Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

NÓGRÁDI telexen Érkezett. Az építkezők vágya Mindent egy helyen Ha én gazdag lennék — építkeznék. Szép, nagy ott­hont építenénk, sok segítség­gel, kevés pénzzel, rengeteg kölcsönnel... ugye ismerős a recept? Az az igazság, hogy legtöbben vékonyka pénztár­cával vágnak bele hatalmas építkezésekbe. Aztán majd­csak lesz valahogy. A Kiss fivérek minden­esetre nem kapkodták el Etesen, s nemcsak hogy ki­várták — kispórolták — a megfelelő helyzetet, hanem még össze is adták pénzü­ket, erejüket, energiájukat, s a három család együtt húzta föl a falakat. Múlt év májusában történt meg az első kapavágás, s néhány héten belül már fönt lesz a tető. — Olcsón jutottunk a te­lekhez, az 1200 négyzetméter­nyi terület alig huszonnyolc­ezerbe került — mondják. — Aztán sokat számoltunk, még többet érdeklődtünk a boltokban, a Tüzép-telepe- ken, végül is arra az elha­tározásra jutottunk, hogy nem megyünk az ország minden részébe összevissza, hanem szerződést kötünk a Házépítők Boltjával. így tő­lük kapunk mindent, ce­menttől a fürdőszobáig. Ki­számoltuk, jó néhány ezret meg tudunk így takarítani! Sokat hallottunk már er­ről a boltról, fölkerestük hát, megtudni, milyen is va­lójában? Hatalmas udvar, regi- mentnyi áruval. Bent egy tágas helyiségben az apróbb berendezési tárgyak, lakás­cikkek. A sódertól, homok­tól kezdve a tapétákon, pad­lóburkolókon át a csempé­ig, villanykapcsolóig tényleg minden megtalálható. Nem véletlen ez a statisztika: a megye Tüzép-telepei összesen 230 millió forintot forgal­maztak, ugyanakkor ez a bolt egyedül 112 milliót kasszírozott be! Szentes Sándor boltvezető rövid ottlétünk alatt alig győzi emelgetni a telefon- kagylót. A vonalvégen a re­dőnygyártók, majd a meg­rendelők, aztán egy újabb szállító. . . — Bizony nem keveset kell utánajárni az anyagok­nak, s mindenhol fontos a személyes kapcsolattartás — jegyzi meg két telefon kö­zött. — Mert a szállítók, sajnos gyakran késlekednek — teszi hozzá enyhe fintor­ral. — S ugye a vásárlónak nem mondhatom, hogy „ké­rem szépen, bár nem lehet kapni vasbeton gerendát, de higgye el jól megkötbéreztük azt a fránya szállítót!” Nem, ezt nem lehet és nem is sza­bad mondani a vevőnek, ha­nem kocsiba kell ülni, az­tán addig vitatkozni, könyö­rögni, veszekedni, amíg ide nem érkezik az udvarra az az áru. — Most mibőt van hiány­cikk? — Nem panaszkodhatunk, szinte minden kapható e pillanatban. Ám, a redőny­gyártó vállalatot és a gázbe- tongyártókat noszogatni kell... — És az árak? — Minden ellenkező hí­reszteléssel szemben csupán a vasáru ára emelkedett a múlt év őszén, a többiről egyelőre nincs szó. Különféle szolgáltatásokat is nyújt a Házépítők Boltja: méretre vágja az üveget^ va­sat darabol, házhoz szállít­ja a sódert, a homokot, a cementet, gépeket kölcsönöz. Megrendelőit a legvégsőbb esetekben is hatvan, esetleg kilencven napon belül kielé­gíti. — Bárcsak elsőként ide­jöttünk volna, megspóroltuk volna az időnk egy részét — jegyezte meg búcsúzás­kor a Kiss fivérek egyike, György, mire Tibor és István egyetértőén bólintottak. Bi­zonyára igazuk lehet. (ta—) Nemzeti vagyont gyarapító társadalmi munka A nemzeti zászlók és az oklevelek ünnepélyes át­adásával a napokban befe­jeződött az elmúlt eszten­dőben végzett településfej­lesztési munka értékelése. Országszerte 350-en kap­tak társadalmi munkájuk elismeréseképpen emlékér­met és több ezren kiváló és érdemes társadalmi munkáért. kitüntető jel­vényt. A 44 kitüntetett te­lepülés képviselői 45 mil­lió forint jutalmat is át­vehettek; az összeget helyi településfejlesztési célok megvalósítására fordítják majd. Sokéves gyakorlat már, hogy ily módon e fo­rintok megsokszorozódva Halasi csipke Tovább növelte tevékenysé­gi körét a Kiskunhalasi Nép- művészeti és Háziipari Szö­vetkezet. A világhírű halasi csipke készítése mellett je­lentős női és gyermek- ruhák. népviseleti blúzok, szoknyák gyártása. Főként bedolgozóik készitik a hala­si finom kézimunkákat, ame­lyeket a hazai és a külföl­di vásárlók is keresnek. A 400 dolgozót foglalkoztató szövetkezet a piaci igények­hez igazodva rugalmasan alakítja tevékenységét, erre is alapozva 50 millió forin­tos árubevételt várnak az idén. (MTI-fotó: Kiss G. Péter.) jutnak vissza újra a lakos­sághoz. — Az elismerések alap­ját az értékteremtő önkén­tes munka adta ezúttal is. A lakosság 1986-ban 16 milliárd forintnyi munkád val, illetve pénzzel gyara­pította az országot, első­sorban saját településének fejlesztéséhez hozzájárul­va. Mindez azt bizonyítja: ha az emberek értelmes, okos célokat tudnak maguk elé állítani, azért hajlan­dók áldozatot is vállalni, tudva azt, hogy saját ma­guk és családjuk életét is szebbé, könnyebbé teszik. A korábbi évekhez ké­pest a kistelepüléseken, a falvakban döntően járdák építésére, a nevelési intéz­mények működtetésével kapcsolatos feladatok el­végzésére vállalkoztak. Erő­södött a szellemi társadal­mi munka aránya is: szá­mos mérnök, építész térí­tésmentes tervezőmunká­val járult hozzá községe gyarapodásához, fejlődésé­hez. — A településfejlesztési társadalmi munka elmúlt évi eredményei, s az idei tapasztalatai is azt mutat­ják, hogy ez az értékte­remtő tevékenység is része lehet annak a kibontako­zási programnak, amelynek kidolgozása most van na­pirenden. Egy-kettő-egy... Sorkötelesek tábora Szorospatakon Május végén tíz napra be­népesült a szorospataki út­törőtábor. Lakói azonban már nem úttörő korú gyerekek voltak és a napok nem, já­tékos programokkal teltek. Pásztóról, Bátonyterenyéről és vonzáskörzetéből 41 sor­köteles, 18 éves fiatal ta­nulta itt a honvédelmi isme­reteket, barátkozott a kato­nai kötelmekkel. Pálinkás Ferenc főtörzsőr­mester volt a táborban a fe­lelős azért, hogy a táborla­kók az általános katonai dol­gokban megszerezzék az alapvető ismereteket. Tábor­nyitástól -zárásig a tábor la­kója volt ő is, egyébként hi­vatásos katona. — Alaki foglalkozásokból, vegyvédelmi gyakorlatból, lövészetből és az akadály­pálya leküzdéséből alapki­képzést kapnak itt a fiúk — mondja a főtörzsőrmester. — Először idegenkedve fogad­ták, de belelendültek, s az első napok után örömmel végezték a gyakorlatokat. Egészséges bizonyítási vágy munkált bennük. A kiképző katonának pe­dig az ad örömöt, ha látja, milyen „kiskatonákat” tud faragni a srácokból. — Ha ezek a fiúk egy éven belül bevonulnak, nem lesz számukra nehéz az első hét, tudni fogják mi a fel­adatuk — teszi hozzá Pálin­kás Ferenc. A szervezésért, a tábor zavartalan életéért Bottyán ■János, a bátonyterenyei és Kanyó Pál, a pásztói MHSZ- titkár felelős. Ök a táborpa­rancsnokok. A lőtérhaszná- lati engedélytől a tereptani avagy általános politikai is­meretekig az ő feladatuk mindent megszervezni. — Második éve szervezünk itt tábort közösen. Pásztó környékéről huszonhat, Bá­tonyterenyéről tizenöt olyan fiatalember van itt, akik középiskolába nem jártak s nem tanulták a honvédelmi ismereteket — mondják. — Ám akár tereptanból, lövé­szetből vagy polgári véde­lemből többet tudnak meg így, mint azok, akik a kö­zépiskolákban a kötelező nyolcvan órában tanulják a honvédelmi tudnivalókat. Aztán hozzáteszik, hogy nem ártana tábort szervez­ni a középiskolai tanulók­nak sem, hiszen fizikailag- lelkileg is jó felkészítő a sorköteles tábor. A táborlakók között sok a problémás, hátrányos hely­zetű fiatal, akikkel munka­helyükön eredményesen sem a KISZ, sem más szerv nem foglalkozik, azért is mondja Bottyán János, hogy itt nem csak parancsolgatni kell, hanem gyakran úgy kell szólni, mintha egyben szülő is lenne. — Amikor tavaly a Szo­rospatakon összegyűlt ötven­hat gyereket megláttam, majdnem elsírtam magam, mégis olyan hatfős csapat kovácsolódott belőlük, akik a sorkötelesek országos verse­nyén elsők lettek — meséli az MHSZ-titkár. Surin Zoltán rovatoló Szi- rákról, Gyuriska István nö­Irány: a palánk! fotó: bencze vénytermesztő Palotáshalom- ról, Pózsa Zoltán föld alatti szállító Kányásról, Krasznai Zsolt betanított munkás Bá­tonyterenyéről érkezett a szorospataki táborba. Mind­annyian azt mondják, hasz­nos ez a tábor, jó előzetes a katonai élethez. — Barátokat szereztünk és biztos, hogy az ember gaz­dagabban megy el innen, sőt erőnlétben is sokat gyarap­szik — mondják a fiúk. — Jól érezzük itt magun­kat, nehezebbre számítot­tunk, szigorúbb parancsno­kokra, de az alapvető kikép­zést teljesítenünk kell — ezt már a nagybátonyi vagon­pakoló, Csesztük Ferenc és a sziráki betanított kőműves, Puporka Jenő mondja, s az utóbbi hozzáteszi, hogy azért kissé már hiányzik a négy hónapos kisfia. A honvédelmi nevelésben a siker a sorkötelestábor után rövid távon lemérhető. De többről van itt szó. A megyei tanács anyagi támo­gatásával Nógrádban har­madik éve szervezett tábo­rok ennél is többet adnak. A középiskolát nem járt, 18 —19 éves dolgozó fiatalok fogalmaztak úgy, hogy gaz­dagabban mennek el a tá­borból. És a munkáltatóknál ma jelentkező néhány napos termeléskiesés hosszabb tá­von csak előnyt hozhat: fe­gyelmezettebb, megbízha­tóbb, gazdagabb fiatalembe­rek állnak megint munkába. Ez pedig már nem lehet napi szempont, hiszen ezek előtt a fiúk előtt még negy­ven munkásév áll. Zsély András A diákok nyári étkezési lehetőségei Az ittas uezetes ara Pénzbüntetések — „Pihentetett" jogosítványok Hol ebédeljen a szünidő­ben a gyerek? — évről év­re visszatérő gondjuk ez a tanév befejeztével a szü­lőknek. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban elmondták: a tanítási idő alatt ország­szerte 1,1 millió tanuló ve­szi igénybe a szervezett ét­keztetést, többségük az is­kolában, kisebb hányaduk pedig egyéni előfizetőként, a vendéglátóhelyeken. Az általános iskolák ja­va részét a fővárosban, a Ju­nior Vendéglátó Vállalat látja el. Naponta 130 ezer adag étel elkészítésére len­ne módjuk, ám ez a kapa­citás még télen sincs ki­használva, az iskolák ugyanis mindössze napi 107 ezer adagot rendelnek. Az eddigi előjegyzések szerint az idei nyáron a budapesti napközik, táborok naponta összesen 17 ezer adag ebé­det rendelnek a gyerekek számára. Sok szülő szíve­sen igénybe venné az ét­keztetési lehetőséget, ám erre nincs mód, mert csak az az általános iskolai ta­nuló kaphat ebédet, aki napközibe, vagy táborba jár. A vendéglátóhelyeken or­szágszerte összesen 23 ezer általános iskolás, s 8 ezer középiskolás tanuló ebédel egyéni előfizetéssel, a nap­közis tarifához hasonló ösz- szegért. összeállításunkban ezút­tal is arról adunk hírt: mi­lyen következményekkel jár, a leleplezett ittas jár­művezetés. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság igaz­gatásrendészeti osztálya ren­delkezésünkre bocsátotta azok névsorát, akiket az it­tas járművezetés szabály- sértése miatt 1987 májusá­ban — jogerősen megállapí­tott büntetésekkel — felelős­ségre vontak. ☆ BARNOKI ANDRÁS, Nő­tincs, Lenin u. 9.: ittas ve­zetés miatt 4000 forint pénz­bírságra büntették, vezetői engedélyét 4 hónapra visz- szavonták. DEMETER JÁNOSNÉ, sz.: Kormosói Mária, Balassa­gyarmat, Táncsics M. u. 15.: neki az ittas vezetés 5000 forint pénzbírságba került, fél évre pedig visszavonták a vezetői engedélyét. HÍDVÉGI ISTVÁN, Sal­gótarján, Petőfi u. 97.: a szabálysértés miatt pénz­bírsága 6000 forint, hét hó­napi időtartamra a vezetői engedélyét bevonták. KAKUK ZOLTÁN, Vizs­lás, Kossuth u. 16.: 4000 fo­rint pénzbírságra büntették, vezetői engedélyét 4 hónapi időtartamra visszavonták. OLICSEK ANDRÁS, Ba­lassagyarmat, Rákóczi u. 27.; 5000 forint pénzbírságra büntették, a vezetői enge­dély visszavonásának időtar­tama pedig fél év. SKRABÁK LAJOS, Gal- gaguta, Béke u. 40.: az ittas vezetés szabálysértése miatt 4600 forint pénzbírságra bün­tették, vezetői engedélyét 4 hónapra visszavonták. VIRSINGER JÁNOS, Szen­dehely, Váci u. 11.: ittas ve­zetés és a közúti közleke­dés szabályainak kisebb fo­kú megsértése szabálysértés miatt 6000 forint pénzbír­ságra büntették, és vezetői engedélyét — lassú járműre és segédmotoros kerékpárra — 4 hónapra visszavonták. Az említetteken kívül 30- an 0,8 ezrelék fölött fo­gyasztottak szeszes italt. Az ő ügyükben a bíróság hoz ítéletet. ☆ A Nógrád Megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács kez­deményezése nyomán soro­zatunkat a jövőben is foly­tatjuk. Sódertól a fürdőkádig bőséges a választék

Next

/
Thumbnails
Contents