Öböl közepe táján tartózkodó amerikai „Stark” fregattra csapott le az iraki légierő egyik francia gyártmányú gépe. A 37 tengerész halálát követelő incidens nem túl nagy távolságra történt a Hormuzi-szorostól, ahol a legfejlettebb tőkésországok évi kőolajszállításainak összességében körülbelül egyötöde áramlik át. Az igen korszerű — szintén francia — Exocet repülőgép-fedélzeti rakéta 160 kilogrammos robbanótöltetével akár 20—30 kilométer távolságból is indítható. A Reagan-kormányzat az öbölben járőröző fregattot ért iraki légicsapást most ürügyként próbálja felhasználni arra, hogy a „hajózás szabadsága biztosításának” jelszavával fokozza katonai jelenlétét a térségben. A parti államok attól tartva, hogy egy nemkívánatos „eszkalációba” sodródhatnak, aggodalommal szemlélik a fejleményeket. Noha nem azonos módon ítélik meg a nekik felkínált amerikai „védnökséget”, abban nagyjából egyetértenek, hogy az öböl menti együttműködési tanács 1981-ben létrehozott politikai és katonai szervezete elegendő garanciát jelenthetne az Arabfélsziget biztonsági érdekelnek védelméhez. (A tanács tagállamai: Szaúd-Arábia, Kuvait, Oman, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek.) A jelzett országok haderőinek összlétszáma mintegy 150 ezer fő (ennek csaknem a felét Szaúd-Arábia adja), így hát megfelelő elhatározás és koordinácó esetén valószínűleg képesek lennének hatékony katonai intézkedésekre a stabilitás megőrzéséhez vagy helyreállításához. Ez a szándékuk azonban egyrészt az USA- tól való (igaz, nem azonos mértékű) függésük, másrészt az iraki—iráni háborúval kapcsolatos eltérő álláspontjuk miatt távolról sem következetes és egyértelmű. Így hát azt várni, hogy a pet- roldollárok milliárdjainak haszonélvezői döntően befolyásolhatnák az események menetét, több mint kérdéses. Éppen ezt kihasználva a Pentagon igen jelentős, atommeghajtású repülőgéphordozókkal megerősített haditengerészeti csoportosítások tartós odaküldésére készül, hogy ezáltal is minél jobban ellenőrizhesse a neuralgikus térséget. Washingtonban máris bejelentették, hogy a Közel-Keleten augusztusban sorra kerülő „Bright Star" (Fényes csillag) fedőnevű hadgyakorlat keretében a kijelölt haditengerészeti erők és az úgynevezett gyorsreagálású hadtest részvételével nagyszabású erődemonstrációt rendeznek. A gyakorlat végrehajtása után — mint hírlik — egy repülőgép-hordozó hajóval (fedélzetén 85 harci géppel) megerősített flottakötelék állandóan az Öböl közelében maradna, készen bármikori fegyveres beavatkozásra. Ez semmiképpen sem jó jel olyan feszült- ségi gócban, ahol a katona- politikai helyzet és az olaj egyformán rendkívül lobbanékony. .. Serfőző László A kormány ülését követő szóvivői értekezleten Bányász Rezső, a sajtó jelenlevő képviselőinek kérdéseire válaszolt. Elsőként a Magyar Távirati Iroda tudósítója kérdezett hazánk utóbbi időszakban megélénkült diplomáciái tevékenységéről. Bányász Rezső válaszában leszögezte, hogy az első fél évben valóban egymást követték a fontos hazai és külföldi tárgyalások. Mindez nemcsak a mostani időszakra jellemző — hangsúlyozta. A magyar külpolitika következetes aktivitása már hosszú ideje része annak a törekvésnek, amelyet a szocialista országok folytatnak a nemzetközi biztonság, a béke megőrzése, a Helsinkiben megkezdett enyhülési folyamat továbbvitele érdekében. Ehhez kapcsolódóan hangzott el az MTI második kérdése is, amely a most befejeződött magyar—kínai tárgyalásokról érdeklődött. A szóvivő kiemelte: Csao Ce- jang elvtársnak a magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásai szívélyes, baráti, elvtársi légkörben zajlottak. A megbeszéléseken kifejezésre jutott az a kölcsönös óhaj és készség, hogy a két ország kapcsolata az élet minden területén dinamikusan továbbfejlődjön. Egymás taKormányszóvivői tájékoztató pasztalatainak megismerése, az újabb lehetőségek feltárása megkönnyíti ennek az együttműködésnek a kiszélesítését. A magyar és a kínai tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy a reformoknak a társadalmi előrehaladás szerves részévé kell vál- niok. Pártjaink együttműködése új fejlődési szakaszhoz érkezett, és államközi kapcsolataink is magasabb szintre emelkedtek. A nemzetközi kapcsolatokban eltérő lehetőségeink ellenére a lényeget illetően ugyanazért lépünk fel: a béke biztosításáért, a háború megakadályozásáért, a fegyverkezés csökkentéséért. Nagyra értékeljük, hogy a Kínai Népköztársaság ezen elvek mellett határozottan kiáll, s kijelentette: elsőként nem kíván atomfegyvert használni, és fellép a világűr militarizálása ellen is. Mindez világpolitikai jelentőségű. A találkozók során mindkét fél kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a legfelsőbb szintű találkozók, véleménycserék rendszeressége hatékonyan hozzá- . járul népeink hagyományos barátságának erősödéséhez. Mint ismertté vált, Csao Ce- jang hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Kínai Népköztársaságba Kádár Jánost és Lázár Györgyöt, Li Hszien-nien, a Kínai Nép- köztársaság elnöke nevében külön meghívást adott át Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az adóreform előkészítésének jelenlegi helyzetéről érdeklődő kérdésre (Magyar Rádió) a szóvivő elmondotta, hogy a munkálatok a társadalmi és a szakmai vitákban elhangzott észrevételek gondos figyelembevételével folynak. A téma nagy hordereje miatt a Minisztertanács folyamatosan tájékozódik arról, hogyan halad előre a munka, milyen problémák jelentkeznek. A kormány is arra törekszik, hogy ülésein a vitákkal is segítse e munka előrehaladását. A szabadságolások új rendjéről szólva (Népszava) Bányász Rezső utalt arra, hogy a Magyar Közlöny június 14-i számában kihirdetett minisztertanácsi1 rendelet az évi rendes szabadság kétharmadának egybefüggő kiadásáról szóló korábbi rendelkezéseit módosította a gazdálkodás zavartalan feltételeinek biztosítására és egyéb dolgozói érdekekre is figyelemmel. A módosított szabály szerint az évi rendes szabadság kétharmada helyett az alapszabadság — azaz az évi 15 munkanap — kétharmadát kell a munkáltatónak egybefüggően kiadnia. A következő kérdés a magyar—román—j ugoszláv határon történtek Vizsgálatának megállapításaira vonatkozott (MTV-híradó). Ami a magyar—román— jugoszláv határ találkozásánál ez év május 29-én lejátszódott súlyos, fegyveres határincidenst illeti, a magyar szervek eljárása nyomán, a román fél elismerte felelősségét, kifejezte sajnálkozását, és elnézést kért a történtekért. A magyar fél felszólította a román illetékes szerveket, hogy az ilyen és ehhez hasonló események elkerülése érdekében, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. (MTI)
