Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

2 1987. június 16. KEDD NOGRAD —kínai tárgyalások BARÁTAINK ÉLETÉBŐL i&£. Az átalakítás ösztönző ereje Magyar (Folytatás az 1. oldalról) Az MTI tudósítójának ér­tesülései szerint a megbe­széléseken kölcsönösen hang­súlyozták. hogy a két or­szág baráti, szívélyes, számos vonatkozásban a múltba visszanyúló kapcsolatai az élet minden területén rende­zetten fejlődnek. A tárgyalópartnerek véle­ményt cseréltek az országa­ikban folyó szocialista építő­munka időszerű kérdéseiről, a társadalmi, gazdasági fej­lődés során jelentkező fel­adatokról, különös figyelmet szentelve a reformfolyamat kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó tapasztala­tainak. Mint Csao Ce- jang elmondta: az immár nyolc éve tartó, a mezőgaz­daságot és az ipart egyaránt átfogó reformok jelentős eredményeket hoztak a kí­nai gazdaságban: az összter­melés értéke kétszeresére nö­vekedett, s ezzel párhuzamo­san jelentősen emelkedett — a vidéki lakosság körében megduplázódott, s a váro­sokban is csaknem kétsze­resére nőtt — az életszínvo­nal. Ugyanakkor a gazda­ság harmonikus fejlődésében feszültséget okozott az utób­bi évek túlfűtött beruházás­politikája ; ezért a gazdaság korábbi 18 százalékos növe­kedési. ütemét 8—9 százalék­ra mérsékelték. A kétoldalú kontaktusok alakulását értékelve mindkét részről megelégedéssel álla­pították meg, hogy a politi­kai, a gazdasági és a tudo­mányos kapcsolatokat az élet szinte minden területén egyezmények szabályozzák. Az együttműködés a munka­terveknek megfelelően ered­ményesen fejlődik. Ehhez je­lentősen hozzájárulnak a ma­gyar és kínai politikusok,, szakemberek, társadalmi és tömegszervezeti aktivisták rendszeres találkozói. Az egymás gyakorlatának, a szocialista építés feladatai­nak megismerésére kölcsönös az érdeklődés. Ez közvetle­nül hozzájárul a kapcsola­tok fejlesztéséhez is. Mint a megbeszéléseken is hangsú­lyozták, mindkét fél érde­kelt az együttpiűködés el­mélyítésében. A plenáris találkozón elő­térbe kerültek a gazdasági Fegyvertelen indiai hajók eljuttathatnak indiai se­gélyszállítmányokat a nél­külöző Jaffna-félszigeti ta­miloknak. Erről egyhetes tárgyalássorozaton egye­zett meg a Sri Lanka-i és az indiai kormány — jelen­tették be hétfőn Colombó- ban. Diplomáciai forrásból származó értesülés szerint az élelmiszereket, üzem­anyagot és gyógyszert szál­kapcsolatok erősítésének kérdései. Ezzel összefüggés­ben emlékeztettek arra, hogy az 1980-as évek első felében igen jelentősen növekedett a két ország kereskedelmi for­galma: az 1982-es százmillió svájci frank értékű összfor­galommal szemben 1986-ra már 747 milliós kölcsönös szállításokat terveztek. A di­namikus növekedés azonban az utóbbi időszakban meg­torpant. Ezzel kapcsqlatban mindkét fél állást foglalt a gazdasági kapcsolatok élén­kítése mellett, hangsúlyozva, hogy még korántsem merül­tek ki a lehetőségek. Egyet­értettek abban, hogy szük­séges az együttműködést gátló okok feltárása, az ér­dekek hatékonyabb egyezte­tése, s a kereskedelmi for­galom növelésére új termé­kekkel is bővíteni kell az árucserét. A továbblépés fontos elő­feltétele — a hagyományos formák mellett — az együtt­működés mechanizmusának korszerűsítése, amihez jó alapot biztosít a két ország gazdaságirányítási rendsze­rének több hasonló vonása. A kor követelményeihez igazodó mechanizmus a töb­bi között magába foglalja olyan új együttműködési formák alkalmazását — így például közös vállalatok lét­rehozását, a termelési koo­peráció elmélyítését, a kö­zös fellépést harmadik pia- cpkon, a bankközi kapcsola­tok kiépítését —, amelyek egyúttal a kétoldalú kontak­tusokban is jelentős stabi­lizáló szerepet töltenek be, s a jövőben is fontos for­mái lehetnek a fejlődésnek. A kereskedelmi kamarák is hozzájárulhatnak az együtt­működés elmélyítéséhez, és a piacfeltáró munkában is sok tartalék van még. A kí­nai fél készségét fejezte ki, hogy az elkövetkezendő idő­szakban növekedjék ^Ma­gyarország részesedése á tá­vol-keleti ország külkeres­kedelmében. ☆ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, hétfőn délután, a Központi Bizottság székhá­zában megbeszélést folyta­tott Csao Ce-janggal, a Kínai lító első hajóraj már e hét végén útnak indulhat. • India egy ízben már meg­próbált hajókkal segélyt el­juttatni a tamiloknak, de flottáját a Sri Lanka-i ha­ditengerészet visszafordu­lásra kényszerítette. Ezután indiai repülőgépek dobtak le segélycsomagokat a Jaffna-félszigeten. A Sri Lanka-i kormány ennek nyomán úgy döntött, hogy Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott fő­titkárával. A találkozón Vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet fontosabb kér­déseiről, áttekintették a két ország fejlődésének tapasz­talatait, a két párt előtt ál­ló tennivalókat, valamint megvitatták a párt- és ál­lamközi kapcsolatok elmé­lyítésének időszerű felada­tait. Kádár János megerősítet­te, 'hogy a Magyar Népköz- társaság Kínát a nemzetkö­zi élet, a világbéke megőr­zésének fontos tényezője­ként értékeli, s a szocialis­ta Kínai Népköztársaság fej­lődésében érdekelt. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt közötti viszony ren­deződése a kapcsolatok olyan fontos eseménye, amely megfelel a két párt és a két nép érdekeinek, jól szolgálja a szocializmus, a társadalmi haladás ügyét. Kádár János és Csao Ce- jang egyaránt hangsúlyozta annak fontosságát, hogy folytatni kell a gazdaság- irányítás rendszerének re­formja kérdésében a két or­szág között kialakult együtt­működést. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára, a KB irodaveze­tője, Kótai Géza a KB tag­ja, a külügyi osztály veze­tője, Iván László, hazánk pekingi nagykövete, vala­mint Ven Csia-pao, a KKP Központi Bizottsága irodá­jának vezetője, Li Su-cseng. a KKP KB nemzetközi kapcsolatok osztályának he­lyettes vezetője, Csien Csi- csen külügyminiszter-he­lyettes és Zhu Ankang, a KNK budapesti nagykövete. ☆ Csao Ce-jang a nap fo­lyamán koszorút helyezett el a magyar hősök emlék­művén, a Hősök terén. Este az MSZMP Közpon­ti Bizottsága és a 'Minisz­tertanács díszvacsorát adott a magas rangú kínai vendég tiszteletére a Parlamentben. Kádár János és Csao Ce- jang pohárköszöntőt mon­dott. megerősíti az ország légvé­delmét, s ehhez India egyik fő ellenlábasának; Pakisz­tánnak segítségét kéri. A Sun című Srí Lanka-i lap hétfőn közölte, hogy Lalith Athulathmudah Srí Lanka-i hadügyminiszter nemrég Pakisztánban járt, és ott ar­ról tárgyalt, hogyan segít­hetné Iszlámábád a Srí Lanka-i légvédelmi rend­szer kiépítését. Szovjet küldöttség Egyiptomban Magas szintű szovjet par­lamenti küldöttség érkezett Kairóba. A delegáció veze­tője Arnold Rjujtyel, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyet­tese, az Észt Köztársaság el­nöke egyiptomi tárgyalásai­ról szólvp kijelentette: az ország parlamenti képvise­lőivel, politikai vezetőivel a közel-keleti fejleményeket és az iraki—iráni háború kérdését tekintik át. A szov­jet küldöttséget fogadja majd Hoszni Mubarak egyiptomi államfő is. A szovjet parlamenti kül­döttség Egyiptom előtt Lí­biát, Algériát és Marokkót kereste fel, majd kairói megbeszélései végeztével Szí­riába utazik tovább. A határsértő pilóta szülei Moszkvában A szovjet kormány lehe­tővé tette, hogy a Szovjet­unió légterének megsértése miatt május 28-a óta vizs­gálati fogságban lévő Ma- thyas Rust 19 éves nyugat­német sportpilótát meglá­togathassák a szülei. Az NSZK hírközlésének a moszkvai nyugatnémet nagy- követségre hivatkozó hét­fői jelentése szerint a Rust házaspár már a szovjet fő­városban tartózkodik, fiuk­kal való találkozásukra ma kerül sor. A Német Szociáldemokra-. ta Párthoz (SPD) közelálló Morgenpost című hamburgi lap úgy értesült, hogy a hamburgi szovjet főkonzu­látus soron kívül bírálta el kedvezően a szülők koráb­ban beadott vízumkérelmét. VSZ—HATÓ tanácskozás Bizakodó légkörben került sor hétfőn a VSZ és a NATO országainak legújabb tanácskozására az új, össz­európai leszerelési fórum mandátumának kidolgozá­sáról. Ez volt az első esz­mecsere azt követően, hogy a NATO reykjaviki külügy­miniszteri értekezletén meg­született a kompromisszum és a nyugati szövetség im­már kész az európai folya­mat keretében 1 tárgyalni a leszerelésről. A ,,23-ak" következő ta­nácskozására június 22-én a szovjet nagykövetségen ke­rül sor. ,,Mit kell tenni a jövő évi termelési terv teljesí­téséért? Kérjük az önök ja­vaslatait”, Ezt a plakátot a ..Vörös proletár” moszkvai szerszámgépipari egyesülés egyik üzemében láttam meg. Alatta — egy kis doboz az ötletek számára. Megálltam egy ideig a műszak után, de senki sem ment oda a do­bozhoz. A. tervosztályon minden világossá vált. „Elkésett fiatalember! A plakát már három hete van kinn, s aki akart, már nyilatkozott.” Sőt, mint kiderült, a dolog nem ért véget a dobozzal. Néhányan egész dolgozatot hoztak arról, hogyan lehet­ne javítani a munkát. „Íme, az átalakítás ered­ménye” — mutatott az ösz- szegyűlt javaslatok halmára a tervosztály vezetője. El­ismerte, hogy közöttük vol­tak olyanok is, amelyek az irányításban dolgozók szá­mára vallomásnak bizonyul­tak. De valószínűleg ebben sincs semmi csodálatos: a munkás ismeri legjobban azokat a „réseket”, amelye­ken keresztül „elszivárog” a munka termelékenysége. Arról van szó. hogy a szovjet vállalatok és egye­sülések többségének átállása a gazdálkodás új feltételei­re a korábbinál szorosabbá tette a fizetések és a mun­ka konkrét eredményei kö­zötti kapcsolatot. Az állam által megállapított szabályo­zók rendszere a gazdaságo­sabb munkát is ösztönzi. Ha kisebbek a ráfordítások, akkor nagyobb pénzügyi alapok képződnek a válla­latnál. Azaz többet költhet lakások, sporlétesítmények. óvodák, üdülők építésére. A ..Vörös proletár” üzemében a terv tervezetének megvi­tatásakor néhány ajánlatot éppen azért utasítottak visz- sza, mert megvalósításuk nagy ráfordításokat igényelt volna. Viszont gyakorlati­lag az összes olyan javas­latot elfogadták, mely a ter­mékek minőségének növelé­sére irányult. Az AÜriai-tenger jugo­szláviai partvidéke egyike Európa legszebb tengerpart­jainak, rendkívüli tagoltsá­ga következtében hossza el­éri a kétezer kilométert. A tengerpart és a számtalan part menti sziget legismer­tebb nyaralóhelyei — Opa- tija és Porec, Dubrovnik és Split. Krk- és Hvar-szigetek s a sort még hosszan foly­Ennek egyszerű a magya­rázata. Ha az itt gyártott szerszámgépek jellemzői el­érik vagy meghaladják a világszínvonalat, akkor az értékesítés is nagyobb ösz- szeget hoz. A tét tehát a kezdemé­nyezőkészség és az önálló­ság fejlődése. És mi van a centralizmussal, kérdezhe­tik önök? Lehet, hogy már nincs is rá szükség? A centralizmusra szükség van, s ebben senki sem ké­telkedik a Szovjetunióban, De olyan centralizmusra, mely nem ássa alá a vál­lalatok önállóságát. Példa­ként a könnyűiparban be­vezetett rendszert lehetne felhozni. Ott a vállalatok maguk állítják össze a meg­rendeléseket, kapcsolatba lépve a kereskedelemmel és saját szállítóikkal. Abból a célból pedig, hogy például a gyermekruhákat az ön­költségnél olcsóbban forgal­mazó vállalatok ne töreked­jenek az árak felemelésére, az állam kiegészíti bevéte­leiket. Ami a vállalatokat illeti, önállóságuk a gazdálkodás területén egyre szélesedik az átalakítás során. Egyide­jűleg viszont nő a felelős­ségük is. A vállalatok joga­it és kötelességeit a külön­böző tevékenységi területe­ken jogilag az új vállalati törvény rögzíti, melynek ter­vezetét nemrég vitték meg­vitatásra a széles körű nyil­vánosság elé. Ebben a tervezetben ter­mészetesen vannak vitás pontok is — elég csak a szovjet sajtóban megjelent visszhangokra utalni. De fontosabb az, hogy tartal­mát tekintve a tervezet meggyőzően • bizonyítja a szovjet vezetésnek a gazda­sági mechanizmus radiká­lis reformjára, az irányítás és a tervezés területén vég­bemenő határozott változá­sokra irányuló törekvését. Sz. A. táthatnánk — drágakövek­ként sorakoznak a kék vizű Adria mentén. A jugoszláviai idegenforgalmi szakemberek egyébként az idei esztendőt a „szigeteken való nyara­lás” évének nyilvánították és ennek megfelelően ki­emelten ajánlják például kipróbálásra Brac- és Hvar- sziget lehetőségeit. — D — — (Mai kommentárunk--------------------------------------------­Út a csúcs felé „Mi, egyszerű amerikaiak bízunk önökben” — kezd­te Mihail Gorbacsovhoz címzett levelét Fred Shipole, amerikai pedagógus, a .Connecticut állambeli Watertown lakója. A Pravda levelezési rovata közölte az átlag­amerikai hangulatváltozásáról tanúskodó sorokat, s ez. egyben jelzi is azt az új légkört, ami örvendetes módon kezd kialakulni a világpolitikában. Az elmúlt évtized feszültségei, olykor-olykor válságai után úgy tetszik, végre új csúcsok felé indult el a vi­lágpolitikát alapvetően meghatározó két nagyhatalom. A genfi, majd a reykjaviki csúcstalálkozó még csak nevé­ben volt legfelsőbb szintű. Igaz ez akkor is, ha a nyolc hónappal ezelőtt Izland fővárosában lezajlott megbeszé­lések kevés híján eredményt hoztak. A múlt héten is­mét csak Reykjavikban megtartott NATO-külügyminisz- teri tanácskozás során, az atlanti szövetség áldását ad­ta az amerikai tárgyalási pozíciókra, s ezzel lehetővé vált, hogy azokat Washington hivatalosan is előterjesz- sze a genfi megbeszéléseken. Amerika és szövetségesei beleegyeznek a „kettős mullamegoldásba” vagyis abba, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok eltávolítsák Európából közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakétáikat. Az első szovjet reagálásokból kitűnik, hogy Moszk­vában megelégedéssel fogadják a döntést, amelyet nem titkoltan a Kreml által jó ideje folytatott józan, komp­romisszumokat kereső külpolitika eredményének köny­velnek el. A teljes siker azonban még mindig nincs biz­tosítva, mivel a NATO és a Varsói Szerződés, Washing­ton és Moszkva álláspontjai között megmaradt a különb­ség annak a hetvenkét darab Pershing—la típusú raké­tának az ügyében, ami a Bundeswehr tulajdonában van ugyan — de amerikai nukleáris robbanófejekkel ellát­va. A különös jogállású rakéták nem túl korszerűek, de mégiscsak fegyverek, s megmaraílásuk esetén az egész földrészen az egyetlen ilyen jellegű erőt képviselnék. A szovjet álláspont szerint a rakéták maradhatnak — csak a robbanófejeket kell eltávolítani, hiszen azok kétségkívül amerikai tulajdonúak, — s a körvonalazódó megegyezés a szovjet és amerikai eszközök egész skálá­jára vonatkozna. „Hiszem, hogy erőfeszítéseik nyomán újraéledhet­nek azok a remények és álmok, amelyeket sokan már eltemetetteknek hittek” — fejezte be levelét a bevezető­ben is idézett amerikai pedagógus. Valóban: ha a poli­tikai jóakarat megvan a megegyezéshez, meg lehet ta­lálni a megoldást a Pershing—la rakéták ügyében is. És egy őszi csúcstalálkozón az lenne az igazi „csúcs”, ha végre aláírnák a háború utáni világpolitika egyik legfontosabb okmányát, megtennék az első lépést a tel­jes leszereléshez vezető merédek ösvényen. Horváth Gábor A jugoszláv Riviéra fővárosa Dubrovnik — patrészlet vá­rosképpel. Indiai segélyszállítmányok tamiloknak Adriai drágakövek / •

Next

/
Thumbnails
Contents