Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Kínálat, kulturáltság, érdekvédelem az élelmiszerboltokban Vizsgálat az új üzemeltetési formában működő üzletekben Havonta mintegy egymillió-háromszázezer forint forgalmat bonyolít le a káliói 98. számú ABC-áruház. A Pásztó és Vidéke Afész által üzemelő boltban bőséges választék van élelmiszerekből, vegyi, vas-, műszaki és ruházati árukból. —RT— Június 30—július 10. Salgótarján Ifjúság, egészségvédelem, szenvedélybetegségek Beszélgetés dr. Rottler Ferenccel, a TIT főtitkárával Milyen hatást gyakorolnak az új üzemeltetési formák a bolti élelmiszer-kínálatra? Hogyan befolyásolják a kiszolgálás színvonalát és a vásárlási körülményeket? Tükrözi-e az áru ára a minőséget? Betartják-e a fogyasztói érdekvédelmet szabályozó rendeleteket? Ezekre a kérdésekre keresett választ a megyei tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége most befejeződött vizsgálatában. A megye állami és szövetkezeti kereskedelmének 25 üzletében végeztek ellenőrzést a felügyelők — valamennyi bolt szerződéses, illetve jövedelemérdekeltségű formában működik. Nógrád megye 103 szerződéses és 101 jövedelemérdekeltségű üzlete közül ezúttal az élelmiszert forgalmazókba kukkantottak be az ellenőrök. A vizsgált üzletek árubeszerzési munkája igen széles körű. Tény azonban, hogy a nagy tömegű áruigénnyel fellépő ABC-üzletek előnyös helyzetet élveznek a nagykereskedőknél, míg a kisebb szerződéses élelmiszerboltok beszerzési pozíciói az első vizsgálathoz képest jelentősen romlottak. Az általában kistelepülésen, peremkerületekben működő szerződéses élelmiszerboltok ugyanis a kisebb adagokba csomagolt élelmiszereket igénylik, a nagykereskedelem azonban főleg az utóbbi időben előszeretettel hagyja figyelmen kívül a kis boltok sajátos helyzetét. Elsősorban a Kis- Zagyva-vöLgyi boltoknál a rendszertelen instruktort látogatás következtében is késedelmesek a szállítások. A nagyobb üzletek áru- választéka kielégítő, míg a kisebb szerződéses vagy jövedelemérdekelt boltok esetében több hiányosságot tártak fel a felügyelők. Több helyütt — elsősorban boltvezetési fogyatékosságokból eredően — a napicikkek idő előtt kifogytak. A Zagyvavölgye Áfész boltjaiban a hiányos nagykereskedelmi szállítást és az elelmaradó instruktori látogatást személyes vásárlással pótolják a vezetők, ami anyagi többletteher, és a boiti munkától is elvonja őket. A kisbárkáinyi 9. számú boltban viszont azért kapnak csak kétnaponta friss kenyeret a vevők, mert a község kis lélekszáma miatt a „napi kenyérszálilítás nem gazdaságos". Más üzleteknél viszont még mindig az van divatban, hogy a lakossági kereslet hiányára hivatkozva nem rendelnek húsipari terméket, melyeket aztán — miután hűlt helyük a boltban — valóban nem is keresnek a vásárlók. A hűtést igénylő élelmiszerek választékát elsősorban a bolti hűtőkapacitás szabja meg. Legtöbb helyütt hűtőládák segítik a kínálat bővítését, ám a bemutatást szolgáló hűtővitrinekből még mindig kevesebb van a kelleténél. A háztartási hűtőszekrényekből árusítani kényelmetlen, így a bolti dolgozók gyakran a pultra teszik ki a hűtést igénylő terméket, ami persze sietteti az áru romlását. Az alapvizsgálathoz képest (1984, 1985) új cikkekkel nem bővítették az üzletkört a szerződéses és jö- vedelemérdekelt boltok. Üj szolgáltatásként minigrillt, nyitott a Palócker a 201-es ÉVI ABC-ben, mely kulturált, gyors étkezési lehetőségeket kínál. A vizsgálat során végzett próbavásárlások, csomag- ellenőrzések nem tártak fel •kirívó fogyasztói megkárosítást. Ám az ellenőrzés során kitűnt az is, hogy az áreltérítési lehetőségekkel élve — engedve a szigorú nyereségkövetelményeknek — legtöbb esetben felfelé térítik el az árakat. Ugyancsak gyakori tapasztalat, hogy a helytelenül értelmezett költségtakarékosság okából nem üzemeltetik a mélyhűtőket, hűtőpultokat, elmarad a boltok meszelése, felújítása, a szükségesnél jóval kevesebb pénzt szánnak takarításra, csomagolóanyagra. A TIT egyik legjelentősebb feladatának a nyári szabad- egyetemek rendezését tekinti. Tizenegy esztendeje már, hogy minden esztendőben összegyűlnek az ifjúság problémái iránt fogékony külföldi és hazai hallgatók, vélemény- és tapasztalatcserére. A résztvevők megvitatják az ifjúságot érintő politikai, társadalmi és nevelési kérdéseket. Szó volt eddig a munkásfiatalok helyzetéről, a pályakezdés és beilleszkedés gondjairól. Beszéltek arról is, hogyan lehetne szélesíteni az ifjúság nemzetközi kapcsolatait, az ENSZ és tagszervezeteinek tevékenységét a fiatalok körében. ' Az elmúlt esztendőben a Jövő technikája és az ifjúság címmel rendeztek vitát a tudományos-technikai forradalom eredményeiről, a jövő generációjának feladatairól, s az erre való felkészülésről. Európa tizenhárom országából és az Egyesült Államokból érkeztek erre a megbeszélésre hallgatók. Ebben az évben a sokáig tabunak számító téma — a kábítószer-fogyasztás — kerül terítékre. Miért, — kérdeztük dr. Rottler Ferencet, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkárát. — Két oka van. Az egyik: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a társadalompolitikai kérdések előtt szeretné szélesre tárni az ajtót. A TIT-rendezvények sok helyen és alkalommal öncélúvá váltak. Sokszor ugyanazokat az előadókat hallgathatták ugyanazon hallgatók — akik ezeket az információkat például a rádióból is megkaphatták. Űj előadókat szeretnénk, s a már meglévőket is tovább kell képezni. Nagyon fontos, hogy elsősorban a vidékieket. Budapest, s a többi nagyváros telített szakemberekkel. A nyitás — amiről beszéltem — valahogy azt jelenti, hogy a falusi orvos vagy tanító is az ismeretterjesztés szolgálatába álljon. Elsősorban tehát az a célunk, hogy őket felkészítsük erre a munkára. Fel kellett figyelnünk a generációsváltásra. Ugyanis egyszercsak eltűntek a fiatal előacíók és hallgatók a rendezvényeinkről. Részben azért, mert már nem fiatalok. s nem jöttek utánuk még ifjabbak. Ugyanakkor valamiféle közömbösséget fedeztünk fel a fiatalok körében. Nem érdekli őket a tudományos ismeretterjesztés. Előadásainkat sokszor „agyonpolitizáltnak" tartották, az őket valóban érdeklő kérdésekről pedig . nem esett szó. — Ezek után van remény arra, hogy a TIT fiatal szakembereket és hallgatókat megnyerjen? — Igen. Köztudott, hogy hazánkban több tízezer veszélyeztetett fiatal él. Gondolok itt az alkoholra, a kábítószerre, de a dohányzásra is. Társulatunknál egy csapat fiatal jelentkezett-: szeretnének részt venni a veszélyeztetettek gondozásában. A legjobb szakembereket állítjuk tehát az előadói „pultok” mögé, hogy továbbképezzék, felkészítsék őket. Mert azt is elmondták, hogy az egyetemi oktatás keretében semmit sem hallhattak ezekről a súlyos és fontos problémákról — a munkájuk során azután szembetalálkoztak velük. S még valami. A TIT-nek is vannak ezen a téren hagyományai. Hirtelenjében Sopront említeném, ahol teaesteket tartanak szenvedélybetegeknek, vagy Szombathelyen Hétfő esti találkozások címmel régebben folyik ilyen munka. — Mit vár a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ettől az új kezdeményezéstől? — Azzal, hogy a legjobb szakemberek képezik ki fiatal munkatársainkat, több célt is szeretnénk elérni. Elsősorban azt, hogy a megelőzés — a prevenció — a szenvedélvbetegségek területén is sokkal hatékonyabb legyen. Szociálpolitikai céljaink egv részét nem lehet csak felülről, kormányzati szinten elérni. Mivel nemzeti programmá tettük az ENSZ Egészségügyi Világ- szervezetének kezdeményezését: „Egészséget 2000-re mindenkinek”, lehetetlen, hogy ne beszéljünk az ifjúság egy részének deviáns magatartásáról, s arról, hogy lehet ezt megszüntetni. S itt már a terápiánál tartunk. A szenvedélybetegek gyógyításában sok ország ért már el eredményeket. Szakembereik itt lesznek Salgótarjánban. hogy elmondják sikereik titkát. , Mindez azt mutatja, hogy már ma — s nem csak Salgótarjánban június 30-tól július 10-ig — szeretnénk a tettek mezejére lépni. Be kell azt is vallanunk, hogy ennek a kérdéskörnek nincs igazi ismeretterjesztő irodalma. Változtatni fogunk ezen. Az Egészség című folyóiratunk rendszeresen fog szakcikkeket közölni. Minden erőfeszítésre készek vagyunk, hogy a szenvedélvbetegekkel közösséget teremtsünk gyógyulásuk érdekében. Valljuk, hogy ma ez a tudományos ismeretteriesztés egyik legfontosabb feladata. Felhívás családi vetélkedőre R. L. Földrajzinév-gyűjtés megyénkben Dűlők, völgyek, rétek elnevezéseinek nyomában A siker titka a család címmel országos vetélkedőt rendez az Országos Egészségnevelési Intézet — a Hazafias Népfront és a Magyar Vöröskereszt közreműködésével — több- generációs, közös háztartásban élő, gyermeket nevelő családok részére. Az ötfordulós játékos versengés a családok lelki, szociális kiegyensúlyozottságának és az egészséges életvezetésnek a jelentőségére kívánja ráirányítani a figyelmet. A vetélkedő főbb témái: a család szerepe az összetartozás, a szolidaritás érzésének kialakításában, a nevelésben, a gondozásban, a munkamegosztásban, a gazdálkodásban, az otthon megteremtésében, a szabad idő eltöltésében, a betegség megelőzésében és az egészség megőrzésében. A sajtóban a nyár folyamán teszik közzé azokat a rejtvényeket, amelyek helyes megfejtésével lehet benevezni a vetélkedőre. A Népstadionban augusztus 29-én családi fesztivált rendeznek, itt szintén lehet jelentkezni a versenyre. A verseny december 5-i, negyedik fordulójáról a rádió, december 27-i döntőjéről pedig a televízió felvételt készít. Á bátrak sportjának kedvelői Megigazítják a hevedereket, záródnak a megfeszített csatok, kattan a karabiner. Biztosítókötél a helyén, s eltűnnek az’ épület pereme alatt a bátrak sportjának kedvelői. A salgótarjáni hegymászóklub — mint önálló sportegyesület — ezúttal nem a zord sziklabércek, vagy a barlangok néma világába ereszkedik, hanem a túráikhoz szükséges anyagi erőforrásokat teremtik elő. Megtisztítják a magasabb épületek üvegtábláit, kerámiafalait. — Bencze — Pesti Frigyes történész 1864-ben országos szinten elvégezte a földrajzi nevek gyűjtését. Ezeknek az adatoknak a valódisága azonban ellenőrizetlen maradt. 1961-ben Zalában merült fel a gondolat, hogy a megye földrajzi neveit össze- gyűjtsék. Három év múlva a társadalmi összefogás eredménye, a „Zala. megye földrajzi nevei” már könyv alakban volt látható. Dr. Ördög Ferenc kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársa e munkájáért Állami díjat kapott. — Húsz év alatt csaknem minden megye hozzákezdett földrajzi nevek gyűjtéséhez. Nógrád megyében kik voltak ennek az elindítói? — kérdésemre dr. Szomszéd András, a megyei levéltár munkatársa ad választ, aki a gyűjtést szervezi, szakmailag irányítja. — Varga László, a levéltár igazgatója a megyei tanács művelődési osztályához fordult támogatásért ez ügyben, amit a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsága is korábban már napirendre tűzöttDr. Ördög Ferenc javaslatára a Nógrád Megyei Levéltárat jelölték ki e munka bázisintézményeként, szervezési és szakmai tanácsadási feladattal. A nevek tudományos ellenőrzését és értékelését a nyelv- tudományi intézet végzi el. — Ezt megelőzően volt-e már hasonló kezdeményezés? — A hetvenes évek közepén, a levéltár azóta elhunyt igazgatójának, Schneider Miklósnak a vezetésével a megyei művelődési osztály és a megyei népfrontbizottság összefogásával a volt pásztói járás területén elkezdődött egy próbagyűjtés, ennek eredményei azonban csak részben használhatók- Ezzel csaknem egyidőben Visnyainé Tóth Katalin a volt szécsényi járás neveit írta össze. Az ezt követő egy-két magánkezdeményezés intézményi összefogás hiányában kellő eredményt nem hozott, a munka abbamaradt. — Hogyan kezdődött most ez a tevékenység? — Az 1984-ben megtartott módszertani értekezleten született meg az elhatározás, hogy Pásztó város és környékének tizennégy községében újra elindítsuk a gyűjtést. — A megyei népfrontbizottság milyen segítséget nyújt ehhez? — A hiányzó térképek beszerzésében, a gyűjtőlapok elkészítésében, valamint a felkészítő értekezletek megszervezésében vesznek részt. A gyűjtők többnyire honismerettel foglalkozó pedagógusok, szakfelügyelők, akik a 138 településen abban a formában jegyzik le az elnevezéseket, ahogyan azt a közösség használja. Ezt követi a helyszíni ellenőrzés, amelynek során mi a történelmi névanyagot „építjük be”, a Pesti Frigyes által bejegyzettek alapján. A tapasztalatok szerint a legjobb adatközlőnek azok a 40—70 éves parasztemberek bizonyultak, akik helybeli születésűek, beszélik a helység nyelvjárását, s a határban több helyen volt földjük. Az új keletű nevek legjobb ismerői pedig a fiatalabbak, példa erre a diáknyelv. — Hol tart jelenleg a gyűjtés? — Eddig nyolcvanöt község anyaga van a birtokunkban. Elmondhatom, hogy nagyon érdekes valamennyi, hiszen ezek a palóc szavak, kifejezések hangalaki és nyelvtörténeti szempontból is rendkívül értékesek. A teljes „gyűjtemény” feltehetően 14—18 ezer nevet tartalmaz majd, amelyek a tudomány — a nyelvészek, régészek, történészek —számára felbecsülhetetlen értékűek, a hagyományőrzés meLlett. Érdekes módon minél kisebb településen jártak, annál könnyebb volt felkutatni a régi névanyagot, ami arra enged következtetni, hogy a történelmi múlthoz való ragaszkodás erősebb ezeken a helyeken. — mihalik —
